Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A macskák folyékonyak


Aranyosi Ervin: A macskák folyékonyak

Különleges anyag vagyok,
én mindent kitöltök!
Pont, amilyen a búvóhely,
oly alakot öltök.
Doboz, váza, tál, vagy fazék,
mindet kipróbálom.
Minden kedves búvóhelyen
jól esik az álom!
Ha valamit keresgélnél,
épp ezért jó lenne,
ha előtte meggyőződnél
nem alszom-e benne?

Aranyosi Ervin © 2018-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Várj Anyu, segítek!


Aranyosi Ervin: Várj Anyu, segítek!

Várj Anyu, segítek a nehezet cipelni!
Hidd el, könnyű neked segítségre lelni!
Csak szólj, s máris jövök, hiszen úgy szeretlek,
te is annyi mindent adtál gyermekednek!
Na ugye, így könnyebb, ezt te tanítottad,
mikor a szememet egykor felnyitottad.
Megmutattad nekem, együtt könnyebb élni!
Hogy magadra maradsz, attól nem kell félni!

Aranyosi Ervin © 2018-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Isten virágai


Aranyosi Ervin: Isten virágai

Színes virágok Isten festővásznán
– a természetbe öntött értelem.
Meg kell csodálnom, újra meg kell állnom.
és mégsem értem, mi történik velem.
Megbabonáz, elkábít, elvarázsol,
szemfényt veszejt, de nagyon élvezem.
Mindig tud újat húzni kalapjából,
s nyomában ott a derűs érzelem.
Honnan vesz ennyi bájt és gazdagságot,
hogy harmonizálhat ennyi féle szín?
Élőbe öntve alkotja az álmot,
Nincs fájdalom és semmiféle kín!
Könnyedén teremt, erőlködés nélkül,
és megfér együtt sok szín és sok alak,
s nem kell közéjük elválasztó végül,
nem kellenek határoló falak.
Együtt, talán az egymás kezét fogva,
alkotnak szépet így maguk körül,
néz csak rájuk az ember mosolyogva,
és lelkében az Istennel örül!

Aranyosi Ervin © 2018-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Varázserő!


Aranyosi Ervin: Varázserő!

Kitalálod vajon egykor mi lehettem?
Boszorkány voltam én régi életemben!
Könnyen varázsoltam, seprűmön repültem,
újra kipróbálni, látod, ideültem!
Ha nem kapok kaját, lehet, varázsolok,
szép sima arcodra ragyákat rajzolok!
Ám, ha elkényeztetsz jól is járhatsz velem,
szebbé varázsollak! Bár kell a türelem,
na meg simogatás, ínycsiklandó étkek,
s megszépül a világ – meglátod – felétek!
Te leszel a legszebb a birodalmamban,
hisz boszorkány vagyok, csak macska alakban!

Aranyosi Ervin © 2018-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kenyéradó Földünkhöz (Gondolatok a világról)


Aranyosi Ervin: Kenyéradó Földünkhöz
(Gondolatok a világról)

Jó Anyánk, drága öreg Földünk,
te, aki táplálsz éltetőn,
mindened adod fiaidnak!
Tengerek mélyén, hegytetőn,
s az alföldek kies vidékén
támogatod az életet.
Etetsz, itatsz a véred adva,
s az ember hogy bánik veled?
Elfogadja az adományod,
s mindenből még többet akar!
Lezsarol, mérgez és azt látod,
a szemetével eltakar.
Kihasználja a többi élőt,
uralja, s megöli mind, ha kell,
s hiszi a boldog Kánaánba,
a háborúkkal juthat el.
Te meg csak adsz, amíg tudsz adni,
míg gazdagságod kimerül…
Drága Anyánk, éltető Földünk,
lelkem érted sír, itt belül!

Hisz képes vagy te jóllakatni
emberek milliárdjait!
Csak néhány gazdag telhetetlen,
szívükben kapzsiság lakik.
Sosem elég, mindent akarnak,
pedig már rég minden övék,
s miközben bőven bővelkednek,
éhen hal számos dolgos nép.
Van hol az élelmet kidobják,
mert másnap már “nem ehető”,
s közben sehogy sem jut kenyérhez
a több millió éhező.
Hiába telve annyi raktár,
minden csak pénzért kapható,
a gazdagoknak pénzéhsége,
jól tán sosem lakatható!
Mit ér a pénz, a papírfecni,
ha nem szolgál jó célokat,
ha világot hagy éhen veszni,
csak keveseknek ad sokat!
Hiába van mindenből bőség,
ha széjjel az nem osztható,
és nincs életre lehetőség,
mert éhezik az ott lakó!

Ó jó Anyánk, ó drága Földünk,
mért tűrsz ennyi parazitát?
Kik élvezettel élősködnek,
s az ínséget nem érzik át!
Mindannyian ideszülettünk,
de keveseknek van joga,
s ki koldul lopott birtok nélkül,
az léhűtő, vagy ostoba?
Mitől különb az éhezőnél,
tolvaj, rabló, harácsoló,
mért húz egyedül gazdag hasznot
a bankjegyeket másoló?
Méhkaptárban a hereméhek,
uralnak sok-sok dolgozót,
s csak ellopják az összes mézet,
mely méhcsaládra léthozó.
S mikor amazok éhen halnak,
kihal a rabló herehad,
Na lám, a tolvaj is kipusztul,
ha az étvágya fene nagy!
De mitől van az őrült éhség,
hatalomvágy, pénz mámora?
Mitől háború, eltökéltség,
ha itt a kihalás kora?

Ó jó Anyánk, ó drága Földünk,
érzem, nem tűrhetsz már tovább!
Lesöpröd bűnös társadalmunk,
vulkánod tűzcsóvát okád.
Tüzek gyúlnak majd világszerte,
s a tenger megemelkedik,
lemosva szennyét a világnak,
elmosva gonoszt, emberit.
Mindent, mi mű, mindent mi bántó,
ember alkotta szörnyeteg.
Kirázza majd az ember kosztól,
és pénztől mocskos szőnyeget!
Teremt egy élőbbet magának,
az élhetetlen nép helyén.
Új esélyt adva a világnak,
hadd ragyogjon a tiszta fény!
Hadd születhessen olyan ember,
ki együtt él és nem ural!
Aki képes lesz majd beérni,
valóra vált álmaival.
Nem pusztít! Együtt él a Földdel,
és tiszteli az életet!
Boldog lesz minden földi élő,
s létével mind elégedett!

Aranyosi Ervin © 2018-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Áldd meg Isten…


Aranyosi Ervin: Áldd meg Isten…

Áldd meg Isten a magyart mosollyal, vígsággal,
béküljön meg végre már ezzel a világgal!
Töltse el a büszkeség, hiszen megérdemli,
nem kellene már tovább szolganépnek lenni!
Áldd meg Isten a hazát, s add vissza a népnek,
gazdagítsa azokat, kik e földön élnek!
Ne mihaszna léhűtők arassák le kincsét,
s ne alkotót, teremtőt nyomasszon az ínség!

Segítsd élni a magyart, ne éljen hiába!
Ne vigye a tudását, ne fusson el lába!
Itthon tegye a dolgát, s békességben éljen,
önmagáért dolgozzon, s holnaptól ne féljen!
Árulóktól mentesen virágozzon földünk,
legyen szebb az életünk, amit együtt töltünk!
Fogjon össze a magyar, legyünk újra nemzet,
áldj meg Isten, s vállunkról vedd le a keresztet!

Nincsen okunk bűnhődni, hisz tiszta a lelkünk,
ne bánkódjunk a múlton, most kell ünnepelnünk,
s teremtenünk új jövőt nemzetnek, hazának,
végre érvényt szereznünk népünk igazának!
Isten áldd meg a magyart! Erőt adj a népnek!
Adj értelmet, tiszta célt, hozzá egészséget!
Ne legyen több háború, legyen béke végre,
hálás szívvel nézhessen a magyar az égre!

Aranyosi Ervin © 2018-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Valaki szeret


Aranyosi Ervin: Valaki szeret

Egy nyelven beszéltek,
a szeretet nyelvén,
s mindent megértetek
egymásra figyelvén.

Ettől a csodától
meggyógyul a lélek.
Szeretetburokban,
tiszta szívvel éltek.

Menekül a magány,
értelmet nyer a lét,
ha szíved kedvence
érkezik meg eléd.

Visszaadja hited,
ami tán elveszett,
hiszen újra érzed,
hogy valaki szeret!

Aranyosi Ervin © 2018-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egyedi vagy!


Aranyosi Ervin: Egyedi vagy!

Egyedi vagy! Csoda vagy!
Nincs is több belőled!
Sohasem lesz már ilyen,
s nem is volt előtted!
Csak mutasd meg önmagad
bátran a világnak,
s hidd el, lesznek olyanok,
kik örülnek, ha látnak!
Mutasd csak meg, hogy ki vagy,
ragyogj ki a sorból,
pont úgy, mint ez a virág
a virágcsokorból!
Mutasd meg szép szirmaid,
ragyogj a világra,
élhess olyan emberként,
ki büszke magára!

Aranyosi Ervin © 2018-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni


Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni

Virágok közt eltévedni,
velük együtt szebbé lenni,
általuk is jobbá válni,
a jó utat megtalálni,
talán ez a dolgom!

Látod, én is virág lettem,
hiszem, nem csak eltévedtem,
köztük helyem megtaláltam,
én magam is azzá váltam,
szépségüket hordom.

Mosolyuk az arcom dísze,
mikor meglátsz, vajon hívsz-e,
szórjam rád is jó kedvemet,
én már tudom, mi kell neked,
jó kedved megtoldom.

Virágokra a Nap ragyog,
éjszaka meg a csillagok,
szórják szét a mosolyukat,
ezért látsz fent annyi lyukat,
kacagnak a Holdon!

Hisz a Holdnak nincsen fénye,
ő csak a Nap tükörképe,
ő csak annak fényét szórja,
csillagokat mind leszólja,
s irigyeli folyton.

Döntsd el tehát, mivé válnál,
szomorkodni sorba állnál,
Mások fényét irigyelnéd?
Hadd bomoljon irigy elméd,
hadd fájjon a sorsod?

Vagy meglátnád: – Szép az élet,
csillogtatnád saját fényed,
mások hitét visszaadva,
visszaragyognál a Napra?
Hiszen ez a dolgod!

Legyél te is nyíló virág!
Legyen jó érzés nézni rád,
Mosolyod szórd szerte széjjel,
csillag legyél minden éjjel,
s legyél ettől boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Országos kör-kor-kórkép


Aranyosi Ervin: Országos kör-kor-kórkép

Olyan korban élünk, hol nagyok a házak,
ám a házak mélyén kevesen tanyáznak,
kevesebb a gyermek, idő sincsen rájuk,
örülnek a szülők, ha akad munkájuk.
Nagyobb a kényelem, azt ki kell használni,
többet szórakozni, nagyokat zabálni.
Egyre több a gyógyszer, kevés az egészség,
a laikus buta, ezt már belénk vésték.

Tekintélytisztelet orvosnak, ügyvédnek,
de az ő tudásuk semmitől sem véd meg!
Hisz csak a tünetet tudják orvosolni,
vagy épp a pénzt védik, lehetne sorolni…
A magas végzettség kevés tudást takar,
nem törődik mással, csak magának kapar!
A tudományt pedig, érdek szponzorálja,
logikát ne keress, a tudás “nem pálya”!

Túl sok a szakértő, kevés a megoldás,
minden problémához akad hozzátoldás.
Alig van kapcsolat ember, s ember között,
megbecsülés, jó szó, messzire költözött.
Információk közt a szeretet elvész,
alig akad okos, értelmes, vagy elmés.
Mindenből a sok kell, s jóból már alig jut,
munkánkkal a Multit, s Bankot gazdagítjuk!

Gyors ételt fogyasztunk, emésztésünk lassabb,
mérgek ízesítnek, élvezetet adnak.
Az ország kirakat: – “Sokkal szebben élünk!”
Változni, megnyílni egyre jobban félünk.
Aki látja mindezt, az már nem mer szólni,
mert fél, mit fognak rá mások válaszolni.
Népünk bölcsessége nem jut el a mába!
Az is kivándorolt rég Amerikába!

Aranyosi Ervin © 2018-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva