Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Na jól van!


Aranyosi Ervin: Na jól van!

Na jól van, jól van,
jól van már!
Hiszem, az élet,
jó tanár,
és minden percben
csak tanít,
hogy kéne élned
napjaid!

Na jól van, hiszem
jobb lehet,
ha megismered
lelkedet,
ha megismered
önmagad,
ha megleled
belső szavad!

Na jól van, tudom,
megleled,
csak vizsgáld meg
jól lelkedet,
csak csendben
merülj benne el,
s figyeld figyelmed
mire lel.

Hogy lelked mélyén
mit talál,
hogy nem is
létezik halál,
mindig csak újabb
tanulás,
felismerésből
új tudás.

Na jól van, látom,
látod már,
sorsod a lelked
mélyén vár,
módodban áll
javítani,
s nem akar mást:
Tanítani!

Boldog lennél,
ha értenéd,
rólad szólna
saját zenéd!
Na jól van – hinnéd –
s mondanád,
s dúdolnád
lelked dallamát.

No lám csak, van
saját dalod,
és úgy szól
ahogy akarod,
ha akarod,
ha élvezed,
a földi mennybe
elvezet.

Aranyosi Ervin © 2021-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevetni mindig van okod!


Aranyosi Ervin: Nevetni mindig van okod!

Tudod, a nevetés sok mindenre gyógyír,
kár, hogy azt az orvos nem írja fel neked!
Ám akad számodra egyúttal egy jó hír,
másképp is van módod emelni kedvedet.

Az életben annyi vicces fonákság van,
ne bosszankodj rajtuk, inkább csak nevess!
Leld meg hát a humort a sírós világban,
s lásd a szebbik oldalt, hogy vidám lehess!

A félelem lehúz, akár egy vasmacska,
engedd el, s emelkedj a felszínre fel!
Ne búslakodj tovább, ne legyél oly csacska,
hidd el, hogy a lelkünk jobbat érdemel!

Ha már a világod végre szebbnek látod,
villantsd másokra is kedves mosolyod,
így teremthetsz ennél sokkal szebb világot,
s rájössz majd, nevetni mindig van okod!

Aranyosi Ervin © 2021-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Akard megélni!


Aranyosi Ervin: Akard megélni!

Akard megélni boldog álmaid,
jövőd kulcsa a lelkedben lakik,
keresd meg hát, és nyisd ki börtönöd,
amely fölött félelmed őrködött!
Higgy önmagadban, s légy végre szabad,
álmodj merészet és teremtsen szavad!
A gondolat, az varázsol, teremt,
s elnyerheted akár a végtelent!

Amire vágysz, azt mind megkaphatod,
hited által ölt élő alakot,
csak ellenérzés benned ne legyen,
akard a jót, hogy boldoggá tegyen!
Ha képes vagy látni, érezni már,
amit a lelked oly nagyon kíván,
hidd el, egy nap, kézzel érintheted,
mert egy síkra kerülhet majd veled.

Teremt a vágy, s teremt a félelem,
ezek kísérnek át az életen,
s te döntöd el, mire hagyatkozol,
melyik vezet, mikor döntést hozol.
Ha a kormányt a kezedbe veszed,
s a döntést másnak át nem engeded,
akkor a lét majd pont úgy alakul,
hogy nem maradsz az életben alul!

Akard megélni végre álmaid,
vesd hát le most, a múltnak árnyait,
lelked szerint, teremts egy szebb jövőt,
egy emberit, igazán élhetőt!
Vedd hát kezedbe sorsod kerekét,
legyen a lét álmodott, meseszép,
s ha hited is majd helyére kerül,
élhetsz a Földön büszkén, s emberül!

Aranyosi Ervin © 2021-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vár reád a szeretet


Aranyosi Ervin: Vár reád a szeretet

Kipakoltam a táskádat,
s beletettem magamat,
úgy szeretnék kéznél lenni,
s nem is volt nagy feladat.
Nem akartam magányosan
várni otthon csak reád,
úgy gondoltam, ez a táska,
elhoz engem, nem ver át!
Kipakoltam a táskádat
és most itt vagyok veled!
Látod? Itt a táskád mélyén
vár reád a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2021-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevettess meg!


Aranyosi Ervin: Nevettess meg!

Ne nevettess! Vagy hát mégis,
kacagjon ránk még az ég is!
Derüljön fel a világunk,
ez az, mire régen vágyunk!

Egész évben lóg az orrunk?
Egész nap csak morgolódunk!
Az életem ne így teljen,
benne örömömet leljem!

Nevettess hát meg barátom,
vidítsál fel mindenáron,
lássunk jobbat, vegyük észre,
s legyen okunk nevetésre!

Félelmünket dobjuk sutba,
ne lehessen borúnk útban,
ha kell, vicceket meséljünk,
tiszta szívvel, vígan éljünk!

Ám, őszintén kell nevetnünk,
tiszta forrás ered bennünk,
s ha vize arcunkra árad,
lelkünk nevetni nem fárad!

Nevettess hát, s kacagj vígan,
ráérsz sírni, majd a sírban!
Teremtsünk vidám világot,
mely a nevetéstől áldott!

Adjunk nevetést és mosolyt,
vidámítsunk minden komolyt,
s ha a félelem menekül,
minden a helyére kerül.

Nevetnem kell, hát nevettess,
s nevess te is, sose reszkess,
nem kell félnünk a világtól,
minket a nevetés ápol.

Beteg lennél? Meg is gyógyít,
aligha találsz jobb gyógyírt!
Ha már reggel korán kezded,
napod el nem vesztegetted!

Mindaz, aki tud nevetni,
képes lesz boldoggá lenni,
másokat boldoggá tenni,
életet komolyan venni!

Ez életünk sava-borsa,
a vidámnak szebb a sorsa,
s megszépülhet a világod,
ha azt derűs szemmel látod!

Jó barátom, nevettess meg,
mert míg szívem búban tesped,
jobb világom nem találom,
a jó utat én sem látom.

Nevessünk hát, ez a lényeg,
lelkünkből a tiszta fények
ragyogjanak a világra,
hangolódjunk kacagásra!

Aranyosi Ervin © 2021-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pingpongozni csuda jó!


Fennállásának százéves évfordulóját ünnepli idén a pécsi Vasasi Bányász TC.
Az egyesületnek már csak asztalitenisz és labdarúgó szakosztálya van.
Az asztalitenisz szakosztály felkérésére, a centenáriumi ünnepségre, íródott az alábbi vers:

Aranyosi Ervin: Pingpongozni csuda jó!

Gyermekként szerettem bele a pingpongba,
önfeledten játszva, vidáman, zsibongva,
hiszen körülvettek engem a barátok,
örömmel töltött el, szórakozva játszok!

De később rájöttem, hogy jóval több ennél,
hiszen ez csodás sport, s tőle többé lennél.
Versenyezni kezdtünk, mind győzni akartunk,
az asztalitenisz jobbított is rajtunk.

Küzdöttünk egymással, olykor-olykor győztünk,
ha mi voltunk jobbak, hát nagyon örültünk,
amikor kikaptunk szégyenkeztünk, sírtunk,
de bárhogy is történt szép perceket írtunk.

Így lett hát a pingpong az életünk része,
nem törjük fejünket, az emlék elvész-e,
sok-sok maradandó, szép élményt szereztünk,
rengeteg mérkőzés hagyott nyomot bennünk.

Az edzőnk tanított, csiszolt, mint gyémántot,
szívünk rejtekébe biztos belelátott,
s rengeteg idejét reánk fordította,
a tudás kapuját nekünk megnyitotta.

Mutatott technikát, figyelmünket kérte,
örökké hálásak leszünk neki érte,
Ő indított útnak egy különös úton,
jó így elmerengni a részünkké vált múlton.

Aztán jöttek szépen, sorban bajnokságok,
fejlődtünk és vártak magasabb osztályok.
Lassan ez a szép sport életünk része lett,
s mint létre kelt álom bennünk ott lebegett.

Életünk részévé vált, s már nincs mit tenni,
rájöttünk nem tudtunk nélküle létezni,
függőivé váltunk, s hiányzott, ha nem volt,
győzelmeink látva ragyogott a mennybolt.

Sok siker, pár kudarc tett edzetté minket,
ereklyéink őrzik győztes tetteinket.
A pingpong csapat lett második családunk,
akikhez bárhonnan, de hazatalálunk.

Összetartozunk és máig összetartunk,
mi, kik felnőttként is játszani akartunk,
Régi, gyermekkori barátok, sporttársak,
mindig kell veletek, néhány jó szót váltsak!

Mikor találkozunk, már az maga ünnep,
csodaszép emlékek lepik el lelkünket,
Bárhol összefutunk, barátra találunk,
néhány percre talán gyermekekké válunk.

Bár az idő elszállt, elszaladt fölöttünk,
kicsit ráncosodtunk, kicsit töpörödtünk,
de a szívünk tiszta, lelkes és hajt tovább,
s meglátjuk a pingpongban a bűvös csodát.

Ha az edzőterem „illatát” érezzük,
valami különös bizsergés van bennünk,
kiolthatatlan vágy kerít hatalmába,
hogy ütő kerüljön ma mindőnk markába!

Hogy üssük a labdát, amíg el nem törik,
hogy nézőnk a körmét lerághassa tövig.
Hadd jöjjön a szerva, cseles adogatás,
pörgetés és nyesés, fifikás fogadás.

Támadás, hátrálás, mesés védekezés,
jó ütőpárbajból sose legyen kevés!
Apró cselezések, játék csínja-bínja,
mely játékéhségünk talán csillapítja.

Küzdöttünk mi együtt egyénként, csapatban,
győzelmet arattunk dicső pillanatban,
Akadt vereség is, de az már nem számít,
de az emlék bennünk megszépül. s elámít.

Az asztali tenisz a sportok királya,
megmozdul az ember minden porcikája.
agyat felélénkít, fókuszál figyelmet,
az agy és az izmok szép ritmusra lelnek.

Összehangolódnak a szív ritmusával,
dinamikát adnak, mértani mozgással.
Közben élvezetes, közös társasjáték,
az asztali tenisz hatalmas ajándék.

Élvezzük a létet, ami közben játszunk,
s erősíti bennünk összetartozásunk.
Fittség és egészség, amit hoz magával,
ami fűszerezett a játék izgalmával.

Csuda jó e játék, s nem lehet megunni,
oly jó ütögetni, jobbra-balra futni,
másikat futtatni, bolondot csinálni,
egy igazi csapat jó tagjává válni!

Aranyosi Ervin © 2021-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Nap a lelkemben ragyog

Aranyosi Ervin: A Nap a lelkemben ragyog

Mikor a Nap lelkemben felragyog,
a világommal végre egy vagyok.
Álmomtól nem térít senki el,
az utam járnom, s célba érni kell!
A lelkemben magam vagyok a fény,
egy isteni, egy életképes lény,
mely megéli mindazt, amit teremt,
a tű hegyén billegő végtelent.

A lelkem még homály borítja el,
tükörfalát megtisztítani kell,
hogy láthassam, ami majd vár reám,
a saját énem jobbik oldalán.
Tanulni jót, s szeretni jöttem én,
az életem ne legyen rossz regény,
hisz nem béníthat gyötrő félelem,
a csodám meg fog történni velem!

Mert a Napom magam ragyogtatom,
és rendeződik majd minden atom,
a rendezettség lassan összeáll,
s majd bennem Isten szép rendet talál!
Majd felépítem saját váramat,
jó érzés adja majd tégláimat,
és felnyitok majd csukott szemeket,
mert jövőnk nyitja csak a szeretet!

Ha Napom fénye bentről kiragyog,
ha megértem, mért jöttem, ki vagyok,
ha belőlem majd ki árad a fény,
másban is feléled a remény!
Mert mindannyian fénylények vagyunk,
és akkor élünk, ha világítunk,
ha általunk az árnyék megszűnik,
s a félelem is véle eltűnik.

Hát jöjjetek, ragyogjatok velem,
az örömöm tibennetek terem,
ha arcotokon mosoly-fény ragyog,
mit nem lopnak el önző tolvajok!
Ha láthatom, hogy végre értitek,
ha képesek szeretni a szívek,
ha élő álmokat kergethetünk,
s a világ végre gazdag lesz velünk!

Aranyosi Ervin © 2021-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Arany Lucának


Aranyosi Ervin: Arany Lucának
(Petőfi Sándor verse nyomán)

Luca te,
hallod-e?
Jer ide!
Kinek mondom?
Rontom-bontom!
Terülj csak el az ölemben,
de ne moccanj, mert ha elfutsz
nyakon foglak csípni,
így ni!
Ez nem fáj,
ne kornyikálj!
Ételed megedd,
s hunyd be szemedet,
hunyd le ezt a kis tanút,
hogy ne lássad, hogy mi fut
hátadon keresztbe,
ujjam eleresztve,
téged lágyan simogat,
láthasd tőle álmodat!

Volt egy ember,
nagy, szakállas…
Mi kell, hogy emberré válhass?
Hogy beköltözz egy emberbe?
Jó lehet-e lelked terve?
És vajon mért költözködnél,
emberbőrbe öltözködnél?
Nem fognál több egeret,
sem ügyetlen verebet?
Nem akarnál megetetni,
lábam elé mind letenni,
amit vadásztál nekem,
hogy jobbítsd az életem?
De az egér nagyon fürge,
éppúgy, mint egy pajkos ürge,
ám te mégis elkapod,
megszépítve a napod.
Most bajszos vagy, nem szakállas,
és hogy emberibbé válhass,
macska léted fel kell adnod,
vadászattal fel kell hagynod!
Ni csak, ott egy kisegér,
egérlyukba belefér,
ügyes vagy és elkapod,
nem is dobsz rá kalapot,
csak ráugrasz, feldobod,
s mindazt, amit ellopott,
feledheti őkelme,
már kiutat sem lelne.
Mert többé el nem szalad,
raboddá lett, s nem szabad.
Uralod már életét,
ezért jobb a macska lét!
Inkább én is nyakon csíplek,
kiscicámnak hazaviszlek…
… és most itt vagy
karjaimban,
mert e drága, néha csacska,
doromboló pici macska,
te vagy Luca, te bizony!

Aranyosi Ervin © 2021-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te vagy az ok!


Aranyosi Ervin: Te vagy az ok!

Hozzád köt minden ami szép,
nélküled, tán nem is lennék,
üres lenne mesés világom,
levél sem nyílna lombos ágon.

Tetőled több az életem,
de jó, hogy itt vagy énvelem,
elfogadsz annak, aki vagyok,
nyomot a létben, érted hagyok.

Te vagy az ok, hogy álmodom,
te vagy az ok, hogy létezem,
s egy egész koron áthozom,
amit tudok, s eléd teszem.

Te hozzád szól minden dalom,
szívemben nincs hát fájdalom,
szívvel megtöltöd földi álmom,
lelkemmel éltetett virágom.

Tetőled több minden napom,
ami csak kell, tőled kapom,
nem is kell más, csak itt legyél,
szíveddel boldoggá tegyél!

Te vagy az ok, hogy álmodom,
te vagy az ok, hogy létezem,
s egy egész koron áthozom,
amit tudok, s eléd teszem.

Te vagy a múzsám, ihletem,
te adsz hitet, legyél velem!
Lelked táplál, karod ölel,
jósággal lelkem éred el.

Te vagy az ok, hogy álmodom,
te vagy az ok, hogy létezem,
te tőled izzom száz fokon,
te érted mozdul két kezem!

Te vagy az ok, tőled vagyok,
lelkedben hát felolvadok,
erőt merítek, iszom szavad,
rabod vagyok, s mégis szabad…

Aranyosi Ervin © 2021-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Követem a Napom


Aranyosi Ervin: Követem a Napom

Követem a Napot,
fényével vezessen,
elindulva felé,
példakép lehessen!
Hisz tanulom tőle
én is ragyogásom,
hadd legyen másokra
nekem is hatásom.

Hadd öntsek tiszta fényt
én is nyílt szívekbe,
megmutassam, könnyebb
világot szeretve!
S úgy, mint fénylő Napom
odafent az égen,
szórom a világra
érző, tiszta fényem.

Szép szavakkal, vígan,
tudó, bölcs reménnyel,
életet mutató,
jövőt hozó képpel.
Teszem, mit vállaltam,
mert ez lett a dolgom,
csak az értetlenért
néha morgolódom!

Úgy, ahogy a Napom,
világom csodálom,
s hiszem e planéta
megvalósult álom.
Meg kéne őriznünk
a szép utókornak,
hogy legyen jövője
mából nyíló holnap.

Sajnos, sok a felhő
a bolond világom,
emberi butaság
árnyékait látom,
sötétbe borít
az anyagias világ,
s ott a fény hiánya
bántja azt, aki lát.

Életre születtünk
és nem haldokolni,
rút félelmeinkért
másokat okolni,
inkább feloldódni
természet ölében,
hadd pihenjen lelkünk
Isten tenyerében.

Tükrözzük hát együtt
drága Napunk fényét,
őrizve lelkünkben
szebb jövőnk reményét.
Figyelmünk irányát
tereljük a jóra,
hadd válhasson szebbé
mától minden óra!

Aranyosi Ervin © 2021-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva