Aranyosi Ervin: Hegyi patak
Csilingelő, csobogó cseppek,
összefutnak, elerednek
aztán a lejtőn nekivágnak,
s nekifutnak a nagyvilágnak.
Surranó, csengő dal kíséri,
lehagyja aztán utoléri.
Vize alatt a patakágyon,
kövek alszanak egy rakáson.
Kanyarog jobbra, kanyarog balra,
fehér kupolát alkot a habja.
Utat is váj a kemény kőbe,
nyomokat hagyva mindörökre.


Kedves Ervin!
A verset már régebben is olvastam,de így még jobban tetszik!
Kész felüdülés a verseidet olvasni.
Köszönöm,hogy megosztod velünk.
Tudom,hogy azért születnek ezek a művek,hogy más is olvassa,
de jó érzés,hogy barátként olvashatom!
Szép és termékeny napot!
Virág
Kedves Virág!
Örülök, hogy tetszik. “A dicséret olyan múzsa, mely arra serkenti a művészt, hogy felül múlja önmagát” (Aranyosi Ervin). Végre egy idézetet láttam magamtól…
Köszönöm a barátságod és a serkentő hozzászólást.
Legyen neked is szép napod, Ervin