Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Öreg barátnők…


Aranyosi Ervin: Öreg barátnők…

– Emlékszel még? Milyen csuda jó volt!
Hiszen a fél világ csakis nekünk bókolt!
Nem fütyültek reánk, inkább csak utánunk,
amikor utunknak ketten nekivágtunk!

Emlékszel még arra, hogy mennyit nevettünk?
Fiatalok voltunk, nyílt szívvel szerettünk!
Hétköznapok gondja nem őrölt, nem bántott,
ki tudtuk élvezni az egész világot!

Voltunk a legszebbek, a legcsinosabbak,
a szép emlékeink, lám, mind megmaradtak!
Mikor találkozunk, újra felidézzük,
ifjúságunk filmjét együtt, újra nézzük!

Bár a test megvénül, nem oly tetszetős már,
de a szívünk ifjú, mint a napsütött nyár,
s ami csodaszép volt emlékekben éljük,
ami eszünkbe jut, azt mind kicseréljük.

Hiszen, ma már másról dalol minden nóta…
Volt saját családunk ifjúságunk óta.
Éltük az életet, boldogságra leltünk,
néhány kis porontyot felnőtté neveltünk.

Együtt éltük létünk egy-egy kedves férjjel,
ki nappal dolgozott, és szeretett éjjel.
Mi meg melegséggel töltöttük meg fészkünk,
később unokáztunk, mire körülnéztünk.

Ám mindegy volt nekünk, hogyan telt az élet,
a változó világ köröttünk mivé lett,
örökké őriztük a jó barátságot,
ami végig kísért, s lélekben felrázott.

Végig élvezhettük minden kornak fényét,
nem féltünk előre, s nem vártuk a végét!
Hiszen az életünk ettől lett szép, kedves,
nem ragaszkodtunk a hulló levelekhez.

Minden egyes kornak megvan az ő bája,
úgy teljes az út, ha lábunk végigjárja.
Ha akad egy barát, aki végigkísér,
ez a jó barátság minden kincset megér.

Együtt sokkal könnyebb visszaemlékezni,
képzeletben újra fiatalnak lenni.
Örömöt találni az alkonyi Napban,
meglátni a szépet minden pillanatban.

Aranyosi Ervin © 2018-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életre tanító


Aranyosi Ervin: Életre tanító

Lám csak, érdemes volt
korán reggel kelni,
így lehet friss vízre,
harmatcseppre lelni.
Megtudom itatni
az egész családot.
Friss víz lelőhelyet
most mindegyik látott.
Szomjazzák a tudást,
s a hűsítő nedvet,
ami élni tanít,
és ad életkedvet.
Hát most mind a kettőt
megkaphatták tőlem.
Jó szülő, jó tanár
válhatott belőlem!

Aranyosi Ervin © 2018-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet útját járva


Aranyosi Ervin: Az élet útját járva

Nem akarok különbnek látszani,
csak élni a létet és játszani.
Félvállról venni azt, ami gátol,
hadd javuljon csak az élet magától.

Nem töröm magamat, minek is tenném,
tegnapok terheit mind-mind letenném.
Cipelje az tovább, akinek ez kell,
nem halni érkezett, s van itt az ember!

Nem vagyok kevesebb, s több, mint egy lélek,
vagyok, ki vagyok, és eszerint élek.
Minden napomban ott van az érték,
adtam is magamból, ha mások kérték.

Kaptam is oly sokszor, hiszen szerettem,
ez csak a fontos az én életemben.
Jöttem is, hoztam is, volt, aki látott,
szebbé is tettem egy kicsiny világot.

Nem dobom szemétbe a teljes múltam,
akadtak jó dolgok, sokat tanultam.
Megyek az utamon, élek a mában,
társakat látok a fűben, a fában!

Kísérnek emberek, jó útitársak,
s emelnek magasra, hogy jobban lássak.
Elmondom nekik mindazt, mit láttam,
emberek gyertek csak, éljetek bátran!

Hiszek a holnapban, álmodok, élek,
aggódnom nincs miért, azért sem félek!
Egyszer, ha véget ér, s nevetnek rajtam,
nem fog majd zavarni: – Épp ezt akartam!

Aranyosi Ervin © 2018-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem igazi férfi…


Aranyosi Ervin: Nem igazi férfi…

Nem igazi férfi, az aki egy nőt ver,
gyengeséget leplez el férfi erővel.
Fájdalmat okozva, reá ütést mérve,
bizonyítja azt, hogy nincs értelmes érve.
Vitatkozni nem tud, jól szeretni gyáva,
csak az motiválja: ő maradjon állva.
Az ilyen nem férfi, embernek is gyenge,
mégis akad oly nő ki férfit lát benne.

Hiszen van olyan nő, akit otthon vertek,
akiből szenvedő rongybábút neveltek,
s aki ragaszkodik a kínhoz nevetve,
aki ettől érzi csak magát szeretve.
Akit tanítottak kibírni és tűrni,
s hiszi, csak így lehet szépen megőszülni,
ki az ütlegeket eleve elvárja,
s ha nem kap, úgy érzi, nem szereti párja.

Ám a többieknek nincsen oka tűrni,
a rossz kapcsolatból el kell menekülni,
hiszen nagy a világ, és hosszú az élet,
nem mindegy, hogy hogyan, na és kivel éled!
Mert, hol az erőszak és a kínzás az úr,
ott a kötelék is előbb-utóbb lazul.
Rég rossz, ha csak gyerek léte tartja össze,
hogy a fájdalmakat sírása fürössze.

Fogd hát gyermeked és menekülj a háztól,
hiszen, ha nem teszed életével játszol.
Az anya fájdalmát átérzi a gyermek,
közös aurában mindegy, hogy kit vernek,
ő is terhet visel, lelke megbetegszik,
erre sosem gondol az, aki verekszik?
Senki nem ítélhet kínzó szolgaságra,
nem szenvedni jöttél erre a világra!

Bár romlik a világ, s vele a morál is,
aki másokat ver, az bíz, nem normális.
Az csak egy megkínzott, bűnös, beteg elme,
akit harcolni hajt esztelen félelme,
aki úgy gondolja, hogy a törvény laza,
s ha más lelket ural, neki van igaza!
De aki egy nőt ver, csak hitvány, s nem férfi,
és a teremtője egyszer számonkéri!

Aranyosi Ervin © 2018-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te, te bizony!


Aranyosi Ervin: Te, te bizony!

Te, te bizony! – Neked szólok,
titkot súgok teneked!
– Tudod azt, hogy mindent gyógyít,
a mosoly, a szeretet?
Ne dugd hát el mosolyodat,
add csak, mikor adhatod!
Mosolyodban szereteted
ölthet vidám alakot!

Aranyosi Ervin © 2018-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Depresszió


Aranyosi Ervin: Depresszió

Depresszió. Lélekbe zártan,
csak önmagadba fordulsz.
Rossz kedvet ontva, nem túl bátran,
szeretetet koldulsz.
Le kéne dobnod vállaidról,
akár egy rossz kabátot.
Felnyitni lelki szemedet,
mely szebb napokat látott.

Hiába villantok mosolyt,
azt hiszed kigúnyollak!
Életkedved a múltba folyt,
s nem izgat már a holnap.
Felrázni hát hogyan lehet,
kedved mi adja vissza?
Őrület méregpoharát
a lelked meddig issza?

Miért vonz mélység, szakadék,
miért hullasz le a mélybe.
rossz álmod súlyos adalék,
de tán reggelre vége!
Hiszen reggel már kel a Nap,
fénye lelkedet éri.
S a depresszió elköszön,
s ma nem fog visszatérni!

Ha orkán zúg kívül-belül,
lelked kínozza bánat,
a múltba réved szép szemed,
s az újra, s újra támad.
Fogódzkodsz mégis őbelé,
pokolra ránt le téged,
szemed a fényt nem is lelé,
ördögöd játszik véled…

Kihozni onnan hogy lehet?
Hisz magad tetted rabbá!
Mérgezi fájón életed,
zsibbasztja kődarabbá!
Napod egedről eltűnik,
homály takarja fényét,
s itt ülsz az élet közepén,
s várod a világvégét.

Aranyosi Ervin © 2018-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Édes dorombolás


Aranyosi Ervin: Édes dorombolás

Édes dorombolás, szeretet visszhangja,
dallamát ütemét, cicám szíve adja.
Csodálatos válasz a simogatásra,
s amíg így szeretünk, nem figyelünk másra.
Egy gyönyörű dallam árad most belőle,
s ettől kap a lelkünk ismét új erőre.
Könnyebb megbirkózni a magunk bajával,
nem törődni tovább a világ zajával.
Megmártózunk mélyen a dorombolásban,
s meglelem kincseim, mit mélyen elástam,
hisz a lélek mélyén szeretet a kincsem,
aminél a Földön értékesebb nincsen!

Aranyosi Ervin © 2018-07-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A remete panasza


Aranyosi Ervin: A remete panasza

Hát jó, nem szórom szerte-széjjel
a lassan megszerzett tudást.
Azt hittem én, hogy azért kaptam,
hogy megmenthessek véle mást!

De látom, szenvedni szerettek,
s hiába nyújtom a kezem.
Kincseim hát magamban tartom,
nem osztom többé, nem teszem!

Járjátok csak be, azt mi fájó,
nem foglak már megmenteni!
Nem simítom utad előtted,
ha az göröngyökkel teli.

Rájöttem, nem kell, hogy segítsek,
tanít majd rossz tapasztalat.
Ha kell, hát bontsd le önmagadtól,
vagy építsd újra a falat.

Volt nálam bölcsebb, s jobb tanár is,
kereszten végezte szegény.
Azzal sem váltott meg világot,
hát mitől járnék jobban én?

Hiába nyújtom, jót akarva,
kinek kell ma a szeretet?
Nem tettem eddig, eztán sem játszom,
világnak tetsző szerepet.

Maradok az, ki mindig voltam,
csendes lélek, útkereső.
Aki elvonul a világból,
hol a feszültség egyre nő!

Leszek csak csendben, magának író,
befordult, néma remete,
akit nem érint meg világa,
s nem mocskol az élet szemete.

Nem adok többé jó tanácsot,
járjátok végig az utat!
Sötétben és tapogatózva,
hol fény, világot nem mutat!

Elvonulok és néma csendben,
létünkről majd elmélkedem.
Remeteként, sok milliárd közt,
csak némán élem életem!

Aranyosi Ervin © 2018-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kettős győzelem (Double Victory)

Rendelésre írt vers, megosztva a megrendelő kérésére.

Aranyosi Ervin:
Kettős győzelem (Double Victory)

Huszonöt éves lett egyetlen kislányom,
s diplomát vehet át. Teljesült egy álom!
Nagyon büszke vagyok és nagyon szeretlek,
uralója lettél a számtengereknek.
Tisztalelkű vagy te, jó humorú, vidám,
gyönyörű és okos, hát jól tudsz hatni rám.
Még sincs önbizalmad, bár hihetnél benne,
életed megélni sokkal könnyebb lenne.

Segítőkész is vagy, ügyes és kitartó,
olyan aki előtt megnyílik az ajtó,
csak magadra kéne végre rátalálnod,
magad megismerni, tükör elé állnod!
Bár csak önmagadat reálisan látnád,
megélni valódat hiteddel próbálnád!
Meg kéne találnod vágyadhoz az utat,
melyhez a sok érzés irányt, s utat mutat.

Eszembe jut néha kedves sutaságod,
s az is, hogy a vizet mennyire imádod.
Lehet az csak egy kád, uszoda vagy tenger.
Futóként is győztél, összhangban neveddel!
Szépségversenyen is a második lettél.
Önbizalomhiányt, vajon hogy szereztél?
A repülőgépen, le és felszállásnál,
olyan nagyon féltél, bizony, sírdogáltál.

Most huszonöt évet ünnepel az óra,
kívánom, álmaid váljanak valóra.
Eljött ünnepelni, lásd a szűk családunk,
álmodott jövődhöz minden jót kívánunk.
Életedet siker, szerencse kísérje,
a lelkedet mindig ezer öröm érje!
Legyél egészséges, s úgy tegyed a dolgod,
hogy a lelked ettől, legyen nagyon boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-07-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet megőrzése


Aranyosi Ervin: A szeretet megőrzése

Őrizzétek meg a lángot, ne hagyjátok kihűlni,
arcotokra a megszokást, ne hagyjátok kiülni.
Kérdezd gyakran kedvesedtől, mitől lenne boldogabb,
add meg neki, mit szeretne, úgy végezd a dolgodat!
Figyelmesség, kis ajándék, vele eltöltött idő,
a szép érzés ki nem alszik, melegsége egyre nő.
Néhány jó szó, bátorítás, ölelés, sokat tehet,
közös álmok, közös célok őrzik a szeretetet!

Közös élmények gyűjtése, mi a szívben megmarad,
beszélgetés, ami lebont csendből épülő falat.
Együtt töltött vidám percek, és gondolatolvasás,
kitalálni, mit szeretne, kedve mitől volna más.
Figyeld arcát, mikor alszik! Nevess vele, ha lehet!
Mikor éppen el kell menned, írj szerelmes levelet.
Ha bárhova elmennétek, fogd mindig az ő kezét,
hadd láthassa minden ember, az életed tőle szép!

Hadd láthassa minden ember, hogy lelketek egybeér,
s fejezd ki a háládat is, mondd, hogy neked mennyit ér!
Ne felejtsd el kimondani, ami nyomja lelkedet,
tudjon róla, ne cipeljed, úgy mint mázsás terheket.
Oszd meg vele álmaidat, s álmodjatok közöset,
végig járva utatokat, így jelenthet örömet!
Sokat segít, ha támogat, ha részese mindennek,
s persze te is állj ki érte, s nevezd néha Kincsemnek!

Sose őrizz sérelmeket, azt beszéld ki magadból,
fejezd ki az érzéseid, s szebbül a lét csak attól.
Veszekedés! Ne félj tőle, ereszd ki a gőzt ha kell,
de tudjátok, nem háború, ahol mindig győzni kell.
Ha rájössz, hogy te hibáztál ne érd be csak ennyivel,
vállald fel, hogy esendő vagy, javulásért tenni kell!
Ne felejtsd a megbocsájtást, párod is csak emberi,
úgy könnyebb a jóban élni, ha lelked elengedi.

Őrizzétek hát a lángot, őrizzétek a csodát.
Ne felejts el mosolyogni, sose keresd az okát.
Ragyogtasd a párod szemét, hiszen benne láthatod,
ha minden nap teszel érte ez nem múló állapot.
A szerető hétköznapot, mézzel csepegtesd tele,
s boldoggá lesz a te lelked, ha boldog a jobb fele.
Könnyű szeretetet adni, ha vissza is azt kapod,
legyen teljesebb az élet, s szeretett minden napod!

Aranyosi Ervin © 2018-07-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva