Aranyosi Ervin: Egy gólya halálára
Aranyosi Ervin: Egy gólya halálára
Embertelen lények megöltek egy gólyát,
Jászapáti régi, fészkelő lakóját.
Tudd meg, ez a madár senkinek sem ártott,
csak élte életét, s járta a világot.
Ezt a szörnyű tettet ‘mi sem indokolja,
kinek volt útjában, kit zavart a gólya?
Világ életemben szívemből csodáltam,
kelepelést hallva, oly sokszor megálltam.
Csodáltam szépségét, kimért, szép mozgását,
kecses repülését, s ahogy hívta társát.
Szabadság vándora, most, hogy hazatértél,
nem tudtad, s nem hitted, hogy ez lesz a végcél.
Legyőztél vad vihart, messzi távolságot,
de nem tudtad legyőzni a sötét butaságot.
Nem tudjuk életed sajnos visszaadni,
nem vándorolsz tovább, itt fogsz már maradni!
Aranyosi Ervin © 2016-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
9 Responses to Aranyosi Ervin: Egy gólya halálára