Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Tiszta lelkiismeret

tiszta lelkiismeret.jpg
Aranyosi Ervin: Tiszta lelkiismeret

Te vagy a legjobb barátom,
rád mindig számíthatok,
s remélem a te szemedben
a legjobb barát én vagyok!
Az erős is elgyengülhet,
szíve néha megszakad.
A világnak kimutatni,
gyengeségem nem szabad!
Ám tudom, rád számíthatok,
kiönthetem szívemet.
Te vagy a szívemben élő,
tiszta lelkiismeret!

Aranyosi Ervin © 2013-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Letakart takaró

letakart takaró
Aranyosi Ervin: Letakart takaró

Én vagyok az ágytakaró,
s nekem is van takaróm,
de nem a gazdám takart be,
nem is egy jót akaróm.
Én másztam az anyag közé,
úgy gondoltam elbújok.
Nem keltem fel a figyelmet,
nem morgok és nem fújok.
A takaróm nem méretes,
nem takarja arcomat,
s tisztán hallják a szövettel
vívott karmos harcomat…

Aranyosi Ervin © 2015-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A farkas és a fehér rózsa

aranyosi_ervin-a_farkas_es_a_feher_rozsa
Aranyosi Ervin: A farkas és a fehér rózsa
(ismeretlen szerző meséje nyomán)

Honnan került oda? Senki nem tudhatta!
Ám egyszer csak ott volt, lám, az Istenadta.
Egy gyönyörű rózsa, tisztán, hófehéren,
a tisztás közepén, pázsit-puha réten.
Egy gyönyörű virág, semmiből teremve.
A farkas volt az, ki rögtön észrevette,
s gondolta: – Milyen szép, óh, mennyire kecses,
csodálatos példány, szinte tökéletes.

 S jött a többi állat, ők is felfedezték,
lassan körbejárták, de nemigen szerették:
– Milyen kis egyszerű – mondta rá a páva
– színtelen, pórias, nincs jól eltalálva!
– Olyan közönséges – mondta a keselyű
– csupa szomorúság, se vígság, se derű!
Az öreg, csúf madár lenézően mondta,
kopaszsága virult, ahogy rikácsolta:
– Nézzétek, hogy néz ki, nem szégyelli magát?
Nem elég a látvány, érzitek a szagát?

Farkas a fák közül figyelte csak őket,
a gúnyolódókat, az incselkedőket.
– Mind ilyenek vagytok – gondolta magában
– nem értékelitek a csodát a világban.
Nem veszítek észre a kecsest, a szépet,
nem viselitek el, lám, a szerénységet.
Féltek mind a világ szép tükrébe nézni,
nem hagyva lelketek széptől megigézni.

 Megjött a vaddisznó, megjelent a róka,
s képét a medve is végül odatolta,
s mindnek volt rossz szava a szegény rózsára,
gúnyesőben ázott, bizony, szegény pára.
– Hát ez meg micsoda? – fanyalgott a róka
– ily rondát nem láttam születésem óta!
És mit keres pont itt? Ki engedte ide?
Azt hiszi magáról, lesz neki irigye?
S horkant a vaddisznó – Csúnya és útban van!
Csak kerülgethetjük minden pillanatban. –
S lám a szegény rózsa fejét lehajtotta,
a bánat a szívét búval borította.
A szirmai közül, mintha könnycsepp lenne,
vízcsepp hullt a földre, bánatként peregve.
És a farkas nézte, s gondolta magában:
– Nem veszitek észre, hogy sír fájdalmában?
Miért kell bántani, minden rossz szót érez.
A gúny összepiszkít, mindent összevérez.

– Nem tudom szeretni – dörmögte a medve,
s nyúlt a rózsa felé – legyen letépkedve!
Le is hajolt hozzá, kitépje a “csúnyát”,
ám, ekkor egy tövis megszúrta az ujját.
Nézzétek csak mit tett! – s mutatta a mancsát,
s kimondta a harag halálos parancsát:
– Ki kell ezt irtani, mert szörnyen veszélyes,
tapossuk a földbe, most már esedékes! –
Vaddisznó rárontott, megtaposva testét,
és a többi tapsolt, nagy boldogan lesték,
ahogy azt, ki más volt, tán szebb, mint a többi,
nem hagyták már tovább fényben tündökölni!

 És a farkas nézte, s üvölteni vágyott:
– Elpusztították e gyönge, kis virágot!
Csak, mert más volt mint ők, különleges lélek!
Mert, ami szokatlan, attól egyként félnek?!
S mikor azok később elhagyták a rétet,
a halott rózsához még közelebb lépett,
a megölt virágot lassan felemelte,
gyengéden, kímélve a szájába vette,
s elügetett véle, saját odújához,
szerény, titkot rejtő, árva hajlékához.
Egy kis gödröt kapart, majd belefektette,
egy szép imádságot mondott el felette.
– Isten veled rózsa, nem érdemeltek meg,
hiába virultál, nemigen szerettek…
Miközben temette, sírt érte a lelke,
mintha önmagából egy részt eltemetne.

Másnap szomorúan, egy új napra ébredt,
hajlékát elhagyta, s aztán nagyot nézett.
Nem hitt a szemének, lám csak csoda várta,
mitől álmos szemét még nagyobbra tárta.
Mert a fehér rózsa, ott pompázott szépen,
ahová temette, háza közelében,
Oly csodálatos volt, milyet még nem látott,
rajta harmatcseppek formáltak gyémántot,
szirmain csillogtak a reggeli fényben,
ámulatot keltve a farkas szívében.
A farkas csak állt ott, némán, meghatottan,
egy isteni csoda vált valóra ottan.
Most történt először vele életében,
hogy sírt, s örömkönnyek gyűltek a szemében.

 Lám, az együttérzés, mily csodára képes.
Örömökre lelni, mindig lehetséges.
Ha nem csordaösztön, s nem érdek szabályoz,
ha nem igazodsz a többség „igazához”.
Mikor engeded, hogy a szíved vezessen,
hagyod, hogy önzetlen másokat szeressen,
akkor csoda érhet, mikor nem is várod,
így teremt a vágyad csodás, szebb világot!

Aranyosi Ervin © 2015-05-28.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Forrás, ahol az Interneten a mese többek között megtalálható:
www.asztralfeny.hu
www.thesecret.hu
https://m2.facebook.com/aquariuskincsei

By

Aranyosi Ervin: Védőszárny

védőszárny
Aranyosi Ervin: Védőszárny

Védőszárnyam alá veszlek,
védlek, óvlak, őrizgetlek.
Bátorítlak, hogy ne féljél,
emelt fejjel, büszkén éljél!
Mert nem rossz hely a világod,
és ha néha annak látod,
csak a hitedben van hiba.
Nem vagy te egy buta liba!

Aranyosi Ervin © 2015-05-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanító mesterem

tanítómester
Aranyosi Ervin: Tanító mesterem

Ő a tanító mesterem, Ő tanít meg élni.
Tőle tudom: – a világtól, nincsen okom félni!
Ha a szeretet vezérel, azt is kapom vissza.
Kicsi szívem, ezt a tudást, mint a vizet issza!
Nem akarok megfelelni, s nem várok el semmit!
Egy vagyok a teremtőmmel, megtanultam ennyit.
Vágyaimmal én teremtek, alkotok világot,
álmaimból, éppen ezért, egyre többet látok.
Álomból így lesz valóság, figyelem a lelkem,
s tanulok, mert egy igazán jó mesterre leltem!

Aranyosi Ervin © 2015-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyünk barátok!

legyünk barátokAranyosi Ervin: Legyünk barátok!

Tudod, a barátság nem a külsőn múlik!
Elkísérhet minket az életen túlig.
Szívünkbe íródik, szeretet fényével,
és semmi sem ér fel, édes melegével.
Jó lenne figyelni, és jó példát venni,
állatok módjára, őszintén szeretni!
Mert ez a szeretet emberek közt ritka,
bizalomra épül a barátság titka!

Soha sincs mögötte önző, ártó szándék,
mert a jó barátság, igazi ajándék!
Felemelő kapni, és jó érzés adni,
hosszú éveken át barátnak maradni.
Megérteni lelkét, szívét gyógyítgatni,
hagyni a szeretet szép csodáját hatni,
közösen örülni minden féle szépnek.
Tudod, a barátok egy irányba lépnek.

Egy irányba lépnek, közös úton járnak,
közös őrzői egy belső, szebb világnak,
amit napról napra ápol tiszta lelkünk,
s tudjuk, hogy egymásra oda kell figyelnünk!
Oly egyszerű dolog, bizony a barátság,
mégis mutatni kell, hogy mások is lássák!
Meg kell tanítani mind, az embereknek,
szeretettel élve, barátok lehetnek!

Aranyosi Ervin © 2015-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sorsteremtő vagy!

isteni-energia
Aranyosi Ervin: Sorsteremtő vagy!

Tudd meg, a sorsodat te magad teremted!
Te vagy tervezője élő jelenednek.
Álmaid, vágyaid válnak mind valóra,
tőled függ a bánat, vagy a boldog óra.
Jó lenne, ha ennek tudatában lennél,
jövőd érdekében lépéseket tennél,
s hagynád teremteni vágyadat a mában,
s úsznál csak az élet sodró áramában.

Vedd hát a kezedbe, irányítsd a léted!
Álmod beteljesül, ha lényegét megérted.
Mindegy, mi hajt téged, mily érzés vezérel,
lelked neked adja teremtő kezével.
A teremtés, tudd meg, csupán rajtad múlik,
s az idő is mindig csak általad nyúlik.
Amíg benned vágyad, s kétség vívja harcát,
addig nem láthatod teremtményed arcát.

Figyelmed célpontja mindig meghatároz.
Félelmed, rossz hited téged akadályoz.
Ha képzelet szárnyán képes vagy repülni,
akkor lehetséges felhőszélre ülni.
Ám, ha gond és bánat húzza le a vállad,
ha hited nem enged, szertefoszlik vágyad.
Lecövekel, s nem tudsz lépéseket tenni,
nem tudod szárnyaló vágyaid követni.

Tudd meg, hogy működik, vedd kezedbe sorsod!
Emeld fel a fejed, ne lógasd az orrod.
Különleges lény vagy, teremtésre képes,
mérd magad nyugodtan a teljes egészhez,
egy fogaskerék vagy, egy nagy gépezetben.
Egy szép, fontos láncszem, aki képzeletben
mindent, ami fontos, mindig meghatároz,
aki szebb életet vonzhat önmagához.

Aranyosi Ervin © 2015-05-22.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Notebook borító

notebook borító
Aranyosi Ervin: Notebook borító

Itt egy Notebook, bőrbe kötve,
igazán igényes!
A szőrméje csalogató,
két szép szeme fényes.
Beépített hangszórói,
halkan dorombolnak.
Csalogatnak, incselkednek,
a szívedhez szólnak.
Igaz, kicsit túlméretes,
– képernyőd takarja –
de ez talán nem véletlen,
mert pont azt akarja:
– Ne a világ rossz hírei
keserítsék elméd,
jobban tennéd, ha a cicád
vágyait figyelnéd!
Simogatnád, kényeztetnéd,
amire csak vágyhat,
szeretettel viszonozná,
mert tudja, az rád hat.
Ez a nap is szépen telne,
s örülne a lelked,
a notebookod bőrkötését
meg kell ünnepelned!

Aranyosi Ervin © 2015-05-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őrző-védő társ

 

baba örzö kutya

Aranyosi Ervin: Őrző-védő társ

Ő itt a barátom,
őrző, védő társam.
Én előtte ülök,
Ő meg takarásban.
Ha kedves vagy velem,
soha nem bánt téged,
amíg jól viselkedsz
tőle nem kell félned…

Aranyosi Ervin © 2015-05-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolyt hoztam

Mosolyt hoztam
Aranyosi Ervin: Mosolyt hoztam

Jó reggelt! Egy mosolyt hoztam szeretettel!
Fogadd el, és kérlek, egész napra tedd el!
Hagyd, hogy a mosolytól, két szemed ragyogjon,
lelkedben a jó kedv, s vígság kavarogjon!
Engedd, hogy mosolyod átterjedjen másra,
legyen ez felkérés kedves mosolygásra!
Mint a nap az égen, ragyogd be a Földet,
s hidd, a vidámságod, tőlem örökölted…

Aranyosi Ervin © 2015-05-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva