Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hála Istennek

Aranyosi Ervin: Hála Istennek

Istenem, köszönöm,
hogy megteremtettél!
Köszönöm, hogy rajtam kívül
ennyi teremtett él!

Köszönöm a növényeket,
a sok szép virágot.
Köszönöm a fát, a bokrot.
Neved legyen áldott!

Köszönöm az állatokat,
hálás vagyok értük,
köszönöm, hogy életemet
színesíti éltük.

Köszönöm az embereket,
jót is, és a rosszat.
Kik szépítik életemet,
s akik rám bajt hoztak.

Mindannyian tanítottak,
világom megélni.
Köszönöm, hogy megmutattad,
miért nem kell félni.

Köszönöm, hogy itt vagy velem,
tudom, itt élsz bennem.
Köszönöm, hogy segítettél
jó emberré lennem.

Köszönöm, hogy utat mutatsz,
lábam merre menjen.
Köszönöm, hogy szívem hagyod,
szeretettel teljen.

Köszönöm, hogy hálás vagyok,
köszönöm, hogy élek.
Köszönöm, hogy megáldottál,
s én áldalak téged…

Aranyosi Ervin © 2012-09-30.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Tudd, az Isten benned él!

Tudd, az Isten benned él,
bárhova mész, elkísér.
Sosem hagyna egyedül,
ott él benned legbelül.
Veled van, bármerre mész,
általa teremt az ész.
Általa teremt a szív,
álmokat életre hív.
Elárulom teneked,
hogy eszköze a szeretet.
Nem bánt, s nem büntet soha,
jó atya, nem mostoha.
Nem szakállas öreg úr,
nem tör, nem zúz, nem vadul.
Nem büntet, de megbocsát,
küld reád ezer csodát.
Tudd hát, az Atyád benned él,
bárhova mész, elkísér.

By

Aranyosi Ervin: Hull a dió

Odakint lágyan fúj a szél,
a diófánk életre kél.
Hajlongva lassú táncba kezd.
Nézem, s a látvány nem ereszt.
Levelek közt a napsugár,
maga is kedves táncot jár.
Mint gyertyaláng, vígan lobog,
ütemre, hogy a szív dobog.
Megannyi apró dobbanás…
de csitt, mi ez a koppanás?
Földre hulló, apró dió,
– magvában rejlő földi jó.

By

Aranyosi Ervin: Boldogok a lélekben szegények

Boldogok a lélekben szegények,
nem bántja őket önvád, düh, harag.
E szép világban tiszta szívvel élnek,
ezért a lelkük súlytalan marad.

De mit tegyél, ha így szeretnél élni?
Mitől lesz tiszta a lelkiismeret?
Tanácsot vársz? Nem kell mellébeszélni!
Elmondom hát, jobb, ha megismered.

Ne menjen le egy nap se haragoddal,
– a léleknek csak a bűn tud ártani.
Hogy megbékélhess este önmagaddal,
meg kell tanulnod megbocsátani.

A megbocsátás nem jelent felejtést,
csak annyit teszel, hogy elengeded.
Hogy nem dédelgetsz haragot, vagy sértést,
mely álmodban is nyomja lelkedet.

Ha volt olyan, akit Te megbántottál,
Kérj gondolatban most bocsánatot.
Akkor egy jónak tűnő döntést hoztál,
s okoztál véle sérelmet, bánatot.

A dolgon ma már változtatni nem tudsz,
bármit teszel, – a Föld forog tovább.
Ám lélekben jobb ha ezen túl jutsz,
mint őrizvén, magadban tartanád.

És egyúttal bocsáss meg önmagadnak,
tisztítsd meg végre lelkiismereted!
Az álmok ettől majd békében hagynak,
kitölti lelked a béke, s szeretet.

Ha valaki a nap során megsértett,
próbálj meg neki megbocsátani.
A tőle telő legjobbat tette véled,
s nem tudott jobbat, mint téged bántani.

A dolgon ma már változtatni nem tud,
bármit is tenne, – a Föld forog tovább.
Talán már másképp “kötné meg az alkut”,
s talán kedvesebb napot hozna rád.

Bocsáss meg hát, ne őrizgesd a sértést,
harag ne dúlja ma éjjel lelkedet!
Tisztuljon meg, keresd az egyet értést,
Mert megbékélni csak ily módon lehet.

Mert boldogok a lélekben szegények,
nincs teher rajtuk, a lelkük súlytalan.
Lelküket adják át a tiszta fénynek,
szeretve élnek, s szeretnek gondtalan.

By

Aranyosi Ervin: Hiszek..

Hiszek én a hitben,
a hit erejében,
hiszek az emberben,
a jobbik felében.

Hiszek a lélekben,
a feltámadásban,
újjászületésben,
– nem hihetek másban.

Hiszek a lélekben,
érző szeretetben,
hiszek a teremtő
élő Istenemben.

Hiszek benned, s bennem,
hiszek a világban,
hiszek az életben.
DE nem a halálban…

By

Aranyosi Ervin: Igen, a ló…


Aranyosi Ervin: Igen, a ló…

Igen, a ló, az megmutatja,
miként élvezd az életet,
hogyan tegyed magad szabaddá,
m’ért jó, ha léted élvezed.

Nincs kötöttség, csak táguló tér,
mindent elsöprő lendület!
Nincs testet bénító betegség,
nincs lelket nyomasztó tünet.

Nincs félelem, mi megbilincsel,
nincs harag, düh, nincs fájdalom.
Felszabadulsz, az élet súlya
nem lesz teher a válladon.

Miként a horizont kitágul,
könnyűvé téve lelkedet,
kitölti szíved minden pontját,
a fény, a jóság, szeretet.

Igen, a ló, az megmutatja,
hogyan légy végre önmagad.
Hogyan légy boldog, érző szellem,
különleges, boldog, szabad!

Aranyosi Ervin © 2012-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A barátság

Aranyosi Ervin: A barátság

Barátod az, ki akkor jön, ha kell,
Kit nem a pénzed, s a rangod érdekel.
Aki előtt nincsenek titkaid,
s rohan, ha hívod, mindegy, hogy hol lakik.

Nem számít az sem nappal, vagy éjszaka.
Akinek fontos egy barát “jaj” szava.
Akivel gyorsan rohan az idő,
de ha hiányzik, holnap újra jő’.

Aki meghallgat, s komolyan veszi,
és hogyha sajnál, azt őszintén teszi.
Aki megérti minden gondodat,
ki szót sem vár, elég a gondolat.

Ki megért téged és ő is érthető,
ha együtt vagytok megáll az idő.
Bármit is mond, csak igazat beszél,
s elvárja azt, hogy Te, magad legyél.

Barátod, egyben lelki rokonod,
s a legjobb benne, hogy te választhatod.
Egy szinten rezeg időtlen lelketek,
egyenlők vagytok, mint ikergyermekek.

Barátod az, ki melletted marad,
ki elviseli a rigolyáidat.
Tettéért hálát tőled sose vár,
ki nélkül élni unalmas és sivár…

Aranyosi Ervin © 2012-09-02.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva