Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Megjelent a Szívből – Jövő című új kötetem

Kedves Olvasóm!

Örömmel tudatom, hogy újabb verseskötetem látott napvilágot, amit ezúton szeretnék kedves érdeklődőim és olvasóim figyelmébe ajánlani.

Az új kötet címe: Szívből – Jövő

Könyveim

Aranyosi Ervin verseskötetei

A Megsúgott titkaim című kötetemmel megegyező méretben, 135 vers és 69 saját készítésű digitális festménnyel díszítve készült. Igyekeztem a ma emberét foglalkoztató gondolatokkal megtölteni, s remélem elmélkedéseim ebben a formában elgondolkodtatják olvasóimat, és szép érzéseket fognak kelteni bennük.

Ezt a kötetet és a már korábban megjelent köteteimet, közvetlenül a webáruházamból lehet megrendelni, melyet a következő linkre kattintva lehet elérni: http://verses.boltaneten.hu/kinalat/1__aranyosi_ervin_versei

Ha nem sikerülne, akkor kérlek írj egy e-mailt az aranyosiervin@invitel.hu címemre.

Várom szíves megrendelésed!
Aranyosi Ervin

By

Aranyosi Ervin: Bohóckodom

Aranyosi Ervin: Bohóckodom

Aranyosi Ervin: Bohóckodom

Jövök, bohóckodom,
s kutyába sem veszel?
Ha nem tudsz nevetni,
jaj, savanyú leszel!
Legalább egy mosoly
ragyogjon arcodon!
Nem lehet szomorú,
kivel bolondozom…

Aranyosi Ervin © 2013-10-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit ér a hó?

Esik a hó, de nincs elég hideg,
mint porcukor, a földet hinti meg,
de nem marad, elolvad messze jár,
csak latyak lesz, tarka, hófedte sár.

Mit ér a tél, ha elolvad a hó,
a mezőket nem óvja takaró,
csak száll millió hópihe,
de földet érve mégsem fedi be.

A hó csak hull, csak esik hasztalan,
eső után, ugyan mi haszna van?
Nem lesz hóember, nem lesz hógolyó?
Csak sár, latyak, hömpölygő hófolyó.

Mit ér a hó, ha nincs elég hideg,
az ígéret lelkünk érinti meg,
és nem marad, csak elolvadt remény,
olyan csoda, mi sosem volt enyém…

Aranyosi Ervin © 2015-01-25.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mily’ jó érzés…

Aranyosi Ervin: Míly' jó érzés...

Aranyosi Ervin: Míly’ jó érzés…

Mily’ jó érzés napfényben megfürödni,
tükrözni fényét, általa tündökölni.
Mosollyal kelni és ragyogni másra,
és fittyet hányni néma elmúlásra.

Mily’ jó érzés, vidáman felkacagni,
a kis kaput a szíven nyitva hagyni,
hogy aki akar beléphessen rajta,
s boldog legyen, az is, ki nyitva hagyta!

Mily’ jó érzés, ha szél simítja arcod,
nem búslakodsz, nem vívsz magányos harcot.
A létezést, csak csendesen megéled,
és élvezed. milyen csodás az élet!

Mily’ jó érzés…

Aranyosi Ervin © 2015-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A barátság gyógyít

Aranyosi Ervin:  A barátság gyógyít

Aranyosi Ervin:
A barátság gyógyít

Ha van egy igazán kedves, jó barátod,
kivel találkozhatsz és örülsz, ha látod,
kinek elmondhatod, mi a szíved nyomja,
aki odafigyel, kinek van rád gondja.

Aki szeretettel, sérült lelket ápol,
aki minden titkot megoszt önmagáról,
kivel együtt lenni felemelő érzés,
huncutkodni kicsit, az is nagy kísértés.

Ki a lelked érti, s gyakran felvidítja,
ki a bánatodat messzire hajítja.
Kinek kedvessége rokonlelket hordoz,
ilyen barát mellet, nem kell neked orvos!

Múltad nem köt gúzsba, sőt a szép emlékek,
újra felemelnek, felvidítnak téged!
Együtt, jót nevetve néztek a világra,
nem érzi a lelked, hogy magányos, árva.

Mert lelketek tisztul a sok nevetéstől,
mikor megszabadulsz gonddal terhelt észtől.
Lelked, mint a madár, fent az égben szárnyal,
így repül az idő, egy kedves, jó baráttal.

Idős korodba is belefér a játék,
egy ilyen barátság, igazi ajándék!
Mikor elbúcsúzott a holnapot várod,
jöjjön és gyógyítson, vidám, jó barátod!

Aranyosi Ervin © 2015-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő jelen

Aranyosi Ervin: Teremtő jelen

Aranyosi Ervin: Teremtő jelen

Egy ág végére ültem én
és az, mint hinta leng velem.
Így született e költemény,
e fázós, furcsa reggelen.

A hintám le-föl ringatott,
s bár túl komolyan vettem én,
a mozgás vidámnak hatott,
s nevetni kezdtem könnyedén!

És lásd, a Nap velem nevet,
bár gyenge még a sugara,
még nem küld nyári meleget,
de érzi, újra lesz nyara!

A remény, fényében ragyog,
Mindennap tudja, kelni kell!
Hite hívja a holnapot,
s nem éri be csak ennyivel!

Akarja, várja a jövőt,
lelkében holnapot teremt.
Szabadság vágya hajtja Őt,
s éli a teremtő jelent!

Aranyosi Ervin © 2015-01-19.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Örök-lét

Aranyosi Ervin: Örök-lét

Aranyosi Ervin: Örök-lét

A pillanat, reám talált,
és éreztem a késztetést:
– Meg kell mutatnom önmagam!
Az, hogy vagyok, nagyon kevés!

Mert több vagyok, mint cseppnyi lény!
Szárnyára vett a képzelet.
Érzéssel csodát alkotok,
és képbe álmodom neked!

A múltat tényként rögzítem,
jelenben írok szebb jövőt,
s ne félj, nem ártok senkinek.
Ne bántsd az álmokat szövőt!

Én hívlak inkább, tarts velem,
s lásd, a világ határtalan.
Ha megérint a végtelen,
ne hidd: A létnek súlya van!

Légy hát madár és szárnyaid,
emeljenek az égbe fel!
A szabadság, benned lakik,
csak ezt kell hinned végre el!

Szíved, mint csepp motor, dobog.
Testedben száguld most a vér.
Lelkedet hála járja át
egy felemelő holnapért.

Hajtó erőd a szeretet,
megújuló energia,
mely látni hagyja szemedet,
s nem kell sosem kifogynia.

A harc, a küzdelem lehúz,
s béklyód, ha végre eldobod,
nem rögzít Földhöz semmi sem,
tüzed szikrát vet, s fellobog.

Emelkedsz, hív a végtelen,
mágnesként vonz fénylő Napod.
Az öröklét kincsét velem,
eléred végre, s megkapod!

Aranyosi Ervin © 2015-01-18.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Útravaló

Aranyosi Ervin: Útravaló

Aranyosi Ervin: Útravaló

Nehéz feladatot bízok most lelkedre,
a szó erejével hass az emberekre!
Tanítsd hát meg őket önzetlen szeretni,
mutasd meg miképp kell jó embernek lenni!
Mondd el, a félelem olyan, mint az árnyék,
a mögött is látszik, ki a fényben áll még,
de ha sötétjére, végre, fény vetülne,
az ember a bűntől is megmenekülne.

Nem kell azt legyőzni, nem kell harcba szállni,
nem kell katonává, bősz harcossá válni,
csak megérteni kell! A félelem átok!
A gonosz árnyéka így kerülhet rátok!
Menj hát a fény felé, kövessék a lépted,
a szeretet útja mennybe vezet téged,
s nem kell szép Földünket magad mögött hagyni,
itt van a mennyország, fényben kell maradni!

Tudod, csak egy út van, a szeretet útja,
az válhat boldoggá, aki megtanulja.
Ez maga a csoda, szórhatod két kézzel,
mindig újabb terem, és sohasem vész el!
“Kérd és megadatik”, “add és visszakapod”,
ennyi varázslattal szépítsd minden napod!
Szereteted küldd szét, a szó könnyű szárnyán,
s úrrá lehetsz mindig a gonoszság árnyán!

Bocsáss meg azoknak, kik még bűnben élnek!
Tudatlanok Ők még, árnyékuktól félnek.
Nem látják, nem értik, mi a lét értelme,
ahol a szív hallgat, s irányít az elme!
Ott a szeretetnek nincsen még hatalma,
sötét falat épít a pénz birodalma.
Gazdagság és siker fájdalomra épül,
önzést, erőszakot hívva segítségül.

Menj hát, s szeretettel váltsd meg a világot,
elveszett szívekbe gyújts szeretet-lángot!
Mutass méltó példát, szavad melegítsen,
elveszett lelkeket a fénybe segítsen!
Csillapíts haragot, szívbe maró mérget,
emeld fel lelküket, mely a mennybe érhet!
A szeretet magját szórd szerte a Földön,
lelkünk szép vizétől új élet fejlődjön!

Aranyosi Ervin © 2015-01-17..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Istenem, áldd meg a nemzetem!

Aranyosi Ervin: Istenem, áldd meg a nemzetem!
Aranyosi Ervin: Istenem, áldd meg a nemzetem!

Drága, jó Istenem, áldd meg a nemzetem,
engedd, hogy sikeres, s végre erős legyen!
Lássa meg a szépet, tanuljon meg élni,
tudja, a világban nincsen mitől félni!
Engedd meg, hogy végre emelt fővel járjon,
hagyd, hogy javíthasson ezen a világon!
Ismerje fel végre, amit néki adtál,
tudja, nem hagytad el, mellette maradtál!

Segítsd, hogy az utat végre megtalálja,
legyen termőföldje, virágzó hazája!
Drága, jó Istenem, adj neki hatalmat,
tudja, akkor boldog, ha szívére hallgat!
Legyen örömteli, boldogsággal áldott,
neveljen gyermeket, alkosson családot!
Tudja meg, a világ szeretettől szépül,
csupa jó érzésre, gondolatra épül!

Legyen a nemzetem jó, mint Teremtője!
Tanuljon szeretni, s teremteni tőle!
Termő anyaföldjét tartsa méltó becsben,
legyen minden élő gondos, jó kezekben!
Drága, jó Istenem, legyél vendég nála,
szálljon áldásodért vissza rád a hála!
Hadd legyen igaza, reménye és hite,
kérlek, mennyországot teremts neki ide!

Minden más nemzettel bánjon szeretettel,
legyen a világon boldog minden ember!
Napi munkájában az örömét lelje,
sikeres tetteit egyre ismételje!
Békességet vigyen, bárhová is menjen,
áldott keze-nyomán csak bőség teremjen!
Drága, jó Istenem, áldd meg magyar népem,
legyen úgy, ahogyan akarod már régen!

Aranyosi Ervin © 2015-01-14..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cicás reggel

Aranyosi Ervin: Cicás reggel
Aranyosi Ervin: Cicás reggel

Doromboló dömper érkezik és fékez,
lágyan odasimul a gazdi szívéhez.
Mint egy súlyos sós-zsák elborul a teste,
hosszan elnyújtózik, lám csak, ezt kereste.
Kezem letapogat, pásztázik, mint lézer,
ő meg átöleli apró, kis kezével.
Simogatás indul, bundájába túrok,
szíve lágy gitárján pendülnek a húrok.

Hosszasan nyújtózik, élvezkedik, látom,
ujjam végig szalad az izmos, kis háton.
Pocakját, mellkasát hosszában kitárja,
simogassam végig, azt is, alig várja.
Állánál időzöm, ez a kedvenc része,
ettől lesz teljessé a simizés egésze.
Feláll nyújtózkodik, aztán visszabújva,
morran egyet-kettőt, hogy most kezdjük újra.

Tovaszáll az idő, repülnek a percek,
Egyszer csak lábra áll, nyújtózik egyet.
Feltöltődött fénnyel, érző szeretettel,
úgy döntött elég lesz, induljon a reggel!
Napközben cikázik, játszik, csavarogna,
nem lehet megfogni, mert akkor morogna,
Akkor dörgölődzik, ha pocija éhes,
vagy ha kiengedni éppen esedékes.

Aranyosi Ervin © 2015-01-13.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az egér és az alma (Festmény: Ogasawara Ildi)

Aranyosi Ervin-az egér és az alma
Aranyosi Ervin: Az egér és az alma
(Festmény: Ogasawara Ildi)

Apró kis egérke talált egy nagy almát.
Ezzel legyőzheti éhsége hatalmát.
Néhány napig jó lesz az alma ebédre.
Minden nap jól lakik végre az egérke…

Büszkén gurította, hazafelé futva,
ám a kerek alma nem fért be a lyukba.
Kicsi volt a nyílás, hatalmas az alma,
apróra szétrágni, mikor lesz alkalma?

Mert a macska les rá, kint lenni veszélyes,
mikor a fenevad egérhúsra éhes.
Ám ha segítséget kér más egerektől,
osztozni is illik, s fogy az alma egyből!

Mit lehet hát tenni? Ezen gondolkodott,
s közben megéhezett, hát hozzá is fogott.
Így az alma héját körbe, mind lerágta,
így már betolhatta apró odújába.

Csakhogy az egérlyuk megtelt az almával,
egérke kint maradt a riadalmával.
– Jó, az alma megvan, de ő hol fog lakni,
hol fog az almával kettesben maradni.

Aztán jött egy ötlet, az jutott eszébe,
nem túl messze lakott egy kedves egérke,
aki tetszett neki, kit szívesen látna,
úgy döntött elhívja almavacsorára.

Fel is kerekedett, már a szíve hajtja,
másik egérlyukat rejt a szomszéd pajta.
Az egérleányzó ott lakott magában,
várta a hercegét egérpalotában.

Egerünk sem volt rest, bekopogott szépen,
szép szerelem lobbant, apró kis szívében.
Ha az egérlányka ezt majd viszonozza,
esküvőjük napját még közelebb hozza.

Ha egy szív felizzik, azaz lángra lobban,
jobb ha érzéseit nem tartja titokban.
Jött hát a lánykérés, az egyenes beszéd,
egerekhez méltón, megkérte a kezét.

Így lett hát valóság a kettőjük álma,
meg is volt a lagzi, nagyon gyorsan. Már ma!
Vajon mi lett volna, ha nincs az az alma?
Győzött volna úgy is a szerelem hatalma?

Így e naptól kezdve a lánykánál laktak,
almát enni pedig gyakran átszaladtak,
és ha az almából egy darab még volna,
talán ez a mese sokkal tovább szólna.

Aranyosi Ervin © 2015-01-07.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző és a festő nevével, valamint  a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva