Aranyosi Ervin: Mikulás ajándéka

Aranyosi Ervin: Mikulás ajándéka

Kicsinek Mikulás, jaj de rossz gyerek volt.
Ezer huncutsággal színezett gyerekkort.
Volt baja belőle, ki is kapott gyakran,
a családi virgács a fenekén csattant.

Aztán, ahogy felnőtt megemberesedett,
az esze is megjött, s szívével szeretett.
El is határozta, jó emberré válik.
Örömöt varázsol, most már mind halálig.

Legyen a világon minden gyerek boldog!
– Na Mikulás komám, úgy végezd a dolgod!
Gondolta magában s mindent tettre váltott,
– boldoggá kell tennem az egész világot.

– Hát, hozzá is látok, a kicsikkel kezdem!
Velük könnyen megy majd, Ők még hisznek bennem!
Szeretet jelképe legyen az ajándék,
csokoládé, alma, baba, apró játék…

Kedves kis ajándék lehet a virgács is,
ha nem csak magányos, van mellette más is!
Ám de ezt az eszközt használni nem szabad,
ezen a világon rossz gyerek nem akad!

Az ajándék legyen a szeretet jele,
úgy kell csomagolni, a szív férjen bele.
Tanuljunk meg szívből, szeretettel adni,
és ha nekünk adnak, tudjunk elfogadni.

Ajándék a fontos, és nem az értéke,
soha nem vizsgálom, hogy vajon kérték-e?
Mindenkit szeretek, ki itt él a földön,
ezért puttonyomat szeretettel töltöm.

Indul az ajándék, fenn van mind a szánon,
minden egyes kincsét jó gyereknek szánom.
Aztán amíg engem egész évben vártok,
a szeretet dolgát, hadd bízzam reátok!

Aranyosi Ervin © 2011-12-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva