Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Folyó, patak, aprócska kis ér

Festmény: Nógrádi Katalin – A nyár utolsó sugara

Aranyosi Ervin: Folyó, patak, aprócska kis ér

Folyó, patak, aprócska kis ér,
– mit szaladtában csobogás kísér –
nézted-e már, mért egy irányba fut?
Miért nem fordul vele meg az út?
Miért nem mássza meg a hegytetőt?
Miért a mélység, s a tenger hívja őt?
Miért törekszik, hogy véle egy legyen,
miért nem áll meg és marad a hegyen?

Folyó, patak, aprócska kis ér,
de így tesz minden, mi rendezetten él.
Nem fordul szembe, ellent sosem áll,
hiszen erősebb mindennél az ár!
Csupán az ember, ki balgán hiszi el,
hogy árral szemben, ott terem a siker!
Hogy harcok árán éled csak az öröm,
hogy kívül esik a belső körön.

Folyó, patak, aprócska kis ér,
– ha figyelnél, mindent megértenél!
A boldogságért nem kell küzdeni,
s eléri az, ki ezt felismeri!
Mert aki harcol, az mind veszélyben él,
bátornak látszik, de önmagában fél.
A fél-elem teljessé nem tehet!
csak egy megoldás van a szer-etet!

Folyó, patak, aprócska kis ér,
többet tud nálad, messzebbre elér?
Csak fut az árral, s az útját élvezi,
s a pillanatban örömét leli!
Hát engedd békén folyni életed,
a szeretet, béke legyen veled!
Engedd el lelked, hadd vigye az ár
és ne akarj harcolni soha már!

Aranyosi Ervin © 2018-11-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dobd le a terhed!


Aranyosi Ervin: Dobd le a terhed!

Ne cipeld tovább a tegnap terheit,
rajtad a harag többé már nem segít!
Engedd el, dobd el! Elmúlt, végre már!
Szárnyalj az égben, mint szabad madár!
Tervezz hát mától egy méltóbb holnapot,
amire vágysz ma, azt holnap megkapod!
Lebegjen cél mindig szemed előtt,
repítsen vágy, hogy elérd a hegytetőt!

Ne cipeld tovább lehúzó terheid,
haragod, dühöd, – az rajtad nem segít!
Ne cipeld tovább, dobd már végre el,
szabadulj meg, s szíved békére lel!
Magadba nézve, csak légy mindig veled,
élvezd lelkedben a zajló életet!
Lásd meg a szépet, örülj, és éld a jót,
képzelt vitorla repítse a hajód!

Ne cipeld tovább a tegnap terheit,
dobd el a harcod rossz fegyvereit!
Az élet nem harc, nem kínzó háború,
nincs csatatér, nem borul rád ború!
Az erőszak nem jó hajtó erő,
a fájdalom, attól csak egyre nő!
A szeretet segít, s ha hiszel, az Isten!
Ne háborúzz, hagyd inkább, hogy segítsen!

Ne cipeld hát a terheid tovább,
pihenj csak meg és úgy várd a csodát!
Ne bánts senkit, téged se bántsanak,
s kerüld a harcot, bele ne rántsanak!
Terheid helyét a béke vegye át,
magadban kezdjen szépülni a világ,
s a külvilág követni fogja majd,
csak butaság, ami harcolni hajt!

Ne cipeld tovább, tedd le a terheket,
súly alatt élni, boldogan nem lehet!
Nem másokért kell megfelelni ma,
magadról szóljon magadban az ima!
Szeresd magad és embertársaid,
a hit, remény, már rég benned lakik!
Ha értenéd, csupán szeretni kell,
a mánál sokkal szebb holnap jönne el!

Aranyosi Ervin © 2018-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Örök második


Aranyosi Ervin: Örök második

Persze, mindig ő az első,
– én háttérbe szorulok.
Ő kapja a finomságot,
én meg csak kiborulok!
Őt kedvelik, mert mosolygós,
s általában szépen néz.
Én pedig csak bosszankodom,
s közben megesz a penész!
Próbáltam már tolakodni,
hogy az első én legyek,
de úgy látszik, nem vagyok én
egy igazán szép gyerek.
Vajon, mit kellene tennem,
hogy rám is figyeljenek?
Vagy nyugodjak bele abba,
hogy a gazdik ilyenek?

Aranyosi Ervin © 2018-11-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lala, a mosolyvarázsló

Fotó: Boncsér Orsolya

Aranyosi Ervin: Lala, a mosolyvarázsló
(a bohócdoktornak tisztelettel)

Lala mindig mosolyt varázsol,
felvidít fáradt arcokat.
Hitet meríthetsz mosolyából,
s könnyebben vívod harcodat.

Gyógyszer helyett a szívét adja,
ha kell mesél, vagy énekel,
tiéd lesz szíve kis darabja,
s világod újra érdekel.

Hitet ad, hogy nem adhatod fel,
hogy visszavár a szép világ.
Nem fáj úgy, bár nem altatott el,
de mindjárt jobb így nézni rád!

Mert nem félsz úgy a holnapodtól,
bearanyozza a jelent,
bizony sok medicinát pótol,
hisz a remény mindent jelent!

Élhető létet, boldogságot,
egy hívó szót: – Vár a világ!
Ha elhiszed, magad is látod,
hogy mosolyt tudott rakni rád!

Aranyosi Ervin © 2018-11-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felnézek a mamámra


Aranyosi Ervin: Felnézek a mamámra

Nem csak azért nézek fel rád,
mert nagyobbra nőttél,
hanem azért, mert korábban
szép álmokat szőttél!
Én voltam az egyik álmod,
és valóra váltam,
Megszülettem, s ezzel együtt
gyermekeddé váltam!
Te pedig az én mamámmá,
hiszen csoda történt:
vállaltad a gondoskodást,
szeretetet önként!
Ettől váltunk boldogokká,
ettől szebb az élet!
Felnézek rád, megbecsüllek,
s úgy szeretlek téged!

Aranyosi Ervin © 2018-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyitott könyv a természet


Aranyosi Ervin: Nyitott könyv a természet

Nyitott könyv a természet,
csak olvasnod kell benne!
Ha értenéd szép szavait,
sokkal könnyebb lenne!
Ha tudnád a Nap járását,
a Holdnak fogyását,
s nem figyelnéd a szomszédod
örök nyafogását!

Ha kinyitnád ezt a könyvet,
értenéd a létet!
Megtalálnád lelked titkát,
a világmindenséget!
Rájönnél, hogy mit kell tenned,
milyen úton járnod,
ha keresed a jó választ,
benne megtalálod!

Menj hát ki a természetbe,
olvasd el a könyvét!
A megértés lemoshatja
az emberek könnyét!
Ne erőlködj, csak engedd meg,
hogy a lélek hasson,
hogy virágod a lelkedben
könnyen kinyílhasson!

Jó lenne már megérteni
sok íratlan törvényt,
ami ott van szemünk előtt,
nem kavarva örvényt.
Kerülni az erőszakot,
mással együtt élni…
Legyél része a világnak,
s nincsen okod félni!

Nyitott könyv a természet,
de nem figyelünk rája,
pedig annyi bölcsességet
őriz minden fája!
Még a fű is csendesen nő,
észrevétlen szinte,
mert az élet igazságos,
és nagyon őszinte.

Nyitott könyv a természet,
csak tanulj már belőle!
Annyi mindent elleshetnénk,
átvehetnénk tőle.
De mi egyre távolodunk,
nem törődünk véle,
nem figyeljük szépségeit,
nem nézzük, hogy él-e?

Lassan-lassan bezáródik,
minden kővé válik,
amiről a vakolat is
lassanként lemállik.
Betonpuszták, sivatagok,
műanyagok, gépek
maradnak csak az embernek,
s múltba vivő képek.

Pénz és tárgyak, halott dolgok,
értéktelen holmik
izgatják az embereket,
és a Föld halódik.
Szegényessé lesz a lélek,
bár dúskál a pénzben,
ám júdás-pénz nem boldogít,
ezt is tartsuk észben.

Kimegyek a természetbe,
fellapozom könyvét,
s megpróbálom eltüntetni
lelkem ezer könnyét…
Hogyan tudnánk vigyázni rá?
Ez lenne a dolgunk!
De nem teszünk semmit érte,
csupán morgolódunk!

A természet nyitott könyve,
hogyha becsukódik,
nem látunk majd élőt többé,
nem látunk valódit.
Álvilágban, álruhában,
álarcot viselve,
lesz az emberiség sorsa
gúnyosan betelve…

Aranyosi Ervin © 2018-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Papucsállatkák


Aranyosi Ervin: Papucsállatkák

Olyat mutatok most, leesik az állad!
Láttál szabad szemmel papucsállatkákat?
Én mutatok kettőt, de nem vízben élnek,
a papucsaimba könnyen beleférnek!
Ne amőbát keress, kedves az alakjuk,
négy lábú kis lények, csodálkoznál rajtuk:
nyávogni is tudnak, gyakran dorombolnak,
papucsomban várják, hogy jöjjön a holnap.
Aranyosi Ervin © 2018-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazajött a Gazdi


Aranyosi Ervin: Hazajött a Gazdi

Nyílik már az ajtó, hazajött a Gazdi,
indulok is rögtön elébe szaladni!
Hozzá dörgölődzöm, míg körbe sétálom,
azt hogy felemeljen én már alig várom!
Máris dorombolok, énekelek neki,
örül mert a hangom ő nagyon szereti.
Máris rohan velem, megyünk a konyhába,
cica kaja kerül, lám a macska tálba.
Így indul az este, egész nap ezt vártam,
szeretet vesz körül, teljesült a vágyam!

Aranyosi Ervin © 2018-11-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Addig maradsz gyermek…


Aranyosi Ervin: Addig maradsz gyermek…

Addig maradsz gyermek, míg szüleid élnek,
amíg a szívedhez élőn hozzáférnek,
amíg látod őket, s nem fáj a hiányuk,
míg gondjuk van reád, s neked gondod rájuk.

Addig maradsz gyermek, amíg látod őket,
s nem járod miattuk be a temetőket,
nem sírkövet ölelsz, hanem élő lelket,
akik szép lelkedbe életet leheltek.

Addig maradsz gyermek, amíg tudsz nevetni,
vén kezüket fogni, lelküket szeretni.
Rájuk nézve arcod büszke mosoly festi,
s arcodat nem fájó, borús könny füröszti!

Addig maradsz gyermek, míg nem leszel árva,
amíg élőn élnek, nem csak szívbe zárva,
amíg hazavárnak, amíg átölelnek,
mindaddig, míg benned örömükre lelnek.

Addig maradsz gyermek, míg arcukon látod,
azt a büszkeséget, mit tetted kiváltott,
amíg megtisztelnek és isszák szavadat,
amíg csak közöttük jól érzed magadat.

Addig maradsz gyermek, ameddig ők élnek,
s minden reád leső rossz dologtól féltnek,
amíg újra, s újra, folyton hazavárnak,
amíg haza hívnak, s az ajtóban állnak.

Addig maradsz gyermek, míg fentről figyelnek,
amíg megértenek és megnyugvást lelnek.
Míg a csillagok közt egyengetik lépted,
ameddig életed földi síkon éled.

Addig maradsz gyermek, míg fentről vigyáznak,
s mondogatnak érted óvó szép imákat,
ameddig álmodba vissza-visszatérnek,
míg az emlékeik a szívedben élnek!

Aranyosi Ervin © 2018-11-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak hinnem kell…


Aranyosi Ervin: Csak hinnem kell…

Kerestem, kutattam
sok éven át,
kerestem merre van
a boldogság!
Most végre megtaláltam,
s az élet elindult felém!

Az élet rögös útján
járok ma is,
de végre régen vágyott
holnapba visz!
Tudom már merre menjek
örökös társam a remény.

Refrén:
Csak hinnem kell!
Hiszen a képzelet szabad!
Mért adnám fel,
hisz akkor semmim sem marad!
Indulnom kell,
hiszen várnak álmaim,
elérhetem
a képzelet szárnyain!

Kezemben életem,
teremthetek,
szabadon élhetek,
csak így lehet!
Álmodom új világom,
és tisztán látom szebb jövőm…

A világom kitárul,
szebb lesz a lét,
élhetem szép világom
jobbik felét,
mindent valóra váltok
és élek álmokat szövőn!

Refrén:
Csak hinnem kell!
Hiszen a képzelet szabad!
Mért adnám fel,
hisz akkor semmim sem marad!
Indulnom kell,
hiszen várnak álmaim,
elérhetem
a képzelet szárnyain!

Aranyosi Ervin © 2018-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva