Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A kő meséje


Aranyosi Ervin: A kő meséje

Hevertem az út porában,
körül vett sok társam.
Úgy szerettem volna szállni,
hogy világom lássam.

Erős vágyam izzott bennem,
volt hitem, reményem.
Folyton azért imádkoztam,
hogy célom elérjem.

Hogyan tudnám a figyelmet
felhívni magamra?
Hogyan tudnám idehívni,
ki szárnyakat adna?

Jártak ott az út porában
mindenféle népek.
Nem láthatták vágyaimat,
a fejemre léptek.

Üvöltöttem, kiabáltam
– nem hallotta senki!
Vágyakoztam: – Hogyan tudnék
láthatóvá lenni.

Tudtam, engem lát az Isten,
hiszen megteremtett!
Csak bíznom kell, s látni fogom
az isteni rendet.

Tudtam, egyszer szállni fogok,
mélyen hittem benne.
Csak a módját nem tudhattam,
– ám csodaszép lenne!

Egyszer aztán, egy szép napon
kirándulók jöttek.
Sétáltak és beszélgettek,
napfényben fürödtek.

Egy kisfiú lehajolt, és pont
felkapott engem.
Emelkedtem, s a kőszívem
nagyot dobbant bennem.

A világom nagyra tárult,
sokkal többet láttam.
ám csak magasabban voltam,
nem az égben szálltam!

A kisfiú reám nézett,
megcsodálta testem.
– Vajon mit fog most csinálni?
– mozdulatát lestem.

– De csodás kő, milyen kerek,
milyen sima – mondta.
– Ilyen formás, szép kavicsot
nem látok naponta.

Kezét összeszorította,
rabbá tette testem.
– De hisz én a szabadságot,
az eget kerestem!

Börtönömben lázadoztam:
– Én nem erre vágytam!
Csalódás kelt a szívemben,
s hitem is elhánytam.

– Bárcsak, ott maradtam volna,
kövek közt, a porban.
Nem volt olyan rossz a létem
abban a csoportban.

S lám, a fiú vitt magával,
nem tehettem semmit.
Nem gondoltam, hogy a kétség
hitemben megrendít.

– Mit okoz a nagyravágyás?
Rabbá lettem végül.
Gondolkodtam, kit hívhatnék
végső segítségöl.

Önmagamba fordultam hát,
s imádkozni kezdtem:
– Istenem, most tegyél csodát,
szabadítsd ki testem.

Leértünk a folyópartra,
a Nap vízen táncolt.
Fénye hullámon csillogott,
aranyhidat vázolt.

Elképzeltem – de szép lenne –
hullámokra ülni,
S a kisfiú elhajított,
elkezdtem repülni.

Hullám hátán lovagoltam,
és ugrálni kezdtem.
Arannyá vált vízcseppek közt
oly boldoggá lettem.

Végre szálltam, végre éltem,
teljesült a vágyam.
Hálás voltam Istenemnek,
mert boldoggá váltam.

Ez az élmény lelkemben él,
gyakran felidézem,
Új otthonra találtam itt,
a folyó vízében.

Más kövek közé kerültem,
s néha a víz felkap,
hétről-hétre vándorolok,
újabb álmok hívnak.

Ma már tudom, rábízhatom
Istenre a sorsom,
terveimet, álmaimat
a lelkemben hordom.

A hogyan-t, azt rábízhatom,
nagyon leleményes.
Csak a hited ne veszítsd el,
ő csak arra kényes.

Álmodozom és teremtek,
erről szól világom.
Megtanultam és már tudom:
– Ha hiszek – meglátom!

Aranyosi Ervin © 2017-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ablak tükörképe

Grafika: Kóródi Mária

Grafika: Kóródi Mária

Aranyosi Ervin: Ablak tükörképe

Ha átnézel rajta, látod a világot,
a ragyogó Napot, kint nyíló virágot,
szellő által borzolt, lengedező ágat,
földbe gyökerezett, állva maradt fákat.

Kéklő ég vízében úszó kósza felhőt,
égben szálló lepkét, szél hátán tekergőt.
Ha bámulsz kifelé valóságod látod,
valóságnak tűnő álomszép világod.

Ha a tekinteted az üvegre rebben,
önmagadat látod szép tekintetedben,
Földhöz ragadt tested, bezárt zord rabságát,
kitárt szép szívedet foglyul ejtő rácsát.

Lelked szabadságát tested korlátozza,
a vágy, a gondolat, ami feloldozza.
Vagy ki kéne lépned és szabaddá válnod,
vagy lelkedben lelni élő szabadságot.

Ám ha a képzelet átlép tükrön, rácson,
s nem akad fenn többé néma elmúláson,
ha az akadályok végre elenyésznek,
megnyílik a lelked az álmodott szépnek.

Túl az ablakodon szabad élet vár rád,
át kellene lépned, mondd csak: – Megpróbálnád?
Ma a tükröd falát, hiteid alkotják,
esélyed a szépre nap, mint nap elrontják.

Teremtsd meg lelkedben a sok vágyott álmot,
lépd át tükröd falát, sorsszerű világod!
Képzeld el, teremtsd meg, hozd létre a dolgot!
Lépj ki kalitkádból, legyél végre boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Napvilágra jöttem


Aranyosi Ervin: Napvilágra jöttem

Napvilágra jöttem, mikor megszülettem.
Napom tiszta fénye ragyogott fel bennem.
Szeretet vízétől élő lett a lelkem,
öröklét tudása parázslott fel bennem.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Van egy küldetésem, segíteni máson,
nem aggódni folyton, néma elmúláson.
Tanítani élni, újra visszatérni,
napról napra bízni, szebb jövőt remélni.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Ne gondold, hogy más vagy, mert furcsának látnak,
nem te vagy az oka a világ bánatának.
Mind-mind azért jöttünk, hogy jobbítsuk a sorsot,
jövőnknek gyökerét a lelked mélyén hordod.

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.

Fogd meg hát a kezem, ha te is onnan jöttél,
Forrásod vizétől még élőbbé nőttél.
Csináljuk meg együtt, többre vagyunk képes,
együtt tegyünk hozzá a mások életéhez!

Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.
A földi világban boldogságra lelni.
A földi világban boldogságra lelni…

Aranyosi Ervin © 2017-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sivatagi róka


Aranyosi Ervin: Sivatagi róka

Sivatagi róka, füle, mint a radar,
vajon a fülével csak hallani akar?
Nem! A nagy fülei hasznos célt szolgálnak,
a nagy forróságban test-hűtőkké válnak.
Mert bizony e két fül tele van erekkel,
így tud megbirkózni fene nagy meleggel.
Persze, nem véletlen, hogy jó a hallása,
hogy az ugró egér neszezését “lássa”!

Aranyosi Ervin © 2017-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Van nekem egy pipikém


Aranyosi Ervin: Van nekem egy pipikém

Van nekem egy pipikém,
ragaszkodik hozzám.
Ha eljövök hozzátok,
őt szívesen hoznám.
Kint marad az udvaron,
csak úgy kapirgálgat.
Felszedi a széthagyott,
hosszú gilisztákat.
Megcsipkedi a füvet,
ne nőjön nagyobbra.
Szerencsét hoz, sorsotok
most fordul majd jobbra!
Tudod, ő a barátom,
s repülni is képes.
de szeretne közel lenni
a gazdi szívéhez!

Aranyosi Ervin © 2017-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom-dal


Aranyosi Ervin: Álom-dal

Álmomban egy csodát láttam,
énekeltem, s dallá váltam,
táncot jártam körbe-körbe,
magam láttam sok tükörbe’.

Az álmomban csodát tettél,
megjelentél, énekeltél,
táncoltál és dallá váltál,
sok tükörben körbejártál.

A világ is pörög, forog,
ritmust adnak csörgők, dobok,
gitárhúrok pengnek, szólnak,
lágy fuvolák válaszolnak.

Vonó cincog, majd elnyújtja,
le-fel járva telik útja,
hegedűből öröm árad,
míg dalolni el nem fárad.

Zongorán fut röpke szólam,
rólad mesél, s persze rólam.
A lelkeink összeérnek,
tükörfalán a zenének.

Álmomban csodában éltem,
lelked húrjain zenéltem.
Veled együtt dallá váltam,
szépségedet megcsodáltam.

A szívünk is együtt dobban,
visszhangja kél élő dobban,
szemeidben magam látom,
s ez egy mindennapi álom.

Az álmodban dallá váltam,
örültem, hogy rád találtam.
Álmaidban benne élek,
szívemből neked zenélek!

Aranyosi Ervin © 2017-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kacsanyúl


Aranyosi Ervin: Kacsanyúl

A fél ország ezen mulat,
alkottak egy kacsa-nyulat.
A húsvét volt ennek oka,
s bevételre fájt a foga.
A kacsa-nyúl tojást tojik,
s az alkotás tovább folyik,
mert a nyúl rész rögtön festi,
amíg nincs kész, nem ereszti.
Így készíti el egy állat,
hatékonyabbá így válhat.
Láttad már a kacsa-nyulat?
A fél ország rajta mulat!

Aranyosi Ervin © 2017-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Félig-meddig mese

Aranyosi Ervin: Félig-meddig mese

Egyszer volt, hol nem volt,
talán egy mesében,
mesebeli tájon,
erdő közepében.
Született egy manó,
apró, pici lélek.
Örömmel kiáltott:
– Nézd csak világ, élek!

Nagyon korán rájött,
parázs él szívében.
Csodát akart tenni
egész életében.
Tudta, kell, hogy legyen
célja, küldetése,
csak még azt nem tudta,
ez a cél mesés-e?

Felhúzott egy csizmát,
hétmérföldest, nagyot,
s erdőt, tölgyfát, odút
maga mögött hagyott.
Elment a városba,
ahol sok ember élt,
ahol a sok ember
boldog jövőt remélt.

Mikor leszállt az est,
a házakat járta,
ablakon belesve
bizony csak azt látta:
– Mindenki szomorú,
ha eljött az este.
Bizony, minden ember,
jó kedvét kereste.

A felnőtt egész nap
munkáját végezte,
s örült, hogy vége lett,
ha eljött az este.
Nem lelte örömét,
mind pénzért dolgozott,
a manó nem talált
közöttük boldogot.

Kisgyerek és kamasz
járt az iskolába,
s nem talált vígságot
egész kis korában.
Idegen tudástól
zsongott folyton fejük,
és a manó látta:
– Máshol lenne helyük.

S lám, az óvodások
szintén kedvetlenek,
óvó nénit kaptak
anyukájuk helyett.
Aztán látott bizony,
babás anyukákat,
kiket sok dologért
emésztett a bánat.

Így a rossz kedvük is
babáikra ragadt,
velük sem lehetett
fogni víg madarat.
Itt a sok nyugdíjas
mind attól rettegett,
a munkájuk nélkül
lesznek mind betegek.

Mennyi szomorúság
uralta a várost,
mert sosem alkottak
vidámkodó párost.
Minden egyes ember
a sorsát okolta,
vagy a panaszával
a többit sokkolta.

És a manó izgult:
mit lehetne tenni,
nem tudnak a népek
nevetni, szeretni.
Mert az embereken
gonosz pénz lett úrrá,
s a manó úgy döntött:
– Eltüntetem, hurrá!

Úgy is tett és másnap,
az összes pénz eltűnt,
ám a jó manónak
hamarosan feltűnt,
hogy bizony az ember
nem lett boldog tőle,
a pénztelenségtől
nem kapott erőre.

Sőt inkább gyászolta
a rút pénz hiányát,
s továbbra is hitte,
az oldja meg álmát.
A manó ezt látva,
attól kezdett félni:
– Az ember nem is tud
pénze nélkül élni?

Talán nem is látják
a csodás világot,
le kellene venni
róluk ezt az átkot.
Mi jelent megoldást,
mely a jóhoz vezet,
hát egy örömlátó,
kis műszert tervezett.

Lám, a munkájának
lett is eredménye,
felbolydult a város
sok szomorú lénye.
Hagyva csapot-papot,
költözködni kezdtek,
régi falujukba
visszakéredzkedtek.

Újra együtt laktak
a teljes családok.
A szeretet virult,
s bizony volt is rá ok!
Szeretettel tette
mindenki a dolgát,
a régi írások
tudását magolták.

Amire szükség volt,
előteremtették,
megdolgoztak érte,
nem csak úgy megvették.
Amiből meg több volt,
hát csereberéltek,
egymást megsegítve
boldogabban éltek.

Gyermekek a szülők
példáján okultak
és a nagyszülőktől
csupa jót tanultak.
Esténként a téren
jó nagy tüzet raktak,
körülvéve, együtt
daloltak, vigadtak.

Nem volt gondjuk többé
hívságokra, pénzre,
és a manó bizony
már azt vette észre,
hogy mosoly uralta
az emberek arcát,
élvezte a létet,
nem folytatta harcát.

A manó boldog volt,
sikerült a terve,
mert a lét, értelmét
újra visszanyerte.
A szeretet végül
elnyerte jutalmát,
legyőzte a szívük
a pénz zord hatalmát!

Aranyosi Ervin © 2017-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pisai ferde torony


Aranyosi Ervin: Pisai ferde torony

Majdnem eldőlt, jó hogy jöttem,
és a helyére döntöttem!
A tetejét visszatoltam.
Dicsérj már meg! – Ügyes voltam?
Úgy kezdődött, volt egy csontom.
Jól elásom, ott egy ponton,
rögtön a torony tövében…
– Hát mit csinált? – kérlek szépen?
Bolond torony dőlni kezdett,
nem várhattam végig eztet,
hogy rá feküdjön a csontra,
pont a jól kijelölt pontra!
A tetejét visszatoltam,
s a csontommal eliszkoltam.
Néhány ember fejét verte,
mert a torony már nem ferde!
Ha akarják visszatolom,
legyen ferde az a torony!

Aranyosi Ervin © 2017-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresd azt, hogy miért jöttél!


Aranyosi Ervin: Keresd azt, hogy miért jöttél!

Ha a dolgod befejezted, tovább léphetsz innen.
A halál csak egy átjáró, s nem ér véget minden!
Csak, ha dolgod elvégezted, akkor nyílik zárja,
lelkedet a túloldalon másik világ várja.

Ha úgy látod, értelmetlen, s nem tanulsz belőle,
nem keresed életcélod, menekülsz előle!
Magad járod meg a poklot, mit elméd teremtett,
keresd meg a lelked útját, s tegyél végre rendet!

Félelmed és rettegésed, szépen élni gátol,
ha jobb létről álmodozol, eljön majd magától.
Ám a jólét nem a vagyon, drága, földi kincsek,
azok inkább rabbá tevő, béklyózó bilincsek.

Nem lenne jó előtte még szépen, tisztán élni?
Álmodozni, boldogulni és sohasem félni?
Szeretettel tenni végre, s élvezni a dolgod,
hadd legyen a lelked végre makulátlan, s boldog!

Nagyon sokan haldokolnak szomorúan, fájón,
nem találják a helyüket ezen a világon.
Találd meg a lét értelmét, más is azt kutatja,
csendesülj el, nézz magadba, s lelked megmutatja.

Keresd meg, hogy mi a célod, hogy miért is jöttél,
miért nem tett boldogabbá, mikor erőlködtél.
Fejezd ki a gondolatod, kutasd tehetséged,
keresd meg, hogy mi az, ami boldoggá tesz téged?

Aranyosi Ervin © 2017-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva