Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Bocsáss meg!

A múlt halott,
s mit rád rakott,
mázsás súlyát ereszd csak el…
Míg rád szakad,
nem vagy szabad,
légy megbocsátó, hogyha kell…
Vigasztalódj,
nevess, dalolj,
engedd szállni a lelkedet.
Ha húz a súly,
hogy porba hullj,
fennen szárnyalni nem lehet.
Lelked, ha száll
szabad madár,
valót teremt a képzelet.
Bocsáss meg hát,
minden hibát,
s élj boldog, teljes életet!

By

Aranyosi Ervin: Van egy lovam…

Van egy lovam.
gyönyörű kanca Ő,
Lónyelven lány,
vagy jobban mondva nő.

Fekete szőrén
fénylőn ragyog a nap,
Az orra keskeny,
két meleg szeme nagy.

Mozgékony szája,
úgy látom mosolyog.
Lófoga van,
– ez nem ritka dolog.

A kockacukrot
kezemből cseni el,
és ahogy nézz rám,
nagyon szeretni kell.

Homlokát, orrát,
ha megsimítom.
kezemen érzem,
– szereti nagyon.

És mikor hátát
végre felnyergelem,
és lóra szállok
Ő útra kél velem.

Felülről nézve
még szebb a világ,
A szemem innen
Jó messzire lát.

Átveszem lassan
mozgása ritmusát,
s átélem véle
őseink rítusát.

Mert lóra termett,
régen a Magyar.
Határozott lett,
tudja mit akar.

Magyar vagyok,
nekem is van lovam.
Amikor vágtat,
jól érzem magam.

By

Aranyosi Ervin: Öregség

Az idő tovaszáll, emlékek szépülnek,
egykor csodás percek kincstárba kerülnek.
Nem mozdul a lábad, nem visz már előre,
nincsen cél, mi várna, nem kapsz már erőre.
Úgy hiszed az élet, ennyi volt, s már vége.
Már nem is fohászkodsz, s nem nézel az égre…
Várod, mint megváltást, eljövő halálod,
zűrös világunkban helyed nem találod.
Pedig már van időd, végtelen, mint tenger,
s tudnál teremteni bűvös értelemmel.
Nem látsz túl magadon, csak bajodat látod,
ezzel béleled ki megszürkült világod.
Eszedbe nem jutna: – változtatni kéne!
– Nem csak “trottyos” vagyok, vén apó, vagy néne.
Ne hagyd kialudni, lelked tiszta fényét,
vedd újra kezedbe a világ teremtését.
Világot teremtett a jó “öreg” Isten.
Ne hagyd, hogy betegség, hiány leterítsen.
Te is gyermeke vagy, teremtésre képes!
Járulj hozzá te is az új teremtéshez.

By

Aranyosi Ervin: A ló elismerése

Aranyosi Ervin: A ló elismerése

Ó drága Ló! Te csodás, nemes állat,
akit az Isten örömmel teremtett.
Szívembe égett az elbűvölt csodálat,
ahogy tanítod, példáddal az embert.

Lelkem megtöltöd méltó szeretettel,
megbántást tőled sose kaptam én.
Ha bánat ér, más vigasztalás nem kell,
– elhiteted, – hogy mindig van remény.

Testedből égi, szilaj erő sugárzik,
szemedből lágyság, szelíd, tiszta fény.
Szívedben tűz ég, kit szeretsz sose fázik,
– honnan meríted? – bárcsak érteném.

Megérzed azt, ha bánat nyomja szívem,
s ha boldogságtól lelkem égbe száll.
Együtt örülsz, vagy együtt búsulsz vélem,
s lelkem szabad lesz, mint szárnyaló madár.

Gyengédséget, és alázatot tanultam,
tisztességet, – hogy éljem életem.
Történelmet, a véled közös múltam,
mi meghatároz, utat mutat nekem.

Nem is kell szó, mi egymást jól megértjük,
közös sóhajunk, mint köldökzsinór.
Egymásba olvad lelkünk, hogy megéljük,
a szeretet a szívünkig hatol.

Ó drága Ló! Te csodás, nemes lélek,
lélek-testvérem, önzetlen barát.
Eggyé válunk, s már semmitől se félek,
már nem harcolok, nem vívok több csatát.

Aranyosi Ervin © 2012-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Haladj az árral!

Azért jöttél e létbe, hogy jól érezd magad!
Minden vágyad és álmod az örömből fakad.
Ne is keresd miértjét, csak engedd, hogy vigyen,
ússzál együtt az árral, s ne változtass ezen!
Egyetlen apró vízcsepp, csak ennyi vagy csupán,
ne menj szembe az árral és ne harcolj bután.
Hidd el, álmod erősebb és magával ragad,
engedd magad sodorni, s kétséged sem marad:
nem kell erőfeszítés, mert minden szép lehet,
valóra válhat mindaz, mit alkot a képzelet.

Barátom, tudd: az elméd, rosszat, vagy jót teremt.
Ha harcolsz a világgal, ne hidd, hogy jót jelent.
Tudom, sokan tanítnak, harcolni, küzdeni,
de hidd el az győz egyedül, ki örömét leli…
Kit elragad az álma. mint gyors sodrú folyó,
ki elhiszi, hogy minden valóra váltható.
Kit nem gátol csüggedés, nem bénít vad harag,
ki bármily kor is jön el, vidám, derűs marad….

 

 

By

Aranyosi Ervin: Az élmény újra vár!

A kacagástól visszhangzott a barlang,
Arcunkra mosoly festett szép napot.
Velünk voltál, ha te is úgy akartad,
S ha eljössz, újra megtapasztalod.

Hangtálak lágyan suttogtak füledbe,
angyalok küldtek édes, lágy zenét,
majd gong szavára estünk révületbe,
hallva egy álom szép üzenetét.

Ha velünk voltál, gazdagabbá lettél,
felhevült lelked öröm járta át.
Lelki társakkal önfeledt lehettél,
s elfelejthetted a világ 100 baját.

Biztatlak hát, ismét legyél közöttünk,
ereszd szívedhez a megváltó csodát.
Hívj másokat, – s mi “angyal ruhát” öltünk,
– légy hírnökünk, s másoknak add tovább!

Információk a következő alkalomról és jelentkezési lehetőség itt!

By

Aranyosi Ervin: Szabadítsd fel a lelked


Szerelem, izzó szenvedély?
Ez kellene, hogy szebben élj?
Vagy kincsek, gazdagság,vagyon,
ez tenne boldoggá nagyon?

Hogy szállj, repülj a föld felett,
s ne kössön gúzsba döbbenet?
Tested táplálja élelem,
s lelked ne bántsa félelem?

Feledd a múltad, hisz halott!
s megbetegít mit rád rakott.
Bánat, harag oldódjon fel,
legyél szabadabb ennyivel.

Álmodj merészet és nagyot,
s ha biztatót vársz, itt vagyok.
Emeld szemed az égre fel,
s jöjjön egy új kor végre el.

By

Aranyosi Ervin: Szellemem fénye felragyog

Aranyosi Ervin: Szellemem fénye felragyog

Határtalan csend vesz körül.
Tudod, a lelkem így örül.
A végtelenbe süllyedek,
lelkem mélyére így megyek.
Elmém megáll, – nincs gondolat.
Kiürítem a gondokat.
Szellemem fénye felragyog,
– a világommal egy vagyok.

Lelkem őszintén megbocsát,
nem vívok másokkal csatát.
A lét okára rálelek,
kövessetek hát emberek!
Létem értelmét meglelem,
nem bénít harag, fél-elem.
Szellemem fénye felragyog,
– s tudom, Urammal egy vagyok.

Félelmem lassan elmarad,
megbocsátom a múltamat.
Megbocsátok mindenkinek,
nem bénít sötét és hideg.
Nem bántok, s ártok már sokat,
nem ítélek meg másokat.
Szellemem fénye felragyog,
– világom oka én vagy-ok!

Amit teszek, visszakapom.
Kívül-belül ragyog Napom.
Élő világba költözöm,
szeretet fénnyel öntözöm.
Egy szebb világot építek,
s ki velem tart, az éli meg.
Szellemem fénye felragyog,
mert veletek is egy vagyok…

Aranyosi Ervin © 2012-05-08.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva