Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Megjelent a Mikulás, karácsony hóember, A szeretet csodája című két új kötetem (+ az 1 kép 1 vers 3. és 4. kötete)

Kedves Olvasóm!

Egy újabb önálló verseskötettel bővült a repertoárom, melyre szeretném felhívni a figyelmet: A kötet címe: MIKULÁS, KARÁCSONY, HÓEMBER
Mikulás, karácsony, hóember – Aranyosi Ervin versei, meséi:
Verses mesék – mesés versek verseskötet sorozatom első darabja, melyben épp annyira örömét lelheti  a csodaváró kisgyermek és a széplelkű felnőtt.
Verseim sok szeretettel, könnyed, egyszerű, érthető, a vers adta dallamos formában kalauzolnak el a tél legszebb ünnepi pillanataiba. Légy hát útitársam ebben a kalandban!

8kotetborito-kisEzen kívül tudatom, hogy tavasszal újabb 3 verseskötetem látott napvilágot, melyeket szintén szeretnék kedves érdeklődőim és olvasóim figyelmébe ajánlani.

A tavasszal megjelent kötetek címe: A szeretet csodája,  valamint az 1 kép 1 vers sorozat 3. és a 4. kötete a cicákról.

 

A szeretet csodája a Megsúgott titkaim és a Szívből jövő című kötetemmel megegyező méretben, 135 vers és 74 saját készítésű digitális festménnyel díszítve készült. Igyekeztem a ma emberét foglalkoztató gondolatokkal megtölteni, s remélem elmélkedéseim ebben a formában elgondolkodtatják olvasóimat, és szép érzéseket fognak kelteni bennük.

Ezt a kötetet és a már korábban megjelent köteteimet, közvetlenül a webáruházamból lehet megrendelni, melyet a következő linkre kattintva lehet elérni: http://verses.boltaneten.hu/kinalat/6_aranyosi_ervin_verseskotetei

Ha nem sikerülne, akkor kérlek írj egy e-mailt az aranyosiervin@invitel.hu címemre.

Várom szíves megrendelésed!
Aranyosi Ervin

By

Aranyosi Ervin: Visszhang

visszhang
Aranyosi Ervin: Visszhang

Jártál már a hegyek között?
Volt, hogy kiabáltál?
Előfordult az is veled,
hogy visszhangra találtál?

Ismételte kiáltásod,
szavad viszonozta,
a kimondott gondolatod
a szél visszahozta.

Az életünk így működik,
ha ezt megértetted,
megtudhatod, mit okozhat
minden egyes tetted.

A visszhang is egy varázslat,
s úgy alkot világot,
gondolatod messze küldöd,
aztán viszont látod.

Amikor csak jóra gondolsz,
az történik véled,
gondolatod szép visszhangja
valóra vált élet.

Jól vigyázz, az Univerzum
tagadást nem ismer,
és nem elég kimondanod,
benne hinned is kell!

Felejtsd el a negatívat,
engedd el a rosszat!
Gondolj csupa szép dologra,
mely örömet hozhat!

Visszhangozzon boldogságod,
hála erejével,
hogy holnaptól jobb eredményt,
szebb életet érj el!

Járhatnál most az életben,
s hogyha kiabálnál,
rád találna a visszhangja,
boldogabbá válnál.

Aranyosi Ervin © 2016-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 14. rész

könyv tündére 14
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 14. rész

Esti mese nélkül
nincs kedvem aludni.
Mai folytatását
szeretném már tudni!

Utazom a könyvbe,
az álomvilágba,
ahol tündérem vár,
tán a körmét rágva…

– Megjöttem, itt vagyok,
folytasd hát a mesét,
legyen lenyűgöző,
legyen hát csodaszép!

A Tündérkirálynak
eltűnt egyik lánya,
banyává képezte
az erdő boszorkánya.

Csupa-csupa rosszat
ültetett szívébe,
varázstudományát
adta át cserébe.

A kis tündérlányka
nagyon megváltozott,
rút is lett, meg gonosz,
vagyis elátkozott.

Sötét lett az erdő,
s kihalt körülötte,
amíg átkos tervét
lassan összeszőtte.

Messziről jött utat
úgy eltérítette,
hogy az arra járó
még nem is sejtette.

Vándorok százait
ölte itt halomra,
hogy varázs erejét
így megsokszorozza.

Épített csontházat,
s mind, ki idetévedt,
nem tudta megélni,
az eljövő évet.

Lelküket kiszívta,
rabszolgává tette,
külsejüket szörnyű
varjúvá festette.

Így lett a sok ember
aki erre tévedt,
fekete gyászhuszár,
ki így élt egy évet.

Szolgálták, mint kémek
a gonosz, rút banyát,
ellopva vándorok
utolsó aranyát.

Átkot szórtak szerte,
ahova csak szálltak,
emberek hullottak,
melegben is fáztak.

Szörnyű járványokat
szórtak a világra,
Fekete varjú ült
minden élő ágra.

A közeli ország
már nagyon szenvedett,
királya épp ezért
sereget szervezett.

Háborúzni készült
a rút banya ellen,
egy hős volt a király,
egy igazi jellem.

Ám a csapatában
nem akadt varázsló,
kinek tudománya
erős és parázsló,

Aki képes lenne
a banyát legyőzni,
fortélyát, cseleit
csellel megelőzni.

Hiába az erő,
a büszke bátorság,
varázslattal szemben,
gyengeség, botorság.

Hiába küldte el
a hadüzenetét,
nem kapott mást vissza
csak futárja fejét.

Nem maradt más hátra,
erővel támadni,
erdőt felgyújtani,
és talpon maradni.

Összegyűlt a sereg,
s királlyal az élen,
végig poroszkáltak
a poros útszélen.

Mivel az erdőben
egy keskeny út vezet,
a király egy másik
harcmodort tervezett.

Ez a terv már nem fért
a mai mesébe,
várt reám az ágyam,
hát mentem elébe…

Aranyosi Ervin © 2016-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Daru hátán daru

daru hátán daru
Aranyosi Ervin: Daru hátán daru

Tudd meg, daru hátán ülve
sokkal jobb a kilátás!
Innen messzebb elhallatszik
minden féle kiáltás.
Jobban rálátsz a világra,
jobban át is láthatod.
S néha kiemel a vízből
egy hal nevű állatot.
Hallok is és halat eszem,
belátom az étlapot.
Ha megnövök, daru leszek,
fiókája én vagyok!

Aranyosi Ervin © 2016-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha meg mernéd tenni…

Aranyosi Ervin: Ha meg mernéd tenni…

Van, hogy tetteidben a hited meggátol,
ha meg mernéd tenni, működne magától.
Ha meg mernéd tenni, mire lelked lépes,
rájönnél, a Földön minden lehetséges.
Ha meg mernéd tenni, változna világod,
kitágulna tered, kinyílna virágod,
S lennél teremtője saját életednek,
melyet csak hiteddel, s csak te élheted meg.

A jó Istenednek, nincs saját vallása,
egyik sem az övé, s ne akard, hogy lássa,
hogy te térden csúszol, mint valami féreg,
míg az álnok lelkek te belőled élnek.
A jó Isten hagyja a világot folyni,
csupán csak tapasztal, s nem fog beleszólni.
Segít kérés nélkül, s támogat, ha kéred,
de tudd, önmagadtól nem védhet meg téged!

Nem nyerhetsz örömöt, ha álmod nem látod,
míg a mások útját, kerülőjét járod.
Amíg másokra vársz, amíg nem cselekszel,
amíg a sarkadra nem állsz végre egyszer!
Amíg bábuként élsz, meg van írva sorsod,
míg idegen kéz tör orrod alá borsot,
amíg nincsen célod, míg utad nem látod,
addig a teremtőd, bíz’ meg nem találod!

Pedig ott él benned, s ott él körülötted,
de te hátra nézel, mi maradt mögötted?
Fogva tart a múltad, nem bírod letenni,
nem mersz megváltozni, új emberré lenni.
Te írod a sorsod, nem Isten vezérel,
Ő csak megtámogat gondos, jó kezével.
Amit csak megálmodsz, azt adja kezedbe,
figyeld, milyen dolgok jutnak az eszedbe!

Ha félsz valamitől, akkor azt teremted,
a vágy, s a félelem, a teremtő benned!
Figyeld önmagadat, s csak azt gondold végig,
hogy a vágyak útján juthatsz fel az égig.
Béklyód a félelem, mely lehúz a mélybe,
s ne bízz a károgó, rosszalló személybe’!
Alakítsd hitedet, bízz csak önmagadban,
merj nagyot álmodni minden pillanatban!

Aranyosi Ervin © 2016-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éld meg gyerekként!

Éld meg gyerekként
Aranyosi Ervin: Éld meg gyerekként!

Állandóan parancsolgatsz:
– Ezt nem illik, azt nem szabad!
Mi lenne, ha utánoznál,
és megélnéd önmagad?

Mi lenne, ha csak játékból,
élveznéd az életet?
S elhitetnéd önmagaddal,
hogy jó neked, élvezed!

A sárt nem nehéz lemosni,
vagy kimosni a ruhád.
A haj mosás sem veszélyes,
s más ruhát ad anyu rád!

Mi lenne, ha mától te is
az örömöt keresnéd?
Élveznéd az életedet
és megélnéd gyerekként?

Aranyosi Ervin © 2016-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 13. rész

tunderorszag
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 13. rész

Hogy szállnak a napok,
– a mai is múlik –
a kíváncsiságom
szép hosszúra nyúlik.

– Jöttem hát tündérem,
mesédet hallgatni,
a mai porciót
ide kéne adni!

Folytasd hát a mesét,
tündér királylányról,
kit a rút, vén banya
messze csalt a vártól!

A hiszékeny szívnek
adott okot, vágyat,
hogy beálljon hozzá
kezdő boszorkánynak.

Elvitte hát messze,
a Sötét erdőbe,
hogy egy gonosz banya
válhasson belőle.

Először a múltját
törölte ki végleg,
ne legyen béklyója
tanuló elmének.

A tündér királylány
mindent elfelejtett,
és a tanításban
ez még csak a kezdet.

Boszorkány a szívét
úgy elvarázsolta,
a szívszeretetét
varázstűzbe szórta.

Kiürült a szíve,
érzésektől mentes,
többé nem lesz boldog,
nem lesz kedves, rendes.

Szeretet helyére
bosszú vágyat ültet,
abba harag meg düh,
és méreg kerülhet.

A tündérvilágról
csupa rosszat gondol,
nem olvas ki szépet
fénylő csillagokból.

Így lett rút boszorkány
a tündérkirály lánya,
ölni, pusztítani
hajtotta a vágya.

S miközben szülei,
rémülten keresték,
ő varázslatokkal
töltött napot, s estét.

Mert Tündérországban
nagy a sírás-rívás.
Eltűnt a királylány,
s mit mutat az írás?

Hát az írás helyén
üres lapok vannak,
és a királylányról
támpontot nem adnak.

Siratja a Király
és az édesanyja,
s a kisebbik húga
szívét búnak adja.

Keresik mindenütt,
de nem lelik sehol,
a világba szerte
kilenc futár lohol.

Kihirdetik aztán
a világban szerte,
ki a királylánynak
a nyomát meglelte,

azt a Tündérkirály
oly gazdaggá teszi,
nem lesz többé híja,
semmiben sem neki.

Ígérnek aranyat,
mesés gazdagságot,
olyat, amit ember
eddig még nem látott!

Van is jelentkező,
száz a feladatra.
Ám hiába minden,
mindegyik feladta.

Így Tündérországban,
egy évig gyászban éltek,
mindent feketére,
gyászosra cseréltek.

Ám a király lánya
nem került meg többé,
és a szép emléke
ily módon vált köddé.

Ugyanígy lett vége
a mai mesémnek,
de holnapra újabb
folytatást remélek.

Szépen elbúcsúzom
könyvem tündérétől,
és a mai mese
szép történetétől…

Aranyosi Ervin © 2016-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva


By

Aranyosi Ervin: Az olvasás hasznos…

piroska
Aranyosi Ervin: Az olvasás hasznos…

Kis Piroska elment erdőbe olvasni,
– piros sapka fején, a hajában masni –
csinos kosarában mezei virágok,
s a nagyi ebédje, s egyéb finomságok.
Ám azt már Piroska rég elfelejtette…
S amikor a könyvét estére letette,
nem furdalta lelkét mai napi tette,
hogy a nagymamáját még meg sem etette…

…a farkassal!

Aranyosi Ervin © 2016-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 12. rész

Könyv tündére12
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 12. rész

Lefekvéshez készül a Nap,
– nekem még van dolgom…
Elmegyek a tündéremhez
a szokásos módon.

Meghallgatom a mesének
mai folytatását,
göngyölítem a fonalát,
átveszem sodrását.

A tündérem ott folytatja
ahol abba hagyta,
figyelmemet, mint jó termést
szépen learatja.

Ott tartottunk tegnap este:
… a tündérkirály lánya,
elcsatangolt szüleitől,
mert csábította vágya.

Találkozott egy banyával,
aki várta régen,
mert ez ott volt már megírva
az ő jóskönyvében.

A teremből, ahol voltak,
két út indult útnak,
az egyik a folytatása
a nagyon mély kútnak.

A tündér-lány onnan indult
s ide érkezett meg,
hátralévő életéhez,
pont ez volt a kezdet.

A másik még titokzatos,
sötét jövőt jósol,
vajon hová lehet jutni
majd e folyosóról.

A boszorkány, s a tündérlány
elindultak rajta.
Az út falát, doh és penész,
s pókháló takarta.

Aztán, ahogy mentek, mentek,
egy lépcsőhöz értek,
lépcsőfokok vezettek fel,
s úgy látszott, temérdek.

Elindultak a lépcsőkön,
egyre feljebb mentek,
meredek volt rajta járni,
s néha megpihentek.

A kis tündér a boszorkányt
szó nélkül követte,
szófogadón, amit mondott,
mindig pont azt tette.

Fent a lépcső tetejénél
egy bűvös kör állott,
átjáró, mely elválaszthat
két külön világot.

Mint tó tükre, hullámozott,
helyenként örvénylett,
a boszorkány meg sem állt,
csak bátran belelépett.

A kis tündér visszahőkölt,
megijedt egy cseppet,
átlépjen, vagy itt maradjon?
Vacillálni kezdett.

Összeszedte bátorságát,
s egy jó nagyot ugrott,
túloldalon a vén banya
botjában megbotlott.

– Ejnye lányom, minek ugrálsz?
Kárt teszel magadban!
Nem óvhatlak, nem védhetlek
minden pillanatban.

Azért jöttünk, hogy megismerd
jövendő országod,
megtanítsam minden titkom,
a boszorkányságot.

Te uralod ezt az erdőt,
minden fáját, vadját,
tőlük nyered az erődet,
mely hatalmad adják.

Ez a hely lesz a háttered,
ha világod járod,
s megmutatom az ördögöt,
mától őt szolgálod!

Mindened lesz, amire vágysz,
hatalmad és pénzed,
kárörömöd adja majd
az elégedettséged.

Kezdjük el a tanításod,
tanulj varázsolni.
Te leszel a legjobb banya,
erről fog ez szólni!

Tudásoddal irányíthatsz
ördögi erőket,
a leggonoszabb boszorkányt
csinálom belőled!

Ma itt lett a mese vége,
mennem kell aludni,
elbúcsúztam, s a tündérem
nem fog haragudni.

Tudja, holnap visszajövök,
folytatásra várva,
én meg tudom, itt találom
szép szívét kitárva!

Aranyosi Ervin © 2016-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívemből…

Szívemre hallgatok
Aranyosi Ervin: Szívemből…

Költő vagyok, szívemből írok verset,
s azt hirdetem, hogy meg kell ünnepelned
az életed! Meghallva dallamát!
Szíved varázsát másoknak adva át!
Legyél bohém, légy játékos és tiszta,
filozófus, vadóc, vagy spiritiszta,
a lényeg az, ne vedd túl komolyan,
mert ez a lét oly gyorsan elrohan…
Ha bosszankodsz, azt bíz’ rosszul teszed,
mert ködén át nem látod életed!
Nem látod viccét, lelked kacagását,
csupán dühöd visszavert, szörnyű mását.
S van valami, mely oly fontos tud lenni,
sose felejts el őszintén szeretni!
Bár merre menj, kövesd a szíved vágyát,
s fejtsd meg a lét milliónyi talányát.
Sose nőj fel, maradj nyílt szívű gyermek,
mert ők azok, kik mennyországra lelnek,
itt lenn, a Földön és nem egy túlvilágban.
Lelj értelmet itt lent! Én megtaláltam!

Aranyosi Ervin © 2016-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 11. rész

hintázó boszorkány2
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 11. rész

– Eljöttem hát, újra hozzád –
kedves tündér – itt vagyok!
Folytasd ma is a mesédet,
zárd le szépen e napot!

Folytasd onnan, ahol tegnap
befejezted a mesét,
szegényember gonosz lényként
folytatta az életét.

Megszállott volt, mert a banya
a testébe költözött,
mintha új ruhát öltene,
új külsőbe öltözött.

Nála volt a varázspálca,
gonoszsága, ereje,
s az emberek nem láthatták:
– más bőrébe bújt bele.

Tündérország volt a végcél,
bosszút akart állni ő,
de míg saját testében élt,
csúf is volt, meg feltűnő.

A mostani gúnyájában
jól álcázhatta magát,
nem látták a csúfságát
és nem érezték a szagát.

Elment tehát oda, ahol
nem látták őt szívesen,
ahol ő sem örült lenni,
s nem dobbant meg szíve sem.

A húgához, a tündérhez,
vezetett hát az útja,
Hogy bosszúját és haragját
egy időre letudja.

Testvérek közt az utálat,
nem szép dolog, mondhatom,
szóljon hát az előzményről
pár kitérő mondatom.

A vasorrú kisgyerekként
kis tündérnek született.
A szülei tanították
nem is tartva szünetet.

Jó tündérnek, varázslónak
szánták ők a kisleányt,
de ő sokszor szüleire
nem figyelt, és fittyet hányt.

Szerette az erdőt járni,
mikor volt rá ideje,
zsiványságon rosszaságon
járt már akkor a feje.

Egy szép napon el is tévedt
és egy mély kutat talált.
Lemászott a kút mélyére,
mert nem félte a halált.

A kút alján alagút volt,
egy vasajtó zárta le,
a kis tündér kinyitotta,
s miért is ne lépne be.

Ajtó mögött hosszú, fénylő,
szűk folyosó vezetett,
s vonzotta a kíváncsiság
a kis tündér gyereket.

És az ajtó, min belépett
becsapódott mögötte,
olyan hangon nyikorogva,
mintha közben röhögne.

S lám az ajtó bezáródott,
s itt nem volt rajta kilincs,
erre felé visszamenni,
esély arra semmi nincs.

Elindult a keskeny úton,
másik kijárat felé,
úgy gondolta, hogy a végét
hamarosan meglelé.

Ment, mendegélt a folyosón,
remélte, hogy kitalál.
Lassan-lassan kezdte unni:
– Mikor érek haza már?

Az út végén, a folyosó
egy terembe vezetett,
a teremben sötétség volt,
s látott fürkész szemeket.

Föld alatti fák ágain
baglyok ültek, oly sokan,
ám középen egy vén banya
hintázgatott boldogan.

Mikor meglátta a tündért,
a hintájából kiszállt,
a meglepett kis tündérre
banya hangon rákiált.

Jaj, de jó, hogy megérkeztél,
már nagyon rég vártalak,
nem engedtek közeledbe
tündért védő várfalak.

Mostantól majd megváltozik
kis, egyhangú életed!
Megtanítlak sok mindenre,
sok tervem lesz még veled…

Mai mesém végére ért,
hát a könyvem becsuktam,
hamar rám talált az álmom,
mihelyt szemem behunytam.

Aranyosi Ervin © 2016-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva