Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szemetel az ősz

Aranyosi Ervin: Szemetel az ősz

Aranyosi Ervin: Szemetel az ősz

Szemetel az ősz és mégsem
haragszunk meg érte,
szeretettel nézünk a sok
elsárgult levélre.
Színt visznek az elmúlásba,
jobb kedvre derítve,
a világnak körforgását
lelkünkbe vetítve.
Ne borongj az elmúláson,
legyen jó a kedved,
találd meg a lét csodáit,
már csíráznak benned.
Lelked mélyén megújulva,
láss egy újabb álmot,
vidámsággal keltsd életre
a sírós világot!

Aranyosi Ervin © 2019-10-12.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Őszben borongva

Aranyosi Ervin: Őszben borongva

Borongva ült az őszi csend a fákon,
fájdalmasan haldoklott a világ.
Merengett lassú, sötét elmúláson,
miközben fentről felhő-könny szitált.
A levelekről a nyár vére cseppent,
az elmúlásban volt valami szép.
Reményt keltett a kósza levelekben:
– jön majd tavasz, egyszer majd színre lép.

De addig jöjjön a keserű álom,
hulljon a fákról földre rőt avar,
hogy ami él még ott lent, mégse fázzon,
legyen paplan, mi melegen takar.
Ha majd az ég fehér álmokat szőve,
magára húz egy másik takarót,
melengesse a csepp magból kinőve,
a jövőben is majd élni akarót!

Legyen az alvó álmok őrizője,
melyben a jövő pislákol tovább,
tavasz felé az ősök hírvivője,
mely önmagában őrzi a csodát!
Az ősz csendjében ott van az ígéret,
a haldoklásban, újjá születés.
S ott a remény, hogy talán majd megéled,
mikor életre kel majdan a vetés…

Aranyosi Ervin © 2019-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Merengés az őszben


Aranyosi Ervin: Merengés az őszben

Még néhány kedveset mosolyog ránk a Nap,
amíg mosolyogni még ereje marad.
Gyakran, szégyenlősen felhők mögé bújik,
s tán ott is maradna a zord télen túlig.

Mikor látjuk arcát, szívünk átmelegszik,
s akkor ébredünk rá, hogy mennyire tetszik,
ha éltető fényét szórja a világra,
mikor levelet fest bokorra, faágra.

A szeretet fénye árad ránk felőle,
s jobb, ha a szívünkbe elteszünk belőle,
hiszen a jeges szív könnyebben felenged,
ha a napsugárral másik szív melenget.

Szél jön, s erőszakkal tépkedi a fákat,
jeges kezeivel simít minden ágat,
didergő levelek bele is pirulnak,
ahogy hideg kezek a testükhöz nyúlnak.

Megborzong némelyik, de mind útra készül,
általuk a vén ősz színarannyá szépül.
Levelek felszállnak, pillangókká vállnak,
majd a szél dalára, körben táncot járnak.

Gyönyörködünk benne, az ember csak ámul,
csodás színkavalkád, ami elénk tárul.
De nem haldoklás ez, csak az élet része,
s tavasszal megújul a világ egésze.

Addig, itt az idő, lelkünknek pihenni,
kicsit begubózni, pillangóvá lenni,
mire jön a tavasz a csodás kikelet,
újra táncra keljek, szeretettel veled.

Még néhány kedveset mosolyog ránk a Nap,
s érezteti velünk, hogy az idő szalad.
Ám itt van az idő, le kell hogy lassuljunk,
hogy jövőt teremtő merengésbe hulljunk.

Aranyosi Ervin © 2019-09-06
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búcsú a fecskéktől


Aranyosi Ervin: Búcsú a fecskéktől

Indulásra készen
állnak már a fecskék,
hogy a kéklő eget
sötétebbre fessék.

Aztán neki vágnak
egy távoli világnak,
ahol télen ételt,
s meleget találnak.

Drága csivitelők,
jó utat kívánunk,
aztán gyertek vissza,
mert mi visszavárunk.

Szívünkhöz nőttetek,
hozzatok új tavaszt,
ami az arcunkon
vidám mosolyt fakaszt.

Aranyosi Ervin © 2019-08-30
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Nógrádi Katalin festménye

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Építettem egy nagy bárkát,
mert már jön a vízözön.
A jó Isten súgott nékem,
ezt hálásan köszönöm!

Meghívtam hát szeretettel,
minden állatból egy párt,
hogy hajómon vészeljék át
a végzetes szökőárt.

A hajóm is szépen megtelt,
mikor a víz leszakadt.
Biztonságban elhelyeztem
minden emlőst, s madarat.

Túléltük és én megtettem,
mit az ember tehetett.
Tetteimet vezérelte
a jóság, s a szeretet.

Talán eztán szebb világ jön,
újra éled a remény,
Az emberi sötétségben
felgyullad a lámpafény.

Elvonult az özönvíz
és végre partot érhetünk.
Gondolkozzunk, a természet
mit taníthatott nekünk!

Ám ha ebből sem tanulunk,
mivé válik a világ?
Megrázza a Föld majd magát,
s nem lesz több gondja mi ránk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-23
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról


Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról

A kígyó egy nagyon-nagyon hosszú állat,
hosszabb, mint akármely ugráló kötél.
Elég földhözragadt, nem is növeszt lábat.
Részeg módra járva, cikk-cakkozva él.

Patikák tábláin nyújtogatja nyelvét,
hiszen a sok gyógyszer méreggel teli.
Könnyedén felrúgja a barátság elvét,
s ki barátnak hiszi, keblén melengeti.

Olyan hasoncsúszó, ki magát többre tartja,
alulról nézi le az ellenfelét.
Hüllői mivoltát takarni akarja,
ha lát, ki is gúnyol, nyelvet ölt feléd.

Van, ki a hátából szíjat is hasíthat,
vagy akár kihúzza a méregfogát.
Szuggesztív nézése vonzhat, vagy taszíthat,
s kit megmar, az túlvilágra nyafog át.

Van, hogy örömében bőréből kibújik,
levetett helyére, újabbat növeszt.
A tudatlan állat, kígyóbőrbe bújik,
ha óriás a kígyó, gyakran teszik ezt.

Vannak kicsi kígyók, s vannak óriások,
akad köztük mérges, s végtelen nyugodt.
Vannak emberben is kígyóhasonmások,
a jellemük ilyen, és ez köztudott…

Aranyosi Ervin © 2019-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hej, ha veréb lennék!


Aranyosi Ervin: Hej, ha veréb lennék!

Verebek ugrálnak a diófaágon,
fényes jókedvüket igen csak csodálom!
Nem aggasztja őket, hogy mit hoz a holnap,
egész világukat így találják jónak.

Csiripelésüktől felébred a lelkem,
tán repülnöm kéne, vígan útra kelnem?
Megkeresni néhány jókedvű barátot,
s elmesélni nekik, a szemem mit látott.

A szívem mit érzett, a fülem mit hallott,
mikor a világom önmagáról vallott.
Amikor rájöttem: – egyszerű az élet,
és hogy minden lélek szabadabban élhet.

Hej, ha veréb lennék, verset csiripelnék,
a többi verébben közönségre lelnék,
aztán meghallgatnám mások költeményét,
miként csillogtatja költői erényét.

Aztán tovaszállnék, s elmondanám újra,
míg a többi veréb szépen megtanulja.
Együtt csiripelnénk tovább azt a verset,
élvezve, hogy lelkünk békét ünnepelhet.

Hej, ha veréb lennék a diófaágon,
folyton csiripelnék, mindig, s mindenáron!

Aranyosi Ervin © 2019-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búbos banka

Festmény: Matyikó Tibor – BÚBOS BANKA

Aranyosi Ervin: Búbos banka

Az év madara is volt a Búbos banka,
kitüntető címét nem véletlen kapta.
Látványos külleme, nemes hasznossága,
rászolgált a címre e kedves madárka.
Jól alkalmazkodik erdőhöz, síksághoz,
termőföldhöz, kerthez, azaz fűhöz-fához.
Köztük eleségét könnyedén megleli.
rovarból, lárvából készül a reggeli.
Ideális eszköz hosszú, hajlott csőre,
így hiába bújnak egy lyukba előle.
Lótetű és tücsök így nem menekülhet,
étlapjára sokszor, s könnyedén kerülhet.

Aranyosi Ervin © 2019-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fakopáncs a fák doktora

Fotó: Borsné Katalin

Aranyosi Ervin: Fakopáncs a fák doktora

Kopogtattam, beengedtek,
láthatod, már bent vagyok.
Ahová a csőröm befér,
fanyüvőt én nem hagyok.
Nem menekül hernyó, féreg,
pajor soha előlem.
Nem csoda, hogy harkálydoktor
vált így végül belőlem.
Gyógyítgatom én a fákat,
eleségem, ami rág.
Én jól lakom, a fa gyógyul,
ettől kerek a világ!

Aranyosi Ervin © 2019-05-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne dobd el!


Aranyosi Ervin: Ne dobd el!

Hogy működik? Szemet – szemért!
Mit kapsz majd a szemetedért?
Világodban, ha visszanézed,
egyre több lesz a szeméthegy!
S ne hidd, hogy ahhoz van jogod,
hogy ami nem kell, eldobod!
Előbb-utóbb szemét leszel,
s téged visznek szemétre el.

Válogass ki, amit lehet,
ne növeld a szemét hegyet!
Használható némely anyag?
Azt tedd külön, ne légy hanyag.
Ésszel élj és ne pazarolj,
eldobottért le kell hajolj!
Azon járjon folyton eszed,
kihalsz, hogyha nem így teszed.

Egészséged fogja bánni,
s ha mindenhol lomot látni,
belefullad a világod,
s vele saját sírod ásod.
Mit hagysz így az utókorra,
mikor ők jönnek majd sorra?
Egy haldokló természetet?
Bűzt és mocskot, enyészetet?

Ne más szedje a szemeted,
jobb ha figyelsz, hová teszed!
Figyelj jól a tárolásra,
ezt a gondot ne bízd másra!
Hidd el, jövőnk akkor lehet,
ha óvjuk a környezetet,
nem szórjuk szét szemetünket,
tisztítsuk meg szép Földünket!

Aranyosi Ervin © 2019-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva