Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Őszi Nap


Aranyosi Ervin: Őszi Nap

Bús, borongós őszben, alig ragyog fényed,
felhők között járva ritkán látszik lényed.
De tudom, hogy ott vagy, tudom, hogy látsz engem,
s messziről figyelve, a lelket tartod bennem.

Ott ragyog a remény most is szép arcodon,
talán kuncogsz rajtam, míg én kapaszkodom,
hiszen az őszt a tél, aztán tavasz követ,
most elhal, majd gyógyul minden élő szövet.

Aranysárga színed leveleknek adtad,
színpompába borult a világ alattad.
Elgyengült a fényed, tán belefáradtál,
hiszen mikor nyár volt fényesen áradtál.

Hullik a sok levél, mind a vesztét érzi,
szórt fényed testüket össze-vissza vérzi.
Az ágon ülőket a szél riogatja,
ha földre kerültek végig simogatja.

Te meg minden éjjel egyre többet alszol,
nem melegítsz úgy át, lelkembe jég markol.
Csak hitem ne vedd el, hagyd meg szép reményem:
– Én is visszakapom szép, viruló fényem!

Addig lelkem mélyén őrizem a nyarat,
a fényt, a meleget, melyből emlék maradt.
Én is úgy elbújnék felhő-paplanodba,
s visszaálmodnálak a mindennapokba.

Bús, borongós égen, tőlünk egyre messzebb,
járod az utadat, s hiszem, újra lesz szebb!
Fogod még csorgatni aranyfényed miránk,
s újra átmelegszik ez a kihűlt világ!

Aranyosi Ervin © 2017-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eltévedtél?

Aranyosi Ervin: Eltévedtél?

Sóvárogsz, sóvárogsz,
egyre többre vágyódsz,
tartozni szeretnél egy gazdagabb világhoz!

Szeretnél, szeretnél
annyi mindent venni,
s nem tudod, hogy lehet sikeresnek lenni!

Szeretnél, szeretnél,
de nem tudsz szeretni!
Azt hiszed, hogy pénzért mindent lehet venni?

Azt hiszed, s elhiszed,
pénztől lehetsz boldog,
hát boldogtalanul éled meg a sorsod.

Szeretnél, szeretnél,
szeress akkor tényleg!
Lelked felfedezni, ez lenne a lényeg!

Sóvárogsz, sóvárogsz,
egyre többre vágyódsz,
nem leled az utat egy boldogabb világhoz!

Aranyosi Ervin © 2017-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodom világom


Aranyosi Ervin: Álmodom világom

Álmodom világom, mással nem törődöm,
megtaláltam helyem idelent a Földön,
Hiszek önmagamban, más dolgom úgy sincsen,
lelkem mélyén ott él, bennem él az Isten!

Reggel nincs más dolgom: csak életre kelni,
itt élni a mában és örömökre lelni.
Menni az utamon, mindig csak előre,
és nem félni attól, mi lesz majd jövőre!

Nem fáj már a múltam, mindent megbocsájtok,
haragba, vagy dühbe nem horgonyoz átok.
Jövőmtől nem félek, hiszen én teremtem,
a lelkemben épül, létre jön majd bennem!

Álmodom világom, álmodom, s csodálom,
szabad akarattal mind valóra váltom,
kézzel foghatóvá, élhetővé válik,
nem rettegek többé nem lévő halálig!

Álmodom világom, életem csak játék,
amivé akarnék, én pont azzá válnék!
Minden gondolatom varázsolni képes,
szeretettel jutok el mások szívéhez.

Világot álmodom, napról napra szebbet,
ahol az emberek őszintén szeretnek.
Nem is kéne egyéb, annyi, hogy megértsék,
egymás tiszteletét a szívükbe véssék!

Világot álmodok. Teremthetnénk együtt!
Ami eddig bántott, jobb ha elfeledjük!
Egy léggömbbe zárva szálljon fel az égre,
tűnjön el szívünkből, s ne bánthasson végre!

Álmodjunk hát olyat, ami jó szívünknek,
melytől minden percünk boldogabbnak tűnhet,
és ha hiszünk benne, valósággá válik,
lehet egy szebb élet, boldogabb világ itt!

Ez az álom könnyen valósággá válhat,
ha a szándék megvan nálam is, meg nálad!
Sérelmeid dobd el, ne dédelgesd őket,
tanítsd meg szeretni a ma még esendőket.

Álmodom világom, álmodj együtt vélem,
a szeretet győz majd, – Én nagyon remélem!
Váljon ez a világ élhetőbbé, szebbé,
váljon minden lélek szívből szeretetté!

Aranyosi Ervin © 2017-10-19.

A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felemás zokni


Aranyosi Ervin: Felemás zokni

Túl rövid az élet, hogy zoknit párosítsak!
Nem csoda, felemást láthatsz rajtam itt csak!
Lényeg csupán az volt, a lábam ne fázzon,
azt hogy mért néz így ki, majd elmagyarázom!
Nem zavar meg engem holmi divathóbort,
zokni a lábamra – mind a kettő – jó volt.
Nem arra figyeltem, hogy rajtam meddig érjen!
Az volt csak a fontos, a lábam bele férjen!
Elégedett vagyok, mindkét zokni meleg,
divatra, vagy sikkre régen nem figyelek.
Az sem nagyon zavar, ha neked nem tetszik,
nekem akkor kedves, ha lábam melegszik.
Én a szimmetriát az arcomon hordom,
holmi zokni miatt sosem morgolódom.
Persze, a döntésem lehet másra kihat,
s talán holnaptól majd felemás lesz divat!
Aranyosi Ervin © 2017-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallgasd a csendet!


Aranyosi Ervin: Hallgasd a csendet

Szívedre hallgass,
sose az észre,
inkább vedd észre,
az rossz irányba húz.
Szívedre hallgass,
a jóságos fényre,
azt is vedd észre,
hogy tőle mit tanulsz?

Hidakat építs,
ne fellegvárat,
csukd be a szádat,
és nyisd ki két szemed!
Hidakat építs,
a mások szívéhez,
s figyeld mit érez,
s majd jó felé vezet.

Refrén: Hallgasd a csendet a lelkeden belül,
a béke madara, meglásd, válladra ül.
Etesd hiteddel, s egy szebb holnap jön el,
segíti lelked az égbe szállni fel.

Hallgass szívedre,
legyen csak boldog,
ez a te dolgod,
hát álmodj szépeket.
Hallgass szívedre,
amikor boldog,
szívedben hordod
ha a léted élvezed.

Refrén: Hallgasd a csendet a lelkeden belül,
a béke madara, meglásd, válladra ül.
Etesd hiteddel, s egy szebb holnap jön el,
segíti lelked az égbe szállni fel.
Hallgasd a csendet, a csend hozzád beszél,
aki meghallja az sokkal szebben él.
Hallgasd a csendet, a lelkedbe írt dalt,
feledd a világot feldúló vihart!
Hallgasd a csendet!

Aranyosi Ervin © 2017-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egymást megölelni


Aranyosi Ervin: Egymást megölelni

Milyen csodás érzés egymást megölelni,
a másik karjában biztonságra lelni.
Hallgatni közösen szívünk dobbanását,
s érezni, hogy lelkünk megtalálta mását.
Amikor két karja körül is határol,
megszűnnek a gondok, elmúlik magától.
A helyét bizsergő, boldogság veszi át,
ilyenkor nem találsz a világban hibát.
Ajánlom barátom, tartsd hát te is észben,
ott van a megoldás minden ölelésben!

Aranyosi Ervin © 2017-10-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felnézek rád


Aranyosi Ervin: Felnézek rád

Felnézek rád, te vagy a példaképem!
Figyelem, mit teszel, másolom is szépen!
Szeretnék majd egyszer hasonlóvá válni!
Mutass hát meg mindent, mit, hogy kell csinálni!

Ha jó példát mutatsz, boldogan követlek,
bámullak, csodállak, a mintát látom benned.
De vigyázz, másolok, és nem csak kiválót,
azt is, ami gyarló, rajtad kívülállót.

Lemásolom tehát, számtalan hibádat,
abban a hiszemben, hogy javamra válhat!
Példaképnek lenni komoly felelősség,
hagyni, hogy jellemed mások is felöltsék.

A hiteim sorát, mind te alakítod,
követőd jellemét rontod, vagy javítod.
Még nem válogatok, hiszek neked, s benned,
talán ezért könnyű példaképnek lenned.

Tükrözöm majd mindazt, amit megtanultam,
és majd meghatároz tőled tanult múltam.
Lelkem a megfigyelt mintákat éli meg,
hogy mire is épült, a végén érti meg!

Felnézek rád, nincs okom számon kérni,
tanulnom kell a világom megélni.
Tükröd leszek, amit adsz, azt kapod,
felnézek rád, hisz gyermeked vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-10-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni kell, szeretni kell!


Aranyosi Ervin: Szeretni kell, szeretni kell!

Nem fáj már a múltam,
elengedtem én.
amit kellett megtanultam,
belém költözött a fény!
Itt, a mában élek,
jövőt álmodok,
a holnaptól nem félek,
tudom, teremtő vagyok.

Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!

Itt élünk a mában,
fontos, amit hiszünk.
A jólét áramába,
új álmokat viszünk.
Szebb jövőt teremtünk,
a jóról álmodunk,
a fény már itt él bennünk
szebb világot alkotunk!

Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cicás percek


Aranyosi Ervin: Cicás percek

Jaj, nagyon szeretlek, drága, kicsi macskám,
a dorombolásod, mint varázslat, hat rám.
Ölembe kéredzkedsz, hozzám dörgölőzöl,
elcsábítod lelkem, ha nálam időzöl.
Elnézem cserébe ezer huncutságod,
hogy a karmaidat a függönybe vájod.
Élezed a körmöd bútoron, tapétán,
ez a sok csibészség, jól tudod, hat énrám!
Ám oly kedvesen tudsz kaját kunyerálni!
Pont neked ne adnék? Azt nehéz megállni!
Úgy sem hagynál békén, dörgölőznél sokat,
s kinézed a számból a legjobb falatokat.
Persze, hogy hálálkodsz, ha pocakod telve,
dorombolni kezdesz, a jót ünnepelve.
Én meg simogatlak, elaltatlak szépen,
boldogságra találsz a gazdi ölében…

Aranyosi Ervin © 2017-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő


Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő

Itt maradt egy pár jó cipő,
valaki levette.
Az egyiket az egérke
már birtokba vette.

A mókus is gondolkodott,
jó lehet-e háznak?
Vagy az odút kibélelni,
ha majd télen fáznak?

Csak, hogy most a mókusodú
telve élelemmel,
a mókusnak meg a szíve,
egy kis félelemmel.

Mire a makk, a mogyoró
elfogyhat belőle,
bizony ezt a szép lábbelit
elviszik előle!

Hogyan tudná szerzeményét
biztonságban tudni,
hova lehetne a cipőt
más elöl eldugni?

Ki lehetne talán adni
egy madárnak bérbe,
havonta egy egész diót
kérhetne cserébe.

Hát a cipőt hol őrizze,
míg bérlőt találhat?
Mert addig egy jó rejtekhely
előnyére válhat.

Úgy döntött hát, hogy elviszi
medve barlangjába,
rá a cipő úgy sem lesz jó,
mert túl nagy a lába.

A medvének barlangjába
úgysem jár be senki.
Róka, nyúl, vagy tolvaj szarka
nem merne bemenni!

Így aztán a medvénél
a cipőt elrejtette,
s büszke volt, hogy mennyi észre
vallott ügyes tette.

Kínálgatta fűnek-fának
cipő-bérleményét,
csillogtatva az albérlet
számos szép erényét.

De a cipőt látatlanban,
a holló sem kérte,
azt üzente, hogy a mókus
előbb menjen érte!

Elment hát a mókusunk
a medve barlangjába,
ám az odarejtett cipőt
sehol sem találta…

Barlang előtt, a tisztáson
medvebocs tanyázott,
valamivel bíbelődött,
elfoglaltnak látszott.

A mókusunk felszaladt
egy közeli fenyőre,
onnan lesett le a földön
buzgón ügyködőre.

Aztán elhűlt, szörnyülködött,
borzasztó mit látott,
a kis mackó éppen
az ő cipőjével játszott!

Karmaival széttépkedte,
foggal marcangolta,
félredobta, majd ráugrott,
s széjjeldarabolta.

Mert a mackó azt tanulta
egész bocs korától,
hogyan szabaduljon lelke
mások bocskorától.

A mókusnak nem lesz holló
idén a vendége,
mert a cipő széjjelszakadt…
Itt a mese vége!

Aranyosi Ervin © 2017-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva