Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jan
18

By

Aranyosi Ervin: Figyelek rád, meghallgatlak

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Figyelek rád, meghallgatlak

Mondd csak bátran, figyelek rád
és mindent megértek!
Tudom, néha érzéseket
kimondani féltek!
Nekem bátran elmondhatod,
megőrzöm a titkod!
Nincs más dolgod, a szívedet
kell kicsit kinyitnod!
Tedd már le a terheidet,
ne cipeld magaddal,
nem kell folyton búslakodni,
– se éjjel, se nappal!
Na figyelj, majd felvidítlak,
jobb kedvre derítlek!
Játsszunk egyet, s az arcodra
mosolyt penderítek!
Mire jók a jó barátok?
Hogy felemeljék lelked!
Ezért kéne mai nap is
velem ünnepelned!

Aranyosi Ervin © 2018-01-18
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
18

By

Aranyosi Ervin: Jó reggelt, jó reggelt!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Jó reggelt, jó reggelt!

Jó reggelt, jó reggelt!, ébredjetek szépen!
A Napocska is felébredt, s fent jár már az égen.
Körülnézett a világban, s annyi mindent látott,
például egy oroszlánt, mely szájat nagyra tátott.

Na, nem azért, hogy megegyen, nem volt éppen éhes,
csak ásított. Felébredni, most már esedékes!
A Napocska tovább járta az égen az útját,
s meglátta a cifra kaput, s az életvíz kútját.

Annyi mindent látott már ma, te még mindig alszol?
Pedig kint a zöld erdőben csodás madárdal szól.
Ébredj te is, nyisd ki szemed, gyere ki a rétre,
nézz jól körül és meséld el, hogy mit veszel észre?

Látod-e a fák tövében az ezer virágot,
észreveszed az őzikét, ki friss füvet rágott?
A szél hátán látsz-e vidám madarakat szállni,
látsz-e bábot, ami éppen lepkévé kezd válni?

Látsz-e sebes kis patakban halat úszni gyorsan,
észreveszel kis libákat, ahogy mennek sorban?
Kisnyulat, mi fürgén ugrál cikk-cakkban cikázik,
tücsköt, amely hegedűjén vidám kis dalt játszik?

Ébredj tehát hálás szívvel, élvezd a világot,
legyen tőled az is hálás, aki téged látott.
Mosolyodat öltsd magadra, legyen jó a kedved,
mint a Napnak az égbolton, olyanná kell lenned!

Szórd hát szét a szereteted, ahogy Nap a fényét,
tedd boldoggá körülötted világod sok lényét!
Ébredjenek kedvességre, mosolyra, jó szóra,
teljen szépen és vidáman mától minden óra!

Aranyosi Ervin © 2018-01-18
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
17

By

Aranyosi Ervin: Ok a nevetésre

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Ok a nevetésre

Nevess a világgal, legyen jó a kedved!
Nincsen olyan lélek, aki nem nevethet!
Okot mindig találsz, csak körül kell nézned,
vagy egy vidám percet, újra felidézned.
Azt hiszed a télben nincsen vicces dolog?
Elég ha a jégen magad furán tolod!
Kicsúszik a talpad, fenekedre huppansz,
vagy épp útközben egy hóemberre bukkansz.
Máris lesz egy kedves, nevetgélő társad,
ha már kacagásra szívedet kitártad.
Együtt csúszkálhattok, közösen eshettek,
s meglásd jól fog esni ellustult testednek!
Légy hát mindig vidám, ne fogd vissza magad!
Ok a nevetésre minden percben akad!

Aranyosi Ervin © 2018-01-17
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
17

By

Aranyosi Ervin: Ne hidd!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ne hidd!

Ne hidd, hogy ők jobbak, kik téged lenéznek!
Elhitetik veled csupán az egészet!
Te sem vagy ám híján, az erőnek, észnek!
Talán csak sikerben volt kevesebb részed!

Hiszékeny vagy, s hiszed, hogy ez neked nem jár,
ám ha járnád utad, te is messzebb jutnál,
nem szegnék a kedved holmi akadályok,
nem lenne szemeden hitrendszerből hályog.

Ha a képzeleted célod képes látni,
ha hiszel magadban, olyanná tudsz válni!
Lelkedben a létra, csak támaszd az égre,
s kezdj el céljaidhoz fellépkedni végre!

Te sem vagy kevesebb és te sem vagy gyengébb!
Jó lenne, ha lelked végre elengednéd,
hadd szálljon, repüljön, legyen végre szabad!
Mások gúnyaitól szabadítsd meg magad!

Higgy csak önmagadban, mert csoda él benned!
Mondd csak, mi nem enged önmagaddá lenned?
Mi akadályoz meg, hogy a léted élvezd,
magad napról-napra, egyre jobban érezd?

Aranyosi Ervin © 2018-01-17
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
17

By

Aranyosi Ervin: Ej, mi a szösz…

Category: szonett Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Ej, mi a szösz…

Ej, mi a szösz, a szél sodorta erre?
Lelkemre szállt egy apró gondolat.
Mintha az úton másfelé terelne,
hogy kikerüljem a bántó gondokat.

Elcsal, kíváncsin, leköti figyelmem,
nem érzem azt, hogy lelkem mást akar.
Utat mutat, hogy mire kéne lelnem,
amit az elmém előlem eltakar?

Megvéd, megóv egy súlyos tévedéstől,
vagy esélyt ad, hogy boldogabb legyek?
Kitalálhatnám ebből a kevésből,
mellékesek a gondolat hegyek!

Elég lenne érzésekre figyelni,
és szív-vezetve a jó útra lelni!

Aranyosi Ervin © 2018-01-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
16

By

Aranyosi Ervin: Barátodtól

Category: szonett Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Barátodtól
(Szonett)

Midőn e sorokat újra, s újra látod,
jusson majd eszedbe kedves, jó barátod!
Közös emlékek törjenek elő,
s lelkedbe újra költözzön erő!

Segítsen téged új utakra lépni,
nyári mezőn, színes virágot tépni,
s elérni minden dédelgetett álmot,
mert ezt kívánja kedves, jó barátod!

Szívünk ma már annyi emléket ápol,
mely felcsillan a megtett út porából,
s mint talált gyémánt, úgy ragyog felénk,
új álmok fényét vetítve elénk.

Az utunk újra, s újra összeér,
s közös szívet táplál a tiszta vér!

Aranyosi Ervin © 2018-01-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
16

By

Aranyosi Ervin: Találd meg önmagad!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , 11 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Találd meg önmagad!

Mikor megszülettél még önmagad voltál,
aztán a lelkedtől messze kóboroltál.
Mit elvártak tőled, pont olyanná váltál,
megfelelni másnak folyton megpróbáltál.

És azóta mindig rajtad ez az álarc,
még mindig elhiszed, így boldoggá válhatsz,
szeretetre vágyva folytatod a harcod,
és sehogy sem érted, mért vallasz kudarcot!

Talán, ha lelkedhez még visszatalálnál,
akinek születtél újra azzá válnál,
s megértenéd végre, miért vagy e földön,
nem lenne az élet gúzsba kötő börtön!

Nagyon fontos lenne önmagadra lelni!
Ne akarj hát másnak folyton megfelelni!
Ne hidd, hogy csak akkor fognak majd szeretni!
Ne engedd magadat így félrevezetni!

Add csak önmagadat, ne hódolj be másnak,
ne engedj érzelmi mocskos zsarolásnak.
Ki csak akkor szeret, ha úgy élsz, hogy várja,
az bizony lelkedet kalitkába zárja!

Lelked szabad madár, szabadságra vágyik,
ha ketrecben csücsült, rab volt mostanáig!
Azt ki rabláncon tart, szeretettel zsarol,
hagyd ott az út szélén szenvedni valahol!

Önmagadért vállalj csak felelősséget,
az úgyis elvisel, aki szeret téged!
Találd meg önmagad, tedd szívből a dolgod,
engedd hogy a lelked mától legyen boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-01-16
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
15

By

Aranyosi Ervin: Majdnem hó…

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Majdnem hó…

Az éj leplét kihasználva
fehér hó hullt a világra.
Néma csendben érkezett…

Mint egy titok, egy varázslat,
felöltöztette a fákat,
s mindent, ami létezett.

A január szórta széjjel,
felhőbe nyúlt két kezével,
s elvetette a havat.

A szél a hátára vette,
s a földön elterítette,
várva, hogy majd mit arat?

Betakarta a világot,
nemrég kibújt hóvirágot,
s üzente, hogy itt a tél!

Ha felébred majd a reggel,
találkozhat sok gyerekkel,
és tán újra visszatér.

Mert elállt a hó esése,
s nem kérdezte, nem kevés-e?
Ennyit szórt szét, ennyi lett.

Bárcsak ennél többet adna,
s ami van már, mind maradna,
de nincs hozzá jó hideg.

Hej, te tél, de fukar lettél,
nem tudjuk, hogy mitől lett tél,
ha a hó is menekül.

Ablakunkon jégvirág nincs,
hiányzik a jégbe zárt kincs,
nem varázsolsz remekül!

Leesett a hó, s már olvad,
valódi tél, ugyan hol vagy?
Úgy várnak a gyerekek!

Csak mutatod, hogy lehetne,
S rábízod a képzeletere,
mit már látvány sem etet.

Nem vívhatnak hóval harcot,
nem pirosítsz vidám arcot,
hisz a hó meg sem marad.

Hóemberek nem készülnek,
havat felhők úgy sem szülnek,
se hó, se tél nem akad!

Aranyosi Ervin © 2018-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
13

By

Aranyosi Ervin: Elaludt

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Elaludt

Nem elaludt játék közben?
Itt fekszik a hátamon!
Te csak nézed, s nem mondanád:
– Leveszem, mert hátha nyom…
Én még mennék, tennék, vennék,
mert még álmos nem vagyok,
Vedd le rólam ezt a terhet,
mert itt nem maradhatok…

Aranyosi Ervin © 2018-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

jan
13

By

Aranyosi Ervin: A vér az élet (Véradók himnusza)

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: A vér az élet
(Véradók himnusza)

A vér az élet, mely szíveden átfolyik.
Benned a lélek, szebb létről álmodik.
Ha véred adod, az új reményt ígér,
a hálát kapod, ami majd végig elkísér.

Köszönet jár minden csepp véredért,
köszönet jár, a megmentett életért!
Köszönet jár, de mégse azért tegyed,
adj új esélyt vele, egy élhető életet!

Refrén:
Segíts hát visszaadni mások álmait,
szeretettel, amely a szívedben lakik.
Szeretettel, amely a szíved mélyén él,
ami oly meleg, tiszta, s piros, mint a vér!

Figyeld önmagad milyen szép a földi lét!
Hogyan tehetnéd még szebbé a másokét?
Hogyan adhatnád vissza a jó reményt,
Egy szebb életre, hogy adhatsz új esélyt?

A vérünk élő anyag és nincs helyette más,
csak ember képes adni s ez már nem vitás.
Nélküle nincsen élet, nincs szép szerelem,
ha vért adsz testvérré is válhatsz te velem.

Refrén:
Segíts hát visszaadni mások álmait,
szeretettel, amely a szívedben lakik.
Szeretettel, amely a szíved mélyén él,
ami oly meleg, tiszta, s piros, mint a vér!

A vérünk a szeretet, az összetartozás,
egymásért áldozás, erény kovácsolás
egy véradó, ki szívből ad neked,
egyszerre megmenthet három szép életet.

Adj vért, a kérés véresen komoly,
a fizetség a hála és mosoly,
de az érzés az sokkal többet ér,
nap, mint nap tudd, hogy mily fontos a vér!

Refrén:
Segíts hát visszaadni mások álmait,
szeretettel, amely a szívedben lakik.
Szeretettel, amely a szíved mélyén él,
ami oly meleg, tiszta, s piros, mint a vér!

Aranyosi Ervin © 2017-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »