Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nem tudom megmagyarázni… (állatbarát dal)


Aranyosi Ervin: Nem tudom megmagyarázni…
(állatbarát dal)

Nem tudom megmagyarázni, miért szeretem,
hogy hűsége és bizalma mit jelent nekem.
Csak azt tudom, hogy közelében jobb ember vagyok!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom elmagyarázni, ezt érezni kell:
A máshol ébredt rossz érzésem, jóra váltja fel.
Visszahozza lelkembe az eltakart Napot!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, hogy mit érzek én,
ha megfáradtan hazatérek, s rohan már elém.
Feltöltődöm szeretettel, újra jól vagyok!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért jó nekem,
de úgy érzem, megváltoztatta az egész életem.
A szemében csak azt látom: – csodás lény vagyok!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, hogy változtam én,
de szerető szív dobog most a régi kő helyén.
A monoton kis életem új értelmet kapott!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, léte mit jelent,
hogy szebbé teszi napjaim, az unalmas jelent.
Újra remény él szívemben, s várok holnapot,
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, de nem is akarom,
miért öröm minden perc és minden alkalom?
Lényeg az, hogy bántani őt sohasem hagyom,
része lett az  életemnek, s szeretem nagyon,
része az én életemnek, s szeretem nagyon!

Aranyosi Ervin © 2017-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Isten velünk van


Aranyosi Ervin: Isten velünk van

Micsoda kívánság: – Isten legyen veled!
Hisz ő elkíséri mindegyik léptedet.
Nem élhet nélküle senki itt a Földön,
mindig vele vagyok, időm benne töltöm.
Ő pedig velem van, hiszen itt él bennem!
Csupán az nem tudja, aki még hitetlen.
Mikor imádkozol, vagy magadban beszélsz,
minden pillanatban Isten szívéhez érsz.
Aki hiszi Istent, az még csak tanulja,
könnyebben tud élni, ki az Istent tudja!
Isteni lény vagyok, hisz egy vagyok véle,
fel sem merül bennem az, hogy Isten él-e?

Mert minden lépésem, minden gondolatom,
tudom őt szolgálja: – a tapasztalatom.
Egy vagyok Ővele és mindenki mással,
s ha majd eggyé válok az egész világgal,
akkor minden tettem a jóra irányul,
sosem viselkedem többé már zsiványul.
Nem bántok más lelket, hisz úgy magam bántom,
a karma törvényét csak magamra rántom.
Igyekszem szeretni, igyekszem jót adni,
javamra változni, embernek maradni.
Istenünk velünk van, ne kételkedj benne,
ha tudnád, az élet sokkal könnyebb lenne!

Soha ne attól félj, Isten el ne hagyjon,
arra ügyelj inkább, hogy hited maradjon!
Vagyis te ne hagyd el hiteddel az Istent,
hiszen benne találsz az élethez mindent.
Aki tudatosan éli a világát,
az bizony megfogta már az Isten lábát,
nincsen Földhöz kötve, szabad lesz a lelke,
a súlytalanságot már megérdemelte.
Nem nyomja több teher, szörnyű súly a vállát,
mint fent szálló madár, élheti világát.
Jobb hát úgy köszönni: – Ha mész, Isten veled!
Ha mégis csüggednél, lelkedben megleled!

Aranyosi Ervin © 2017-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyermek-lélek


Aranyosi Ervin: Gyermek-lélek

Ő még képes szívből adni,
szeretettel elfogadni,
játék közben jót tanulni,
szeretet-tengerbe hullni.

Ő még nyitott a világra,
csodálva néz a virágra.
Szívvel követi a lépted,
gondolj hát meg minden léptet!

Hagyd, hogy arca így ragyogjon,
Szép hitéből ki ne fogyjon!
Legyen vidám, éljen bátran,
legyen helye a világban!

Aranyosi Ervin © 2017-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szüret


Aranyosi Ervin: Szüret

Nevetnek a szőlőszemek,
mindegyikük édes.
Mosolyukat begyűjteni
most lett esedékes.
Most van itt a must ideje,
– jó helyen és jókor –
hosszú utat jár be,
mire lesz belőle jó bor.

Borongós ugyan az idő,
na de mi mulassunk!
Szüreteljük le a termést,
hogy mustot ihassunk!
Csendüljön fel lelkünkből
egy hangulatos bordal!
Emeljük a jó kedvünket
a tavalyi borral.

Hadd teljen meg a puttonyunk,
a szép idő szálljon!
Édes illat lengedezzen
szerte-szét a tájon.
Préseljük ki a szőlőnkből
édes levét, vérét,
kóstoljuk meg az óborunk
kisebbik testvérét!

Szüreteljünk jó kedvűen,
vidámságunk hasson,
hogy a vendég, mikor eljön,
itt jó bort ihasson!
Hadd teljenek meg a hordók,
finom “hegylevével”,
büszkélkedjen az itókánk
a borász nevével!

Aranyosi Ervin © 2017-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tacs-ko-libri


Aranyosi Ervin: Tacs-ko-libri

A tacs-ko-libri, kutyamadár,
igen furcsa szerzet,
különleges alakjával
szép hírnevet szerzett!
Biztos te is hallottál már
rádióban róla,
sosem látták apró lábán
járva, kutyagolva.
Mint kolibri, könnyen szálldos
virágról virágra,
nem izgatja politika,
tesz ő a világra!
Nem izgatja nemes lelkét
semmiféle nézet,
szorgalmasan gyűjtögeti
virágból a mézet.
Hogy melyik méz, mire való,
rögtön kiszagolja,
s kinyomozza, hogy hány békát
evett ma a gólya.
A tacs-ko-libri, kutyamadár
szeretetre éhes,
alapjában nem harapós,
inkább bújós, édes!

Aranyosi Ervin © 2017-09-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék, úgy szeretnék…


Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék, úgy szeretnék…

Úgy szeretnék boldog lenni,
boldog lenni, Napot ölelni!

Úgy szeretnék széllel szállni,
széllel szállni, jobbá válni!

Úgy szeretnék elfogadni,
tiszta szívvel többet adni!

Úgy szeretnék jól szeretni,
éhes lelkeket etetni!

Ref.:
Úgy szeretnék, úgy szeretnék,
bár csak jobb ember lehetnék,
bárcsak mást is taníthatnék,
a világra szóval hatnék.

Úgy szeretnék végre élni,
tudva többé nem kell félni!

Tudva bennünk él az Isten,
s ahol ő van, pokol nincsen!

Ref.:
Úgy élhetnék, mint a mennyben,
s napról-napra egyre szebben.
Úgy élhetnék, mint a mennyben,
napról-napra szeretetben,
napról-napra szeretetben.

Aranyosi Ervin © 2017-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ragyogj ki!


Aranyosi Ervin: Ragyogj ki!

Ragyogj ki a világodból!
Mosolyogni tessék!
Engedd, hogy derűd fényei
más szívét etessék!
Engedd, hogy a szeretettől,
sok szív gyúljon lángra!
Mosolyodat sokszorozd meg,
s öntsd rá a világra!

Aranyosi Ervin © 2017-09-14
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Itt van a csősz, itt van újra


Aranyosi Ervin: Itt van a csősz, itt van újra
(Rigó voltam – Petőfi után szabadon)

Itt van a csősz, itt van újra,
jön, mint mindig, rendesen.
Isten tudja, hogy mi okból
nem tréfa a fele sem.

Kiülök a szőlőskertbe
onnan nézek szerteszét,
s látom jön a csősz utánam,
mint ki eldobta eszét!

Lába döngve lép a földre,
csahol mérges agara,
van puskája, van sörétje,
– s némi elmezavara.

És valóban csősszel a föld
nem cidrizik, nem remeg,
úgy megennék néhány fürtöt
a szőlőből, s nem lehet.

Pedig vége a szüretnek,
pár fürt csak, mi itt maradt,
de a csősz engem lelőne,
mint egy éhes madarat.

Jobb, ha elrohad a száron,
mintha bennem olvad el?
Ám a csőszt ez nem zavarja,
boldog, mikor hadra kel.

Hát elbújok, s nem szemezve,
a lantomat pengetem,
versbe írom hogy a csősz itt
megint elbánt énvelem.

Csak az Isten ül le mellém,
s hallgat bennem szótlanul.
Míg dalom az eget járja,
s amíg s csősz elvonul…

Ma megcsókolt a természet.
A szőlő megmenekült…
A csősz boldog, mert a rigó
üres csőrrel elrepült…

Aranyosi Ervin © 2017-09-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mai költészet

Aranyosi Ervin: Mai költészet
(hozzászólva Tóth Enikő: Mi is ma az irodalom? című verséhez)

Vers helyett csak rövid sorok,
szanaszét tört gondolatok.
Szerencsétlen próza, beszéd,
verssoroknak tördelve szét.

S azt, ki verset ír javából,
elüldözik a világból.
Hiába a rímje, sója,
száz szerelmes olvasója!

Mert a hatalom irányít,
ma már írhat bárki, bármit,
ami butít, vakít, gátol,
mit a jó ellök magától.

Mert ki pénzt, hatalmat kerget,
tehetséget nem ismernek,
sőt kiirtják, eltapossák,
föld színéről mind lemossák.

Mert hatalmon úgy tud lenni,
félős világot vezetni,
hogyha erős, hogyha gazdag,
mikor félelem igazgat!

Celebbé válik a világ,
s kihalsz, hogyha nem írsz lilát,
ha az ősök nyomdokában
próbálsz élni e hazában.

Nyugodjál meg költőtársam,
van még szépség a világban!
Tarts ki, s írjad szép verseid,
magyar nyelved, hited szerint!

Aranyosi Ervin © 2017-09-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva


By

Aranyosi Ervin: Családi kör – ma


Aranyosi Ervin: Családi kör – ma

Elszállt a munkanap, beköszönt az este.
A munkás egész nap az óráját leste:
– Mikor is ér véget az aznapi robot,
mikor teheti le a bús vándorbotot?
Eljön-e az idő, mikor hazatérhet,
s végre családjáért, s önmagának élhet?
Némi szórakozás talán kijár néki,
bár már vidám kedve sosem lesz a régi.

Otthon a családja, neje, s három gyerek.
Milyen jövőjük lesz? – már ezen kesereg.
Vajon azt az utat fogják ők is járni?
Ilyen rabszolgasors fog rájuk is várni?
Ők is tanulnak már okosakat, szépet,
de sose tudják meg miről szól az élet.
Fejükben ott vannak lexikális tárgyak,
csak az életükre nincsen magyarázat.

Este van, mostanra asszonya is fáradt,
egész nap dolgozott tartotta a házat.
Mos, főz, na és közben gyereket nevelget,
vásárol, takarít – sok a három gyermek!
Nincs, aki segítsen, terheket levegyen,
és ha megbetegszik, dolgozik betegen,
s csupán a szeretet az elismerése,
mégsem zsörtölődik: – vajon, nem kevés-e?

Hazajött a gazda, fénylő szemek várják,
szeretett apjukat mind-mind körülállják.
Mindnek szüksége van egy-egy ölelésre,
majd a vacsoránál egy beszélgetésre.
Asztalt körül ülik – asztalfőn az apjuk.
Mindjük elmeséli, milyen volt a napjuk.
Kapnak dicséretet, néhány jó tanácsot,
miközben majszolják a vajas kalácsot.

Meleg ez az otthon, még hogyha szegény is,
szeretet járja át, szívből jövő, mégis.
Sorban megfürödnek, készülnek az ágyba,
holnap megint menni kell az iskolába.
Végül a szülők is nyugovóra térnek,
elpihen a sok gond, melyből van temérdek.
Ám valami mégis apró reményt adhat,
hogy a szeretetük mindig megmaradhat!

Aranyosi Ervin © 2017-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva