Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A fotómasina beállítása

Fotó: Vojáki Andrea

Aranyosi Ervin: A fotómasina beállítása

Beállítom ezt a gépet, majd elébe állok,
meglátjuk, hogy felismernek-e a jóbarátok?
Beküldöm majd ezt a képet a divatlapoknak,
idén bővében lehetek tápláló magoknak.
Remélem, jól megfizetnek, kapok érte gázsit,
télen nem nyújt sok élelmet a lefagyott pázsit.
Vannak persze etetők, de ott sorba kell állni,
úgy hiszem, hogy egyszerűbb egy szép képet kreálni!

Aranyosi Ervin © 2019-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyu akkor is szeret!


Aranyosi Ervin: Anyu akkor is szeret!

Lehetsz akármilyen rosszcsont,
Anyu akkor is szeret,
és akkor is megpuszilgat,
amikor nem bír veled!

Mert hatalmas az ő szíve,
csibészként is beleférsz,
miközben az arca mérges,
mosolyog a fele rész!

Lelke büszke gyerekére,
csak ezt más ne lássa meg!
Tudja, megállsz a lábadon,
nem leszel már elveszett.

Ám, morogja, hogy: – csitulj le! –
s szigorún tud nézni rád.
De a szíve közben boldog,
hisz imádja a fiát!

Aranyosi Ervin © 2019-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mentegetőzés

Fotó: Lángh Gábor

Aranyosi Ervin: Mentegetőzés

Óvatosan lopakodok,
nehogy észre vegyenek,
vagy éppen az új ruhámra
rossz megjegyzést tegyenek!
Én szeretem, bár nem mutat
mások szerint remekül,
de nekem ez így kényelmes,
így hordhatom lezserül.
Kicsit gyűrött a mintája,
de egem nem érdekel,
elbújok a nézőtéren,
míg a rigó énekel.
Jó, egy kicsit késve jöttem,
elkezdődött a darab,
randim volt a vacsorámmal,
nem jöhettem hamarabb!

Aranyosi Ervin © 2019-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne dühíts!


Aranyosi Ervin: Ne dühíts!

Ne dühíts már a divattal,
pont jó reám ez a cucc!
Ne merészelj kiröhögni,
akkor jobb, ha tovafutsz!
Elkapom a grabancodat,
átszabom a göncödet,
kitépkedem tollaidat,
– bántó ez a mű szöveg!

Pont rám szabták a gatyámat,
mellényem is jó reám,
más gúnyája kigúnyolna,
ezért hát nem hordanám!
Inkább néznél a tükörbe:
– mű szempilla, műköröm…
Lehet, hogy nem vagyok bájos,
de én pont így működöm!

Aranyosi Ervin © 2019-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Maradj csendben!

Fotó: Slezákné Berényi Anna

Aranyosi Ervin: Maradj csendben!

Maradj csendben!
Elzavarod innen azt a sok halat!
Nem jut így az asztalunkra
minden délben jó falat!
Mehetek a halas-boltba,
de az ott pénzbe kerül,
s akkor elfogy a halpénzünk,
a pénztárcánk lemerül!
Pedig ez itt aranybánya,
mert horgászni nem szabad!
Ha csendben vagy, összeszedjük
hamar majd a halakat.
Végre, újra jól lakhatunk,
üres begyünk megtelik,
aztán felszállunk egy fára,
s vijjoghatsz ott reggelig!

Aranyosi Ervin © 2019-12-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elképzelt világban


Aranyosi Ervin: Elképzelt világban

Elképzelt világban élünk,
lehet, hogy nem is vagyunk?
Eszetlen eszmét cserélünk
s elveinkért meghalunk!
Hiszünk egy teremtő lényben,
de magunkban nem merünk,
eltévedünk a sötétben,
s a fénnyel szembe megyünk.

Elvakít a valóságunk,
s nem látjuk a lényeget,
csak a csillogást keressük,
– anyagiast, fényeset.
Gyakran másokéra vágyunk,
irigykedve, mérgesen,
ettől szenved is a lelkünk
bűnbánástól férgesen.

Álmokat sző a valóság,
ránk rémálmok törnek még,
bár szívünkben él a jóság,
eldugjuk, el ne vegyék!
Nem hisszük, csak féljük Istent,
bár tudjuk, nem bánt soha,
a holnapunk ma sem ismert,
s a megírt sors mostoha.

Mese lenne csak az élet,
mit valaki kitalált?
Nagy rettegve végigéljük,
várva a szörnyű halált?
Mi lenne, ha megértenénk,
a halál nem létezik!
Tanulni jön le a lélek,
s szeretetre éhezik.

Mégis folyton egymást bántjuk,
és a gondolat teremt,
szeretettel kitölthetnénk
a még szorongós jelent.
Nem alkotnánk betegséget,
– lélek filmvászna a test.
Nem tévednénk tévutakra,
követnénk az egyenest.

Hiszen ott van minden szívben,
az iránytű és a cél,
mégis hatalomvágy tombol,
s loholunk a sikerért.
Pedig együtt könnyebb lenne,
nyújthatnánk másnak kezet,
s szeretettel hirdethetnénk,
hogy a jó megérkezett!

Elképzelt világban élünk,
s elképzelni nem tudunk,
nem kövezzük vágy-téglákkal
könnyedebbé az utunk.
Inkább egymás hátát másszuk,
hogy elérjük a sikert,
de boldoggá csak az válhat,
aki lent maradni mert.

Aki inkább körülnézett
és felemelt másokat,
aki igaz emberré lett,
s a szíve sem fáj sokat.
Akinek a lelke tiszta,
s szeretettel van tele,
s nem csak tárgyak szerzésére
ment rá egész élete.

Aranyosi Ervin © 2019-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagyon vártad a mikulást?


Aranyosi Ervin: Nagyon vártad a Mikulást?

Nagyon vártad a Mikulást?
Hát láthatod, jöttem!
Ám a puttonyt otthon hagytam,
nincsen itt mögöttem!
Hoztam neked szeretetet,
s a dorombolásom,
át is adom, amíg magam
az öledbe ásom.
Tudtam, édességre vágytál,
itt vagyok egészben,
s megígérem, ezt megkapod
mindig, egész évben.
Nem várom, hogy jól viselkedj,
csak hogy szeress engem!
Ezért kellett mikuláskor,
Mikulássá lennem!

Aranyosi Ervin © 2019-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meglelni az utat…


Aranyosi Ervin: Meglelni az utat…

Sokszor az a legnehezebb:
– Önmagunknak megfelelni!
Megnyugtatni a lelkünket,
s benne a békére lelni.

Túl nagyok az elvárások,
s tesszük dolgunk rendületlen,
aztán jön egy nagy csalódás,
s nem vagyunk már lendületben.

Elveszítjük a hitünket,
önmagunkban, s persze másban,
Szemernyit sem bízunk többé
az igaz feltámadásban.

Csak a szakadékot látjuk aztán
és nem leljük meg a hidat,
s lelkünk sínylődik a létben,
ami jólétünkre kihat.

Egészségünk semmivé lesz,
tünetek hibát jeleznek,
s vegyszereket adagolunk,
gyógyszerként a beteg testnek.

De csupán a lelket kéne
gyógyítani, felemelni!
Megnyugtatni, s elmerülve,
benne a békére lelni.

Hiszem, ha csak szeretettel,
tekintenénk önmagunkra,
gyógyulhatna test és lélek,
ez lenne a legszebb munka.

Kijavítanánk hibánkat,
hisz aki él, mind hibázik
Tudnánk, tisztán közeledik
a szívünkhöz az a másik.

A bűnt is csak kitalálták,
nem létezik bűnös lélek,
csak nem látnak a sötéttől,
lélekben csak vakon élnek.

Tudatlanság csapdájában
a kiutat nem találják,
az isteni megváltó fényt,
bezárt lelkükkel nem látják.

Nekünk ezért kell ébrednünk,
nyitni lelki szemeinket,
a teremtőnk fényszórónak,
tanítónak jelölt minket.

Ám sosem kell erőn felül,
semmiképp sem megfelelni,
csak szívünkkel a jó utat,
az igazit kell meglelni.

Ha már megvan, megmutatni,
más is követhesse léptünk,
s ha mindenki nyomunkban jár,
tán a mennyországba értünk!

Aranyosi Ervin © 2019-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Olvasó lány

Kiss Rita: Olvasó lány – textilszobor

Aranyosi Ervin: Olvasó lány

Megszűnik a külvilág,
amint a hölgy belép a könyvbe.
A lélek most örülni vágy’,
s kiül az arcra tündökölve.

Mind, ami fáj, kívül marad,
s a könyvbe írt kedves sorok,
reptetnek szabad madarat,
s felélednek letűnt korok.

Új élet indul, születéssel,
kalandra fel barátaim!
Kérlek, olvasni sose késs el,
ébredj új létre lapjain!

A történet, ha véget érne,
kezdj bele újra, éltetőn!
Szebbítsd meg itt is a világot,
segíts a ma még szenvedőn!

Mert ott a sorok közt elbújva,
varázserőd is megleled,
valóságod, könyvből tanulva,
szebbíti majd a képzelet!

Aranyosi Ervin © 2019-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Róka és a bundája


Aranyosi Ervin: Róka és a bundája

Ezt a bundát, hadd hordjam én az életem végéig!
Engedd, hogy e néhány évet benne éljem én végig!
Nekem is az életcélom, hogy a létet megéljem,
ne bánts engem, engedd, hogy a lelkem benne ne féljen!
Én sem veszem fel a bundád, nem lesz az a kabátom!
Annyi egyéb öltözéket választhatsz még barátom!
A bundámat én szeretném örökké csak viselni,
legyen elég a szépségét távolról megfigyelni!

Aranyosi Ervin © 2019-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva