Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Feltétel nélkül…

És mondá az Egyház – A jó Isten szeret,
HA! úgy élsz, ahogy Ők azt előírják neked!
A szüleid is mondták: szeretnek jaj nagyon,
HA! mindig jól viselkedsz, minden egyes napon.
S a Társadalom mondta: – Úgy magasabbra érsz,
HA! törvények, szabályok erkölcse szerint élsz.
És mondd e korlátok közt, hogy érzed önmagad?
Feltétel ketrecedben mennyi szépség marad?
Elveszted szabadságod, az egyéniségedet,
és apró pénzre váltod a tehetségedet.

Ha tudnád mért születtél, mi végre is vagy itt,
tán csukott szemmel látnád, az élet mit tanít.
Volna időd szeretni és tudnád, hogy az mi,
s nem birtokolni vágynál, sőt, akarnál adni!
Féltékenység a lelked sosem támadná meg,
senkit nem birtokolhat, csak szerethet szíved.
A szeretetnek nincs ára, nincsen feltétele,
az adás örömével csöpögtesd hát tele.

A szeretet nem csak érzés, bár jó érezni azt,
hogy szavad, kedvességed nyújt megnyugvást, vigaszt.
Jó érzés adni, s kapni, nyisd hát meg most szíved,
az ember akkor boldog, ha időben érti meg.

By

Aranyosi Ervin: Mi az?


Mi az, mi vérző sebet üt a lelken?
Mi az, mi gyáván, elbújva gyötör?
Mi az, mi éles tőrként a szívünkben,
a boldogulásunk életére tőr?

Mi az, mit lelkünk mélyére elásunk?
Mi az, mit elménk látni sem akar?
Mi az, mit vissza nem szívesen látunk,
s ha újra ránk tőr, ismét felkavar.

Mi az, mi egykor nagyon fájt a múltban,
s lelkünk szögletébe, messze űztünk el.
Próbáltuk feledni, s hittük elvakultan,
– nem kel már életre – úgy temettük el.

Ám de él e fantom, mélyen rágja lelkünk,
s fizikai testünk lesz az áldozat.
Úgy hisszük, hogy régen megnyugvásra leltünk,
s a lezárt múltunk nem árthat már sokat.

S lám a zord félelmek, mik egykor gyötörtek,
újra visszatérnek, s oly fájdalmasok.
Kínzó érzésekkel napvilágra törnek,
s orvosodhoz kerget száz fájdalmas ok.

Jön a diagnózis, fényesen mutatja,
a fájdalmas tünet orvosolható.
Ha nem tudsz aludni, a megoldást adja
álmatlanságodra néhány altató.

Fájdalmaid kínját rögtön csillapítja,
pár színes pirula. Szedjed, hogy ha kell!
S lám a tünet múlik, s elménk elvakítja,
néhány műanyagból készült ócska szer.

És a fantom röhög, lelkünk mély zugában,
s tovább rágja testünk, – soha nem pihen.
Múlt sérelmek ölnek sejteket a mában.
Nem tudtad? A harag, a gyűlölet ilyen!

Mi hát az ellenszer, hogy gyógyítsd a lelked?
Mi az, mi lezárhat régi sebeket?
A fél-elem helyett, teljessé kell lenned,
légy hát egész-séges, ezt megteheted!

Szeretet a gyógyír és a megbocsátás,
engedd el a múltad, s ÉLD az életed!
Élvezd ki a percet, legyen csodavárás!
Úgy válik teljessé, hogy ha élvezed…

By

Aranyosi Ervin: A szépasszony esete a bíróval, a jegyzővel és a pappal

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bíró, jegyző és a pap,
mind megkívánta néha nap
a szép menyecskét.
Várták, hogy majd Övék legyen.
Eltervezték a kéjes estét,
az örömöt, hogy megfizessék,
s mindőjük, pénzért birtokolja
más asszonyát, mit egy pásztoróra
titkos homálya rejthet el.

Ám de tisztes a menyecske,
– kinek szépséges arca, teste,
elöljárókban keltve vágyat,
hogy gyalázzák a hites ágyat, –
elárulta hát a férjurának,
mire készülnek amazok.
S mert a férj sem volt bolond,
furfangos tervet alkotott.
Rávette szép “oldalbordáját”
használja ki tündéri báját,
fogadja sorra az urakat,
tegyen úgy, mint aki szabad.
Mondja a férje a vásárba ment,
s húzza az időt odabent.

Megjött a jegyző, s hozza pénzét,
hogy női bájjal megigézzék.
Ám az ara az időt húzza,
rajta marad szoknyája, blúza.
A férj váratlan megérkezik,
itthon felejtett valamit.
Pánikba esik hát a jegyző,
a konyhában a moslékos teknő
lehet a végső menedéke,
s rejti a disznó elesége,
hogy a csalt férj meg ne találja,
s ne is gondolhasson rája.

A ház ura újra lelépett,
magára hagyva a feleséget,
s hamarosan a bíró érkezett,
először ő is fizetett,
pénzét az asztalra téve,
várta a nőtől, mit kap cserébe.
Az asszony szabadkozva mondta,
hogy akad még egy kicsi dolga,
várjon a bíró türelemmel,
ám a vásárban járó ember,
váratlan ismét hazatért,
visszaszaladt pár iratért.

Az asszony siet ajtót nyitni,
int a bírónak, hova kell bújni.
Teknő, s a moslék várja őt is,
s nyakig már ott van a jegyző is.
Így a takarmány két embert rejtett,
szerencsére, nagy ez a rejtek.
A férj megint ment a dolgára,
otthagyva hitvesét magára,
s alig telt néhány pillanat,
hát nem megérkezett a pap.

Jobb kézzel ráüt a zsebére,
s előkerült a mise bére,
vagyis amit így szánt az estre,
a paráznaság bűnébe esve.
A gyülekezet pénzét így költi,
az álnok ruháját magára ölti,
hogy elvegye, amire vágyik,
hogy eljusson vele az ágyig.

Ám az ajtón megint kopognak,
türelmetlen lábak toporognak,
hazajött ismét a ház gazdája,
– s a papot is a moslék várja.
A férj – látszólag nagyon mérges,
prüszkölve szól a feleséghez,
– Úgy érzem, valaki járt ma nálad,
idegen hang verte fel a házat,
gyújtsd fel a lámpát, a konyhába’
hangokat hallok. Valami lárma…

– Megyek, és rögtön utána járok,
s agyon csapom, kit ott találok.
A három pórul járt ott ült a kádban.
– Mit kerestek itt, felelj ha szád van!
Mondja az emberünk, bot a kezében.
A jegyző szólal meg, – Megkérünk szépen,
ne mondd el senkinek azt, hogy így jártunk,
hallgatásodért sok pénzt kínálunk.
Ezer-ezer garas üti a markod,
ha ezt a titkot magadban tarod.

Megkapta végül a gazda a pénzét,
Boldogan ölelte kis feleségét.
a továbbiakban boldogan éltek,
s gazdagon is! Hála a pénznek.
Pap, bíró, jegyző többé nem látta,
mert fontosabb volt a szeme világa.
Ha arra jártak is, rá sose néztek.
Végére értünk e kis mesének.

By

Aranyosi Ervin: Állatságok

“Humorban nem ismerek tréfát”,
elloptam nyuszitól a répát,
s miközben csendben majszolom,
az élvezetet hajszolom.

Miközben répát legelészek,
meglátom macinál a mézet,
hiszem, hogy enyimé lehet,
élve egy édes életet.

Nagyfejű, búsuljon a ló!
Patája villanyvasaló.
Szőr-farka legyet hesseget,
zabos, mert nem üt eleget.

Egy tehén áll az udvaron,
arcáról süt az unalom,
ám én most ámulatba ejtem,
komplikált állat, de megfejtem.

Macska sétál egy eb előtt,
kutyába se veszi, de őt
most nem érdekli holmi CAT,
őrzi a drága holmikat.

A spejzban egér lefetyel,
bajszán vajjá kövült a tej.
Cirmoson kuncog a duhaj,
eltűnt a tej, eltűnt a vaj.

By

Aranyosi Ervin: Az életedet te irányítod!

 Minden egyes napod hoz valami újat,
s ettől megváltozhat az egész életed.
Ha nyitott szemmel jársz, e mozgalmas világban,
a változást talán, észre is veszed.
Naponta kitárul előtted egy ajtó,
egy új világra nyitja, csukott szemedet.
Mindig csak rajtad áll, – csak te rajtad múlik,
hogy bezárd magad mögött a régieket.

Ajtók között élünk, s néha tétovázunk,
viseljük a múltat, mint egy rossz ruhát.
Nem melegít régen, kopott, s benne fázunk,
tudjuk mit sem ér már, de hordjuk tovább.
S ha a kirakatnál néha meg-megállunk,
sóvárgunk az újra, – s az ember tétova –
áldoznia kell rá, s megdolgozni érte.
“Bírja még a régi! – nem dobom még oda”.

Pont ilyen az élet. Az “infók”, amik érnek,
azt hazudják néked, nincsen változás.
Cipeled a terhed, mit rád mért az élet,
s elhitetik véled, hogy nem viheti más.
Elhitetik azt is, – elnyered jutalmad:
Állhatatosságért a szeretetet.
Ha elég „önző” vagy, lesz hozzá hatalmad,
saját élted éled, ezt megteheted.

Mert nem te vagy Önző, hanem aki gátol,
aki akadályoz, hogy boldogan élj.
Aki megfoszt téged minden új csodától,
azt mondja, – ne változz! De azt akarja – félj!
Elhiszel egy csomó olcsó hazugságot,
hogy miért nem jöhet egy újabb változás.
Tudd, hogy életedet, te neked kell élned,
és hogy mi történjen, nem döntheti el más.

Engedj meg magadnak egy kis lazaságot,
csak egy problémádat bontsd le teljesen.
Mit kellene tenned? Másképp is dönthetnél?
Vagy inkább letennéd végérvényesen?
Van egy bűvös kérdés, mire keress választ!
Úgy szól, hogy: – Mi lenne? S várd a válaszod,
Majd kérdezd meg újra, ugyanazt: – Mi lenne?
s egyre jobb érzés lesz, mind jobb állapot.

Minden problémánkat agyon bonyolítjuk,
keressük a jóra, az ellenérveket.
A változás mellett nagyon ritkán döntünk:
“Jaj, de jó is lenne…. De, mégsem lehet!”
A gondoknak nem a megoldását keressük,
Mert megmagyarázni sokkal egyszerűbb,
ezt vagy azt a dolgot, hogy miért nem tesszük,
jól megindokoljuk és inkább szenvedünk.

Ez megakadályoz, hogy tovább tudj lépni,
hogy jó megoldást, vagy új utat keress.
Miért lenne így jobb? Mit hoz majd számodra?
Miért is lesz másképp? – vagy – Miért szeresd?
Mit hozhat ez néked? Mi történik véled?
A nagy változáshoz nyisd hát meg szíved,
jó, s a rossz küzd benned, mikor ezt megéled,
meríts bátorságot, s erősítsd meg hited.

Ennek a hajónak te vagy a kapitánya,
Ne hagyd hogy rángassa, önző vad vihar,
Csakis rajtad múlik életed iránya!
Hogy’ küzdesz a tenger hullámaival?
Mindig te rajtad áll, tiéd csak a döntés,
s minden a te hited szerint alakul.
Fontos, hogy mit gondolsz, mire serkent vágyad,
el tudod-e hinni, hogy nem maradsz alul.

Ne engedj hát teret a rossz gondolatnak,
negatív érzésnek ne add át magad,
Minden hullámvölgyből ki szabadul bárki,
ha néhány lépéssel még tovább halad.
Nem létezik kudarc, negatív eredmény!
Ami rosszul sült el, jóra váltható.
Ne aggódj előre, mit is hoz az élet,
a pozitív út is könnyen járható!

A jó mindig ott van, amerre csak járunk,
csak nem veszed észre, mert lehajtod fejed.
Próbálj meg egy nap csak a jóra figyelni,
s érezni fogod a szép érzéseket.
Keresd hát holnaptól mindenben a szépet!
S észre fogod venni, az élet csuda jó.
Gazdagság és érték, szeretet és szépség
a tiéd, ha te vagy az IRÁNYÍTÓ!

 

By

Aranyosi Ervin: Így gondolj a múltra

A múlt ma már történelem,
és nincs hatalmad rajta.
Megváltoztatni képtelen
elméd, – bár azt akarja.

Ha megbántottál valakit,
s lélekben most már bánod,
ne fokozd lelked kínjait,
legjobb ha megbocsátod!

Bocsátsd meg régi tettedet,
Bocsátsd meg önmagadnak,
mert amíg rágódsz meglehet,
energiái hatnak.

Kínoz a lelkiismeret,
mert szavad egykor sértett,
a múltnak árnyát élteted,
pedig az csak kísértet.

Amikor megtörtént veled,
a tetted jónak látszott.
Ezt diktálta a “szellemed”,
– s ma már tudod, hibázott!

A múltad rossz döntéseit,
bocsátsd meg önmagadnak,
mert amíg rágódsz meglehet,
energiái hatnak.

A múlt ma már történelem,
és nincs hatalmad rajta.
Megváltoztatni képtelen
elméd, – bár azt akarja.

Haragszol, gyűlölsz valakit?
Ez csak magadnak árthat!
Amit Ő tett, az csak tanít,
s jelenben már nem bánthat.

Amikor tette, – jól tudod –
pont ennyi tellett tőle.
Legjobb volt, amit adhatott,
ezt tanuld meg belőle.

Bocsáss meg neki kedvesen,
– ne hagyd, hogy újra fájjon!
Engedd el tehermentesen,
utadba már ne álljon.

Bocsáss meg néki jó szívvel,
legyen lelkedben béke,
s bensőd szeretet tölti fel,
és mindez már megérte.

Maradjon meg a szép emlék,
– örömöt hozó percek.
Erőt meríts belőlük még,
legyél nagy, boldog gyermek.

Mosoly ragyogjon arcodon,
kerüljön bú, és bánat.
Derülj a régi harcokon,
és kérlek, élj a mának!

By

Aranyosi Ervin: Higgy Önmagadban…

Bárhova is mennél széles e világon,
mi a te emléked, az tiéd marad.
Lelkedben él, mint egy élő mozivásznon,
míg az élet filmje ketté nem szakad.

Ám tudod, a múltad nem csak széptől ékes,
történtek már dolgok, búsak is veled.
Cipeled  a terhét,  s  újra fájni képes,
végleg elengedni, letenni nem mered.

Gondold át! A múltad  jövődnek alapja,
s nem mindegy, hogy mire épül fel egy “vár”.
Szikla orom lesz a stabil alapzatja,
vagy mély, ingoványos talaj várja már.

Emlékezz hát arra, mi szép volt életedben!
A jövődet jobb, ha erre építed.
A siker emléke, legyen a kezedben,
ez mozgassa elméd, s legyen szép hited.

Ami pedig rossz volt múltadban, temesd e!,
takarja el azt, jótékony szemfedél!
Mert hidd el a jóra született az ember,
s akármit elérhet, ha hajtja szenvedély!

Higgy hát önmagadban, mint “Isten gyermekében”!
Atyád megad mindent, akármire vágysz.
Ha akarod, úgy lesz, amint a mesében,
saját kincseidre ily módon találsz.

By

Aranyosi Ervin: Táltos ének

A tűz ős fénye,
a víz örvénye.
az út ösvénye
vezet, vezet.

Az ősök lába,
kísér a mába,
lépj nyomdokába
vezet, vezet.

Erdő, mező, napsütötte rét,
kérlek Földanya vezess az életbe!
Teremtőnk od’adja nekünk mindenét,
Kérlek fogadd el s ennyivel érjed be.

A nappal fénye,
az éj sötétje,
ősök erénye
vezet, vezet.

Álmokat látó,
meg-megbocsájtó,
Földet megáldó
szellem vezet.

Erdő, mező, napsütötte rét,
kérlek Földanya vezess az életbe.
Teremtőnk od’adja nekünk mindenét,
Kérlek fogadd el s ennyivel érjed be.

By

Aranyosi Ervin: Gondolat szilánkok


Aranyosi Ervin: Gondolat szilánkok

Ne adj magadból annyit,
amennyit mások várnak!
Sosem kell megfelelned
az egész nagy világnak.

Adj mégis többet, jobbat,
s örömöd teljen benne!
Szeretetből, hálából,
mint kinek többre telne.

Bármibe belefoghatsz,
– nagy kedvvel csináld végig!
Tervezz egy földi pályát,
és meg se állj az égig.

Harapd el minden szódat,
mi kritizálni készül,
hidd el, egész világod,
dicséretekre épül.

A szép szót, hogy: szeretlek,
ne mond ki érzés nélkül!
Ha van mögötte érzés,
attól a lelked szépül.

Bocsánatot, ha kérnél,
nézz a másik szemébe.
Minden őszinte szóért
egy mosolyt adj cserébe.

Aranyosi Ervin © 2011-11-09.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszi hangulatban


Napunk fényét vesztett, elizzó zsarátnok.
Szívünk is megpihen, – megfáradt zarándok.
Vén fákról lehullik rőt levelek lánca,
őszi karneválon, halott lelkek tánca.

Körbe-körbe futó szél játszik a fákkal,
néha parolázik, égbe nyúló ággal.
Ki kap a kezéből színes levélkéket,
s minden címzés nélkül, így elküldi néked.

Véle üzen a tél, nem sokáig várat,
bújjon menedékbe minden fázós állat.
Avar szőnyeg lapul útra és talajra.
A tél hűvös vendég. Emlékezz tavalyra!

Addig a lebukó nap végső sugára,
hívja a felhőket öldöklő tusára.
Azt hinné az ember, száz sebéből vérzik,
pedig csak az eső csendben csöpörészik…