Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Fő a biztonság

Fotó: Borsné Katalin

Aranyosi Ervin: Fő a biztonság
(Gyermek változat)

Mező mellett, az ösvényen,
ácsorog egy őzike.
Kíváncsian figyel arra,
hogy most éppen nézik-e?
Van-e veszély, fenyegetés,
van-e, aki reá les?
Kell-e futni, menekülni,
a figyelem lényeges.
Csupa félelem a léte,
ezért nem sokat időz.
Elsődleges a biztonság,
ezt nem feledi az őz!

Aranyosi Ervin: Fő a biztonság
(Felnőttesebb változat)

Mező mellett, az ösvényen,
ácsorog egy őzike.
Kíváncsian figyel arra,
hogy a vadász nőzik-e?
Mert, ha a vadász figyelme,
nem a vadra irányul,
megmenekül őz és szarvas,
s akár milyen parány nyúl.
Hisz akkor nem állatra lő,
nem sül el a puskája,
ha nem vigyáz, gyereknek lesz
egyszer csak Apuskája!

Aranyosi Ervin © 2019-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne csörgess láncot!


Aranyosi Ervin: Ne csörgess láncot!

Ne csörgess láncot, kard helyett,
ne hajts a rendszernek fejet!
Legyen világod élhető,
s mindenkinek elérhető!

Ne legyen senki szebb, se jobb,
hiszen veletek egy vagyok!
Ugyanaz jár mindenkinek,
csak a gazdag nem érti meg!

És a szegény sem, azt hiszem,
hogy: – Értetek dobog szívem!
Hiszen a kincs nem boldogít,
nem kincsszerzés a dolgod itt!

Mert, ha eljön végső napod,
csak emeled a kalapod,
itt hagysz mindent, ami anyag,
csupán csupasz lelked marad…

Olvasd, miket írtál bele,
mennyi szépséggel lett tele?
Milyen érzés bélelte ki,
mennyi jóság jutott neki?

S figyeld lelked mennyit adott?
Mások lelkében mit hagyott?
Fűtött-e fázós teleken,
kaptak-e tőle elegen?

Jól lakatott-e lelkeket,
volt benne elég szeretet,
együttérzés és irgalom,
vagy biztatásból egy halom?

Tettél-e másért, vagy bután
magadnak kapartál csupán?
Vagy tetted ugyan dolgodat,
de senki nem lett boldogabb?

Volt benned némi isteni?
Tanítottál teremteni?
Elérted vágyott álmodat,
s adtál-e másnak álmokat?

Vajon hová vezet az út,
s a lelked majd a mennybe jut?
Lehet, idelent volt a menny,
csak nem engedték, hogy bemenj!

Nem tanítottak arra meg,
megélni léted hogy lehet.
Rossz minták jártak csak elöl,
s hazugság jött minden felől.

Ám készen kaptál elveket,
ekképpen bántak el veled,
hitted, mind jó, aki vezet,
s csak érted van a szervezet.

Becsaptak, ma már jól tudod,
felesleges köröd futod,
jóvá válni nincs már időd,
az útjelző is mind kidőlt.

De jó hírem van, van remény!
Rád is vetülhet még a fény.
Csak saját fényed szórd, igen,
találj másokat ott, szíven.

Mondd el nekik, hogy még lehet,
hogy gyűjthetnek emlékeket,
hogy a jóérzés drága kincs,
s üres a lét, ha vágya nincs!

Ne csörgesd tovább láncodat!
Váltsd valóra az álmokat!
Segíts másnak elérni azt,
hol fáj a szív, ott nyújts vigaszt!

Legyél a tűz, mely odavonz,
és távol tartja a gonoszt!
Legyél a fény, a szeretet,
mely felnyit álmos szemeket!

Aranyosi Ervin © 2019-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tiszta lelkek


Aranyosi Ervin: Tiszta lelkek

Amikor tiszta lelkek találkoznak,
a Jóisten csak mosolyog.
Ilyenkor érzi, érdemes volt,
ez volt az első komoly ok,
amiért élő világot teremtett,
amiben ott él a csoda,
amiben ott a lelki béke
s a teremtője mosolya.

Van értelme a létezésnek,
s természetes a szeretet,
amikor angyal lesz az ember,
s egész világot megetet.
Nem vár semmit, de mégis kapja,
egy érzést, amely melegít.
Élettel telik meg a napja,
a boldogsághoz ez segít!

Örömtől lesz fénylőbb az élet,
hisz adni szívből jó dolog!
Nincsenek gazdagok, szegények,
csak szívvel élő boldogok!

Aranyosi Ervin © 2019-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elmúlik a bánat


Aranyosi Ervin: Elmúlik a bánat

Kivívtam a csodálatát,
felnéz reám, látod?
Képes engem elfogadni
úgy, mint egy barátot.

Pedig sárga, s kicsi vagyok,
viszont szívvel élek!
Szerethető a világon
minden egyes lélek.

Csak az utat kell keresni,
s eljutni szívéhez,
átérezni, megérteni,
mit gondol, mit érez!

Megpróbálni kedves mosolyt
csalni az arcára,
visszaadni életkedvét
rossz kedve dacára!

Ha már együtt bolondozunk,
elmúlik a bánat!
Így bármikor hasznát veszed
egy kedves barátnak!

Aranyosi Ervin © 2019-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Értünk morgolódom


Aranyosi Ervin: Értünk morgolódom

Hiszem, az állatok éppúgy élő lelkek,
kikbe születéskor életet leheltek.
Reánk bízták őket, mint gondos gazdára,
csak az emberlélek korcsosult el mára.

Az állattartásból kínzó nagyüzem lett,
s azt is tudom, e vers életet nem menthet.
Nincs is egyéb célom, csak gondolkodtatni,
szemellenzősökre úgysem tudok hatni.

Pedig a sok kínzás, helyhiány, félelem,
önzőn, pénzsóváran adagolt élelem,
lelki betegségre beadott gyógyszerek,
halálfélelemmel bennük keveredett.

Lám, ezt feldolgozva adják, s mi zabálunk,
s amiket megeszünk, mi is azzá válunk.
A vadonélőket hobbiból pusztítják,
és vadászat néven tömegesen irtják.

Nem szükséglet, éhség, kényszer hajtja őket,
– sportból lövöldöző férfiakat, s nőket.
Ész nem is kell hozzá, pénzért mindent kapnak,
jó kis szórakozás – de nem a vadaknak.

Hogy a sok állatot meg tudják etetni,
esőerdő pusztul, mert szóját kell vetni.
Igaz a bolygónak elfogy levegője,
szója lesz majd elég, szippanthatsz belőle!

Növényvédő szerek, a rovarok ellen,
falvak felé szálló méreg-fellegekben.
Madarak pusztulnak, kihalnak a méhek,
kevés gyümölcs terem, s talán ez a lényeg!

Folyók, tavak felett ködös szúnyogirtás,
persze ezekről már cikkeket is írt más.
Romlik az ivóvíz, halállomány pusztul,
telepítik máshol, akár csapatostul.

Azokat gyógyszeres trágyával etetik,
horgászok horgásszák, de jó is lesz nekik!
Tengerből halászott hal tele van fémmel,
ami nem fér össze a jó egészséggel.

Ki nagy termést akar, a szeme se rebben,
műtrágyák, vegyszerek vannak főszerepben.
Antibiotikum, növekedés hormon,
táplálékban, vízben – ezért morgolódom!

Pusztul, ami élő, állatok, növények,
pestisként aratnak a népbetegségek.
A gyógynövényeket gyommá nyilvánítják,
és mint kártevőket tűzzel-vassal irtják.

Helyettük vegyszerrel gyógyítják az embert,
műanyag vitamin, mit az orvos rendelt,
azt szed a félvilág, bár semmit sem érnek,
viszont szaporodnak a nagy nyereségek.

A dolgozó embert stresszel nyomorítják,
tudatlan vezetők sarokba szorítják.
De vajon a sok pénzt hogy lehet megenni?
Vagy tudunk belőle majd új bolygót venni?

A halál, mint méreg, úgy jut beleinkbe,
nem is vesszük észre ha fáj eleinte.
Gondolkodó lelkek vegánokká válnak,
s hiába üzennek a még vak világnak.

Egyre több az ember, van már sok halandó,
és a Föld IQ-ja, az bizony állandó.
Szét oszlik a Földre leszületők között,
ne gondolkodjon az, ki ide költözött!

Termelő zabálás – erről szól az élet?
Nézd az emberi faj már megint mivé lett!
Ha ezt így folytatjuk, mi lesz majd a vége,
a lélek temploma, mint Notre Dame, elég-e?

Földrésznyi szigetek majd tengerbe hullnak,
mikor a jéghegyek vízzé alakulnak.
Nem jött el az idő, gondolkodni, tenni?
Felgyülemlett szemét fog majd eltemetni!

Aranyosi Ervin © 2019-04-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: DEJA VU (dalszöveg)


Aranyosi Ervin: DEJA VU (dalszöveg)

Ugyanazok a felhők szállnak fenn az égen,
úgy érzed, hogy jártál korábban itt régen.
Ismerős hűs kövek simítják talpadat,
a múltból visszatért egy elmúlt pillanat.

Ismeretlen arcok néznek vissza rád,
némelyik meg szólít, örül, hogy újra lát.
Egyszer az időben már találkoztatok,
a múltban egyszer már egy helyen voltatok.

Refrén:
Visszatérő érzés,
az idő meghasad,
más térben, más korban
érzed most magad.
Furcsa megkísértés
tükröt tart eléd,
deja vu-nak hívják,
ha rád kacsint a lét.

Régen történt percet újra élsz megint,
egy régi beszélgetés ismét, szó szerint.
újra átélt álom, egy ismerős világ
a múltból visszatérve megint rád talált.

Refrén:
Visszatérő érzés,
az idő meghasad,
más térben, más korban
érzed most magad.
Furcsa megkísértés
tükröt tart eléd,
deja vu-nak hívják,
ha rád kacsint a lét.

Aranyosi Ervin © 2019-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem a tulajdonod a gyermek


Aranyosi Ervin: Nem a tulajdonod a gyermek

A gyermek nem tiéd, bár hozzád születik,
tanítani jött ő választott szüleit.
Neveld tehát szívvel, boldog szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!

Figyeld a vágyait, álmodj együtt véle,
segítsd őt az útján, hogy célját elérje!
Ne add örökségül nem teljesült vágyad,
ne add rá álmaid – levetett ruhádat!

Nem a te életed kell neki megélni,
ne akard az útját másikra cserélni!
Engedd azzá válni, kivé lennie kell,
s talán tetteivel téged tanít, nevel!

Engedd a szekerét könnyedén gurulni,
támogasd és meglásd, fog ő boldogulni!
Egyengesd az útját, s te is jobbá válhatsz,
s tán kérdéseidre ő fog adni választ!

Köszönd meg a sorsnak, hogy téged választott,
hogy szeretetével, szívvel elárasztott!
Ne tereld másfelé, mint amerre menne,
hiszen egy új jövő csírázik ki benne!

Hagyd, hogy megmutassa fénylő csillagait,
próbáld megérteni, ami benne lakik.
Ne urald a lelkét, de dicsérd, ha jót tesz,
biztasd, jó ha belé néha lelket öntesz!

Ami nagyon fontos, tedd ezt szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!
Hadd válhasson azzá aminek született,
ne adj vágyainak béklyót, feszületet!

Nem a tulajdonod, ne akard uralni,
ha más utat keres, nem kell belehalni!
Te dolgod, hogy segíts, – s csak akkor, ha kérte!
Ha eléri célját, hálás lesz majd érte!

Aranyosi Ervin © 2019-04-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kávés együtt ébredés


Aranyosi Ervin: Kávés együtt ébredés

Kávét főztem, hogy felébredj,
ne kóvályogj álmosan,
jobban esik az ébredés
együtt ülve, párosan.

Visszatér belénk a lélek,
felébredünk végre már,
aztán nézzük az óránkat,
hát az bizony délre jár.

Varázslatos ez a kávé,
és hogy repül az idő,
percként futnak el az órák,
s már utol sem érhető!

Ám a páros ébredésnek
szép emléke megmarad.
Lelkünk lassan utoléri
a gyors idő-madarat.

Aranyosi Ervin © 2019-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Feltámadva, újra élve


Aranyosi Ervin: Feltámadva, újra élve

Mi lenne, ha mi is követnénk a példát,
s nem élnénk halálunk hétköznapjait?
Ha végre az élet perceit élnénk át,
amiben a jóság, s a szeretet lakik?
Iskoláink minket nem arra neveltek,
mi nem azt tanultuk: – Mi jó, mi helyes?
fejünkbe sok példát, adatot bevéstek,
amikről már tudjuk, hogy felesleges!

De nem tanítottak, hogyan kéne élnünk,
sőt meg is tiltották a gondolkodást.
Csupán meg mutatták miként szabad félnünk,
hogy ne láthassunk meg semmiképpen mást.
Fel kéne támadnunk megnyitva a szívünk,
élni a világunk, haldoklás helyett!
Keresztünk ledobva, boldog útra lépünk,
hol fényszórónk fénye a szív-szeretet!

Mert meg lettünk váltva, bűntelen a lelkünk,
mégis botorkálunk nem látva a fényt.
Hálás szívvel újabb útra kéne lelnünk,
felélesztve a rég elveszett reményt.
Támadj fel kegyes nép, éld meg szép világod,
élvezd ki a létnek csodás perceit!
Merj álmodni szépet, és kövesd az álmod,
s találj megnyugvásra szép hited szerint!

Aranyosi Ervin © 2019-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meglocsollak szépen


Aranyosi Ervin: Meglocsollak szépen

Hetek óta alig esik,
szomjas a rét és a fák,
a víz nélkül nem támad fel,
nem virágzik a világ.
Ezért reggel kútra mentem,
megtöltöttem kannám,
baj lenne, ha virágomat
elhervadni hagynám.
Hát most, rögtön meglocsollak,
virulj nekem szépen!
Ha te virulsz, jó a kedvem,
víg napjaim élem!

Aranyosi Ervin © 2019-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva