Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: “Házias” locsolóvers

Rózsa locsolás

Hallottam a híred,
azon nyomban jöttem!
Köves út is porzott,
futáskor mögöttem.

Azt suttogták nálunk,
el akarsz hervadni.
Nem tudtam a dolgot,
Én, annyiban hagyni!

Fogtam a vödrömet,
vízbe merítettem.
Trappoltam, mint egy ló,
– csak nem nyerítettem.

Oszt, most meglocsollak,
– el ne hervadj nékem!
Légy a legszebb rózsa,
ezen a vidéken!

By

Aranyosi Ervin: Csodás napot!

aranyosi_ervin-Csodas_napot
Csodás napot!
Ha megkapod,
tovább adod?
Vagy őrzöd, És félted?
Mintha élted
múlna rajta.
Vajon te milyen fajta
emberré lettél?
Vajon, ha ettél,
oda engedsz másokat a tálhoz?
Vagy szíved másokat utánoz:
ki önzőn, nem törődve mással,
elesett szíveket felnyársal.
Mond csak, mosoly dereng-e arcodon?
Szoktál-e derülni ész-vesztett harcodon,
mely számodra is bizonyítja,
hogy benned van rejtve az élet “nyitja”.
Készen vagy-e a változásra,
hogy rácsodálkozz egy új világra,
mely számodra eddig láthatatlan módon virágzott,
meglátsz-e olyat, ami hiányzott,
mit még sose látott
más, – gyarló ember,
ki hinni sem mer,
– és szembe mersz nézni a félelemmel?

By

Aranyosi Ervin: Nemzeti ünnep – Összefogás

összefogás

Segítő kéz, másoknak a bajban,
a legtöbb, amit nyújthatsz, ha baj van.
Tenni azt, mit lelkes szíved diktál,
olyan, mintha zárt kapukat nyitnál.
És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!
Szeretettől a hó is megolvad,
szíved dobban, s már tudod, hogy hol vagy:
Ez a hazád, s a lelkedben érzed,
milyen erős tenni vágyó néped!
Ünnepnap volt, hát mi ünnepeltünk,
társainkért zord utakra keltünk.
És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!
S köszönjük, a sok, sok fáradtságot,
azoknak, kik hordozták a lángot,
mely sok szívet fagyból melegített.
Megköszönöm annak, ki segített. (Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Vár a Három Kívánság Tava Töttösön

3 kivánság tava

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha oly’ kedved támad, gyere le a tóra!
Meseszép világban telik minden óra.
Szíved minden búját, itt majd elfelejted.
Hétköznapok súlyát, a tó vízébe ejted.

Úgy, mint a mesében, hármat is kívánhatsz,
“aranyhalat” foghatsz, jobb kedvűbbé válhatsz.
Tölts el a tó mellett, néhány kedves napot,
az élmények mellé, derűs kedved kapod.

A csend, a természet végképp elvarázsol,
egészséget jobbít, fájó lelket ápol.
Tudod, ez a tó itt, csodát tenni képes,
itt találhatsz vissza, lényed lényegéhez.

Lágy szellő simogat, nád muzsika csendül,
madaraknak szárnya könnyed táncra lendül.
A tó neked mesél, gyógyítja a lelked,
szíved minden búját végképp elfelejted…

A horgásztó weboldala:  http://tottosihalasto.hu/

By

Aranyosi Ervin: Nőnapra

aranyosi_ervin-nonap
Aranyosi Ervin: Nőnapra

Egy szál virág, pár kedves szó,
– apró gesztus – ma ezt kapod.
Kívánom én, legyen ilyen,
mosollyal telt minden napod!
Férfinak Te, a szerelem vagy,
a gyermeknek, a jó anya,
– Mint madárnak a puha fészke –
tőled van boldog otthona.
Engedd hát meg, hogy megköszönjem,
s legyen boldog minden napod!
Igyekszem rád jobban figyelni,
– kívánok boldog NŐNAP-ot!

Aranyosi Ervin © 2013-03-07.
A vers és a kép megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Március 15-ére

aranyosi_ervin_marcius_15-ere

Tavasz van végre, s a világ újra éled.
Egykor a hősök szíve lángra gyúlt.
Drága hazám, újjá született néped!
Nem lehet bilincs többé, a gyáva múlt.

Petőfi lelke, életre keltett egy álmot,
elképzelt büszke, szabad, magyar hazát.
A nép szíve, egy új ütemre váltott:
s együtt dobogva, biztatta önmagát.

Mint vad folyó, mely áttöri a gátat,
s mely minden rosszat, végképp szertetép.
Egy büszke nép, melyben rég nincs alázat,
úgy dönt, a hazug korból már elég.

S bár végül, később a túlerő legyőzött,
a hősök tette, példakép marad.
Emléküket a szíved mélyén őrzöd.
S magyarnak büszkén vallhatod magad!

By

Aranyosi Ervin: Lélekgyógyítás

gyogykezekkis

Magányod végleg úrrá lett feletted.
Úgy érzed, rajtad senki nem segít.
Elfordult tőled barátod, szeretted.
Jó kedvre többé semmi sem derít.

Tárd ki a szíved, változtass a dolgon,
ködbe bújva, nem láthat senki meg.
Hidd el, tudom, és nem hiába mondom.
Nem látja senki az eltitkolt szívet.

Nem szeretsz élni? Hisz tán nem is éltél.
Börtönbe zárva élted életed.
Múltadon sírtál, a jövődtől féltél,
rácsok közt tartott, a kínzó képzelet.

Ám van kiút, az önkéntes magányból,
hidd el, hogy vár még sok, kedves barát!
Köd-falad az, mely körül vesz és gátol.
– Bontsd le a lelked felépített falát!

Ölts hát mosolyt, a vihar verte arcra,
engedd, hogy fénye lámpásod legyen!
ne gondolj többé a régi, sok kudarcra.
Engedd, hogy lelked boldoggá tegyen!

Tárd ki a szíved, hogy újólag dobogjon,
engedd be azt, ki hozzád bekopog.
Szeretet lángja “kályhádban” lobogjon,
s lásd meg a tüzet, mely másban ott lobog.

Ne akarj senkit, saját raboddá tenni,
a szabad lélek, boldogabban ad!
Érezd, milyen jó, őszintén szeretni,
s milyen az érzés, mit lelked befogad.