Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A vércse balladája


Aranyosi Ervin: A vércse balladája

Hangosan vijjogott a vércse:
– Kell, hogy szavam mindenki értse!
Na, persze nem kell, hogy füled sértse,
nem vagyok oly szadista én se!

De szeretem, ha rám figyelnek,
legyen felnőtt, vagy apró gyermek!
Nem írok verset és mesét se,
nem vagyok szúnyog, nem szívok vért se!

Madár vagyok, a nevem Vércse!
nem eszem sast és denevért se!
Van úgy, hogy semmit sem eszem
és ezt én rossz néven veszem.

Rikoltozom, éles a hangom,
a madarak közt ez adja rangom,
s nem aggódom, hogy nem kevés-e,
mezőn a vércse repkedése?

Volt úgy, hogy már hangot sem adtam,
néhány napig csendben maradtam,
a csendemmel sikert arattam,
és gyűlt a nagy tömeg, alattam.

Ebédnél köztük válogattam,
begyemet tömtem, jóllakhattam.
Ám néha kell, hát vijjogok,
holnap pedig enni fogok!

Aranyosi Ervin © 2020-12-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .