Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Eskü a kutyának


Aranyosi Ervin: Eskü a kutyának

Nem költözöm el soha nélküled,
történjen bármi, hozzám tartozol!
Örökké, s mindig itt leszek neked,
hisz életembe oly sok jót hozol.

A ragaszkodás, hidd el, kölcsönös,
hűséged – érzem – viszonoznom kell!
Én nem is értem, mért oly különös,
– ha velem maradsz, én sem hagylak el!

Vállaltam, hát rólad gondoskodom,
lesz ételed, s nem éhezhetsz soha!
Amíg csak élsz jó barátom leszel,
lehet a létem bármily mostoha.

Sosem hagyom, hogy téged bántsanak,
s ahogy te rám, majd vigyázok reád.
s minden nap várom, újra lássalak,
mert te vagy az, aki szívembe lát.

Ha megöregszel én még itt leszek,
boldoggá téve nehéz napjaid.
Ha elmész majd, érzed, hogy könnyezek,
mert jóságod a lelkemben lakik!

Aranyosi Ervin © 2017-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megérett a kajszibarack


Aranyosi Ervin: Megérett a kajszibarack

Megérett a kajszibarack, tündöklik a bőre.
A ruhája a napfénytől váltott ünneplőre!
Fenn, a fákon mosolyognak, jelzik: ízük édes!
Leszedni a fáról őket lassan esedékes!
Színük sárga, narancssárga, helyenként piroslik,
húsuk édes, ízes, nedves, szájunkban elomlik.
Amit nem tudunk megenni, eltesszük befőttnek,
jó lesz később, amikor a hűvös napok jönnek.

Aztán, ami jól megérett, jó lesz majd lekvárnak,
azokra a barackokra már az üstök várnak.
Így mentjük át őszre-télre a nyár finom ízét,
ettől majd a kenyér-szelet, s palacsinta híz’ még.
Jó lesz majd a süteménybe is a finom lekvár,
de siess, mert gyorsan elfogy, rád sokáig nem vár!
A barackban ott a nyárnak ezer szép emléke,
télen aztán újra éled, hiába lett vége.

Mert a barack megmutatja, mily édes az élet,
a Nap ízét megőrizve elkényeztet téged!
Aki pedig szomjas fajta, s kit ural a bánat,
az megfőzi a barackot házi pálinkának.
A Nap fénye a jókedvet ott is garantálja,
pohár alján, ha elveszett, biztos megtalálja.
Megérett a kajszibarack, fogyasszunk belőle,
a többit meg tegyük félre, jó lesz majd jövőre!

Aranyosi Ervin © 2017-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A negyedik fióka kalandja

A képre kattintva megnézhető a videó is!


Aranyosi Ervin: A negyedik fióka kalandja

Négyeske a negyedik volt, ki nehezen született,
kikeléskor úgy kifáradt, tartott némi szünetet.
Ám kiszáradt a tojáshéj, és a meleg egyre nőtt,
a mamának melege lett, s “nem volt dunsztban a befőtt”!
Aztán jött egy földi angyal, ki a gólyát ismeri,,
kiben ott a lélekjóság, s a szíve is emberi.
Segített hát Négyeskének, s lám a picurka kikelt,
s falatozott tele csőrrel, ha már megmentőre lelt.
Tisztelet a “Pót papának”, amit tesz az kész csoda,
ő Dömösön a madarak segítőkész doktora!
Négyeske is erősödik, túl van már a nehezén,
csodálatos madármentés! Gratulálok ehhez én!

Aranyosi Ervin © 2017-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…


Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…

Szél suttog a fákkal, s nem marad titokban,
odafent az égen, villám fénye lobban.
Esőt síró felhő döngeti az eget,
mintha önmagába verne apró szeget.

Könnycseppjeik már a tetőnkön kopognak,
mért búsulnak vajon? Miértünk zokognak?
A cseppeket a föld szomjasan beissza,
vizét fűnek, fának adja egyre vissza.

Vágtat a szél tovább, viharos az élet,
szomorúra váltott ma a bús természet.
Napját, meleg fényét felhők mögé rejti,
derűjét, mosolyát könnyen elfelejti.

Pedig új nap ébred, minden egyes napra,
s kitehetnéd lelkét száradni a Napra.
Hadd teljen meg fénnyel, vidám nevetéssel,
mosoly-magot szórva víg, derűs vetéssel.

Vajon mit súghatott a szél a sok fának?
Ígérte, holnaptól szebb világot látnak?
Vagy csak táncba hívta, a sok hajló ágat,
hogy együtt repülve éljenek meg vágyat?

Csendesül a vihar, a szél is lelassul,
kiragyog a Napunk végtelen magasról.
Simogat, hogy arcunk legyen méltó tükre,
fénylő szeretettel néz mindegyikünkre.

Tudom, mit suttogott a jó szél a fáknak:
– Tartsatok ki, rátok vidám napok várnak!
Fény árad reátok, megújuló derű,
tartsatok ki, élni, igazán nagyszerű!

Aranyosi Ervin © 2017-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nézd a kelő Napot!


Aranyosi Ervin: Nézd a kelő Napot!

Kelő Nap simítja fényével a Földet,
fű, fa ébredezik, s ölt magára zöldet.
Apró hangszórókból madárdal kel szárnyra,
teremtőnk mosolyog rá a nagyvilágra.
Ébredj te is lassan, hálával szívedben,
akarj mától élni, boldogulni szebben.
Akard felfedezni mindenben a szépet,
szeretet folyódban áradjon az élet!

Hagyd hát, hogy arcodra mosoly-fény terüljön,
hagyd, hogy a világ is jó kedvre derüljön!
Belső ragyogásod ne tartsd meg magadnak,
hisz, akik szeretnek, önmagukból adnak.
A kelő Nap fénye arcodon ragyogjon,
hagyd, hogy mosolyodtól más is gazdagodjon!
Élvezd minden perced, a madarak hangját,
szellő susogását, szorgoskodó hangyát.

Hiszem, fontos lenne a szívedbe vésni:
– Sosem kell rohanni, mert nincs mit lekésni!
Figyelj az utadra, nem a cél a fontos,
lásd meg mi történik, mi változik pont most!
Légy boldog a mában, élvezd, amit láthatsz,
ne hidd, hogy majd egyszer boldogabbá válhatsz!
Ha csak jövődre vársz, s azon jár az eszed,
a teremtő mádat gátlásossá teszed.

Nézd a kelő Napot, felkúszik az égre,
nem gondol tegnapra, a tovaszállt rég-re.
Nem aggódik azon, mit hoz majd a holnap,
sikert, pénzt, csillogást, vajon mikor, s hol kap?
Legelteti szemét csodaszép világán,
lombosodó fáin, sok kinyílt virágán.
Édessé teszi a Föld összes gyümölcsét,
figyeld meg a Napot, szép világunk bölcsét!

Aranyosi Ervin © 2017-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyurgyalag


Aranyosi Ervin: Gyurgyalag

Fán vagy villanydróton ücsörgő madárka,
röptében csap le a repkedő bogárra.
Darázs, légy vagy bögöly nem menekül tőle,
szitakötő, lepke sem száll el előle.
Májusban érkezik téli szállásáról,
Lényegében csak a telet tölti távol.
Színpompás ruhája okozhatja vesztét,
mert néhány „oktondi” dísznek hiszi testét.
Ám nem olyan csodás halottként kitömve,
mint amikor röpköd élve, örömködve.

Aranyosi Ervin © 2016-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!


Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!

Tudod, minden fecskét meg kellene védned,
sok szúnyogot eszik, ami szívná véred!
Ne verd le otthonát, védd a fecskefészket!
Hadd dolgozzon érted az óvó természet!

Bár egy fecske sosem tud csinálni nyarat,
de vérszívót pusztít. Védd hát e madarat.
Akár egy kilót is megeszik naponta!
Ne a vegyszert zúdíts tehát a habokba.

Mert a vegyszer szórás tereád is káros,
természet ellenes, néha már halálos.
Csupán pár embernek, hoz a dolog hasznot,
vegyszerrel az élőt sorban megfullasztod.

Ha a természetet nem óvod meg, félő,
nem lesz világodban semmi, ami élő!

Aranyosi Ervin © 2017-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha ráérnél…


Aranyosi Ervin: Ha ráérnél…

Fölénk borult az égbolt, óvja, védi a földet.
A napfény palettáján kever megannyi zöldet.
Apró, színcsepp virágok, rejtenek számos titkot,
harmatcsepp bont ki álmot, s világot tükröz itt-ott.

A fénynek kupolája egy szebb világot sejtet,
pigmentek palettája ébreszt szövetet, sejtet.
Lélegző, tiszta álom, kelő holnapot táplál,
s a fű közt éledezve nyílik sok szép virágszál.

Reánk borul az égbolt égszínkék kupolája,
s éled a Föld, s a felhő vízpárát szór reája.
A fű is csendben nő fel, az ég felé kinyúlva,
s madárdal csempész hangot, trillával csendbe hullva.

Millió mozdulatból nyugalom csendje árad,
csodás hajnalra ébred az élő ember, s állat.
Tudod, ha nem rohannál, meglátnád ezt a szépet,
s boldoggá is tehetne a lazán merengő élet!

Aranyosi Ervin © 2017-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Találkozás egy gólyával


Aranyosi Ervin: Találkozás egy gólyával

Hosszú lábú, piros csőrű,
kelepelő gólya,
messze szálló vándormadár,
kémények lakója.
Oly jó látni, ahogy büszkén
lépegetsz a réten,
tücsköt-békát szedegetve
takarítgatsz éppen!
Néha én mentem utánad,
majd nyomomban jártál,
kivívtad a figyelmemet,
vagyis rászolgáltál.
Köszönöm a bizalmadat,
hogy közel engedtél,
megtisztelő, hogy pár percre
útitársam lettél.
Kívánom, hogy boldog legyél,
találd meg a párod,
életeddel, szépségeddel
szebbítsd a világot!

Aranyosi Ervin © 2017-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mosolygósan…


Aranyosi Ervin: Mosolygósan…

Mosolygósan ébredt a Nap,
menekült az éjjel.
A napocska meleg szívvel
tekintgetett széjjel.
Zöldbe öltözött világot,
vidám tavaszt látott.
Simogatott kelő magot,
fűt, fát, kis virágot.

Harmatcseppet csepegtetett,
fénnyel melegített,
minden álmos, borús arcot
vidámra derített.
Mosolygósan ébredt a Nap.
Vegyél példát róla!
Képzeld, ha a te mosolyod
ilyen napfényt szórna!

Ébredjetek, ébredjetek,
csodaszép a reggel!
Vidámítja a lelkünket
kismadár sereggel.
Tilinkó és fafurulya
min kis torkuk játszik,
ha figyeled a dalukat
a világ szebbnek látszik.

Mosolygósan ébredj te is,
arcod hadd ragyogjon,
kívánom, hogy a mosolyból
lelked ki ne fogyjon!
Add csak tovább jó kedvedet,
viruljon az élet!
Látod, milyen csodát művelt
ma reggel is véled?

Aranyosi Ervin © 2017-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva