Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Festmény: Forgóné Vera

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Elmúlt a nyár, a Nap vére a fákra folyt.
Zöld színük bebarnult, vörösre fakult.
Millió levél még éli azt az álmot,
de lassacskán elalszik a nem túl régi múlt.

Madárdal emlékét őrzik a szívükben
és a tiszavirág röpke ünnepét.
Bronzzá aszalódó levelek peregnek,
s szállnak a szél hátán lengén szerteszét.

Lám, egy pillanatra megáll minden élet,
és az elmúlásnak hírén elmereng.
A Nap megfakultan bámulja az égről,
s lassan, álmodozón tovább ténfereg.

Csónakok a vízen lágyan ringatóznak,
nyári kalandvágyuk szálkásan kopott.
Tán új tavaszt várnak – csendben, elmerülve –
ami a folyóra életet hozott…

Partokat övező fáink elpihennek,
erőt kell gyűjteni, míg itt lesz a tél!
Felkészül a világ az újjászületésre,
s majd akkor feléled minden, ami él.

Lassan az enyészet veszi át uralmát,
elgyengül a világ, pislákol a fény.
Csak a szívek mélyén, s magok belsejében,
éli túl a telet a teremtő remény!

Aranyosi Ervin © 2018-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszi élmény

Sárga levelek – Nagy Márta festménye

Aranyosi Ervin: Őszi élmény

Csend van, csak a szél súg valamit a fülbe,
bámulom a tájat mélán, elmerülve.
Levelek reszketnek félve elmúlástól,
fatörzs áll konokul, s rettegést palástól.

Felhők rohangálnak az ezüstszín égen,
köztük kis lyuk tátong, hol kékség volt régen.
Néha a Nap fénye behunyorog köztük,
nyáron a melegét mind-mind lefölöztük.

Vé-alakban vadlúd csapat száll keresztül…
A templom tetején magányos kereszt ül.
Múlton elmélkedik – széttárva a karja –
az idő múlását lefogni akarja.

A fákról a tóba bús levelek esnek,
– apró kis csónakok – kikötőt keresnek.
Körülöttük a víz karikákat rajzol,
az emlékeimben őszt sirató dal szól.

De miért búsulok, élvezem a szépet,
belülről melegít ez a szép igézet.
Ezt mind visszaadni csak egy festő képes,
a jelent megfogni mégis lehetséges.

Ám az idő múlik, s vásznat kell cserélni,
természet csodáit lassan utolérni,
festékbe önteni a látványt, az érzést,
zajló szép világba való visszatérést.

Csend van, és a világ a Teremtőt áldja,
ünnepel a liget színes kavalkádja.
Hisz az elmúlástól nincsen okunk félni,
minden egyes korban élőn fontos élni!

Talán kicsit csendes, gyönyörű és békés,
benne elfogadás, és bölcs megbékélés.
Tudva, jön még tavasz és újjászületés,
boldoggá tesz minket ez a felismerés…

Aranyosi Ervin © 2018-10-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Haldoklik Föld-anyánk

Chemtrail, vagy túlzott légiközlekedés

Aranyosi Ervin: Haldoklik Föld-anyánk

Haldoklik Föld-anyánk, már a végét járja,
tombolva tarolja le a pénznek árja,
elpusztít az útján mindent, ami élő,
miközben hirdeti, hogy Ő istenfélő!

Életeket mérgez a rengeteg szemét,
a technokratáknak nem bántja a szemét!
Az élővilágunk haldoklik csak tőle,
míg a pénz világa gazdagszik belőle.

Az ural világot, kinek pénz az isten,
kiben együttérzés élő iránt nincsen!
Szomorú a szíve, mindnek ki ezt látja,
de a pusztításnak vajon hol a gátja?

Haldoklik a Földünk, de túl fogja élni,
csak az embereknek van ma mitől félni,
A kihalásunkhoz szépen statisztálunk,
műanyaggá válik az egész világunk.

Persze, akadnak már helyes megoldások,
ha a tudománynál még mélyebbre ások.
Fizetett tudósok nem mentenek Földet,
ha te is elfordulsz, mit várhatnánk tőled?

Csodás találmányok széfek mélyén végzik,
miközben a Földünk ezer sebből vérzik.
Műanyag csillogás nyomort, halált takar,
mert pár harácsoló egyre többet akar.

Ma, ahol a pénz van, ott van a hatalom,
mérgeznek, megölnek, s nem kérdik: – Akarom?
Menetel a világ pénzzel ásott sírba,
mi meg végig nézzük rettegve és sírva.
Aranyosi Ervin © 2018-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búcsút int a nyár


Aranyosi Ervin: Búcsút int a nyár

Itt az idő, a nyarunk most búcsút int,
s helyére lép a színes ősz megint.
Ősz a nyártól annyi gyümölcsöt kapott,
mit széjjeloszt, hogy megőrizze a Napot.

A nap rövid. Az éjszaka nyakára hág,
Színbe fordul köröttünk a nagyvilág,
tompítja azt reggel még a szürke köd,
mely szétfolyt az ábrándozó fák között.

De ránk kacsintgat még az őszi Nap heve,
és nyakon önt a síró felhők lágy leve.
A jókedvünket felkapja a kósza szél,
cserébe még elmúlt szép nyárról mesél.

Eljött az ősz, az erdő ügyes piktora,
színesre vált zöld levelek dísz-sora.
Emlékeztet, hogy az élet-kör forog,
dicsérik hát a verselő  szép sorok.

Naptár szerint ez a harmadik negyed,
reád pirít, most már komolyan vegyed!
Az elmúlást hiteti el – lám – velünk,
pedig csak egy új álomra ébredünk.

Nincs elmúlás, nincs vég, na és nincs halál,
az élet múlik, s új útjára rátalál.
Jön majd a tél, mikor végre megpihen,
de meg nem hal, csak elalszik, azt hiszem…

Aranyosi Ervin © 2018-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni


Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni

Virágok közt eltévedni,
velük együtt szebbé lenni,
általuk is jobbá válni,
a jó utat megtalálni,
talán ez a dolgom!

Látod, én is virág lettem,
hiszem, nem csak eltévedtem,
köztük helyem megtaláltam,
én magam is azzá váltam,
szépségüket hordom.

Mosolyuk az arcom dísze,
mikor meglátsz, vajon hívsz-e,
szórjam rád is jó kedvemet,
én már tudom, mi kell neked,
jó kedved megtoldom.

Virágokra a Nap ragyog,
éjszaka meg a csillagok,
szórják szét a mosolyukat,
ezért látsz fent annyi lyukat,
kacagnak a Holdon!

Hisz a Holdnak nincsen fénye,
ő csak a Nap tükörképe,
ő csak annak fényét szórja,
csillagokat mind leszólja,
s irigyeli folyton.

Döntsd el tehát, mivé válnál,
szomorkodni sorba állnál,
Mások fényét irigyelnéd?
Hadd bomoljon irigy elméd,
hadd fájjon a sorsod?

Vagy meglátnád: – Szép az élet,
csillogtatnád saját fényed,
mások hitét visszaadva,
visszaragyognál a Napra?
Hiszen ez a dolgod!

Legyél te is nyíló virág!
Legyen jó érzés nézni rád,
Mosolyod szórd szerte széjjel,
csillag legyél minden éjjel,
s legyél ettől boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Képzeld a helyébe magad!


Aranyosi Ervin: Képzeld a helyébe magad!

Mi lenne, ha téged csak úgy kidobnának,
mert nem kellesz többé kutyádnak, macskádnak.
Öreg vagy és beteg, nincs már semmi hasznod,
minden álmod, vágyad a szögre akasztod.

Nem tudsz már úgy futni, nem teszed a dolgod,
szeretni sem tudsz úgy, nem is vagy már boldog.
Csak lógatod fejed, halálodat várod,
már csak megtűrt lényként tekint rád családod.

Mit szólnál, ha most már utcára tennének,
nem is ápolnának, s nem is etetnének?
Elfelejtenék, hogy milyen voltál régen,
s tengethetnéd sorsod kegyelem kenyéren?

Lásd be, mit érezhet egykori kedvenced,
ha jó öreg mancsait végleg elereszted?
Tényleg ezt érdemli, ki hűséggel szolgált,
mikor egy életet hűen pazarolt rád?

Aranyosi Ervin © 2018-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én és a cicám


Aranyosi Ervin: Én és a cicám

Mikor bejön, köszön nekem.
Vajon minek köszönhetem
ezt a bájos cicahangot,
mely megtisztel, adva rangot?
Mert én vagyok a gazdája,
s hogy ezt tudjam, ügyel rája!
Ha tehetem, fel is veszem,
simogatom, kényeztetem.

Dorombolva hálálkodik,
és a lelkünk találkozik.
Nem is tudja az az ember,
aki így szeretni nem mer,
életéből mi hiányzik,
ha a lelke végre játszik.
Hisz jó, ha van kit szeretni,
és viszont szeretve lenni.

Nem véletlen, hogy a macskám
szeretete mindig hat rám.
Mikor éhes, megint jelez,
egy kis figyelmet így szerez.
Megyek vele a konyhába,
tápot öntök cicatálba.
Simogatom, biztatgatom,
s rögtön fogy a kaja-halom.

Gyakran végig is kell várni,
nem elég csak kiszolgálni!
Jó, ha ott állok mellette,
s végig nézem, hogy megette.
Aztán megyünk a dolgunkra,
engem persze vár a munka,
Lefekszik a közelemben,
vagy épp leül velem szemben.

Innentől ő vigyáz engem,
s tán a lelket tartja bennem.
Teszem dolgom, ő már alszik,
már a szuszogás sem hall’szik
De tudjuk, hogy ott a másik,
a szeretet szinte látszik,
ami összeköti lelkünk.
De jó, hogy egymásra leltünk!

Aranyosi Ervin © 2018-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Villásfarkú fecskemadár


Aranyosi Ervin: Villásfarkú fecskemadár

Villásfarkú fecskemadár,
veled tele volt a határ!
Villanydrótokon ültetek,
mint kottán a hangjegyek.
Csivitelve és csacsogva,
hittetek a szép napokban.

Villásfarkú fecskemadár,
régen tele volt a határ!
Égen-földön ott cikáztál,
talán bizony ránk vigyáztál?
Káros rovarokat ettél,
most keresünk, hová lettél?

Villásfarkú fecskemadár,
régen tele volt a határ!
Nem repkedsz most Földön-égen,
veled szebb világ volt régen!
Alig vagytok néhányan már,
hová tűntél fecskemadár?

Aranyosi Ervin © 2018-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Medvetánc


Aranyosi Ervin: Medvetánc

Medvetáncot táncolunk!
Homlokot nem ráncolunk.
Hisz elillan minden gondunk,
búnak, bajnak búcsút mondunk,
s élvezzük az életet!

Látod, ez a medvetánc.
Ha nem köt meg szörnyű lánc,
szabad lelkünk táncba fog,
vidám, s többé nem nyafog!
Csak élvezzük az életet!

Madárdalból zene szól!
Lépj a táncba bele jól!
Lépésedre jól ügyelj,
a ritmusra jól fülelj,
és élvezd az életet!

Hiszen a tánc lüktetés,
szíved szebben lüktet és
jó a kedved, táncba fogsz,
nem csüggedsz és nem nyafogsz,
élvezed az életed.

Aranyosi Ervin © 2018-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A csiga verse


Aranyosi Ervin: A csiga verse

Jöttem olyan gyorsan, ahogyan csak bírtam!
Idefelé jövet a füvet lenyírtam!
Nyálamon felcsúsztam erre a szép ágra,
majd rácsodálkoztam a katicabogárra:
– Milyen csinos bogár, van hét csodás pettye,
amivel az Isten összecsepegtette.
Én itt megcsócsálom a szép leveleket,
ő meg megritkítja a levéltetveket.
Szóval nekem hasznos, hisz több levél marad,
amit szerénységem szájával learat!

Aranyosi Ervin © 2018-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva