Aranyosi Ervin: Csalogassuk haza a fecskéinket!

Aranyosi Ervin: Csalogassuk haza a fecskéinket!

Csalogassuk haza a magyar fecskéket,
pótoljuk a levert, széttört fecskefészket!
Fecskepelenkát is tehetünk alája,
hogy ne piszkítsanak a házunk falára!
Csupán csak jó szándék kell, s egy kis fáradság,
hogy a fecskéinket visszacsalogassák,
hiszen nélkülük sok rovar ural minket,
csalogassuk haza hát a fecskéinket!

Mert a vegyszer sosem helyettesít fecskét,
mérget szerte szórni ezért ne is tessék!
Hisz a fecskék mellett eltűnnek a méhek,
rájuk is mérgezőn hatnak mind a mérgek.
Persze, ez is üzlet, páran gazdagodnak,
akik a világra vegyszereket szórnak,
de őket sem védi később pénz és vegyszer,
magát is pusztítja az oktalan ember.

Csalogassuk haza a magyar fecskéket,
hadd fessenek újra az egünkre kéket,
hadd cikázzanak fenn, hisz azt oly jó nézni,
fecskerepüléstől szívünk megigézni.
Hallgatni a kedves, szép csivitelésük,
– mi, akik hallhattuk, a szívünkbe véstük.
Ám ma már sok gyermek nem is hallott róla,
milyen kedves dal is a szép fecskenóta.

Ma már több a rovar és kevés a fecske,
nem oly romantikus nélkülük az este.
Sok oktalan ember leveri a fészkét,
fecske mentesíti az eresz egészét.
Így tűnik el lassan ővelük az élet,
s nélkülük a világ meglátod mivé lett!
Hiszen lassan minden MŰ lesz körülöttünk,
mert a vegyszerekkel szerződést kötöttünk.

Csalogassuk haza a magyar fecskéket!

Aranyosi Ervin © 2019-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva