Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Lásd meg a fényt!

lásd meg a fényt
Aranyosi Ervin: Lásd meg a fényt!

Mit adhatnék, amid ma még ne volna?
Mi az, mi hiányozhat teneked?
A szeretet, ami csak rólad szólna,
a mindent adó, őszinte szeretet?
Olyan kincs ez, mit szórhatsz két kezeddel,
és boldog fénye reád visszaszáll,
s örömöt élsz meg dobbanó szíveddel,
s kinyílik, mint egy élő rózsaszál.

Szíved tüzéből, úgy mint forrás árad,
ne fojtsd hát el, örülj, hogy adhatod!
A szív szeretni el sohasem fárad,
s fénylővé teszi minden új napod.
Mi legyen hát tüzednek tűzi fája,
mely fénybe vonja mások szép szívét?
Az életért, a jóért érzett hála,
mely megbocsát egyszerre mindenért!

Szeretnék fényt vinni az életedbe,
szívedben boldog lángot gyújtani!
Tanítani őszintén és szeretve,
s ha kell segítő kart is nyújtani!
Elmondom én, hogyan kellene élned,
ez nem szabály, csupán útmutatás,
a holnapodtól nem kellene félned,
lelkedben él még az ősi tudás.

Keresd a kincset mélyen, önmagadban,
s ha megleled, legyél hát boldogabb
Istenben élsz te minden pillanatban,
ne tagadd meg isten-mivoltodat.
Teremts itt lent egy boldogabb világot,
uralja fény, hála és szeretet.
Lásd meg a fényt, s higgy benne, hogyha látod!
Hisz látni kaptad fénylő szemedet!

Aranyosi Ervin © 2017-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Angyalnak születtünk!

Angyalnak születtünk
Aranyosi Ervin: Angyalnak születtünk!

Angyalnak születtünk. Mind azok vagyunk!
Amerre járunk nyomokat hagyunk
mások lelkében. Születő álmokat,
s ha szeretünk, az öröm látogat.

Küldjük világgá a fényt, mi bennünk él,
hadd kapja meg, ki ma még csak remél!
Hadd nyissa fel szemüket szeretet,
lelkünkkel gyújtsunk megóvó meleget!

A tél, a fagy, az elhidegülés,
rablánc a szíven, s nincsen enyhülés.
Bilincsét nyissa simító szeretet,
szeressük jobbá az embereket!

Nincsen gonosz, csak tudatlan. Csupán
az érdek szipolyoz ki másokat bután.
Hisz elhiszi, a több örömöt ad,
a gazdagabb csak búsulva vigad.

Mert ott a világ kívülről csillogó,
akár a jég, megfagyott hógolyó.
De a meleg a szívünkben lakik,
lelkünktől leszünk mind-mind valakik!

Figyeljünk hát a többiekre mind,
éljünk szeretet törvénye szerint,
küldjük lelkünkből, vigyük el gyalog!
Legyünk megváltó, szerető angyalok!

Aranyosi Ervin © 2017-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éhes ébredés

éhes ébredés
Aranyosi Ervin: Éhes ébredés

Felébredek és rám talál a hála.
Jövök hozzád és ébresztgetlek én.
A hajnal kel – az éjszaka halála –
és fény fut át a széles földtekén.
A reggel, persze én bennem is ébred,
éhes pocakom hangosan korog.
Hát jövök hozzád, biztosan megérted,
egy kis kajáért neked dorombolok…

Aranyosi Ervin © 2017-01-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hófehérke és a kerti törpék

Hófehérke és a kertitörpék
Aranyosi Ervin: Hófehérke és a kerti törpék

Egyszer volt, hol nem volt, hogy bezárt a bánya.
Megérkezett a törpékhez a király leánya.
Hófehérke volt a neve, várta a hét törpe,
kegyeiért mindegyikük kezét-lábát törte.
Begipszelték mindahányat, gipsz-törpékké váltak,
s onnan kezdve a ház körül, kint a kertben álltak.
– Kis törpéim, meggyógyultok – mondta Hófehérke,
s szíve mélyén remélte, a herceg eljön érte.
– Ám az almát nem eszem meg – ez járt az agyába’,
ha idejön belerúgok a gonosz banyába.
A herceg meg nem járt arra, meghalt a csatában,
hófehérke sok-sok almát evett bánatában.
Aztán elfogyott az alma, de ha még egy volna,
a mesém is folytatódna, holnap estig szólna!

Aranyosi Ervin © 2017-01-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő gondolatok

teremtő gondolat
Aranyosi Ervin: Teremtő gondolatok

Tudod, a jó Isten nem lakik a mennyben,
mert ő itt van köztünk, itt a közeledben!
Amit épp cselekszel, Ő azonnal látja,
s minden gondolatod valóra is váltja.

Jót, vagy rosszat gondolsz, előbb-utóbb meglesz!
Hiszed Ő csinálja? Csudát! Te teremtesz!
Ha a jó dolgokon járna csak az eszed…
De te félsz, haragszol, és ezt rosszul teszed!

Tudnál teremteni sokkal szebb világot,
kár hogy sok mindenben az ördögöt látod.
Pedig nem létezik. Elméd szüleménye!
Ott él, hol kifogyott az ember reménye!

A jó Isten azt ad, amit el tudsz hinni,
amit csak képes vagy teremtésbe vinni.
Amiről van képed, s képes vagy meglátni,
azt tudod a létben, élőn megcsodálni!

Itt lakik az Isten, itt lakik te benned,
csak el kéne hinned és komolyan venned.
Mert a szíved tudja, mi is az igazság,
szereteten nem fog álnokság, vagy gazság!

Ha rossz Istent szolgálsz, azt is te teremted,
nem kéne ily tettre sosem vetemedned.
Megértened kéne a teremtő elmét,
s feledni a lelked sok rossz hiedelmét!

Van egy „varázspálcád”, szeretetnek hívják,
helyesen használni sajnos nem tanítják.
Amikor leszületsz máris megvan benned,
míg lelkedben mások nem csinálnak „rendet”.

Szabályok, tiltások, rút fenyegetések,
amit „jó szándékkal” az elmédbe vésnek,
s akad néhány köztük, mely életed védi,
de többségük káros, ördögi, s nem égi.

Eltanult dolgokkal lesz tele a fejed,
ez lesz hitrendszered, mert komolyan veszed.
Ezen a szűrőn át nézed a világot,
azt hiszed, így találsz egyszer boldogságot.

Pedig, ha igazán szívedre figyelnél,
az érzéseidtől boldogabb lehetnél,
ám te ragaszkodsz a mások igazához,
azért szenvedsz tőle, mert az meghatároz!

Mennyivel jobb lenne, ha szabad lehetnél,
szíved motiválna, őszintén szeretnél!
Képes lennél látni létedben a szépet,
s ebből képzelnél el sok-sok kedves képet.

Csak jót teremtenél, gyönyörű világot,
élő természetet, kinyíló virágot,
mosolygós arcokat, szerető szíveket,
s mindazt a sok csodát, amit vetít neked.

Próbáld hát világod boldoggá szeretni,
álmodd meg, és várjad, a dolgod csak ennyi!
A jó Isten pedig segít, ahol várod,
képzeleted szerint teremti világod!

Aranyosi Ervin © 2017-01-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kutyád megért!

Aranyosi Ervin: A kutyád megért!

Aranyosi Ervin: A kutyád megért!

Mikor a lelkedet valami rossz nyomja,
mikor nyakadon ül a külvilág gondja,
mikor a szép napod hirtelen nehéz lett,
s nincs nálad vigaszból egy javító készlet,
akkor van szükséged megértő barátra,
aki végighallgat, s igazad belátja.
Aki nem zúdítja rád a saját gondját,
s nem mond közhelyeket, ahogy mások mondják.

A kedves kutyusok pont ilyen barátok,
ha velük beszélhetsz, nem fenyeget átok.
Mindig van türelmük, örömmel figyelnek,
ámulattal néznek, sosem irigyelnek.
Szeretik a hangod, s megértenek téged,
s szívesen hallgatnak emberi beszédet.
Hálásak is érte, hogy velük beszéltél,
s nem is kritizálnak, mért nem másképp éltél.

Ha van egy kutyusod, gazdagabb vagy másnál,
sokkal többet ad ő, mint amit elvárnál.
Szeretet tüze ég gyönyörű szívében,
örökös figyelmet láthatsz a szemében.
Együtt tud érezni veled minden bajban,
a megértés náluk alapvető hajlam.
Nem tudod mit veszítsz, hogyha nincs egy kutyád,
kiből a szívedbe sok szeretet jut át…

Aranyosi Ervin © 2017-01-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Virtuális gazdi

Virtuális gazdi
Aranyosi Ervin: Virtuális gazdi

Egész nap a gépeden lógsz,
rám meg persze nincs időd!
Tudod, ez a kapcsolat már,
nem olyan, mint azelőtt.

Régen fontos voltam neked,
velem együtt nevettél.
Simogattál, dédelgettél,
tiszta szívből szerettél.

Ma meg bámulsz, mint egy zombi,
nem látsz ki a fejedből.
Komputered elvarázsol,
érzést rombol, lelket öl.

Sosem jössz ki a szabadba,
a szobád a börtönöd.
Lassan kihízod a széked,
s nem megy rád az öltönyöd.

Visszasírom régi éned,
megváltozol remélem.
Virtuális kapcsolatunk
tovább veled nem élem.

Aranyosi Ervin © 2017-01-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet melegével

A szeretet melegével
Aranyosi Ervin: A szeretet melegével

Önző, vad világban jéggé fagy a lélek,
szívbe hideg markol, bánt a téli szél.
Üressé, kihalttá változik az élet.
Ennek a világnak tűzhelye legyél!
Fűts be önmagadba, légy felizzó kályha,
mely a hideg éjben áraszt meleget!
Szíved szép érzése legyen tüzed fája,
s áraszd melegséged, szeretetedet!

Vonzd a csüggedőket szeretetkörödbe,
tüzed bűvkörében melegedjenek!
Ne maradjanak az árnyékban örökre,
végre melegségre, fényre leljenek.
Meglátod, mennyien éheznek a jóra,
mennyi fázós lélek gyűlik majd köréd.
Mennyire szükség van bátorító szóra,
mikor szívbe markol a fagyos sötét.

Adj esélyt a mának, hogy jövőbe nézhess,
s mások is hihessék: jön majd kikelet!
Szívdobbanásoddal más szívben zenélhess,
hitesd el, érdemes itt élni veled!
Egy kedves mosollyal, mennyei derűvel,
hited erejével álmodj holnapot.
Légy az, aki mással varázslatot művel,
melyhez szívjóságod adhat alapot.

Szíved közelében a remény feléled,
s élhetővé válik a fagyos földi lét.
Szeretetvirágod szép mosollyá érleld,
add csak tiszta szívvel, s másé lesz tiéd!
Hagyd hogy köréd gyűljön, aki melegedne,
vidám tüzed gyújtson éltető reményt!
Aztán ismételd meg, – Miért ne lehetne? –
ezt a hitet nyújtó csodás eseményt!

Aranyosi Ervin © 2017-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tél az úr

Tél az úr
Aranyosi Ervin: Tél az úr

Tél az úr az erdőn,
fagy mar fűbe, fába.
Jégbe, hóba süpped,
a nyurga őz lába.

Mi ehető lenne,
azt most hó takarja,
nincs rügye a fáknak,
nincs fűnek új sarja.

Csak az ember adhat
neki eleséget,
csak a vadetető
csillapíthat éhet.

Több veszély is les rá,
soványabb az erdő,
búvó hely sincs annyi,
nincsen elegendő.

Kegyetlen úr a tél,
szánalom nincs benne!
Csak a remény éltet:
– Bár már tavasz lenne!

Aranyosi Ervin © 2017-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresek…

keresek
Aranyosi Ervin: Keresek…

Igazságot keresek,
mondd, hány van belőle?
Mért van az, hogy annyian
futnak el előle?
Mért rejtik el szüntelen?
Mi a titok nyitja?
Mért nem jár a végére,
ki létét gyanítja?

Szeretetet keresek,
hol lehet elrejtve?
Lehet élni nélküle,
kincseket keresve?
Mért nem ad, ki hirdeti,
mért zárja magába,
mért taszítja híveit,
fájdalmas magányba?

Békességet keresek,
ám háborúk dúlnak,
mindazok, kik hirdetik,
ellenem fordulnak.
Az a baj, hogy odakint
keresem a békét,
pedig magamban lelem
lelkem menedékét.

A hitet is keresem,
s hiszem majd, ha látom?
– Keresheted évekig
ily módon barátom!
Előbb hinned kellene,
majd lelkedben látni,
elképzelni magadban
valósággá válni!

A reményt is keresem.
Van, ki visszaadja?
Vagy az emberi tudást
e vágy meghaladja?
Lehet, lelkem legmélyén,
ma még megtalálom,
s lehet még az életünk
oly szép, mint egy álom…

Jó utakat keresek
az emberek szívéhez:
Elmesélve, a lelkem
mit gondol, mit érez.
Hit, remény és szeretet,
igazság vezessen!
Békés legyen a szívünk,
s boldog is lehessen!

Aranyosi Ervin © 2017-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva