Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Tanuljunk az állatoktól!

Aranyosi Ervin: Tanuljunk az állatoktól!

Tanuljunk meg tőlük őszintén szeretni!
Kedvességet adni, önzetlennek lenni!
A másik lelkében meglátva a szépet,
milyen jó hatással van ránk a természet!
Élvezzük a percet, ami megadatott,
s tegyük kellemessé a szép feladatot!
Okozzunk örömöt, s legyen benne részünk,
s figyeljük milyen jó, amit közben érzünk!
Ők a tanítóink, bánjunk velük szépen,
fürödjünk a szívük szép szeretetében!

Aranyosi Ervin © 2020-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó tanácsok az útra

Aranyosi Ervin: Jó tanácsok az útra

Hosszú útra csomagoltál,
van millió csomagod,
de haladni csak akkor tudsz,
ha a múltad lerakod.

Nem cipelsz több nehézséget,
bánatot és haragot.
Ami nem kell, mi nem segít,
azt a tegnapban hagyod.

Megszabadulsz vérszívóktól,
amilyen a félelem!
Önbizalmadat megőrzöd,
kell mint fontos élelem!

Figyeled a belső hangod,
elmédet lehalkítod!
Amit lelked súg belülről,
hangosabbra állítod!

Merülj el a csend honában,
s ismerd fel, hozzád beszél,
s látod elméd fecsegését
széthordja a lenge szél.

Válogasd ki, hogy mi fontos,
mi segíthet teneked,
legjobb, ha a világodat
újra átértékeled.

Nyisd ki lelki szemeidet,
érezd élni önmagad!
Ne szorítsd a kezed össze,
akkor benne több marad.

Válogasd ki, mi az érték,
s mi szolgálja életed,
világod nem pénzben mérték,
a jóság értékesebb!

Hát próbálj meg többet adni,
ne várj semmit, mindig adj!
Szeress csak, elvárás nélkül,
s őszinte ember maradj!

Szabadítsd fel terhek alól,
szerethető lelkedet,
úgy hiszem, hogy boldogulni,
csak ilyen módon lehet.

Ha a lelkedben szegény vagy,
szomorúság nem nyomaszt,
szeretettel éld világod,
és én neked adom azt!

Aranyosi Ervin © 2020-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A vírus emberi


Aranyosi Ervin: A vírus emberi

Gondolkodj el ember őrült félelmedben!
A vírus nem lakik cicában, vagy ebben!
Csak a te fejedbe ültették, s te reszketsz!
Vagy halálra ítélsz, vagy szélnek eresztesz!
Jó lenne a te kis pánikodra hatni,
kutyádat, cicádat ne vidd elaltatni!
Inkább maradj otthon, s tanulj meg szeretni,
szerető gazdává, s jó emberré lenni!
Ők majd segítenek, lelkük tele véle,
az ő szeretetük különleges féle.
Rád Istenként néznek, szívük, lelkük tiéd,
legyen nekik boldog tőled a földi lét!

Aranyosi Ervin © 2020-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak szeretve lehet…


Aranyosi Ervin: Csak szeretve lehet…

Lehet túl zűrös a világ,
de érdemes volt megszületnem!
Isten-szikra gyulladt bennem,
mert hagynak szívből szeretnem,
s vannak, kik szeretnek engem!
Van oka a létezésnek,
van célja a puszta létnek,
s ha a helyes utat járom,
mások lábnyomomba lépnek.
De tán nem is ez a lényeg,
hogy szert tegyek követőkre,
csak, hogy színt vigyek a fénybe,
s feloldódjak mindörökre.

Letegyem a lélek terhét,
mit a test nem bír cipelni,
szebb az élet, mint a nemlét,
meg kellett a módot lelni,
hogyan kéne ciripelni,
tücsökhangon énekelni.
S olykor őrizni a csendet,
ellazulva, elernyedve,
figyelve, hogy hogy tesz rendet,
a lelkembe szenderedve…
Minden a helyére kerül,
értelmet nyer, okot talál,
rendezetté válik belül,
s nem rémíthet a zord halál.

Nem tudok már félni tőle,
nem ijeszthet, nem nyom össze,
élőn lépek ki belőle,
hogy a szívem, hadd fürössze
tiszta napfény ragyogása,
a Teremtő mosolygása,
hiszen láthatja, megértem!
Gondolatait megértem,
s immár én is felragyogva,
értőn nézek csillagokba.
Ma már közösen teremtünk
és a mánk holnappá válik,
s a bűn a földről lemállik.
Megtanuljuk: – Nem is volt itt!
Képzelegtünk, s ez volt minden.
Utat lelünk, a valódit,
s éljük létünk égi szinten!

Rálelünk a szeretetre,
s hagyjuk lelkünk végre élni,
minden gonoszt lecserélni
fájó szíveket etetve.
Félelmeink kipukkadnak,
mint a szappan buborékok,
s nevettetnek, kacagtatnak,
megértjük az egész cécót,
hogy az egész mire ment ki,
rabokból szabaddá válunk,
s nem várjuk a rút halálunk,
hiszen tudjuk, megtanultuk,
ezért jöttünk, erre vártunk,
nem bántanak, s mi sem bántunk.
Csak így lehet, ez a módja,
s ez az ember küldetése,
s amíg nincs szívébe vésve,
addig más ruháját hordja,
más lemondó létét éli,
s bár a bűnt, azt elítéli,
nem képes kiteljesedni,
földi síkon mennybe menni.

Teremtsünk hát új világot,
váljon igazzá az ember,
keltsük életre az álmot,
tiszta szívvel szeretettel!
Mutassuk meg, lehetséges,
itt, e földön boldogulni,
hisz a világ sosem véges,
nem fog a pokolba hullni!
De szükség van tanításra,
harmadik szem felnyitásra,
hogy az ember végre lássa,
hová vezet árulása!
Amíg önző, s szeretetlen,
boldogulni lehetetlen,
élő holt lesz, s temetetlen.
Ám ha egyszer fénnyé válik,
ledobja földi ruháit,
s bele olvad a csodába,
az örökkévalóságba!

Aranyosi Ervin © 2020-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi vagyunk a magyarok

Feszty Árpád: A magyarok bejövetele (Feszty-körkép), részlet

Aranyosi Ervin: Mi vagyunk a magyarok

Egyszer voltam, hol nem voltam,
azt hiszem, hogy lehettem.
Éldegéltem egy mesében,
tiszta szívből szerettem.
Adtam, kaptam, csudaszép volt,
s hittek bennem oly sokan,
mindaz, amit megálmodok
a jövőben megfogan.

Teremteni tanítottam
ősz szakállút, kisdedet.
Magyaráztam, s megmutattam
szebben élni is lehet!
Hittétek is, s persze nem is,
de a remény bennem élt,
aztán jöttek más mesélők,
akiktől a lélek félt.

refrén:
Álmodjunk egy szebb világot,
tisztán fénylőt, kedveset,
amit átsző jóságunkkal
a még élő szeretet!
Álmodjunk, váljon valóra,
legyen létünk része már,
a hazánk ezer év óta
erre készül, erre vár!

Egyszer voltam, talán leszek,
talán lesz még holnapom!
Magyar szívem a keblemben,
tán még büszkén hordhatom!
Talán sok szív együtt dobban,
talán boldogok leszünk,
talán végre észhez térünk,
s feltámasztjuk nemzetünk!

Nem számít majd, vén vagy ifjú,
városban, vagy falun él,
egyforma lesz a világban,
az ki magyarul beszél!
Kinek szíve hazájáért
dobban, s érte élni mer!
S nem érzi majd soha többé,
hogy magyarként félni kell!

refrén:

Álmodjunk egy szebb világot,
tisztán fénylőt, kedveset,
amit átsző jóságunkkal
a még élő szeretet!
Álmodjunk, váljon valóra,
legyen létünk része már,
a hazánk ezer év óta
erre készül, erre vár!

refrén2:

Álmodjunk egy szebb világot,
fogjuk meg egymás kezét,
s ezt a drága magyar népet
ne szakítsa senki szét!
Higgyünk egyként Istenünkben,
s áldjunk meg minden napot!
Mutassuk meg a világnak,
mi vagyunk a MAGYAROK!

Aranyosi Ervin © 2020-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elmúlt a húsvét


Aranyosi Ervin: Elmúlt a húsvét

Vajon el tudjuk-e görgetni a követ,
képesek vagyunk-e a feltámadásra?
Szakad e sorsunkban a megszokás-szövet?
Vagy csak úgy, mint eddig, várunk egy csodára?

A saját csodánkat, mindig mástól várjuk,
mi meg nem változunk, körbe-körbejárunk?

Rabszolgák maradunk, kikben lélek nincsen?
Eldobjuk álmaink, Júdásként eladjuk?
Hisszük csak hóbortból teremtett az Isten?
Legszebb álmainkat nap, mint nap feladjuk?

Tesszük csak a dolgunk, hogy ezt-azt túléljünk?
Rácsok árnyékában, hogy a fénytől féljünk?

Kétezer év robot, semmi sem változhat?
Nem lelünk kiutat az elme börtönéből?
Nem hiszünk holnapban, mely új jövőt hozhat,
s függünk hatalomtól, semmit érő pénztől?

Mérgezzük világunk még élhető felét,
s várjuk a Megváltó újabb jövetelét?

Nem minekünk kéne megváltókká válnunk,
letépve láncaink, teremtve a jót?
Saját kalitkánkból szabad égbe szállnunk,
s boldoggá tennünk a jó Mindenhatót?

Feltámadni kéne, hisz elmúlt a húsvét,
tűnjön a világból az ily bánatos lét!

Anyagbörtönünkből tudunk szabadulni,
magasabbra szállva, emelkedni fel?
Muszáj állandóan földre visszahullni,
hiszem, megoldásnak, célnak lenni kell!

Ám, amíg bakancsok taposnak fejünkre,
nem kerülhetünk mi a méltó helyünkre!

Tapasztaljuk végre meg a teljességet,
lépjünk be a fénybe végre boldogan!
Hagyjuk magunk mögött a kínzó sötétet,
hiszen lelkünk a mag, amely megfogan!

Együtt és egymásért, vígan, mosolyogva,
értőn nézve mától fel a csillagokra!

Aranyosi Ervin © 2020-04-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Segítek letenni!

Aranyosi Ervin: Segítek letenni!

Várj, segítek leemelni a súlyos keresztet,
ami eddig szabadulni, élni nem eresztett,
ami lehúz, földhöz ragaszt, bár sohasem kérted.
Várj, szeretnék tiszta szívvel, most jót tenni érted!
Hiszem, egymást segíthetjük a szép, közös úton.
Tudom, mikor kezem nyújtom, könnyítek a súlyon.
Talán, ha majd mások látják, jönnek, s csatlakoznak,
s nem marad már többé jele rajtunk a gonosznak.

Várj, segítek! Hittél bennem, levetted a bűnöm,
levetted a terheimet, s hagytál jobbnak tűnnöm!
Kívánom, hogy ne csalatkozz, hiszen jó a lélek.
Többé válok, felemellek, szeretettel élek!
Követem a jó példádat, s tán követnek mások,
s együtt lépünk be a fénybe, mint jó fénymunkások.
A világ is megváltozik, s követőink lesznek,
s nem hordjuk a vállunkon már a súlyos keresztet!

Aranyosi Ervin © 2020-04-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lesz-e feltámadás?


Aranyosi Ervin: Lesz-e feltámadás?

Töviskoronád most a fejünkre került,
átérezni sorsod sehogy sem sikerült!
Hisz a hatalmasok most rajtunk taposnak,
keresztre szögelnek, gonosz törvényt hoznak.
Csak a szereteted tűnt el a világból,
az is megvezetett, aki lelket ápol!
Vajon, képesekké válunk feltámadni,
nyomodba szegődni, élőn megmaradni?
Visszatérni hittel jó Atyánk házába,
s hinni a Teremtő oly bölcs igazában.
Vagy magunk pusztítjuk, önként a világot,
utat a halálba a hatalom vágott!

Szívünkben ott a jel, követnünk kell téged,
de a Golgotánkról szólna ez az élet?
Keresztcipelésről, fájdalmas halálról?
Mért veszi az ember szavaid félvállról?
Végigjárjuk utad, koronát viselve,
hazugság vizében lubickol az elme.
Kétezer év alatt semmit nem tanultunk,
üres fecsegéstől visszhangzik a múltunk!
Elvetted bűneink, s büntetéstől félünk,
gyakran szeretetlen, s bezárt szívvel élünk!
Vajon feltámadás is fog reánk várni,
a megértés nélkül kevés csak próbálni.

Egy út vezet hozzád, a szeretet útja,
lelkünk lehet létünk tisztavízű kútja,
de ha hagyjuk azt is méreggel szennyezni,
alig fogunk élni, boldogan szeretni.
Csupán az utadat járjuk együtt végig,
fájdalmunk, jajszavunk száll a magas égig,
de a feloldozást mindig mástól várjuk,
nem csoda, hogy folyton kanosszánkat járjuk.
Vezeklünk olyanért, mit el sem követtünk,
s nem hisszük, hogy Isten gyermekei lettünk,
akik szabad lelkek, bűntelenek, élők,
életre születők, s folyton visszatérők.

Hisz tanulni jövünk erre a világra,
s Atyánk itt van bennünk, a lelkünk nem árva,
csak a figyelmünket elfordítjuk róla,
mintha nem is lenne mondani valója.
Elfordítják fejünk nem látunk, nem érzünk,
haldokolni jövünk, koronától vérzünk.
Csak a kínt éljük át, s csak ritkán szeretünk,
s ritkán adatik meg, hogy lelkek lehetünk.
Lelkek kik szeretnek, s tiszta szívből adnak,
kik csábítás közben a jó úton maradnak,
és ha fénnyé válnak, tükrei a Napnak,
harmadnapra mind-mind, együtt feltámadnak!

Aranyosi Ervin © 2020-04-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A nyúl idén


Aranyosi Ervin: A nyúl idén…

A nyúl idén nem fest tojást,
elmarad a locsolás!
Nyakán marad a sok festék,
nem kelendő a tojás.

Csak ücsörög szomorúan,
elvették a kenyerét,
nem színezi be a festék
sem arcát, sem tenyerét!

Szép szavakkal locsolkodunk,
kölnivizünk megmarad,
üzenettel messze küldünk,
tovaszálló madarat.

Ha vége lesz, bepótoljuk,
ne hervadjon senki el,
addig szívünk kalitkában,
de tudja, szeretni kell!

Aranyosi Ervin © 2020-04-10..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagypéntek ünnepére


Aranyosi Ervin: Nagypéntek ünnepére

Nagypéntek van, ünnep.
Meg kell ünnepelni,
hagyták a Megváltót
keresztre emelni,
mártírhalált halni,
hogy bűn alól feloldjon…
Ám az ember mégis
bűnös lelket hordjon.
Mert akikért hozta
ezt az áldozatot,
továbbra is élik
az örök kárhozatot.

Hagyták, hogy lelküket
tovább nyomorítsák,
bűnnel felruházva
sarokba szorítsák.
A belső tanú sem
kongatott kolompot:
– Értsd meg, amit neked
Messiásod mondott!
Élj a világoddal
boldog szeretetben,
találd meg az Istent
itt, a földi mennyben!

Hiszen gyermeke vagy,
úgy, mint a Megváltó!
Légy hát gondos gazda,
ne másoknak ártó!
Szereteted áraszd
élő világodra,
ne sodorhasson el,
a pénzvilág sodra!
Becsüld meg az élőt,
mit atyád teremtett!
Szeretettel téve
a világban rendet!

Fenn vagy a kereszten,
kínok közt és látod,
lassan lerombolják
csodaszép világod.
Mondd csak, képes leszel
te is feltámadni?
Másoknak a hitét
vissza tudod adni?
Vagy legalább hiszed,
lehetne bűn nélkül?
Kaphatnánk egy esélyt
végső menedékül?

Nagypéntek van, ünnep.
Mi vajon mit érzünk,
míg a keresztfánkon
halált várva vérzünk?
Hiszünk-e csodában,
a feltámadásban?
Az élő Istenben,
hiszünk-e egymásban?
Hiszünk e magunkban?
Feltámad a lélek?
Múlhat a félelem?
Szeretetben élek!

Aranyosi Ervin © 2020-04-10..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva