Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Levél a Mennyországból

aranyosi_ervin-level_a_mennyorszagbolAranyosi Ervin: Levél a Mennyországból

Az én Édesanyám a Mennybe költözött,
Isten országában angyalnak öltözött.
Habos felhőn ülve néz le gyermekére,
szeretetet szórva annak bús fejére.
Lám az aggódás is eltűnt homlokáról,
most már minden tudhat erről a világról.
Megnyugtatná szívem, úgy megvigasztalna,
de lelkemre hatni nincsen már hatalma.

Álmomban egy levél érkezett a Mennyből,
a jó anyám írta, s én ezt láttam egyből.
A gyöngybetűiből szép mosolya áradt,
nem érződött rajta, hogy írója fáradt.
Nem nyomta a vállát földi élet súlya,
már egy másvilágnak lett a szemtanúja.
Szeretné, ha tudnám, hogy amitől félek:
– Nem létezik halál, csak egy másik élet.

Olvasom álmomban jó anyám levelét,
büszkeség feszíti anyai kebelét,
büszke a fiára, hiszen Ő nevelte,
általa lett tiszta, bűntelen a lelke.
Üzeni magáról, most már minden rendben,
egész más a Mennyben, minden értelemben.
Nem múlik az idő, aggódni sincs miért,
senki sem bánkódik, sohasem, semmiért.

Odafent a lelkek már teljesen mások,
nincsenek félelmek, harcok, lázadások.
Szeretet érzése és mosoly vesz körül,
ott mindegyik lélek, mindenkinek örül.
Nincsen nyugtalanság és nincsen irigység
nincsen haragvó szív, csupán a meghittség.
Ott mindenki angyal, s a szeretet árad
a lélek a létbe bele sosem fárad.

Akik már meghaltak, azt mind ott találta.
Mikor megérkezett annyi lélek várta!
Mind ott volt már, kivel együtt volt a létben,
de mind fényben álltak, nem földi sötétben.
Egynek sem volt kincse, földi gazdagsága,
csak a lelkük tiszta, nyitott ragyogása,
mindent elborít ott a szeretet fénye,
boldog a Mennyország minden egyes lénye.

Ezért azt üzente: – Fiam, nem kell félned,
csak az örömöket már ott lent megélned!
Sose izgasd magad, csupán tedd a dolgod,
legyen sok-sok ember már a Földön boldog.
Azt is tudom, neked mit is kéne tenni,
tanítsd meg az embert őszintén szeretni!
Segíts teremteni földi Mennyországot,
– drága fiam, szeresd jobbá a világot!

Aranyosi Ervin © 2015-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Olyan kicsi

olyan kicsiAranyosi Ervin: Olyan kicsi

Olyan tanácstalan vagyok!
Hogy nőttek meg úgy a nagyok?
Vajon mit kellene tennem?
Talán többet kéne ennem?
Vagy tán többször másszak fára,
a nagyságnak ez az ára?
Ki adhatna jó tanácsot?
Olyan kicsi vagyok, látod?

Aranyosi Ervin © 2015-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…


Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…

Levetted földi köntösöd és beléptél a fénybe,
önnön magadba költöztél, egy öröklétű lénybe.
Kellett bizony a földi lét, tapasztalások árán.
Örülni, sírni megtanulj, akár a magad kárán.

Már tudod jól, a félelem illúzió, csak álom!
És megszűnik, mert oktalan, átlépve a “halálon”.
Ami szintén nem létező, csupán bilincs a lelken.
Árnyék fal az, mely eltakar, s nem enged reád lelnem.

Nem bábu vagy, akit a sors csak jobbra-balra rángat.
Emléked nyom, s ha távozol, az itt marad utánad.
Szívekben élsz eztán tovább, visszahív sok-sok álom.
Csak anyag vész el általad, ha átlépsz a határon.

Ki tudja, mikor álmodunk, melyik valódi létünk?
Hányszor jövünk, hányszor megyünk, hányszor hisszük, hogy éltünk?
Sorsod – ami egy terv csupán – te írtad, s elfeledted!
Nem több, mint utad vázlata, s nem egy pallós feletted.

Miért kínlódtál évekig, hisz nem meghalni jöttél!
Azt hitted bölcsebb vagy ma már, bármelyik újszülöttnél?
Pedig a lélek tiszta még mikor lejön a Földre,
a bűn, a félelem, s harag nincsen még beletöltve.

Ne hidd, hogy majd tovább viszed! Itt hagyod lent, a porban!
Hiányozni sem fog neked, s nem keresed, hogy hol van?
Ahová mész, ott béke van, a szeretet virágzik.
s aki voltál, majd idelenn pár léleknek hiányzik…

Aranyosi Ervin © 2015-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üres kézzel jövünk – megyünk!

üres kezek
Aranyosi Ervin: Üres kézzel jövünk – megyünk!

Mikor a Földre érkezünk,
nagyon üres mindkét kezünk,
s mikor a Földről távozunk,
csak annyink lesz, amit hozunk.

Ezért ne is gyűjts kincseket,
a kincs, s vagyon mind itt reked!
Csak lelked lehet gazdagabb,
ha jól érezted itt magad.

Mi a tiéd e létben itt?
Ha vannak szép emlékeid!
Azt nem veheti senki el,
s viszed, ha egyszer menni kell!

Élményeid a kincs csupán,
időd ne vesztegesd bután,
élvezz ki órát, perceket,
örömmel töltsd fel lelkedet!

Szerezz örömet másnak is!
A jó érzés a drága kincs!
Ezt szórd a szélbe szerteszét,
s ez nem afféle szentbeszéd!

Szeress, örülj, legyél vidám!
Ne sajnálj eztán semmit ám!
Tedd teljessé az életed,
a szép vezesse léptedet!

A szép, a jó, s a szeretet,
s ne játssz másoknak szerepet!
Hisz angyal vagy, ha felfogod,
a boldogsághoz van jogod!

Amit adsz, vissza azt kapod,
tedd tartalmassá a napod!
Légy hálás persze mindenért,
ami öröm e szinten ért!

Ha egyszer eljön majd a nap,
mikor a menny visszafogad,
s Atyádhoz végre visszatérsz,
lelked mutatja mennyit érsz!

Aranyosi Ervin © 2015-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem olyan nagy dolog…

Őszintén szeretni

Aranyosi Ervin: Nem olyan nagy dolog…

Nem olyan nagy dolog őszintén szeretni,
kihűlt, éhes szívet érzéssel etetni.
Hiszen mindannyian szomjazunk a szépre,
szükségünk van hitre, éltető reményre!
Nem olyan nagy dolog szétszórni a magját,
csillapítani a világ nagy haragját,
mit a tudatlanság, szívtelenség gerjeszt,
s úgy mint ragályos kórt, emberek közt terjeszt.

Nem olyan nagy dolog őszintén szeretni,
azt, aki kopogtat végre beengedni,
kijavítani a mérgező hibákat,
s megadni a szívnek, amit csak kívánhat!
Nem olyan nagy dolog másokra figyelni,
amit társunk elért, sosem irigyelni,
s elhinni, hogy együtt többre vagyunk képes,
egymásért küzdeni, ez is lehetséges!

Nem olyan nagy dolog egymáshoz beszélni,
hallgatni egymásra, nyitott szívvel élni,
egymás mosolyában megfürdetni lelkünk,
nap, mint nap érezni, hogy egymásra leltünk.
Egymást csak dicsérni, mindig támogatva,
a cél felé tolni, lendületet adva.
Életünk vásznára szép jövőt festeni,
Nem olyan nagy dolog hinni és szeretni!

Aranyosi Ervin © 2015-10-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csepegtess örömöt

aranyosi_ervin-a_bor_szuletese
Aranyosi Ervin: Csepegtess örömöt

Egy nap mind meghalunk. Azt a napot várod?
Nem kéne a többit addig kihasználnod?

Ameddig a meséd, ócska végét féled,
biztos nem a saját életedet éled!

Csurgass hát örömöt, mindig, minden napba,
a jó kedvű létet, soha ne hagyd abba!
És ha egyszer mégis az út véget érne,
rájössz bőröndödbe még mennyi minden férne!

Ne sajnáld magadtól azt, amit szeretnél,
legyél boldog ember! Akárki lehetnél!

Minden meg van benned, hogy teljesüljön álmod
s mindent, mire vágynál, biztos megtalálod…

Csurgass hát örömöt, s jó bort a pohárba,
Ha a kulcs nálad van, bátran dugd a zárba,
ott az ajtó mögött a világ kitárul,
s minden rút akadály előled elhárul.

Egyszer mind meghalunk. Kezdj el végre élni,
hogy az unokádnak legyen mit mesélni.

Napi kalandokat, kis csodákat élj meg!
A bút, a bánatot mosolyra cseréljed.

Csepegtess örömöt mások rossz napjába,
ne hagyj búslakodni senkit egymagában!
Ne engedd hogy lelkük élve haldokoljon,
segíts, hogy a daluk reád hangolódjon!

Aranyosi Ervin © 2015-10-25.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A fénykép örök

 

Roll Péter fotója: Autumn sunbathing

Roll Péter fotója:
Autumn sunbathing

Aranyosi Ervin: A fénykép örök

Az idő múlik, elszalad,
s a tovatűnő pillanat,
akár egy röppenő madár,
úgy illan el, ha tovaszáll.

Béklyót kötni rá nem lehet,
szelni belőle szeletet,
ami kezemben itt marad,
erre nem sok módszer akad.

Ám ezt kínálja a fotó,
s a szemmel, szívvel alkotó,
megállítja, mi megy tovább,
s örökre őrzi a csodát.

Nem mindenből lesz bűvös kép,
önmagától a hűvös gép
alkotni csodát képtelen,
önmagában emléktelen.

Kell hozzá művész, képzelet,
mely látja a természetet.
Ki vissza adja, amit lát,
kit megérint a nagyvilág!

Aranyosi Ervin © 2015-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szív és az agy

A szív és az agy
Aranyosi Ervin: A szív és az agy

Az agy olyan mester,
mint a munkás ember,
aki végzi dolgát,
nagy szakértelemmel.

Ám az eredményből
hiányzik a lélek,
s az agy büszke is rá:
– az anyagban élek!

Lám, a szívünk tudja,
van fontosabb ennél:
– mi lenne, ha élnél,
s őszintén szeretnél?

Hidd el, hogy érzéssel,
többre lennél képes,
mert csodát alkotni,
csak együtt lehetséges!

Aranyosi Ervin © 2015-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fejre állt világban

Aranyosi Ervin: Fejre állt világban

Ha írok egy verset, az írás megfordul,
ha meg fejre állok, a vér fejembe tódul.
Jó ideje érzem, más világban élünk,
minden értékeset hamisra cserélünk!
Pedig de jó lenne, ha úgy élnénk szebben,
mindannyian hinnénk a szívszeretetben.
Világunkat jobbá, szebbé varázsolnánk,
ahelyett, hogy folyton csak a pénzt hajszolnánk!

¡ʞuáulozsɾɐɥ ʇzuéd ɐ ʞɐsɔ uoʇʎloɟ ʎƃoɥ ‘ʇʇǝʎlǝɥɐ
‘ʞuáuloszáɹɐʌ éqqǝzs ‘áqqoɾ ʇɐʞunƃálᴉΛ
˙uǝqʇǝʇǝɹǝzsʌízs ɐ ʞuéuuᴉɥ uɐᴉʎuuɐpuᴉɯ
‘uǝqqǝzs ʞuéulé ʎƃú ɐɥ ‘ǝuuǝl óɾ ǝp ƃᴉpǝԀ
¡ʞuüléɹǝsɔ ɐɹsᴉɯɐɥ ʇǝsǝʞéʇɹé uǝpuᴉɯ
‘ʞuülé uɐqƃálᴉʌ sáɯ ‘ɯǝzɹé ǝɾǝpᴉ óſ
˙lnpóʇ ǝqɯǝɾǝɟ ɹéʌ ɐ ‘ʞollá ǝɹɾǝɟ ƃǝɯ ɐɥ
‘lnpɹoɟƃǝɯ sáɹí zɐ ‘ʇǝsɹǝʌ ʎƃǝ ʞoɹí ɐH

uɐqƃálᴉʌ ʇllá ǝɹɾǝℲ :uᴉʌɹƎ ᴉsoʎuɐɹ∀

Aranyosi Ervin © 2015-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel nézem…

aranyosi-ervin-orzom-az-almod
Aranyosi Ervin: Szeretettel nézem…

Szeretettel nézem, hogy alszik a Kedves,
álmán át közelebb húzom a szívemhez.
Néha szusszan egyet, mert lelkében érzi,
az, aki szereti, áhitattal nézi…

Milyen jó is nézni, kisimuló arcát,
nem cipeli nyűgét, hétköznapi harcát,
megszabadul lelke a gondok súlyától,
dicsfényben tündököl arca, mosolyától.

Azon gondolkodom, mit kellene tennem,
mindig ilyen legyen ébren is mellettem!
Hogy óvjam meg lelkét a sok csalódástól,
bántó félelemtől, rút bosszankodástól.

Azon gondolkodom, mit kellene tenni?
Gyakrabban ölelni? Boldoggá szeretni?
A hétköznapokat ünneppé kell tennem,
minden pillanatban jobban kell szeretnem!

Szeretettel nézem, hogy telik az álma,
bárcsak, amit most él, mind valóra válna!
Nappal csak ezt lássam, e mosolygós “orcát”,
az lenne csak nekem, az igazi mennyország.

Aranyosi Ervin © 2015-10-19.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva