Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Élők gyilkosa, az ember

Uralmad alá hajtottad világod,
s rád bízott lelkek fölött vagy csak úr.
Ám kipusztítasz minden vad virágot,
s irtod az élő lelkeket vadul.

Szolgálnod kéne jó anyád, a Földet!
Hagyni, hogy végre gazdagabb legyen.
Ám nap, mint nap a barmait leölted,
hogy a sok halandó, legyilkolt húst egyen.

Az élelmedben a fájdalom virágzik,
– betegség büntet téged mindezért.
Halálos étkedben a méreg ázik,
s “gyógyít”, ki ebből, tudósként, mit sem ért.

Bezsúfolt állat, ketrecbe zárt lélek,
– leszületett, de nem élt sohasem.
Embertelen, rossz körülményben élhet,
azért, hogy egy nap táplálék legyen.

Mi motivál, hogy tervezed jövődet?
Csak felélsz mindent, s halottá teszel?
Elpusztítod magad alól a földet,
s nem félsz attól: Te is halott leszel!

One Response to Aranyosi Ervin: Élők gyilkosa, az ember

  1. Kozma Béla says:

    Kedves Ervin!
    Sok versét olvastam. Tetszik a gondolkozásmódja, mely az ember és a természet kérdésében igen hasonló az enyémhez. A természet gyönyörű. Az emberi tudás is gyönyörű. De melyik a fontosabb, az örök érvényű? A válasz egyértelmű: a természet jól érzi magát ember nélkül (sőt, csak úgy érzi jól magát), de az ember nem tud létezni a természet nélkül. Bizony, csak a gyökeresen nagyobb alázat és tisztelet mentheti meg ezt a gátlástalan uralkodó fajt attól, hogy elpusztítsa az éltetőjét, a természetet, és ezzel együtt saját magát is. Az én verseim között is van több, pl.: Föld és ég, mely ezzel a kérdéssel foglalkozik.
    Üdvözlettel egy költőtárs, K. Béla

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..