Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni


Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni

Virágok közt eltévedni,
velük együtt szebbé lenni,
általuk is jobbá válni,
a jó utat megtalálni,
talán ez a dolgom!

Látod, én is virág lettem,
hiszem, nem csak eltévedtem,
köztük helyem megtaláltam,
én magam is azzá váltam,
szépségüket hordom.

Mosolyuk az arcom dísze,
mikor meglátsz, vajon hívsz-e,
szórjam rád is jó kedvemet,
én már tudom, mi kell neked,
jó kedved megtoldom.

Virágokra a Nap ragyog,
éjszaka meg a csillagok,
szórják szét a mosolyukat,
ezért látsz fent annyi lyukat,
kacagnak a Holdon!

Hisz a Holdnak nincsen fénye,
ő csak a Nap tükörképe,
ő csak annak fényét szórja,
csillagokat mind leszólja,
s irigyeli folyton.

Döntsd el tehát, mivé válnál,
szomorkodni sorba állnál,
Mások fényét irigyelnéd?
Hadd bomoljon irigy elméd,
hadd fájjon a sorsod?

Vagy meglátnád: – Szép az élet,
csillogtatnád saját fényed,
mások hitét visszaadva,
visszaragyognál a Napra?
Hiszen ez a dolgod!

Legyél te is nyíló virág!
Legyen jó érzés nézni rád,
Mosolyod szórd szerte széjjel,
csillag legyél minden éjjel,
s legyél ettől boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Képzeld a helyébe magad!


Aranyosi Ervin: Képzeld a helyébe magad!

Mi lenne, ha téged csak úgy kidobnának,
mert nem kellesz többé kutyádnak, macskádnak.
Öreg vagy és beteg, nincs már semmi hasznod,
minden álmod, vágyad a szögre akasztod.

Nem tudsz már úgy futni, nem teszed a dolgod,
szeretni sem tudsz úgy, nem is vagy már boldog.
Csak lógatod fejed, halálodat várod,
már csak megtűrt lényként tekint rád családod.

Mit szólnál, ha most már utcára tennének,
nem is ápolnának, s nem is etetnének?
Elfelejtenék, hogy milyen voltál régen,
s tengethetnéd sorsod kegyelem kenyéren?

Lásd be, mit érezhet egykori kedvenced,
ha jó öreg mancsait végleg elereszted?
Tényleg ezt érdemli, ki hűséggel szolgált,
mikor egy életet hűen pazarolt rád?

Aranyosi Ervin © 2018-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én és a cicám


Aranyosi Ervin: Én és a cicám

Mikor bejön, köszön nekem.
Vajon minek köszönhetem
ezt a bájos cicahangot,
mely megtisztel, adva rangot?
Mert én vagyok a gazdája,
s hogy ezt tudjam, ügyel rája!
Ha tehetem, fel is veszem,
simogatom, kényeztetem.

Dorombolva hálálkodik,
és a lelkünk találkozik.
Nem is tudja az az ember,
aki így szeretni nem mer,
életéből mi hiányzik,
ha a lelke végre játszik.
Hisz jó, ha van kit szeretni,
és viszont szeretve lenni.

Nem véletlen, hogy a macskám
szeretete mindig hat rám.
Mikor éhes, megint jelez,
egy kis figyelmet így szerez.
Megyek vele a konyhába,
tápot öntök cicatálba.
Simogatom, biztatgatom,
s rögtön fogy a kaja-halom.

Gyakran végig is kell várni,
nem elég csak kiszolgálni!
Jó, ha ott állok mellette,
s végig nézem, hogy megette.
Aztán megyünk a dolgunkra,
engem persze vár a munka,
Lefekszik a közelemben,
vagy épp leül velem szemben.

Innentől ő vigyáz engem,
s tán a lelket tartja bennem.
Teszem dolgom, ő már alszik,
már a szuszogás sem hall’szik
De tudjuk, hogy ott a másik,
a szeretet szinte látszik,
ami összeköti lelkünk.
De jó, hogy egymásra leltünk!

Aranyosi Ervin © 2018-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Villásfarkú fecskemadár


Aranyosi Ervin: Villásfarkú fecskemadár

Villásfarkú fecskemadár,
veled tele volt a határ!
Villanydrótokon ültetek,
mint kottán a hangjegyek.
Csivitelve és csacsogva,
hittetek a szép napokban.

Villásfarkú fecskemadár,
régen tele volt a határ!
Égen-földön ott cikáztál,
talán bizony ránk vigyáztál?
Káros rovarokat ettél,
most keresünk, hová lettél?

Villásfarkú fecskemadár,
régen tele volt a határ!
Nem repkedsz most Földön-égen,
veled szebb világ volt régen!
Alig vagytok néhányan már,
hová tűntél fecskemadár?

Aranyosi Ervin © 2018-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Medvetánc


Aranyosi Ervin: Medvetánc

Medvetáncot táncolunk!
Homlokot nem ráncolunk.
Hisz elillan minden gondunk,
búnak, bajnak búcsút mondunk,
s élvezzük az életet!

Látod, ez a medvetánc.
Ha nem köt meg szörnyű lánc,
szabad lelkünk táncba fog,
vidám, s többé nem nyafog!
Csak élvezzük az életet!

Madárdalból zene szól!
Lépj a táncba bele jól!
Lépésedre jól ügyelj,
a ritmusra jól fülelj,
és élvezd az életet!

Hiszen a tánc lüktetés,
szíved szebben lüktet és
jó a kedved, táncba fogsz,
nem csüggedsz és nem nyafogsz,
élvezed az életed.

Aranyosi Ervin © 2018-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A csiga verse


Aranyosi Ervin: A csiga verse

Jöttem olyan gyorsan, ahogyan csak bírtam!
Idefelé jövet a füvet lenyírtam!
Nyálamon felcsúsztam erre a szép ágra,
majd rácsodálkoztam a katicabogárra:
– Milyen csinos bogár, van hét csodás pettye,
amivel az Isten összecsepegtette.
Én itt megcsócsálom a szép leveleket,
ő meg megritkítja a levéltetveket.
Szóval nekem hasznos, hisz több levél marad,
amit szerénységem szájával learat!

Aranyosi Ervin © 2018-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit jósol a medve


Aranyosi Ervin: Mit jósol a medve

– Kijön, vagy bent marad? – tanakodott Lackó.
– Milyen időt jósol az idén a mackó?
Tovább álmodozni, van-e neki kedve,
vagy kint marad köztünk, szépben reménykedve?
Közeleg a tavasz, vagy a tél feltámad?
Visszamegy aludni, szundít még egy párat?
Vagy ünnepli velünk a Napot az égen,
s olyan szép tavasz jön, mint amilyen régen!

Kíváncsian várjuk, kijön-e a medve,
figyeljük az arcát, mihez támad kedve.
Lassan előcammog, most kiderül végre,
milyen időt jósol, ha felnéz az égre.
Vajon meglátja-e a saját árnyékát,
vagy mint rossz időjós, mond tücsköt, meg békát?
Vagy dörmög magában, s nem árul el titkot:
Láthatod-e eztán az erdőben itt-ott?

Hát kijött a Maci, s látta az árnyékát,
rögtön jelezte is az alvó szándékát.
Hosszú lesz még a tél, a maci úgy véli,
alszik, az életét barlangjában éli.
Na majd megfigyeljük, jó jós-e a medve,
ne legyünk a téltől úgy elkeseredve.
Van ám benne szép is, van ám benne jó is,
és ha lesz egy kis hó, élvezi Lackó is!

Aranyosi Ervin © 2018-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Majdnem hó…


Aranyosi Ervin: Majdnem hó…

Az éj leplét kihasználva
fehér hó hullt a világra.
Néma csendben érkezett…

Mint egy titok, egy varázslat,
felöltöztette a fákat,
s mindent, ami létezett.

A január szórta széjjel,
felhőbe nyúlt két kezével,
s elvetette a havat.

A szél a hátára vette,
s a földön elterítette,
várva, hogy majd mit arat?

Betakarta a világot,
nemrég kibújt hóvirágot,
s üzente, hogy itt a tél!

Ha felébred majd a reggel,
találkozhat sok gyerekkel,
és tán újra visszatér.

Mert elállt a hó esése,
s nem kérdezte, nem kevés-e?
Ennyit szórt szét, ennyi lett.

Bárcsak ennél többet adna,
s ami van már, mind maradna,
de nincs hozzá jó hideg.

Hej, te tél, de fukar lettél,
nem tudjuk, hogy mitől lett tél,
ha a hó is menekül.

Ablakunkon jégvirág nincs,
hiányzik a jégbe zárt kincs,
nem varázsolsz remekül!

Leesett a hó, s már olvad,
valódi tél, ugyan hol vagy?
Úgy várnak a gyerekek!

Csak mutatod, hogy lehetne,
S rábízod a képzeletere,
mit már látvány sem etet.

Nem vívhatnak hóval harcot,
nem pirosítsz vidám arcot,
hisz a hó meg sem marad.

Hóemberek nem készülnek,
havat felhők úgy sem szülnek,
se hó, se tél nem akad!

Aranyosi Ervin © 2018-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesélő levelek


Aranyosi Ervin: Mesélő levelek

A természet lágy ölében
leveleket olvasok.
Elvarázsol és nem számít,
merre járok hol vagyok.

Mesék kelnek szárnyra bennem,
azt súgják a levelek.
– Meséljétek most el nekem,
hogy mi történt veletek!

Meséljetek a tavaszról,
mikor a rügy kifakadt.
Fénylő Napról, az esőről,
amikor az úgy szakadt!

Meséljetek a madárról,
aki köztetek dalolt,
s álmotokról, mely meglepett,
míg a madár dala szólt.

Meséljetek kis fészekről,
mit egy madárpár rakott,
kibélelt madár lakásról,
ahol fióka lakott.

Meséljetek nyári égről,
melegről, mi lebegett,
meséljetek turistáról,
ki vidáman nevetett.

Meséljetek a patakról,
amit innen láttatok.
Mókusról mely köztetek járt,
mikor reá vártatok.

Meséljetek meleg nyárról,
amit bús ősz követett,
bántó szélről, vad viharról,
melyet eső övezett.

Meséljetek a színekről,
ami közben változott,
hogy lett zöldből, sárga, barna,
olyan, mit az ősz hozott.

Hogy lettetek ilyen szépek,
drága, fénylő levelek,
hogy lett végül a fázós föld
beterítve veletek?

A természet lágy ölében
leveleket olvasok.
Arról írnak, a lét múlik,
bőgnek már a szarvasok…

Aranyosi Ervin © 2017-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őrangyalra leltél


Aranyosi Ervin: Őrangyalra leltél

Pici vagy még, megláttad a világot,
máris találtál egy hűséges barátot.
Megismered, megtudod mennyit ér,
s amíg csak él, majd végig elkísér.

Kutyád is lesz, bohócod, játszó társad,
aki szeretni szívből el sose fárad.
Barátod Ő és őrző angyalod,
ott lesz, mikor elindulsz majd gyalog.

Körödben él, ott ék mindig veled,
s boldog lesz attól, ha közel engeded.
Megvéd ha kell, s szolgál csak boldogan,
csak füttyentesz, s máris hozzád rohan.

Ha szólsz hozzá, figyeli hangodat,
ha veszély van, annak ő hangot ad.
Megőrzi titkod, s másért sosem hagy el,
hát hűséges barátot érdemel!

Szeresd tehát, érezze jól magát,
hadd lehessen örökös jó barát,
hadd kísérjen az életben tovább,
s amíg csak él élvezd ki a csodát!

Aranyosi Ervin © 2017-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva