Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A jó Isten szeret


A jó Isten szeret, – megteremtett téged,
s tudd, hogy nincs határa a szeretetének.
Ő, amit kérsz tőle, neked fogja adni,
s hidd el megérdemled! Akard elfogadni!
Ne kétkedj magadban, mert mindig azt teszed,
ami épp a legjobb, amit diktál eszed.
Lehet a döntésed, később majd megbánod,
tanulásra épül az egész világod.
Ám jó Atyád kegyes, s hibád megbocsátja,
imád meghallgatja és valóra váltja.
Figyelj, ha imádat Őhozzá intézed,
sose gondolj rosszra, mert abban lesz részed.
Mert hát jó az Isten, ha jót kérsz, Ő jót ad.
fogalmazd pontosan mondanivalódat!
Mert nincs távol tőled, – közelebb mint hinnéd,
ha el tudnád hinni, sokkal többre vinnéd.
Ám ne csak hidd, de tudd, istened benned él.
s nem vár el mást tőled, csak annyit, hogy legyél.
Nincs szükség postásra, ki közvetíti vágyad,
– ha úgy kényelmesebb, ne hagyd el az ágyad,
mikor napra ébredsz. Csendesítsd le elméd,
fordítsd Isten felé az elméd figyelmét!
Hallgass a szívedre, figyeld a légzésed,
éld meg valóságod, csodás létezésed!
Szólítsd meg Atyádat, – mint szerető gyermek,
– hallgassa imádat, mert jó, ha figyelnek,
– de Ő mindig ott van, mindent tud te rólad,
nem kell hát, hogy magad a sárba tiporjad.
Légy méltó partnere az új teremtésben,
a világot adta neked! Ezt tartsd észben!
Hogyan is imádkozz? Köszönd meg és tudjad,
egy vagy az istennel, kell hogy megtanuljad!
Fény vagy a fényéből, erő erejéből,
igaz szeretet vagy, az Ő szeretetéből!
Tudd és köszönd is meg, azt hogy egy vagy vele,
s ebbe az imába az is férjen bele:
köszönd meg a napot, sikert, boldogságot,
tiszta egészséged, szerető családod,
harmonikus léted, az élet csodáját,
a többi ember összes, tanító hibáját!
Imádban csak kérjél, nem kell könyörögni,
nem kell leborulni, térden csúszva nyögni.
Amit kérsz a tiéd, s Isten odaadja,
tiéd a világod bármelyik darabja!
Ha végére értél ennek az imádnak,
tedd azt, amit mások ilyenkor csinálnak,
ahogy a levelét elküldi az ember,
Mondd, hogy: – Legyen így most! – s küldd el szeretettel!

By

Aranyosi Ervin: A pillangó szabadsága


Aranyosi Ervin: A pillangó szabadsága

Egy csodás pillangó, apró bábba bújva,
megszületni készült és hogy megtanulja,
hogyan is repüljön fényes szelek szárnyán,
hogyan legyen úrrá égbe vonzó vágyán.
Egy jószívű ember a küzdelmét látva,
úgy dönt segít neki, – ne maradjon lárva!
Kézzel meglazítja bábja selymes szálát,
hiszi, visszaadja a lepke szabadságát.
S lám, a szép pillangó kiszabadult szépen,
s szomorúan verdes bábja közelében.
Amit jó emberünk nem tudhatott róla,
születés küzdelme a szárnyak rugója.
Attól erősödik, s képes repülésre,
ha küzdelem árán történt születése.
Így hát a pillangót földhöz köti lánca.
Földhöz ragadtan él, s elvész szabadsága.
Meg kell hát tanulnunk nyílt kézzel szeretni,
kéretlenül senkit nem szabad vezetni!
Fájdalom tüzén át, türelem vizével,
önként rendelkezzen saját életével.
Az igaz szeretet, enged, sosem gátol,
nem fosztja meg sosem a szabadságától,
kit szeret a szívünk, szabaddá kell tennünk,
annyit kell tudnia, mindig bízhat bennünk.
Mert, ha csüngsz csak rajta, a szeretet lánc lesz,
s el fog menekülni, kit legjobban féltesz.
Hagyd, hogy saját bőrén tapasztaljon, éljen!
Ne legyél te árnyék, s ne akard, hogy féljen!
Álljon ki magáért, s gondolja át tettét,
s vállalja a súlyát, hogy végre elengedték!
Saját kezében lesz boldogulása,
s végre kivirágzik ereje, tudása…

Aranyosi Ervin © 2011-09-26.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A cél

Boldog az ember, akinek célja van.
A “szerencsétlen” meg toporog céltalan.
Helyét e földön sehogy sem lelé.
Tűzz hát ki mindig célt magad elé.

Sose félj attól: túl nagy, amire vágysz.
A hegycsúcs messze, de mikor nekivágsz,
minden lépéssel egyre közelebb…
ha van egy célod, már van egy mágnesed.

Sarkaljon mindig ötlet, gondolat,
higgy önmagadban, sose hagyd el magad!
Amíg a célod szemed előtt lebeg,
legyőzni téged sehogyan sem lehet.

By

Aranyosi Ervin: Meghasadt giliszta


Nem jelent meg könyvben, bármerre is kutatsz,
mai versem tárgya egy meghasadt kukac:

Nem kukacoskodom, mondta a giliszta,
s újabb lyukat ásott, a régit kihízta.
Ám egy kapavágás testét ketté szelte.
Nem törődött vele, sőt, azt merészelte:
vissza-visszanézett, hogy láthassa mását,
s büszkén hangoztatta tudathasadását.

By

Aranyosi Ervin: Kacagni várlak


Kacagó emberek körbe-körbe állnak,
egymásra nevetve, vígan hahotáznak.
Vidám gyakorlatok törik meg a csendet,
mért lenne szomorú, ki velünk nevethet.

Tapsikolva kezdünk, “beállítva óránk”,
“méretes méteres” új nevetést ró ránk.
Halandzsa beszédünk itt mindenki érti,
hangos bruhahánk a füleket nem sérti!

Ám a nevetést mi túl komolyan vesszük,
sokáig benntartjuk, aztán eleresztjük,
Hógolyózunk nyáron, füvet nyírunk télen,
sok jó, vidám ember, egyik sem idétlen.

És ha kíváncsi vagy mindezt hogy csináljuk
gyere el a klubba, szeretettel várunk.
Rossz kedved hagyd máshol, viduljon a lélek
minden nevetéssel boldogabban élek!

http://hahotajoga.hu

By

Aranyosi Ervin: Hold és a Nap


Kinézek most az ablakon,
Holdasszony sétál fenn az égen.
Keleten felkelt már a Nap,
s szerelme arcát nézi éppen.
Holdasszony lám, felnéz reá,
csodálja párját úgy hiszem.
Sóvárgó lelkében a vágy,
szerelmes választ így üzen.

Oly ritkán találkoznak Ők,
– Holdé a sötét éjszaka.
Frigyük gyümölcse – már tudom,
– az ég millió csillaga.
Nappali vándorunk a Nap,
végzi a dolgát csendesen.
Felhők közt bújik néha el,
s Holdján mereng szerelmesen.

By

Aranyosi Ervin: Élet ott van…


Aranyosi Ervin: Élet ott van…

Élet ott van, ahol Isten,
Isten nélkül élet nincsen.
Ha Őt, egyszer nem találod,
akkor eljött a halálod…
Elhagyod a földi tested,
bár lélekként ezt kerested.
Élőként pedig a módját:
más emberek, miképp hordják?
Porhüvelyünk mégsem játék,
inkább isteni ajándék.
Ha teheted, ápold, óvjad,
hogyha lehet hosszan hordjad!

Aranyosi Ervin © 2011-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Feltámadt a szél


Haragvó, ádáz szél tépázza a fákat,
lombjaikba marva, míg bele nem fárad.
Visszavonulót fúj, s lassan újra támad,
agresszív, bősz harcos, egy gyilkos vadállat.

Zord lelke sikítva az utakat járja,
pusztító szelleme, az ég katonája.
Tisztára kisöpri a földi világot,
porral vakítja el, azt ki eddig látott.

Nyomában a sírás, földre szakadt ágak,
kettétört életek, szebb napokra várnak.
Elül a por, lassan, kitisztul az ég is.
Lenyugszik a világ. Hisz lesz holnap mégis…

By

Aranyosi Ervin: Élj vidáman!

Aranyosi Ervin: Élj vidáman!

Nevess, kacagj, legyél vidám!
– Az élet szép dolog.
Kiket kerül a csüggedés,
gyakrabban boldogok.

Ne bénítson a félelem,
ne bőszítsen harag.
Csak járd az utad csendesen,
mint égen, fenn a Nap.

Lelkedet béke hassa át,
áradjon víg derűd,
szíved szeressen igazán,
– s keresd az egyszerűt.

Ne lásd a hírt, mely szomorít!
– A természet csodás!
Legyen a napi programod
az ébren álmodás.

Figyeld szavad, s miről beszélsz,
valósággá lehet.
Mert teremthet a józan ész,
s a kínzó képzelet.

Tudatosan, jelenben élj,
merj álmodni nagyot!
Gondolhatsz jót és rosszat is,
– pontosan azt kapod.

Amitől félsz, az szembe jön,
el nem kerülheted.
A szerencse rád mosolyog,
ha azon jár eszed.

Gondold hát végig, s mosolyogj,
kacagj, legyél vidám!
Ezt ajánlom, de ez bizony
csak az én teóriám…

Aranyosi Ervin © 2011-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva