Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egymást megölelni


Aranyosi Ervin: Egymást megölelni

Milyen csodás érzés egymást megölelni,
a másik karjában biztonságra lelni.
Hallgatni közösen szívünk dobbanását,
s érezni, hogy lelkünk megtalálta mását.
Amikor két karja körül is határol,
megszűnnek a gondok, elmúlik magától.
A helyét bizsergő, boldogság veszi át,
ilyenkor nem találsz a világban hibát.
Ajánlom barátom, tartsd hát te is észben,
ott van a megoldás minden ölelésben!

Aranyosi Ervin © 2017-10-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felnézek rád


Aranyosi Ervin: Felnézek rád

Felnézek rád, te vagy a példaképem!
Figyelem, mit teszel, másolom is szépen!
Szeretnék majd egyszer hasonlóvá válni!
Mutass hát meg mindent, mit, hogy kell csinálni!

Ha jó példát mutatsz, boldogan követlek,
bámullak, csodállak, a mintát látom benned.
De vigyázz, másolok, és nem csak kiválót,
azt is, ami gyarló, rajtad kívülállót.

Lemásolom tehát, számtalan hibádat,
abban a hiszemben, hogy javamra válhat!
Példaképnek lenni komoly felelősség,
hagyni, hogy jellemed mások is felöltsék.

A hiteim sorát, mind te alakítod,
követőd jellemét rontod, vagy javítod.
Még nem válogatok, hiszek neked, s benned,
talán ezért könnyű példaképnek lenned.

Tükrözöm majd mindazt, amit megtanultam,
és majd meghatároz tőled tanult múltam.
Lelkem a megfigyelt mintákat éli meg,
hogy mire is épült, a végén érti meg!

Felnézek rád, nincs okom számon kérni,
tanulnom kell a világom megélni.
Tükröd leszek, amit adsz, azt kapod,
felnézek rád, hisz gyermeked vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-10-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni kell, szeretni kell!


Aranyosi Ervin: Szeretni kell, szeretni kell!

Nem fáj már a múltam,
elengedtem én.
amit kellett megtanultam,
belém költözött a fény!
Itt, a mában élek,
jövőt álmodok,
a holnaptól nem félek,
tudom, teremtő vagyok.

Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!

Itt élünk a mában,
fontos, amit hiszünk.
A jólét áramába,
új álmokat viszünk.
Szebb jövőt teremtünk,
a jóról álmodunk,
a fény már itt él bennünk
szebb világot alkotunk!

Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cicás percek


Aranyosi Ervin: Cicás percek

Jaj, nagyon szeretlek, drága, kicsi macskám,
a dorombolásod, mint varázslat, hat rám.
Ölembe kéredzkedsz, hozzám dörgölőzöl,
elcsábítod lelkem, ha nálam időzöl.
Elnézem cserébe ezer huncutságod,
hogy a karmaidat a függönybe vájod.
Élezed a körmöd bútoron, tapétán,
ez a sok csibészség, jól tudod, hat énrám!
Ám oly kedvesen tudsz kaját kunyerálni!
Pont neked ne adnék? Azt nehéz megállni!
Úgy sem hagynál békén, dörgölőznél sokat,
s kinézed a számból a legjobb falatokat.
Persze, hogy hálálkodsz, ha pocakod telve,
dorombolni kezdesz, a jót ünnepelve.
Én meg simogatlak, elaltatlak szépen,
boldogságra találsz a gazdi ölében…

Aranyosi Ervin © 2017-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő


Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő

Itt maradt egy pár jó cipő,
valaki levette.
Az egyiket az egérke
már birtokba vette.

A mókus is gondolkodott,
jó lehet-e háznak?
Vagy az odút kibélelni,
ha majd télen fáznak?

Csak, hogy most a mókusodú
telve élelemmel,
a mókusnak meg a szíve,
egy kis félelemmel.

Mire a makk, a mogyoró
elfogyhat belőle,
bizony ezt a szép lábbelit
elviszik előle!

Hogyan tudná szerzeményét
biztonságban tudni,
hova lehetne a cipőt
más elöl eldugni?

Ki lehetne talán adni
egy madárnak bérbe,
havonta egy egész diót
kérhetne cserébe.

Hát a cipőt hol őrizze,
míg bérlőt találhat?
Mert addig egy jó rejtekhely
előnyére válhat.

Úgy döntött hát, hogy elviszi
medve barlangjába,
rá a cipő úgy sem lesz jó,
mert túl nagy a lába.

A medvének barlangjába
úgysem jár be senki.
Róka, nyúl, vagy tolvaj szarka
nem merne bemenni!

Így aztán a medvénél
a cipőt elrejtette,
s büszke volt, hogy mennyi észre
vallott ügyes tette.

Kínálgatta fűnek-fának
cipő-bérleményét,
csillogtatva az albérlet
számos szép erényét.

De a cipőt látatlanban,
a holló sem kérte,
azt üzente, hogy a mókus
előbb menjen érte!

Elment hát a mókusunk
a medve barlangjába,
ám az odarejtett cipőt
sehol sem találta…

Barlang előtt, a tisztáson
medvebocs tanyázott,
valamivel bíbelődött,
elfoglaltnak látszott.

A mókusunk felszaladt
egy közeli fenyőre,
onnan lesett le a földön
buzgón ügyködőre.

Aztán elhűlt, szörnyülködött,
borzasztó mit látott,
a kis mackó éppen
az ő cipőjével játszott!

Karmaival széttépkedte,
foggal marcangolta,
félredobta, majd ráugrott,
s széjjeldarabolta.

Mert a mackó azt tanulta
egész bocs korától,
hogyan szabaduljon lelke
mások bocskorától.

A mókusnak nem lesz holló
idén a vendége,
mert a cipő széjjelszakadt…
Itt a mese vége!

Aranyosi Ervin © 2017-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy ló-barátnak

Aranyosi Ervin: Egy ló-barátnak

Adok neked egy nagy puszit,
annyira szeretlek!
Örülök, hogy része vagyok
kedves életednek!

Örülök, hogy megengeded,
hogy hátadra másszak,
hogy utadon veled tartva,
még messzebbre lássak.

Örülök, ha veled vagyok,
a hátadon ülve.
Vidáman nézzük a napot,
mindenen derülve.

Egy ütemre mozog testünk,
egy irányba tartunk.
s olyan jó, hogy barátom
vagy, s szeretni akartunk!

Simogatom kedves arcod,
homlokod, sörényed,
olyan jó hogy barátomnak
tudhatlak már téged!

Holnap megint jövök hozzád,
veled leszek újra,
kicsi szívem veled épp
a szeretést tanulja!

Aranyosi Ervin © 2017-10-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva


By

Aranyosi Ervin: Ne féltsd a szívedet!


Aranyosi Ervin: Ne féltsd a szívedet!

Ne féltsd a szívedet,
engedd csak szeretni!
Akarj a boldogság
áramában lenni!

Hagyd, hogy csak jót adjon,
jó érzéssel teljen,
visszakapott érzést
gyakran ünnepeljen!

Ne féltsd a szívedet,
még ha fáj is néha!
Engedd, hogy az érzés
gyakran érjen célba!

Engedd a szívedet,
őszintén szeretni,
engedd be a Napot,
s hagyd benned nevetni!

Hadd áradjon benned,
az örömnek fénye,
légy a világodnak
legboldogabb lénye!

Ezt a ragyogó fényt,
engedd tündökölni,
arcodról a mosolyt
ne hagyd letörölni!

Ne féltsd hát a szíved,
szeress mást is jobbá!
Váljanak másoké,
tőled boldogokká!

Tárd ki a szívedet,
hogy mások se féltsék,
engedd, hogy örökre
nevük belevéssék!

Aranyosi Ervin © 2017-10-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Képzeld el és alkoss!


Aranyosi Ervin: Képzeld el és alkoss!

Ha elképzelsz valamit,
lesz egy képed róla!
Ha majd sokat gondolsz rá,
úgy válik valóra!
Mert az ember alkotni,
teremteni képes,
Az alkotás öröme
már magában édes!

Alkotással alakot
adsz, a képzeletnek,
s elmondhatod magadról:
– Világot teremtek!
Mert az elképzelt világ,
mind valóra válhat,
kigondolod, s ott terem
előbb-utóbb nálad!

Minden nagy felfedezés
gondolat volt egyszer,
így alkotott új csodát
minden elmés ember.
Csak abból nem lesz való,
amiben nem hisznek,
amit elfelejtenek,
vagy szemétbe visznek.

Alkoss tehát lelkesen,
képes vagy rá, hidd el!
Gondolatod fonalát
a végsőkig vidd el!
Képzeld el, hogy létre jött,
érezd a kezedben,
alkotásod értékét
más sem látja szebben!

Alkoss, ami neked jó,
és jó a világnak!
Az angyalok elhozzák,
rögtön nekivágnak!
Képes vagy rá, ezt tudod,
hagyd, hogy létrejöjjön!
Univerzum talaján
semmiből kinőjön.

Nézd csak meg a ceruzád,
ha hegyére nézel,
nem tudod, hogy mire jó,
csak késztetést érzel.
Ha húzol egy vonalat,
mi lesz majd belőle?
Színétől csak a fehér
szalad el előle.

Ám, ha görbül, alakul,
házzá, fává válhat.
Kezed akár rakétát,
vagy Napot csinálhat.
Te dolgod a tervezés,
mi legyen a rajzból?
Képzeleted fejedben,
már terveket rajzol!

Ha van képed, alkoss hát,
váltsd valóra álmod!
Képes vagy rá, ügyes vagy,
biztos megcsinálod!
Szebbítsd hát a világod,
szívvel szeretettel,
legyél te is alkotó,
jót teremtő ember!

Aranyosi Ervin © 2017-10-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Péntek van, és tizenhárom!


Aranyosi Ervin: Péntek van, és tizenhárom!

Péntek van, és tizenhárom!
A szerencsém alig várom,
hogy egy vagyon rám találjon,
s mind-mind a javamra váljon!

Tizenhárom van, és péntek!
Akik négy levelűt téptek
lóheréből, nagyot léptek,
mert szerencsés létbe értek.

Ez a nap, a vonzás napja!
Aki hiszi, meg is kapja,
– álmainak van alapja –
kinccsel telik a kalapja!

Persze vannak megint mások,
akik félők, s babonások,
– ezek persze rossz szokások –
félelmükre akad száz ok!

De jobb inkább jóra várni,
jólét áramában állni,
szeretettől jobbá válni,
szerencsére rátalálni.

Péntek van, és tizenhárom!
Én e naptól a jót várom!
A szívemet nagyra tárom,
így jobbítom a világom!

Aranyosi Ervin © 2017-10-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne maradj ki!


Aranyosi Ervin: Ne maradj ki!

Kimaradsz a boldogságból,
ha nem mersz szeretni!
Ha ebben a szép világban
nem akarsz részt venni.
Kívülállóként figyeled,
hogy szeretnek mások,
s várod azt az életedben,
hogy majd legyen rá ok!

Mi lenne, ha megpróbálnál
szeretni ok nélkül,
hogy ne maradj szeretetlen,
s boldogtalan végül.
Adj jó esélyt önmagadnak,
s várd a boldogságot,
töltsd meg inkább szeretettel
az üres világod!

Engedd be s szeretetet,
fénylő szíved tárd ki!
Hadd lépjen be szeretettel,
kis kapuján bárki.
Bárki, aki téged szívből
megszeretni képes,
bárki, kinek te is eljutsz
szerető szívéhez!

Bezárt szívvel – hidd el nekem –
nem érdemes élni!
Ha nem hinnéd, hitrendszered
ki kéne cserélni.
Szeretettel vagyunk készen
csak a boldogságra,
tekints tehát szeretettel
mától a világra!

Légy része a boldogságnak,
hidd el, ez a dolgod,
egy értelme van a létnek,
ha az ember boldog.
Boldogítsuk egymás szívét,
szeressük csak jobbá,
váljunk hát jobb emberekké,
földi angyalokká!

Aranyosi Ervin © 2017-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva