Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Anyu, Anyu…

Aranyosi Ervin: Anyu, Anyu…

Anyu, Anyu, ha megnövök
én is szép leszek, mint te?
Kérlek, valld be az igazat,
legyél nagyon őszinte!
Karcsú leszek, hosszú lábú,
úszóbajnok csodalény?
Kérlek, egy kis önbizalmat
csepegtessél már belém!

Aranyosi Ervin © 2016.07.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 21. rész

a könyv tündére 20Aranyosi Ervin: A könyv tündére 21. rész

A mese tegnapról
a szép mába nyúlik.
A mai nap elszállt,
mert az idő múlik.

Kinyitom a könyvem,
keresem tündérem,
a mai folytatást,
érdeklődve kérem!

– Folytasd kedves tündér,
ott, hol abbahagytad!
A jó hintaszéked,
hintázzon alattad.

Én meg sámlin ülve
áhitattal nézlek,
hallgatva varázsát
csodaszép mesédnek.

A tündér királylány
méltó párját várta,
ám a királyfiban
sajnos nem találta.

A vitéz katona
sem volt szíve vágya…
Vajon igaz párját,
végre megtalálja?

S lám, nyílik az ajtó,
s egy egyszerű vándor
sétál most be rajta,
a másik szobából.

A szoba varázsa
tüstént megváltozott,
amikor a szemük,
s lelkük találkozott.

Varázsos bizsergés,
felizzik a lélek,
és a szívük dobban:
– Jaj, de jó, hogy élek!

Emiatt a percért
jöttem tán világra,
emiatt nyitottam
fénylő szemem tágra!

Ím, az egyik lelke,
mint a mágnes vonzza,
és a másik lélek
szívből viszonozza.

– Amióta élek
csak téged kereslek,
álmomban láttalak,
s azóta szeretlek.

Szólt a vándor,
s aztán folytatta beszédét:
– Bocsáss meg tündérlány
e nagy merészségért,

de ha te nem leszel
az én feleségem,
akkor nincs mért élnem,
akkor ez a végem!

És a tündérlány is
hasonlóan érzett,
őt is eltalálta
a bűvös igézet.

Érezte, a vándor
jó férje lesz mindig.
Nem hallgat azokra,
akik másra intik.

Aztán csak leültek
két szemközti székre,
és sort kerítettek
egy hosszú beszédre.

Elszaladt néhány perc,
elszállt néhány óra,
s mintha csak egy álom
válna itt valóra.

Meséltek, beszéltek,
kérdezgették egymást,
elszaladt három nap,
nem lesz vége meglásd…

Nem tudták megunni,
s nem is adták jelét,
meglelték a lelkük
rég elveszett felét.

A negyedik napon
hagyták végül abba,
s elhagyták a szobát,
együtt és szaladva.

Be kell jelenteni:
– Esküvő lesz kérem!
Jöjjön ünnepelni
rokonom és vérem!

Aztán egy igazi
tündér lagzit csaptak,
táncoltak, vigadtak
és sokat kacagtak.

A félvilág meglett
hívva lakomára…
Ám e történetből
elég is lesz mára!

Becsuktam a könyvet,
szépen elbúcsúztam,
majd a valóságból
az álmomba csúsztam!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Erdei pityer

Erdei pityer

Fotó: Barta Gábor

Aranyosi Ervin: Erdei pityer

Az erdei pityer sohasem pityereg,
egy vidám madárka, “belevaló gyerek”.
Télen messze repül, messze szálló vándor,
s tavasszal jön vissza a messzi Afrikából.
A nászrepülése különleges élmény,
hangosan repül fel, s vitorláz a végén.
Egy évben kétszer költ, 5-5 tojást rakva,
a fészke fedeles, a földszintet lakva.
Magvakat, bogyókat igen csak kedveli,
pókban és rovarban is örömét leli.
A fiókákat is ezekkel táplálja,
a két szülőmadár ekkor egymást váltja.

Aranyosi Ervin © 2016-07-07.
A vers és a fotó megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szív dallama

A szív dallamaAranyosi Ervin: A szív dallama

Eljátszom most neked, szívem szép dallamát,
barátság hangjain száz érzést adva át.
Eldúdolom azt is, miért vagyok hálás,
mért jó a lelkünknek ez az eggyé válás!
Fontos, hogy a szíved ezt a dalt megértse!
Lelkem a lelkedet soha meg ne sértse!
Hogy megértsük egymást, akár szavak nélkül,
Örömöket adjunk csodaszép emlékül.
Képes legyünk mindig barátnak maradni,
a szív dallamával a másikra hatni!
Szeretet húrjain üzenek most, látod?
Mindig emlékezz rá, hogy van egy barátod!

Aranyosi Ervin © 2016-07-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva


 

By

Aranyosi Ervin: Szajkó

Fotó: Konyhás István

Fotó: Konyhás István

Aranyosi Ervin: Szajkó

Mátyásmadárnak is hívják, különleges, érdekes,
egy kiváló hangutánzó, mást másoló énekes.
Azt szajkózza, amit hallott, visszhangként is üzemel,
a sok madár gondolkodik, vajon hogyan űzzem el?
Vércse-nyelven is vijjoghat, riasztóként szól dala,
frászt hoz minden más madárra, a Mátyásunk madara.
Nem elég a megtévesztés, mellé fészkeket rabol,
eltűnhetnek a tojások, ha felbukkan valahol.
Persze eszik tücskök, békát, s fiókát is eleget,
kapni szokott éppen ezért hideget és meleget.

Aranyosi Ervin © 2016-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 20. rész

a könyv tündére 20Aranyosi Ervin: A könyv tündére 20. rész

Újra leszállt a nap,
nyugovóra készül,
remélem a mesém
ma is kiegészül!

A könyv szép tündére
majd tovább meséli,
s aki meghallgatja,
az tovább is éli.

Ebbe a szobába,
csak három dalia
jutott be, s az egyik
a szomszéd király fia.

Sudár termetével
minden leány álma,
bár csak az övé is
szép valóra válna.

Ám a nemes külső
önmagában semmi,
mert a királylányhoz
méltónak kell lenni.

És bár a királyfi
jó kérőnek látszott,
ahogy beszélgettek,
valami hiányzott…

Mert milyen frigy is lesz,
ha a szív nem dobban,
s ezt a tündér leány
sem tartja titokban.

Ha nincs benne cukor,
savanyú az étel,
s ritkán válik jobbá,
kevés a kivétel.

Így hát a legénytől
elbúcsúzott szépen,
kívánva sok sikert
majd az életében,

s kívánta, találja
meg élete párját,
kivel a szeretet
boldog útját járják.

Elment a királyfi,
hazaeresztették,
senki sem kívánta
halálát, vagy vesztét.

S jött az újabb jelölt,
egy derék katona,
aki elmesélte
miképp jutott oda.

Mesélt háborúkról,
mikbe belefáradt,
s unta az öldöklést,
az érdekcsatákat.

Szeretett volna hát
végre megpihenni,
az életből részét
szeretve kivenni.

Ám, a tündér szívet
ő sem hozta lázba,
így hát hazaküldte,
egykori honába.

Komoly feladatot
súgott a fülébe:
Tegyen a jövőért,
legyen végre béke!

Hát ezt a kérőt is
szélnek eresztették,
kinyitva az ajtót,
a kapuhoz vezették.

A tündér királylány
a fejét vakarta,
jövendőbelijét
már látni akarta.

A jó házassághoz
igaz szerelem kell,
szépen lángoló szív,
s a tündér is ember.

Mikor nem teremthet
vágyik a csodára,
s talán a szerelem
eljön vacsorára.

A gyönyörű lányka
attól kezdett félni,
hátra lévő létét
így fogja leélni.

Hiányzik belőle
majd az élet sója,
valódi értelme,
út kitaposója.

Úgy várta a párját,
lelke jobbik felét,
aki szebbé teszi,
boldoggá életét.

Kivel alakíthat
tündérszép családot,
olyat, melyet ember
eddig sosem látott.

És, hogy sikerült-e,
a holnap ad választ.
Engem az álmomtól
semmi el nem választ…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vaddisznók

A büszke mama
Aranyosi Ervin: Vaddisznók

Nézd a mama milyen büszke,
mellette két szíve csücske,
két kis csíkos vadmalac.
Így járják be a Nagyerdőt,
tereli a két tekergőt:
– Erre gyere, itt maradsz!
Tanítgatja egy magában,
megfürdeti pocsolyában,
mert fürödni jó dolog.
Esznek, isznak, sütkéreznek,
nagyra megnőtt disznók lesznek
és addig is boldogok!

Aranyosi Ervin © 2016-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 19. rész

könyv tündére 19Aranyosi Ervin: A könyv tündére 19. rész

Repülnek a napok,
mint vándormadarak,
az óra elsiet,
a perc tovaszalad.

Én meg jövök hozzád,
űz a kíváncsiság,
mit rejthet számomra
ma a mesevilág.

Kedves, jó könyvtündér,
folytasd hát a mesét,
a tündér királylány
várja már kedvesét.

Ki átjut az elsőn,
a szívjóság próbán,
milyen feladatot
kap ezen a tornán?

Mit rejt a második
elvarázsolt szoba?
Ki túljut az elsőn
az juthat be oda?

Abban a szobában
vadállatok voltak,
s kik rájuk támadtak,
nyomban meglakoltak.

Nem segít fondorlat,
itt nem segít erő.
Csak az alázatos,
nyíltszívű a nyerő.

Párduc és oroszlán,
tigris fente karmát,
fitogtatva erőt,
hallatta a hangját.

Rémületet keltett,
acsargott, üvöltött,
a halálfélelem,
gyilkos ruhát öltött.

Aki futni kezdett,
nyitott ajtó várta,
és az ajtón álló,
éles alabárdja.

S bizony a gyávák is
pokolra jutottak,
egyenest az ördög
karjába futottak.

Ám az sem járt jobban,
aki szembeszegült,
bármely vadállattal
háborúba került.

Mert a vadak győztek,
megfutamították,
s lám a pokol ajtót
neki is nyitották.

Csak néhány nyílt szívű
juthatott át rajta,
ki nem erőszakos
s nem is félős fajta.

Ki az állatokra
lélekként tekintett,
s volt hozzájuk szép szó,
s megértő tekintet.

Ki nem háborúzni,
vért ontani akart,
aki megnyugtatott,
s nem emelte a kart.

Ők kevesen voltak,
néhány szelíd lélek,
akik szerencsésen
az új szobába léptek.

Ebben a teremben
furcsa próba várta,
étellel telt asztal,
és a királylányka.

Romantikus hely volt,
a szoba oldalát,
nem kőfal alkottak,
virágzó rózsafák.

A másik oldalán,
épp érő gyümölcsfák
kínálták termésük
húsát és zamatát.

A fák ágai közt
madarak daloltak,
s nem csak jó zenészek,
gyönyörűek voltak.

A tündér királylány
fogadta vendégét,
majd hellyel kínálta,
figyelve személyét.

Traktálta étellel,
varázslatos borral,
megadta a módját,
közben tartva szóval.

Ám, hogy a királylány
melyiket választja,
arra meg a választ,
csak a holnap adja.

Mert eljött a vége
a mai mesének,
de ha jössz, holnap is
mindent elmesélek.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Koala

koala
Aranyosi Ervin: Koala

Ausztráliában élek,
ám nem angolul beszélek,
nem áll rá a pici nyelvem.
Eukaliptuszt kell nyelnem,
vagyis levelét csócsálnom,
ha tehetem ezt csinálom.
Attól vagyok kicsit kába.
Nem megyek Amerikába!
A fán lógok, s van erszényem,
gyakran üres, sosincs pénzem,
azt inkább a kölyköm lakja,
míg a testét összerakja,
vagyis nagyra megnöveszti,
s mire gyerekkorát veszti,
ő is erszényessé válik
s koala lesz mindhalálig!

Aranyosi Ervin © 2016-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 18. rész

koldus és katonaAranyosi Ervin: A könyv tündére 18. rész

Folytassuk a mesét
ahol abba maradt,
engedjük szárnyára
az álommadarat.

Mesélő tündérem,
tiéd a figyelmem,
ne kelljen tudásod
tőled irigyelnem.

Tegnap ott tartottunk,
hogy a kérők jöttek.
Mesebeli álmot,
szép vágyakat szőttek.

A tündérkirálylány
kezére pályáztak,
és hogy bejussanak
hosszú sorban álltak.

Mind-mind azt képzelte,
különb, mint a másik,
s volt, ki a tündérek
kincseire vágyik.

A sor élén állott
egy dalia vitéz.
Hát be is engedték,
– mutasd meg, hogy mit érsz!

És, amint belépett
az első terembe,
sok nyomorék, koldus
jött ott vele szembe.

Kezüket nyújtották,
alamizsnát kértek,
mocskos rongyaikkal,
a vitézhez értek.

A kérő kezeket
magáról leszórta,
visszalökte őket,
helyükre, a porba.

– Kevés az én pénzem,
s azt harcban szereztem,
nehogy néhány koldus
okozza a vesztem!

Ne szegülj hát szembe
az akaratommal,
mert szembe kerülhetsz
erős, hős karommal.

Kérkedett a vitéz,
s a szobán átvágott,
s a szoba túl felén
lám, két ajtót látott.

Már az ajtónálló
az egyiket nyitja,
s a benéző vitézt
gyorsan behajítja.

Ott, az ajtó mögött
a küszöbhöz tolva
tüzes csúszda indult
rögvest a pokolba.

Mert kinek nincs szíve,
aki nem tud adni,
ki nem tud szeretni
és ember maradni,

annak nincs itt helye
szép Tündérországban,
azt az ördög várja
a pokol kapujában.

Jött a következő,
aztán jöttek sorban,
hej sokan végezték
ott lent a pokolban.

Ők szív nélkül éltek,
s várt rájuk az ördög,
velük hát több időt
én már nem is töltök.

Aztán volt, ki adott
a kérő szegénynek,
másik ajtó nyílott
annak a legénynek.

Aki nem sajnálta,
s kenyeréből tépett,
annak más ajtó nyílt,
s azon tovább léphet.

Az első szoba
a szeretet próbája,
csak kit szív vezérel,
e próbát az állja.

A kérők nagy részét
a pokol elnyelte,
méltó fizetségként
ezt a díjat nyerte.

Volt, ki tovább jutott
a másik terembe,
megállt, s körülnézett,
– némelyik remegve.

Ám, hogy mit rejt vajon
a második terem,
úgy hiszem, hogy holnap
azt is megismerem.

A mai mesének
a végére értünk.
A könyvem bezárult,
s nyugovóra tértünk.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva