Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A tavasz varázsa


Aranyosi Ervin: A tavasz varázsa

Itt a tavasz zengőn,
madárdal csicsergőn.
Trillázón, ékesen,
cicomás fényesen.

Zöld ruhába bújva
tavasz ébred újra,
hogy aki él lássa:
színpompás varázsa
reményt hoz és éltet,
szemre szórva szépet.

Szél úrfi kalandoz,
közel száll a Naphoz,
fütyüli nótáját,
keresi a párját.

Beles minden zugba,
tova szalad zúgva.
Felkap néhány felhőt,
csendesen pityergőt,
levét kicsavarja,
majd tovább zavarja.

S a Nap ragyog, fénylik,
sugarát igénylik,
óhajtják virágok,
újra nyíló álmok.

Új fűszálak nőnek,
varázsolva zöldet
szerte a határba,
szeretetre várva,
s gyógyítva a szívet,
lágyul a tekintet.

A tavasz varázsa,
ráömlik a tájra,
te se gondolj másra:
a fennmaradásra!

Körforgás az élet,
s látod, újra éled!
A tavasz varázsol,
s élni akarásról
szól a madár ének,
s megújul a lélek!

Aranyosi Ervin © 2017-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tisztelet


Aranyosi Ervin: Tisztelet

Tisztellek, mert lehajoltál,
emberszámba vettél.
Nem vezetett önző érdek,
csak szívből szerettél.
Boldoggá tesz kedvességed,
nyílt elfogadásod,
figyelmedet adod nekem,
és odaadásod.
Nem kritizálsz, nem ítélsz meg,
elfogadsz ilyennek,
szeretettel behódoltál
érző, szép szívemnek.
Hálás vagyok, hogy ismerlek,
szebbíted világom,
gyönyörűség a lelkemnek,
ha arcodat látom!

Aranyosi Ervin © 2017-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavasztündér eljött közénk


Aranyosi Ervin: Tavasztündér eljött közénk

Tavasztündér, lám felébredt,
s vele az alvó természet.
Minden lélek csak őt várta,
szívét minden lény kitárta.

De jó, megjött, vártuk nagyon,
ki keleten, ki nyugaton,
ő is megunta a telet,
jöjjön végre a kikelet!

Varázspálcával kezében
a mezőre ballag szépen,
majd ellejti tündértáncát,
s lengeti a bűvös pálcát.

Varázsszavak hangolódnak,
véget vetve fagynak hónak,
forrás vize csilingelve,
nekiered vízre lelve.

Menekül a tél előle,
most kapunk csak új erőre,
szívünk örül, nagyot dobban,
télboszorkány összeroppan.

Bimbódzik a szép természet,
nézd csak, legyen benne részed!
Színes, fényes világ épül,
ami rút volt, most megszépül.

Tavasztündér eljött közénk,
rajta színes, szép öltözék.
Tavaszt varázsolt a földre,
a természet így vált zöldre!

Aranyosi Ervin © 2017-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tarka a világ

Aranyosi Ervin: Tarka a világ

Színes, tarka a világ,
engedd könnyen hatni rád!
Fogadd el és élvezd ki,
így már könnyebb létezni!
Csodálkozz rá mindenre,
ha csupán egy szín lenne,
nem virulna jó kedved,
nem nőne a vágy benned!
Élvezd hát ki, légy vidám!
Én is hagyom hatni rám,
ettől ragyog mosolyom,
ha kéred, hát od’adom!
A világunk csodaszép,
színes a Föld és az ég,
és ha hagyod hatni rád,
boldoggá tesz a világ!

Aranyosi Ervin © 2017-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kinyílt a hóvirág

Kinyilt a hóvirág
Aranyosi Ervin: Kinyílt a hóvirág

Jöttem, hogy szólhassak:
– Itt a tavasz, látod?
Én is találtam egy
nyíló hóvirágot.
A hóvirág tudja,
mikor kell kinyílni,
mikor kell virulni,
kikeletről írni.
Ne nézd a hőmérőt,
ne törődj a a széllel!
Hagyd szíved megnyílni,
azzal többet érsz el!
Öltöztesd lelkedet
szépen ünneplőbe,
mert kinyílt a tavasz
első hirdetője…

Aranyosi Ervin © 2017-03-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszodik

tavaszodik
Aranyosi Ervin: Tavaszodik

Levetette a Föld  téli rossz gúnyáját,
most az égi pásztor terelgeti nyáját.
Rossz kedvű felhői a télért zokognak,
könnyeik a földre vízcseppként potyognak.
Sírjatok csak felhők, én bizony nem bánom,
végre sutba dobom megunt nagykabátom.
Kitárom a lelkem, szép tavaszra várva,
végre szabad leszek, nem leszek bezárva.

Végre repülhetek zúgó szelek szárnyán,
nem borongok tovább téli napok árnyán.
Kitárom lelkemet, hagyom megújulni,
vele komor kedvem biztos el fog múlni.
Arcomon a mosoly bimbódzik, virágzik,
napsugara fénylik, derű-cseppben ázik.
Kinyílik a tavasz ezer kis virága,
új rügyeket növeszt szép fám minden ága.

Lám még a szívem is jókedvűbben dobban,
éled a természet, s nem marad titokban,
hiszen kismadarak viszik szerte hírét,
dalukkal a remény magvát terítik szét.
A fű kíváncsian bújik ki a földből,
eddig csak álmodott puha, selymes zöldről,
most majd megalkotja, összefogva, szépen,
ahogy széjjel terül a tavaszi réten.

De jó, hogy világunk képes megújulni,
hogy a sötétség már lassan el fog múlni,
s megtelik a lelkünk vággyal, szeretettel,
kikelet szavára felébred az ember.
Fúj a tavaszi szél, a felhők repülnek,
hideg, téli napok emlékbe merülnek.
Egyre erősebben ragyog ránk szép Napunk,
sugarától reményt, fénylő hitet kapunk.

Aranyosi Ervin © 2017-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszi dal

tavasz
Aranyosi Ervin: Tavaszi dal

Csurran-cseppen az eső,
szép Napocska bújj elő.
Huncut nótát fúj a szél,
a világ életre kél.

Itt a tavasz, kikelet,
táncra perdülnék veled.
Huncut nótát fúj a szél,
jöjjön táncba, aki él!

Felhő szélén ül a Nap,
kezében napsugarak,
földre dobva szórja szét,
tavasz veszi kezdetét.

A sok madár mind dalol,
tavasz vidám hangja szól,
Huncut nótát fúj a szél,
s mind-mind örül, aki él!

Aranyosi Ervin © 2017-02-28.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kutya az ember őszinte barátja

A kutya az ember őszinte barátja
Aranyosi Ervin:
A kutya az ember őszinte barátja

Amikor az élet magányra ítélne,
amikor a szíved ürességtől félne,
nincs másra szükséged, csak egy jó barátra,
a szomorúságod így hagyhatod hátra.

Kitölti szívedben az űrt, mi ott tátong,
s rájössz, hogy létezik öröm a világon.
Nem fázik a lelked, tőle felmelegszik,
mindaz, mi elszürkült, végre, újra tetszik.

Beszélhetsz is hozzá, kiöntheted szíved,
titkodat megőrzi hőn szerető híved.
Mikor bánatos vagy, mélyen veled érez,
közelebb húzódik a gazdi szívéhez.

Ha kell bohóckodik, s visszaadja kedved.
Tudja, milyen fontos nap, mint nap nevetned!
Elkísér bárhová, ahová szeretnéd,
a hétköznapokban örömhozó vendég.

Önzetlenül szeret, kevéssel beéri,
csupán figyelmedet, s kedvességed kéri!
Mert, tudod, a kutyánk, lelkünk földi társa,
közel a szívünkhöz, csak egy karnyújtásra.

Ha teheted gyakran húzd még közelebbre!
Ráfér a szeretet a szerető ebre!
Hálás lesz a szíve, szeme büszkén csillog.
Neki elmondhatod minden földi titkod.

Figyelmesen néz rád, segít gondolkozni,
segít a megoldást lelked elé hozni.
Kapcsolatot teremt közted, s lelked között,
amikor a szíved bánatba öltözött.

Amikor a létet nehéz elviselned,
a remény szép lángját kutyád őrzi benned!
Ha életed döccen, számíthatsz reája,
a kutya az ember őszinte barátja!

Aranyosi Ervin © 2017-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Óvd a fákat

óvd a fákat
Aranyosi Ervin: Óvd a fákat

A Föld körül van egy légvár,
a fák fújták kerekre.
Az oxigén onnan árad
felnőttre és gyerekre.

Benne mennyi álmot láthatsz,
ha az eget kémleled.
Csillagok közt szabadon száll
az emberi képzelet.

Ezért jól vigyázz a fákra,
amíg élnek, addig élsz,
a levegőd tőlük kapod,
vigyázz hát, ha jót remélsz!

Ne urald a természetet,
legyél része, s légy szabad!
Ha a fákat mégis bántják,
emeld értük fel szavad!

Aranyosi Ervin © 2017-02-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne engedd a fákat kivágni!

ne engedd a fákat
Aranyosi Ervin: Ne engedd a fákat kivágni!

Ne engedd a fákat, ne engedd kivágni!
Ne engedd a férget a húsukba rágni!
Ne hagyd mű dolgokért megölni az élőt!
Légy a megmentője, támogasd a félőt.
Kőből, műanyagból halott világ épül,
utódodnak kihalt várost hagysz emlékül.
Elfogy a levegő, nincs mi árnyat adjon!
Akard hogy világod élőn megmaradjon!
Ha kihalnak a fák, s eltűnnek a méhek,
minden műanyag lesz, s menekül az élet!
Mit adsz gyermekednek, mit hagysz rá örökül?
milyen világ néz rá üvegbúra mögül?

Vigyázz hát a fákra, mert szükség van rájuk,
ott van csak az élet, ahol van hazájuk.
Mert ha nem teszel mást, tétlenül fogsz ülni,
neked is el kell majd egyszer menekülni!
De ha csupasz a Föld, s rajta élet nincsen,
hová menekülhetsz, hová futhatsz innen?
Akik elpusztítják, majd pénzükön ülnek,
ők is veled halnak, ők sem menekülnek.
Óvjad hát a fákat, vigyázd, őrizd őket!
Ez létednek kulcsa, ők adják jövődet!
De a jelenben kell a fák mellé állni,
ne kelljen a Földnek kietlenné válni!

Aranyosi Ervin © 2017-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva