Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Téli ebéd

Aranyosi Ervin: Téli ebéd

Levéltelen, magányos ágak,
csontváza alvó, néma fának,
ha hull a hó, csak hófogók,
ha fúj a szél sivalkodók.

Tavaszra váró hosszú percek,
ilyenkor lassan, lomhán telnek,
teendő itt csak egy marad,
etetni pár kis madarat.

Etető lóg az egyik ágról,
apró kis emlék még a nyárból,
amikor volt még élelem,
és nem volt fagy, se félelem.

Terülj kis asztal fenn az ágon,
repülj csak erre kis barátom,
tömd meg begyed, van itt mit enni,
tudom nehéz most madárnak lenni.

Tavaszig tán kihúzod így,
s ha rügy fakad, s a nap vakít,
dalold majd el a nagy világnak,
itt télen is ebéddel vártak.

Aranyosi Ervin © 2010-01-15.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

3 Responses to Aranyosi Ervin: Téli ebéd

  1. Szarvasné Editke says:

    Drága kis madárkák. Hozzánk is jöhettek. Mi is adunk mindig enni a télen éhező kis állatkáknak. S nem csak télen. Ervin, Te olyan megható, szép verseket írsz, olyan szépeket, mint a lelked! Köszönöm Neked! Nagyon aranyos a festményed is! <3

  2. Bihary Éva says:

    Bár a hó még nem esik, kertünk etetője tele minden jóval, madárnak valóval. Várjuk őket szeretettel, gondoskodással, mint minden évben.

  3. Fehér Jánosné says:

    Oly szépen beszél Ervin a verseiben is a természethez, az állatokhoz, mint a szeretteihez. Olyan alázattal, hogy átragad ez az alázat ránk is, az olvasókra. Köszönet e szép tiszteletért, szeretetért.

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..