Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szereted?


Aranyosi Ervin: Szereted?

Ha szereted a virágot,
nem kéne letépni,
csak megnézni, megszagolni,
hagyni tovább élni!

Szereted az állatokat?
Nem kéne húst enned,
mert haláluk csak megmérgez,
rosszra fordul benned.

Ha azt mondod: – Szeretsz engem –
én is kezdjek félni?
Ha nem tudod, hogy mit jelent,
hagyni fogsz-e élni?

Tanuljunk meg jól szeretni,
állatot, virágot,
tegyük végre élhetővé
az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2017-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amikor kisbaba születik


Aranyosi Ervin: Amikor kisbaba születik

Amikor kisbaba születik a Földre,
rögtön szüksége lesz két kedves szülőre.
Vele együtt anya, s apa is születik,
s komoly feladatot hoz a kisded nekik.

Nem csak tanulni jön erre a világra,
s nem csak a figyelmet felhívni magára.
Komoly tudnivalót akar tanítani,
amit mástól sosem tanul papi, s mami.

Sokáig azt hisszük, csupán mi tanítjuk,
vagy szelíddé tesszük, vagy épp elvadítjuk,
de a hitünk szerint tanítgatjuk élni,
tanítjuk örülni, s megtanítjuk félni!

Igyekszünk átadni, amit mi is kaptunk,
függetlenül attól, hogy sikert arattunk,
vagy épp csalódások kövezték múltunkat,
megtanítjuk neki végigjárt utunkat!

A mi hitrendszerünk nyomja majd a vállát,
tőlünk tanult szavak hagyják el a száját,
mint stafétabotot hordozza a terhet,
abban a hiszemben, hogy e hitekkel nyerhet!

Sok-sok butaságból hagyományt teremtünk,
és nem is vizsgáljuk, hogy mi, mire mentünk,
úgy adjuk csak tovább kapott hiteinket,
mintha igazolnánk saját szüleinket!

Ám, ha gyermekünkre kezdettől figyelnénk,
sokat tanulhatnánk, tán bölcsebbek lennénk!
Felülvizsgálhatnánk, mit adtunk, mit kaptunk,
lelke nem szenvedne tőlünk, vagy miattunk.

Minden képességét kibonthatná szépen,
láthatnánk mit hozott, mi van már kezében.
Megmutatná nekünk, hogy ő mire képes,
kimondhatná nyíltan, hogy mikor, mit érez!

Amikor kisbaba születik a Földre,
rögtön szüksége lesz két kedves szülőre.
Vele együtt anya, s apa is születik,
s komoly feladatot hoz a kisded nekik.

Nem csak tanulni jön erre a világra,
s nem csak a figyelmet felhívni magára.
Szeretet van benne, csodás képességek,
melyre tanítaná az emberiséget…

Aranyosi Ervin © 2017-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ázott veréb


Aranyosi Ervin: Ázott veréb

– Ejnye, veréb, te buta,
mért nem bújsz egy odúba?
Mért ülsz ázva ég alatt,
mért áztatod még magad?
Tollad vizes, csupa kóc,
amíg itt ülsz, s vacakolsz,
kereshetnél meleget,
s száradhatnál eleget.

Bizony, vizes szárnyakkal,
már repülni sem akar.
Összehúzza csak magát,
s nem hallatja a szavát.
Nem ugrál, nem csiripel,
szárnya sem repíti fel.
Elsiratja mindenét,
Ő egy ázott kisveréb!

Aranyosi Ervin © 2017-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a csillagokba


Aranyosi Ervin: Üzenet a csillagokba

Vigyázó szép szemed,
kíséri léptemet,
még álmaimban újra élek
szép emlékeket.
Mikor itt voltál velem,
fogtad a két kezem,
s azt suttogtad, engem látva:
– Drága gyermekem…

Ma is a gyermeked vagyok
és ha néznek a csillagok,
érzem engem figyelsz fentről,
lelked rám ragyog.
A csillagos ég alatt,
kereslek, hogy merre vagy,
felnézek rád és megtalálom
kedves arcodat.

Ref.:
Fentről, egy felhőn ülve
egy dalt dúdolsz nekem,
hogy: – Drága gyermekem,
te vagy a mindenem!
Fentről, egy felhőn ülve
a hangod száll felém,
és ebből érzem én,
hogy erőt csepegtetsz belém!

Vigyázó szép szemed,
figyeli lelkemet,
az álmaimban újra itt vagy,
szép szíved szeret.
Mikor itt voltál velem,
megfogtad két kezem,
s azt suttogtad, engem látva:
_ Te vagy az életem.

Ma is a gyermeked vagyok,
akadnak jobb és rossz napok,
Érzem próbálsz jobbá tenni,
lelked rám ragyog.
A csillagos ég alatt,
Keresem az arcodat,
őrzöm mindig szép emléked,
szívemben marad.

Ref.:
Fentről, egy felhőn ülve
egy dalt dúdolsz nekem,
hogy: – Drága gyermekem,
te vagy a mindenem!
Fentről, egy felhőn ülve
a hangod száll felém,
és ebből érzem én,
hogy erőt csepegtetsz belém!

Aranyosi Ervin © 2017-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet szele


Aranyosi Ervin: A szeretet szele

Messzi égben, felhők felett,
született egy szellő gyerek.
Nem volt bátor, inkább félős,
nem volt büszke rá a szél ős!
Egyhelyben ült, folyton lapult,
futni, tombolni nem tanult,
nem is nagyon vágyott másra:
– a világát szépnek lássa!

Ezt az apja nem tűrhette,
jégesőben megfürdette,
hátha így szilajjá válik,
s vágtat, tombol mindhalálig.
A szelecske némán tűrte,
hogy az apja jégbe gyűrte,
végül a Nap szárította,
szellőszemét felnyitotta.

– Játszom inkább fényes szelet,
én viszem a szeretetet,
minden szívet megetetek,
ettől majd boldog lehetek!
Gondolta a kicsi szellő:
– postás lesz, amikor felnő
és a szívnek üzenetét,
más szívekbe repíti szét.

Úgy is tett, s a Földre szállott.
– Jobbá teszem a világot,
szeretetet szórva széjjel –
s tette dolgát nappal, s éjjel.
Emberekkel találkozott,
s szívükbe örömöt lopott,
tiszta fényt és melegséget.
Érezzék, hogy szép az élet!

Csak hát nagyon nagy a világ!
Felkeresni minden fiát
– minden embert – lassú dolog,
még ha bennünk vágy is lobog.
Ráadásul bezárkóznak,
és a sok-sok házlakónak,
akik nem is látnak szelet,
hogy vigyen hát szeretetet?

Pedig a szeretet-szele,
átgondolva fogott bele,
hogy szép kincsét szertehordja,
hogy a bánatot feloldja.
Úgy döntött, toboroz társat,
aki talán melléállhat.
Olyat, aki házban lakott.
Megkereste a huzatot!

Ám a huzat nem vállalja,
inkább csak a port kavarja.
Inkább elolt, mint gyújt lángot,
inkább bosszantott és bántott.
Szeretet nem érdekelte,
csak fütyült az istenverte,
nem volt kedve jóvá lenni,
sok bosszantást jóvá tenni.

Sajnos a szeretet szele,
semmire sem ment így vele.
Szóba állt a többi széllel,
szembeszállva száz veszéllyel,
de mind csak rombolni vágyott,
felborzolni a világot,
törni, zúzni, széjjel tépni,
megtépázni, csapást mérni.

Bosszantotta a kis szelet:
– Így nem jut el a szeretet
megkínzott fájó szívekbe,
ha nem jut az emberekbe.
– Mi lesz velük akkor, Ó jaj!
– feltört belőle egy sóhaj,
és míg ezen sóhajtozott,
sok kis sóhajt létrehozott.

Azután csak nézte őket,
a sóhajtott kis szellőket:
– Egész takaros kis csapat,
meg lesz oldva a feladat!
Ők majd szeretet visznek,
s azok, akik így majd hisznek
szeretetben, sóhajtoznak,
sok kis sóhajt létrehoznak.

Szeretetet hord a hála,
s jár majd néhány sóhaj nála,
s viszik tovább üzenetét:
– a szeretet mennyire szép!
Ahány emberhez elérnek,
száz forgószéllel felérnek,
szeretettel szívhez jutnak,
s új szívekhez tovább futnak.

Tán a Földön körbeérnek,
– hála a szeretet-szélnek,
és a sóhajok hadának –
akik hittek szép szavának!
A szeretet terjed, terjed,
apró lángok gyúlnak benned.
Ne felejtsd el tovább adni,
s hidd el, vissza fogod kapni!

Aranyosi Ervin © 2017-10-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megsúgom titkaim (videó)

Aranyosi Ervin: Megsúgom titkaim

https://www.youtube.com/watch?v=I8XGZcZGFMQ&feature=youtu.be
A Felvételt Orosz Péter készítette a POZITÍV TV-ben.

A vers a weboldalamon olvasható:
http://versek.aranyosiervin.com/…/aranyosi-ervin-megsugom-t…

A verset a 2013-ban megjelent verseskötetem inspirálta, de nyomtatásban még nem jelent meg.
A Megsúgott titkaim című kötet és a többi megjelent könyvem is megrendelhető az alábbi linken:
http://verses.boltaneten.hu/kinalat

By

Aranyosi Ervin: Életerő


Aranyosi Ervin: Életerő

Az élet él, és győzni képes,
mert méltó fénylő Istenéhez!
Mert benne ott az őserő,
amely a magból tőr elő.

Nem állhatja a kő az útját,
nem dédelgeti fájó múltját,
inkább a fény felé rohan,
mert neki hite, s célja van!

Nincs benne soha semmi kétség,
az angyalok lelkébe vésték,
hogy neki itt lent dolga van!
S halódik a dologtalan.

A léleknek, ha van már célja,
fegyvere van, szép acélja,
páncél, mi védi gyenge testét,
s mindennap megéri az estét.

Lelkében hite támogatja,
s ez az, mely e bősz erőt adja:
– Legyőzni minden akadályt,
s nem várja sírva a halált!

Mi itt, mi mind élni születtünk,
szeretet lángja gyulladt bennünk,
mért vesztjük el mégis hitünk?
Magunkon mért nem segítünk?

Az élet él, s csak rajtunk múlik:
– Siránkozunk a léten túlig,
vagy inkább élünk, s szeretünk.
Rajtunk múlik a szerepünk.

Akarsz-e többé, jobbá lenni,
már itt a földön mennybe menni,
vagy csak hagyni, bármi jöjjön,
mert csak vendég vagy a Földön?

Tiéd lehet a főszerep,
hisz Istened féltőn szeret,
és támogatja minden vágyad,
csupán utad kell megtaláljad!

Aranyosi Ervin © 2017-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Baráti ajánlat


Aranyosi Ervin: Baráti ajánlat

Keresed a szeretetet? Bennem megtalálod!
Ha szeretnél vidám lenni, lennék a barátod!
Bánatod is elmondhatod, meghallgatom szépen,
hallgatok és dorombolok a gazdám ölében.
Elmesélem, mitől tudok én is boldog lenni:
Szeretni kell, simogatni, gyakran ölbe venni.
Folyton éhes pocakomat megtölteni jóval.
Cirógatni, biztatgatni kedveskedő szóval.
Ha ezt képes vagy megadni, legyél a barátom,
legyél te a jó tündérem, én már alig várom!

Aranyosi Ervin © 2017-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Testvérvárosi köszöntő


Aranyosi Ervin: Testvérvárosi köszöntő

Mindegy a világnak mely táján születtél,
te a testvérünk vagy, ha magyarrá lettél!
Ősi szülőhelyünk összeköti létünk,
együtt dobban szívünk, egy nyelvet beszélünk.
Mindegy, a világunk miért szakadt széjjel,
magyarul álmodunk mindig, minden éjjel!
Összeköt a szívünk, összeköt a vérünk,
légy hát üdvözölve jó magyar testvérünk!

Boldoggá tesz minket: – Nem vagyunk egyedül,
vannak kik még élnek Kárpátokon belül!
Kerestük a hidat, s végre rátaláltunk,
s minden jó magyarral gazdagabbá váltunk!
Nagyborzsova: falu, Beregszász járásban,
Ukrán területen, a Borzsa partján van.
Onnan jött most hozzánk egy kedves küldöttség,
hogy ezt a pár napot a körünkben töltsék!

Kis műsort terveztünk a tiszteletükre,
ami a mi falunk kulturális tükre.
Egy kis ízelítő pár helyi szokásból,
néhány dal, néhány tánc, amit nem látsz máshol.
Bele csomagoltuk szívünk szeretetét,
érezze jól magát, itt, nálunk a vendég.
Bemutatjuk nékik a szűkebb hazánkat,
melyet feldicsérni megnyitjuk a szánkat!

Közös a mi múltunk, legyen jövőnk is az!
Legyen barátságunk őszinte és igaz!
Ápoljuk nyelvünket, büszke hagyományunk,
megismerve egymást, jó testvérré váljunk!
Vigyétek hát hírét Tiszaörs népének,
baráti jobb kezet nyújtunk most felétek.
Építkezzünk ebből, – nyíló barátságból –
közös jövőt adó tervekre a mából!

Aranyosi Ervin © 2017-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a nagyvilágnak


Aranyosi Ervin: Üzenet a nagyvilágnak

Üzenem a nagyvilágnak:
– Nem mehetek, otthon várnak!
Hazavárnak szeretettel,
a mennybe sem mehetek fel!
Hiszen nincsen más fontosabb,
mint ki ölel, szívvel fogad,
kinek minden nap hiányzom,
kinek jókedvét vigyázom!
Kinek fontos egészsége,
aki úgy vár haza: – Végre!
Akik nélkül nem megy dolgom,
akik hazavárnak otthon.

Üzenem a nagyvilágnak:
– Ha megyek is visszavárnak,
hazahúz a szívem, lelkem,
boldogságra csak itt leltem.
Szebb lehet a világ máshol,
de távol e kis hazától
honvágy kínoz, húzna haza,
s e kötelék sosem laza!
Mert szeretem a hazámat,
itt ér öröm, itt ér bánat,
itt kell boldogulnom, élnem,
sosem szabad elcserélnem.

Üzenem a nagyvilágnak:
– Szívemben nem maradt másnak
ilyen vonzó, kedves helye,
ezért térek vissza, bele.
Itt születtem, magyar vagyok!
Máshol élni? Akadna ok!
Ám mindenütt magyar lennék,
s visszahúzna minden emlék.
Visszahúzna szülőföldem,
sose legyen messze tőlem!
Anyanyelvem itt beszélik,
magyarságom csak itt élik!

Üzenem a nagyvilágnak:
– Az eszemben ősök járnak,
akik itt éltek e honban,
kiknek szíve velem dobban!
Üzenem a nagyvilágnak,
ha minden fát is kivágnak,
gyökereim idekötnek,
mert őseim visszajöttek,
visszatértek, s e hazában
hittek maguk igazában.
Nem érdekel, hogy mit hittél,
aki magyar, ma is itt él!
Kárpátok közt, magyar tájon,
lelkem helyét itt találom!

Aranyosi Ervin © 2017-10-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva