Aranyosi Ervin: Tél az úr

Aranyosi Ervin: Tél az úr

Tél az úr az erdőn,
fagy mar fűbe, fába.
Jégbe, hóba süpped,
a nyurga őz lába.

Mi ehető lenne,
azt most hó takarja,
nincs rügye a fáknak,
nincs fűnek új sarja.

Csak az ember adhat
neki eleséget,
csak a vadetető
csillapíthat éhet.

Több veszély is les rá,
soványabb az erdő,
búvó hely sincs annyi,
nincsen elegendő.

Kegyetlen úr a tél,
szánalom nincs benne!
Csak a remény éltet:
– Bár már tavasz lenne!

Aranyosi Ervin © 2017-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva