Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Majom vigasztalás

nem rokon

Aranyosi Ervin: Majom vigasztalás

Ne sírj kisgyermekem,
elhinned ezt nem kell!
Dehogy is rokonunk
az a buta ember!
Nincsen annyi esze,
mint egy kis majomnak:
– nézd a legbutábbért
mind hogyan rajongnak!

Szennyezik a földet,
kivágják az erdőt,
vegyszerekből húznak
a kék égre felhőt,
mérgezik a vizet,
műanyagot isznak,
egész nap csak ülnek,
szép kerekre híznak.

A pénz a bálványuk,
harcolnak is érte,
istenként imádják,
s leborulnak térdre.
Egymást keserítik,
lelkük sajog belé,
képernyőt bámulnak
és leülnek elé.

Mint az égi mannát,
úgy szívják magukba
a sok hazugságot.
Kárt tesz az agyukba’.
Gondolkozni talán
mind-mind elfelejtett,
a sok apró kütyü
megöli a lelket!

Ne sírj hát gyermekem,
nincsen okod félni.
Amíg nem vagy ember,
van értelme élni!
Majd én megtanítlak,
hogy tiszteld a Földet,
és hidd el, ha felnősz,
majom lesz belőled!

Aranyosi Ervin © 2016-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .