Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

KÖNYV-AJÁNLÓ


KEDVES OLVASÓIM!

Örömmel adom tudtotokra, hogy egy újabb verses meséskönyvvel bővült versesköteteim választéka. Az új kiadvány címe:

A MESÉK BIRODALMA

verses mesekönyv kicsiknek és nagyoknak – Szitár Éva meseszép festményeivel illusztrációival.

Immár 19 kötetem  várja az érdeklődőket.
Szintén idén jelent meg a FÉNYES SZAVAK SZÁRNYÁN című kötetem, melyet saját magam illusztráltam,
és a SZÖSZ SZONETTEK című szonettes könyvem.

Megrendelhetők Aranyosi Ervin webáruházában,
az ALÁBBI LINKRE kattintva:
http://shop.aranyosiervin.com

Tartalmas és maradandó ajándékok lehetnek kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Várom a szíves megrendeléseket,
szeretettel:
Aranyosi Ervin

 

By

Aranyosi Ervin: Nyissunk szeretet-iskolát!


Aranyosi Ervin: Nyissunk szeretet-iskolát!

Nyissunk egy szeretet-iskolát is végre!
Ráférne a tudás az emberiségre!
Szívünkön keresztül néznénk a világot,
s talán megbecsülnénk, amit szívünk látott!

Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni,
amíg ezt nem tudjuk, nem működik semmi!
Hogyan tudna miránk szeretettel nézni,
ki a megbecsülést lelkünkben nem érzi?

Ha már magam által megszeretve vagyok,
hiszem, hogy a csodám belülről kiragyog,
s vonzza azt, ki szintén éhezik a jóra,
aki régen vágyna néhány kedves szóra.

Ültessünk szívünkbe szép szeretet magot,
példaképnek pedig vehetnénk a Napot,
ki meleg sugarát ránk egyformán szórja,
s kinek nincs előttünk titkolni valója.

Meg kell hát tanulnunk őszintén szeretni,
s ezzel világunkat boldogabbá tenni.
Nem őrizni titkot, hiszen az egy csapda,
mert mikor kiderül, már be vagyunk csapva!

A titok, az olyan takargatnivaló,
veszélyt rejt magában – egy trójai faló!
Érzéseket rombol, amikor kiderül,
s fájdalmat okozhat, s fáj a szív legbelül.

Ki kell hát mondanom, mindazt, amit érzek,
mikor boldog vagyok, vagy ha belül vérzek.
Meg kell osztanom a gondolatom mással,
bátran szembenézve a visszahatással.

Ha szeretsz valakit, tudd csak kifejezni,
részben, mert a szó tud örömöt szerezni,
másrészt tudathatod, ha valami bántott,
bánatot okozva öltött rossz kabátot.

Lássuk csak mi minden van a szeretetben,
minek is kellene, hogy az megjelenjen?
Gondoskodás, féltés, szíves érdeklődés,
kedveskedés, óvás, közösen tett lépés.

Együtt gondolkodás, mélységes tisztelet,
s jó az, ha valaki együttérez veled!
Támogatás, mikor elesettnek látod,
megosztani mással saját boldogságot.

Gyakran megölelni, ha kell együtt sírni,
közösen álmodni, életet megírni.
Adni tiszta szívből, hogy másnak is jusson,
hagyni, hogy a lélek fel, a mennybe fusson.

Figyelni, hallgatni, a szemébe nézni,
s ha kell néhány dolgot helyette intézni.
Meglátni a csodát, s örökké csodálni,
nyilt szívvel szeretve, jó baráttá válni.

Összefogva, együtt viselni a terhet,
adni időt, helyet, reá szánt figyelmet.
Elfogadni közben a másik hibáit,
kitalálni, vajon lelke mire vágyik?

Együtt szórakozni, közösen nevetni,
mutatni, hogy lehet vidámabbá lenni.
Közösen alkotni, együtt, célt kitűzve,
menedéket adni, hogy ne legyen űzve.

Olyan sok módja van a szív-szeretetnek,
tanítani kéne azt az embereknek.
Persze jó példával elöl kéne járni,
mutatva, hogy lehet szeretetté válni!

Mert mindenki szeret, ahogyan csak képes,
el szeretne jutni a mások szívéhez.
Kimutatni nehéz, pedig fontos lenne,
hiszen a szeretet boldogabbá tenne!

Aranyosi Ervin © 2019-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cica és a serpenyő


Aranyosi Ervin: Cica és a serpenyő

Ma a cica lesz az ebéd?
Sülve-főve velünk van.
Bár tudjuk, ha felmelegszik,
előbb utóbb elrohan..
Persze, ez csak jelzés nekünk,
hogy üres a serpenyő,
a korgás a pocakjában
ahogy hallom, egyre nő!
A serpenyőt ki kell mosni,
nem ehetünk szőröset..
Cicánk persze menekül majd,
nem szereti a vizet!

Aranyosi Ervin © 2019-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a Teliholdhoz


Aranyosi Ervin: Vers a Teliholdhoz

Megtelt a Holdunk csordulásig fénnyel,
de vajon mit kezd e múló tüneménnyel?
Dicsekvőn, büszkén szórja azt a Földre,
mástól vette, s az nem sajnálta tőle!

De jó, nem rejti el előlünk kincsét,
bár tudja azt, hogy saját fénye nincs még.
Hova a Nap nem jut – az éjszakába –
a Hold visz fényt, az égboltot bejárva.

Köszönöm Hold, hogy ott ragyogsz az égen,
s megosztozol velünk a tiszta fényen!
Tudom, csak azért talált rád a hajnal,
mert akartad, hogy szembenézz a Nappal.

Hát szembenéztél, s felragyogott arcod,
mosolygósan, tükröd a fénybe tartod,
s utánozod, miközben tiszteled,
és hálás vagy, mert fényt hozott neked.

Képes vagy kapni, mástól elfogadni,
s megosztozol, hiszen már van mit adni!
Mert szeretettel adták azt neked,
hogy terjedjen a fény, a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kivirágzott a barackfa


Aranyosi Ervin: Kivirágzott a barackfa

Kivirágzott a barackfa,
de nincs meleg hozzá.
Nem jár erre a méhecske,
aki beporozná.
Gyönyörű szép minden ága,
csak a Nap sugára
nem melenget, felhők mögül
mosolyog csak rája.

Hej barackfa, szép barackfa,
lesz-e így termésed?
Vagy csak tréfát űzött veled
idén a természet?
Vagy tán, akik csíkot húznak,
felhőket terelnek,
akarják, hogy ne lehessen,
idén édes terhed?

A méhecskék sem jönnek még,
kaptárukban fáznak,
vagy elfogytak vegyszerektől,
vagy máshol tanyáznak.
Hej barackfa, szép barackfa,
sajnálkozva nézlek,
nem lesz idén barack-termés,
s híja lesz a méznek?

Aranyosi Ervin © 2019-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kis kalandom a konyhában


Aranyosi Ervin: Kis kalandom a konyhában

Lopakodtam, lopakodtam,
két lábra is álltam.
Mikor egy kis zajt hallottam,
kőszoborra váltam.
Nem mozdulok, így esetleg
nem vesznek majd észre,
s bejuthatok a konyhába,
az éttermi részre.
Meguntam a macskatápot,
más ebédre vágynék,
ezért kell úgy közlekednem,
csendben, mint egy árnyék.
Talán lelek finomabbat,
jobb ízűbbet itt bent.
Holnap pedig elmesélek
a kalandról mindent!

Aranyosi Ervin © 2019-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Március 15. – Itt és most


Aranyosi Ervin: Március 15. – Itt és most

Mit ünnepelsz ma drága népem?
Egy letűnt kor hős fiait,
akik még tudták, akkor, régen,
egy honfiszívben mi lakik?
Kik nem tűrték tovább a láncot,
mit idegen rájuk rakott,
nem akarták a szolgaságot,
nem maradtak tovább rabok!

Fellázadtak, utcára mentek,
és hallatták a hangjukat!
Legyünk végre egy szabad nemzet,
mely létével példát mutat!
Ők vajon elérték a céljuk,
s Mi végre szabadok vagyunk?
Vagy ugyanazt a létet éljük,
s a Földön nyomot sem hagyunk!

Győzött a túlerő, a zsarnok,
mi meg önként hajtunk fejet?
Más népek árnyékában élni,
rabszolgaként ma sem lehet!
De mindig kell, ki megvezessen,
kihez tartozni akarunk!
És tartozunk kamattal, pénzzel,
életre valók sem vagyunk?!

Hiába elménk gazdagsága,
a magyar földnek kincsei,
másnak fűlik már foga rája,
s megszerzi, ami nincs neki!
Fillérekért visz mindent tőlünk,
s drágán ad mocskot, szemetet.
Mi meg csak bárgyún nézelődünk:
– Azt adott, amit lehetett?!

Látszólag minket támogatnak,
s viszik hazánkból, ami jó,
és dübörög a gazdaságunk,
erről szól tévé, rádió.
Hóhér kezébe adunk pallost,
ítélkezzen fejünk felett!
Apró ügyekről szól a harc most,
csak, ami éppen fáj neked?

Mindenkinek van sérülése,
amiért önként síkra lép.
Senkinek nincs lelkébe vésve,
hogy szétszakítva él a nép!
Nem tud egymásért mind kiállni,
csak saját baja létezik!
Nem tud igaz nemzetté válni,
ki szabadságra éhezik.

Megbűnhődtük saját jövőnket?
Tán ez a lánc, mely fogva tart?
A bűntudatunk egyre nőhet,
így tartják féken a magyart!
Még mindig szabadságra vágyunk,
de gondolkodni sem merünk!
Készítik már halálos ágyunk,
s szűkítik az életterünk!

Mit ünneplünk? Egy forradalmat,
mely a mának példát mutat?
Csak azért van vége a dalnak,
mert elhagytuk a járt utat?
Ma inkább hordunk rozsdás láncot,
nyögünk az átok súly alatt,
magunkban oltjuk ki a lángot,
és már a lelkünk sem szabad…

Aranyosi Ervin © 2019-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesélj a gyermekednek!


Aranyosi Ervin: Mesélj a gyermekednek!

Mondj egy mesét, mondj minden este!
Hadd nyíljon meg a képzelet!
Mielőtt el pihen a teste,
a lelke hadd szálljon veled!

A könyvből olvasott mesének
különös varázsa van.
Életre kelnek olyan képek,
mik nem jönnének hasztalan.

Kis magvai a gondolatnak,
melyek később teremtenek!
Az álmok mélyén megfakadnak,
s nőnek belőlük ötletek.

S kié a gondolat hatalma,
azé a teremtés maga.
Annak lesz célja és alkalma,
s felragyog fénylő csillaga.

Nyiss ablakot a nagyvilágra,
mutass meg számtalan utat,
min naggyá válhat, végigjárva,
ha lelke cél után kutat.

Mondj egy mesét szép gyermekednek,
hogy álmodhasson szép jövőt!
Legyen olyan, akit szeretnek,
játszhasson ég felé törőt.

Higgyen jóságban, igazságban,
és képes legyen dönteni.
Céljait keresse a mában,
s higgye, hogy útján megleli!

Mondj egy mesét és álmodj együtt,
támogasd majd a vágyait.
A meséket azért szeretjük,
mert bennük az élet lakik!

Aranyosi Ervin © 2019-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagypapa

MIke Balázs: A nagypapa (Дедушка) Technika: Színes ceruza
Méret: 42 x 59 cm (A2) (2019)

Aranyosi Ervin: Nagypapa

Emlékszem még a Nagypapára,
a szívből jövő mosolyára,
mert szeme huncut csillogása,
a kedvesemé pontos mása!
Szívembe véstem azt az arcot,
a hite nem vallott kudarcot.
Naponta tisztán, jövőt látott,
és kereste a boldogságot.
Arcát a Nap megbarnította,
tán ráncait szaporította,
de lám csak, azok is vidámak.
Nem vésett gödröt rá a bánat.

Ott állt szeretett kertje mellett,
növényei jövőt üzentek.
Éppen a krumplit forgatta ki,
amit a föld adott neki.
A lég megtelt a föld szagával,
virágok bódító illatával,
A fű is lelkét hozzáadta,
s beleolvadt a pillanatba.
Madárdal szólt, örömmel telve,
mind az életet ünnepelve.
Dicsérték mind-mind Nagypapát,
aki bennünket ölelt át!

Úgy ölelt, mintha tudta volna,
mintha e perc nem másról szólna,
mint utolsó találkozásról.
Miről is szólna vajon másról?
Erdő szélén állt házikója,
öreg volt már, mint vén lakója,
fából készült és megkopott,
a létből örömöket lopott.
Volt benne nehéz, s szép az élet,
s lám lassan ő is öreggé lett!
De szolgált míg állt a fala,
– az építő diadala.

Ott álltunk hát mind a hárman,
s én a zsebemben kotorásztam.
Majd egy gyűrűt húztam elő,
szolid volt, nem túl feltűnő,
amit én a mátkámnak szántam,
csupán egy csodás percre vártam.
Néhány kedves szóba kezdtem,
s az unokáját eljegyeztem.
S lám Nagypapa ezt megkönnyezte,
szerelmünk áldása övezte.
Búcsúzóul sem mondott mást:
– Mindig szeressétek egymást!

Aranyosi Ervin © 2019-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fekete párduc a cicám


Aranyosi Ervin: Fekete párduc a cicám

Mi van nekem? Ma már tudom!
Egy szép fekete párducom!
Szélvész gyors, hogyha futni kell,
egy magas fára jutni fel!
Fekete párduc, kicsiben,
meghódította a szívem.
Félnem sem kell tőle ma itt,
hisz visszahúzza karmait.
Mereszt rám sóvár szemeket,
s árad felém a szeretet.
Dorombol, s én elolvadok,
hiányol, ha máshol vagyok.
Ha itt vagyok, hát hízeleg.
Ha hazajön, csak tiszteleg,
rám nyávog, kedvesen köszön!
Azt mondja: – Nyau, csóközön!
És én is köszönök neki,
a hangomat jól ismeri.
Néha nézem, ahogy pihen,
nincs ily fenséges senki sem!
Fekete párduc a cicám,
sok módon tud már hatni rám.

Aranyosi Ervin © 2019-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mérgesen, mérgelődve…


Aranyosi Ervin: Mérgesen, mérgelődve…

Repülőgéppel húzott felhő?
Kondenzcsík, ami szétterül?
Mérget szór szét a lenge szellő,
a földjeinkre az kerül?
Egy szó sincs róla médiában,
lehet, tán észre sem veszed,
Chemtrail csíkokkal élsz a mában,
kék eged attól szennyezett.

Szeded a gyógyszert allergiára,
időnként nem kapsz levegőt?
A modern kornak ez az ára,
s te megtűröd a szennyezőt.
Persze, akad jó magyarázat:
Globális felmelegedés!
Ezzel védik az “üvegházat”,
és bizony, még ez is kevés!

A FÖLD, a fák szenvednek tőle,
az emberek pedig vakok!
Atyáinktól kaptuk örökbe…
De lesz mit tovább adhatok?
Mit mondok majd az unokámnak?
Láttam, s nem tudtam mit tegyek!
Az emberek egymásra várnak,
vagy tagadják: – Az nem lehet!

Hisz annak is lehet családja,
ki fentről mérget szór ma ránk!
A dolognak nincs logikája,
mert megbolondult a világ!
A sok pénzért bármire képes,
s ha ő nem, majd más megteszi!
A gondolkodó pont ezért mérges,
s a mérgét így ereszti ki.

Politikus, agrárszakember,
orvos, mérnök csendben marad!
A jövőt megvédenünk nem kell?
Mondd, erre miért nincs szavad?
Könnyebb látót bolondnak nézni,
mint kinyitni saját szemed?
A gondjaidat nem tetézi,
hogy beteg lesz a gyermeked?

Az sem gond, hogy az ételedbe
millió E-betüs kerül?
Ha gyógyszert is szedsz, életedben
lehetsz még újra remekül?
Sport és diéta, ami megvéd?
S vitamint is szedsz, jó sokat!
Nyugodtan nézheted a Chemtrailt,
ami nem bánt tudósokat!

Aranyosi Ervin © 2019-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva