Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Jó útra térni


Aranyosi Ervin: Jó útra térni

Kinek eszköze lopás, gyilkolás,
az világának szörnyű gödröt ás,
s önmaga is beletemetkezik,
az elvakultak ma mind ezt teszik.
De én hiszem, ez nem a mi utunk,
a lelkünk mélyén jobb létet tudunk,
csak nem szabadna elfelejtenünk,
hogy teremtést bízott ránk Istenünk!

És teremteni békében tudunk,
s így összefogva messzebbre jutunk!
Csak közösen, csak együtt élhetünk,
csak egy irányba, együtt léphetünk!
Hisz Istenünknek részei vagyunk,
s ha szétesünk, hiszem, mind meghalunk!
Csak figyeljük meg a természetet,
és keressünk egy új szemléletet!

Hogy éljünk, s hagyjunk élni másokat,
hogy jót akarjunk inkább, – ne sokat!
Nem kell legyőzni semmit, senkit se,
ne harcról szóljon ez a “szent mise”!
Éltessük hát, inkább az életet,
s olyat tegyünk, amitől szép lehet!
Hogy összekössön minket a beszéd,
egy néppé forrjunk, ne szóródjunk szét!

Hazánkat, s lelkünk emeljük végre fel,
s ezért – bizony – együtt álmodni kell!
Hogy újra szép és nagy legyen honunk,
hogy érezzük, mi összetartozunk!
Egy nép vagyunk, s csak együtt lehetünk,
kivételt tett az Istenünk velünk!
Mert a csoda magyar nyelvünkben él,
s ha rájövünk e titok mennyit ér,
akkor a csodánk tudói leszünk,
és naggyá válik újra a nemzetünk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról


Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról

A kígyó egy nagyon-nagyon hosszú állat,
hosszabb, mint akármely ugráló kötél.
Elég földhözragadt, nem is növeszt lábat.
Részeg módra járva, cikk-cakkozva él.

Patikák tábláin nyújtogatja nyelvét,
hiszen a sok gyógyszer méreggel teli.
Könnyedén felrúgja a barátság elvét,
s ki barátnak hiszi, keblén melengeti.

Olyan hasoncsúszó, ki magát többre tartja,
alulról nézi le az ellenfelét.
Hüllői mivoltát takarni akarja,
ha lát, ki is gúnyol, nyelvet ölt feléd.

Van, ki a hátából szíjat is hasíthat,
vagy akár kihúzza a méregfogát.
Szuggesztív nézése vonzhat, vagy taszíthat,
s kit megmar, az túlvilágra nyafog át.

Van, hogy örömében bőréből kibújik,
levetett helyére, újabbat növeszt.
A tudatlan állat, kígyóbőrbe bújik,
ha óriás a kígyó, gyakran teszik ezt.

Vannak kicsi kígyók, s vannak óriások,
akad köztük mérges, s végtelen nyugodt.
Vannak emberben is kígyóhasonmások,
a jellemük ilyen, és ez köztudott…

Aranyosi Ervin © 2019-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem akarlak megváltoztatni!


Aranyosi Ervin: Nem akarlak megváltoztatni!

Nem tudlak megváltoztatni, és nem is akarlak.
Nem akarok beszélni már, csak úgy, mint a falnak.
Mindenre van ezeregy kiváló kifogásod,
s nem látod be, hogy ezzel csak saját csapdáid ásod.

Aztán meg sírsz, hogy valahol mélyen megrekedtél.
Valójában hitrendszered gyáva rabja lettél.
Önmagadnak így építesz kényelmetlen börtönt,
mások miatt erőltetsz magadra szűkebb öltönyt.

Mutatod a kirakatot – más is ez csinálja!
Vagyis az, ki saját létét, mások útján járja.
Pedig csuda jól élhetnél saját utad járva,
hagyva lelked teremteni, szívedet kitárva.

Ehhez változnod kellene, új utad meglelve.
Az életet elfogadva, s folyton ünnepelve.
Kéretlenül nem segítek, úgy sem veszed hasznát,
menj csak a más feje után, kövesd a mihasznát!

Aranyosi Ervin © 2019-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Minek neked lélekbúvár (kutyabeszéd)


Aranyosi Ervin: Minek neked lélekbúvár
(kutyabeszéd)

Minek neked lélekbúvár?
Nem segíthet rajtad!
Rendet tenni nem tud benned,
te meg azt akartad!

Szerencséd van, velem jól jársz,
meggyógyítom lelked!
Mikor engem választottál,
gyógyszered meglelted!

Meggyógyítom a szívedet,
képes lesz szeretni.
Nem nagy dolog a fizetség,
elég megetetni.

A többiről gondoskodom,
emberibbé válhatsz,
megváltozol és onnantól
őrangyalnak állhatsz.

Növelem a türelmedet,
toleranciádat,
sétálni is elkísérlek,
s az javadra válhat.

Függőségek, rossz szokások
elmaradnak szépen.
Ha simogatsz békére lelsz
szíved közepében.

Tanulsz tőlem kedvességet,
hűséget, kitartást,
ha mázlid lesz, könnyen találsz
így majd asszonypajtást!

Ezek után lélekbúvár
minek kéne néked?
Rám találtál, hát áldhatod
a nagy szerencsédet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész

Jaj de nagyon vártam
a mai nap végét,
hogy a könyv tündére
folytassa meséjét,

s persze résztvevőként
én is ott lehessek,
vígan táncolhassak,
nagyokat nevessek!

Hogy kivegyem részem
a nagy boldogságból,
amely két szép szívet
szépen összeláncol.

Ettünk is ittunk is,
vidáman mulattunk,
Tündérország földje
dübörgött alattunk.

Pedig úgy éreztem,
mintha égben járnék,
mintha magam is egy
jó tündérré válnék.

E naptól a fiú
tündérnek öltözött,
az apja, s az anyja
a várba költözött.

Soha többé nem volt
gondjuk már semmire,
a tanyát rábízták
menten valakire.

De nem csak rábízták,
hanem neki adták,
a szegény életet
maguk mögött hagyták.

A fiuk király lett,
a vándor utódja,
varázstudományok
legnagyobb tudója.

Kell-e ennél nagyobb
áldás a szülőnek.
Kell hát! Mert mikor
a kis unokák jönnek,

akkor lesz csak teljes,
igazi az élet,
mikor boldogsággal
telik meg a lélek.

Jöttek is hát sorban
az apró tündérkék,
kik a szeretetet
nagykanállal mérték.

Nem is csoda tehát,
hogy a szegény ember,
az öreg királyhoz
jussáért nem ment el.

Nem kellett már neki
se fele királyság,
sem az, hogy tengernyi
sok szép kincsét lássák.

Hol adhatott volna
több örömöt nekik,
hisz a szeretteik
voltak a kincseik.

Ahol szeretet van,
ott csodás az élet,
erről tanúskodtak
mind-mind a tündérek.

A varázsló pedig
gyakran jött hozzájuk,
ettől életükben
lett elég csodájuk.

Én is gondolkodtam,
hogy ideköltözöm,
s a tündérek között
jóságba öltözöm.

Ám az én szívem még
visszahív a mába,
a gondokkal teli,
nehezebb világba.

Ahol, úgy gondolom,
van még feladatom,
tündérek jóságát
szívből osztogatom.

Tanítom az embert
tiszta szívvel élni,
őszintén szeretve,
szebb jövőt remélni.

Azt, aki kíváncsi,
arra biztatgatom,
utazzon mesébe,
ha lesz rá alkalom,

menjen el, várja őt
a tündérek vára,
az élet receptjét
náluk megtalálja.

Annyi csak a dolga,
nyissa ki a könyvet,
tündérhez eljutni,
így lesz a legkönnyebb!

Minden évben párszor,
én is megyek oda,
mert tündérek között
elidőzni csoda!

Itt a VÉGE!

Aranyosi Ervin © 2019-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: Festettem egy barátot


Aranyosi Ervin: Festettem egy barátot

Festettem egy gyereket, egy barátot magamnak.
Olyat, kivel egyforma ötleteim vannak.
Így van kivel játszani, jókat kiagyalni,
focizni a játszótéren, vagy fagylaltot nyalni.
Azt hiszi, hogy igazi, meghagyom e hitben,
láthatóan működik, s vidámabb lesz minden.
Festettem egy barátot, élővé vált, látod?
Csak festék kell, s neked is lehet egy barátod!

Aranyosi Ervin © 2019-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 47. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 47. rész

Kinyitottam könyvem,
hol is hagytuk abba,
hát sietnem kellett,
gyorsan, nagy iramban.

Nehogy lemaradjak
a mai meséről,
kezdhetném elölről,
a legelejéről.

Na de ilyet bizony
nem fogok megtenni!
Varázsló várába
kellett visszamenni.

Siettünk hát gyorsan
be a palotába,
ahol a varázsló
már jöttünket várta.

Már mindenkit ismert,
de a szegény embert,
csak mesében látta,
– kit az átok megvert.

Most meg vidám arccal,
jókedvvel érkezett,
és a varázslónak
nyújtott rögtön kezet.

Varázsló kutyája
is odasomfordált,
gazdája kezéhez
odanyomta orrát.

Az megsimogatta,
magához ölelte,
látszott, hogy kutyáját
mennyire szerette.

Ám egy jó időre
csak lemondott róla,
de a szeretetét
semmi nem pótolta.

A mágus mindenkit
jól vendégül látott,
bőséggel telt asztal,
sok jóval megáldott,

étel, ital, amit
csak el tudsz képzelni,
azon az asztalon
meg lehetett lelni.

Mert varázsasztal volt,
elég rágondolni,
s azonnal ott termett
minden finom holmi.

Pont olyan ízesen,
ahogyan szerették.
Nagyon elégedett
volt hát minden vendég.

Aztán mindenkit
egy palackba varázsolt,
megfogtuk a dugót,
aztán pukkanás volt.

Mi meg a dugóval
messzire repültünk,
majd ejtőernyővel
a földre kerültünk.

Tündér palotának
csoda szép kertjében,
ott találtam magam,
mikor földet értem.

Jöttek a többiek,
egymás után sorban,
ki pázsiton landolt,
ki jázmin bokorban.

Aztán összegyűltünk,
s vártunk a csodára,
csak előkerül az,
kinek ez a vára.

Jöttek is rohanvást,
örömmel, vidáman.
Annyi kedves vendég
volt most ott a várban.

Csak eddig megírtak
több ezer levelet,
meghívtak mindenkit,
akit csak lehetett.

A lakodalomból
nagy ügyet csináltak,
minden kedves embert
szeretettel vártak.

Aztán elérkezett
az esküvő napja,
sürgött tündérország
apraja és nagyja.

Mindenki örömmel
végezte a dolgát,
mind maguk csinálták,
nem tartottak szolgát.

Folyt a sütés-főzés,
s persze a varázslat,
megadták a módját,
a jó mindent áthat.

Hát én alig győztem,
figyelni már rájuk,
a többit úgy hiszem,
majd holnap meglátjuk.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 46. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 46. rész

Ez a napom kissé
nehezen szállt messze,
vajon folytatása
a mesémnek lesz-e?

Hát már hogy ne lenne,
hiszen minden szép lett,
a csodáktól mindig
teljesebb az élet.

Ahogy megérkeztem
szép Tündérországba,
varázsláshoz fogtam,
kellett sasom háta.

Hát meg is érkezett,
felszálltunk rá négyen,
a szegény asszonyhoz
repültünk az égben.

Vittük az ő fiát,
a leendő menyét,
és a szegény embert,
szíve egyetlenét.

Felhők között szálltunk,
hegyek-völgyek felett,
repült a madarunk,
ahogy csak lehetett.

Aztán szépen lassan,
körkörösen leszállt,
egy régről már ismert
tanya előtt megállt.

Gyorsan leugráltunk,
kissé izgatottan,
Kopogni az ajtón,
előrefutottam.

Lassan nyílt az ajtó,
az asszony állt benne,
fiát, s drága férjét
rögtön észre vette.

Lett öröm, boldogság,
mindenki nevetett!
Szívük megtöltötte
hála és szeretet.

Hiszen régen látták
utoljára egymást,
Azóta megéltek
mindannyian egy, s mást.

Ajtóban a fiú
mása várakozott,
majd vakkantott egyet,
s gyorsan átváltozott.

Hiszen ő volt egykor
a varázsló kutyája,
de már egy ideje
az asszonyt szolgálja.

Az igazi fiú,
bemutatta párját,
s elmondta, hogy őket
a tündérek várják.

Mert esküvő lesz majd,
tündér lakodalom,
gyűlik már a sok nép,
égi sokadalom.

Ám még visszafelé
egy helyen leszállunk,
a varázsló várában
új utasra várunk.

Így aztán a sasra
mindenki felmászott,
magának kényelmes,
jó helyet talált ott.

Amikor már szépen,
s jól elhelyezkedtünk,
a sas szárnyra kapott,
s emelkedni kezdtünk.

Magasra repültünk,
s a Földet csodáltuk,
milyen hatalmas volt,
fentről szebbnek láttuk.

Aztán felhők között
vezetett az utunk,
szivárvány hidak közt,
szebb világba jutunk.

A varázsló várban,
a nagy piactéren
értünk végül földet.
Nem volt vásár éppen.

Lekászálódtunk mind,
a nagy sasmadárról,
s gyerekek szaladtak
ki a palotából.

Körülvettek minket,
s miközben kísértek,
vidám dalt daloltak.
De szép volt az ének!

Nagy vidáman mentünk
be a palotába,
a varázsló ott várt,
díszes szép ruhában.

Ám itt félbeszakadt,
mára az én mesém,
álomba merültem,
ágyamnak rejtekén.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 45. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 45. rész

Tegnap elaludtam
az izgalmas résznél,
kifárad az elmém
a nagy figyelésnél.

De ma visszatértem,
mihelyt csak jöhettem,
s pont a varázslatok
mélyére csöppentem.

A fiú, s a király
közösen varázsolt,
ezért aztán erős,
s igazi varázs volt,

mely a szegényembert
fává változtatta,
a tündér királynő
e varázst folytatta.

Szegényember fáról,
zöld levelek hulltak,
kupacokká váltak
és összesimultak.

Felvettek egy furcsa,
kecses, szép alakot,
előttünk egy tündérhölgy
éppen alhatott.

Visszavarázsolták
a banyából a tündért,
Tündérem nagynénjét,
aki bíz eltűnt rég.

A kút boszorkánya
tette őt banyává,
mindenkinek ártó,
ördögi zsivánnyá.

De most a szívéből
a banyát kikergették,
és a kút mélyére
elpenderítették.

Lezárták a kutat
örökös varázzsal,
megbénítva végleg,
ne tehesse mással!

És a vén boszorka,
rossz lelkével ketten,
ott éli világát,
kissé meglepetten.

Hiszen soha többé,
nem megy senki oda.
Reméljük, örökké
kitart majd a csoda.

A tündérkirálynő
elveszett testvére,
ahogy ébresztgették,
hát felébredt végre.

Nagy volt az öröme,
hogy húgát meglátta,
nagy-nagy szeretettel
karjaiba zárta.

Aztán a királyné,
s a király varázsolt,
belőlük a tündér,
s a fiú kitáncolt.

Ott álltak már öten,
varázslat tudói.
A fiúnak kellett
bizony rájuk szólni…

– Kedves, jó tündérek,
jó, hogy múlt a bánat,
de szabadítsuk meg
az édesapámat!

Nem maradhat ő sem
egy fába bezárva,
ne maradjon szívem,
ő nélküle árva!

Rögtön varázsoltak,
többször szólni sem kell,
elevenné vált hát,
ott a szegényember.

Jaj de boldog is lett
a fiát meglátva,
bár előbb a szája
maradt nagyra tátva.

Amint körbenézett,
tündéreket látott,
és sosem tapasztalt
tündéri világot.

De a csoda mégis:
felnőtté lett fia!
Már nem bánta azt,
hogy ott kellett hagynia.

Igen szép legény lett,
s hallgatta meséjét,
de már hiányolta,
drága feleségét.

Én meg varázsoltam,
nyíltan mertem hinni,
sasmadáron fogom
őket hazavinni.

Mielőtt felszálltunk,
a mesét bezártam,
s magam az ágyamban,
álomban találtam.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet nem öregszik (egy öreg kutya vallomása)


Aranyosi Ervin: A szeretet nem öregszik
(egy öreg kutya vallomása)

Lehet, hogy nem hallom,
ha hívogatsz engem,
lehet, hogy már fáraszt
az utcára mennem.
Lehet, hogy a labdám
már nem hozom vissza,
de a szereteted
érző szívem issza!

Lehet, hogy már nehéz
farkamat csóválni,
lehet, hogy túl sokat,
nem lehet elvárni,
de éppúgy szeretlek,
éppoly áhítattal,
simogató kezed
ma is megvigasztal.

Szemem alig lát már,
szívem mégis ismer,
s tele van irántad
mély érzéseimmel.
Bár az élet súlyát
nehezen cipelem,
de a szeretetem
nem vénült meg velem!

Aranyosi Ervin © 2019-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva