Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vadgesztenye


Aranyosi Ervin: Vadgesztenye

Barna vadgesztenye kibújt a burkából,
így vett tudomást a környező világról.
Ősszel született meg, lassú vajúdással,
megtelt kicsiny lelke tápláló tudással.
Szülő fája kincsét hordozza magában,
gyökeret ereszthet termő föld gyomrában,
apró fává nőhet ha a lét akarja,
hosszú pici törzsből kinőhet a karja.
Ágakat növeszthet, leveleket bonthat,
aztán mikor felnő szép virágot onthat.
Anyja lehet később barna gesztenyéknek,
akik ága között kisgyermekként élnek…

Aranyosi Ervin © 2017-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Telihold


Aranyosi Ervin: Telihold

Kerek korong fenn az égen,
nem volt ilyen kerek régen,
Mindig hiányzott egy része,
most lett teli az egésze!

Kerek korong, vidám fényed,
izzó Naptól kölcsönkérted?
Hogy az éjben világíthass,
csillagoknak utat nyithass!

Kerek korong, Napunk párja,
ki az éji eget járja,
Néha sápadt, néha fénylő,
néha fogyó, szűken élő.

Égi tükör, Napunk mása,
csak gyengébb a ragyogása.
Éjszakai égi vándor,
társ, ha úton éjszakázol.

Kerek korong, gurulj tovább,
less meg éji, földi csodát,
a fényeddel őrizd álmom,
kísérj el, míg megtalálom.

Felhő mögé ne bújj, kérlek!
Nyújtózom, de el nem érlek.
Kerek korong, teliholdam,
halld meg szavam, hozzád szóltam!

Aranyosi Ervin © 2017-10-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az állatok világnapján


Aranyosi Ervin: Az állatok világnapján

Olyan ez, mint a karácsony:
Az állatok világnapja!
Ma ünneplünk, és a világ
holnap majd kihűlni hagyja…

Mi lenne, ha nem csak egy nap,
hanem mindig ünnepelnénk,
az évnek az összes napján
egyformán örömre lelnénk?

Szeretetet adnánk szívből,
hadd higgye el minden állat,
hogy ez a Föld, amin élünk,
szerethető hellyé válhat.

A növény is hadd érezze,
jó gazdája már az ember.
Töltsük meg a világunkat
gondoskodó szeretettel!

Legyen minden nap karácsony,
állatok, növények napja!
Érezze a Föld lakója,
hogy a csodák földjét lakja!

Nem is kéne többet tennünk,
csupán emberekké válnunk,
az élőről gondoskodva,
szebbíteni a világunk!

Aranyosi Ervin © 2017-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az elefánt…


Aranyosi Ervin: Az elefánt…

Az elefánt vastagbőrű, igen nemes állat,
erejét ne vedd félvállról, mert erősebb nálad!
Ő a legnagyobb a Földön, nem verseng hát vízben,
ott a bálna már túlnőtte méretét több ízben.
Az elefánt állandóan lógatja az orrát,
ha a harag elvakítja, nem biztos, hogy jól lát.
Ne bosszantsd hát, sokkal inkább legyél vele jóban!
Ha trombitál ormányával, üzeni, hogy jól van!
Hosszúra nyúlt orra nem a rosszkedvét mutatja,
csak több vizet tud felszívni, amikor akarja.
Ha látod, hogy oldalra lép, jobbra-balra táncol,
próbáld követni a ritmust, legjobb ha szambázol.
Nagy fülekkel van megáldva, legyezők is egyben,
vagyis legyet hessegetnek el a nagy melegben!
Agyarait használhatja fadöntögetésre,
jobb mintha a szép szívedbe emlékeket vésne!
Négy toronyláb emeli fel földről a magasba,
nem csúszik úgy mint a kígyó, vágva magát hasra!
Ha elindul döng a föld is, nem járkál titokban,
az elefánt dübörgéstől a Föld szíve dobban.

Aranyosi Ervin © 2017-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ősz van


Aranyosi Ervin: Ősz van

Ősz van, hűvös idő,
didergős a reggel.
Nem is találkozunk
víg madársereggel.

Mogorva a kedvünk,
a lelkünk is fázik.
Felhők mögött a Nap,
s a Föld könnyben ázik.

Ám az erdő, az szép,
újra kivirágzott,
színes levél formál
ezernyi virágot.

A szélnek nem tetszik,
nagyját leszaggatja!
Gyászinduló lenne,
a szarvasbőgés hangja?

Én nem így gondolom,
inkább jövőt ígér,
hogy egyszer véget ér,
az a közeli tél.

Ha a tél közeleg,
tavasz jár nyomában.
A jövő csírája
itt ébred a mában!

Aranyosi Ervin © 2017-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem tudom megmagyarázni… (állatbarát dal)


Aranyosi Ervin: Nem tudom megmagyarázni…
(állatbarát dal)

Nem tudom megmagyarázni, miért szeretem,
hogy hűsége és bizalma mit jelent nekem.
Csak azt tudom, hogy közelében jobb ember vagyok!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom elmagyarázni, ezt érezni kell:
A máshol ébredt rossz érzésem, jóra váltja fel.
Visszahozza lelkembe az eltakart Napot!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, hogy mit érzek én,
ha megfáradtan hazatérek, s rohan már elém.
Feltöltődöm szeretettel, újra jól vagyok!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért jó nekem,
de úgy érzem, megváltoztatta az egész életem.
A szemében csak azt látom: – csodás lény vagyok!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, hogy változtam én,
de szerető szív dobog most a régi kő helyén.
A monoton kis életem új értelmet kapott!
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, léte mit jelent,
hogy szebbé teszi napjaim, az unalmas jelent.
Újra remény él szívemben, s várok holnapot,
Én úgy hiszem, a kedvenceink földi angyalok!

Nem tudom megmagyarázni, de nem is akarom,
miért öröm minden perc és minden alkalom?
Lényeg az, hogy bántani őt sohasem hagyom,
része lett az  életemnek, s szeretem nagyon,
része az én életemnek, s szeretem nagyon!

Aranyosi Ervin © 2017-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eljött az ősz


Aranyosi Ervin: Eljött az ősz

Eljött az ősz, mint minden évben,
s hogy miért kedves énnekem?
Talán, mert folyton megcsodálom,
színessé teszi életem..

Kimegyek hát egy árnyas parkba,
s körül hordom tekintetem.
Figyelem múló szép varázsát,
hogy mit mutat megint nekem.

Levelek szállnak ágról-ágra,
kergeti őket lenge szél.
Elmúlást hozva a világra,
egy újabb tavaszról mesél.

Hallgatja Napunk fenn az égen,
aranyló fénye megkopott.
Nem ragyog úgy, mint nem oly régen,
fényéből tán a Hold lopott.

Nézem a fák színes ruháit,
mind-mind bohócnak öltözött.
Érzem bohémmá őszült lelkük
mesevilágba költözött.

Talán a Föld most halni készül?
Vagy csak álmodni megpihen?
Megállna örök körforgása?
– Az nem lehet, én nem hiszem!

Mégis leveti rőt ruháját,
eldobja mind a színeket,
pucér fákat már nem takarja,
s a gúnyos szél megint nevet!

Nézem a megalázott fákat,
hisz nem csak levelük veszett,
hitük sincs már, s tán tőlem várnak,
új tavaszra ígéretet.

Ne sírjatok, nincs minden veszve,
épp csak a szél megágyazott,
álom borul a nagy világra,
s ne félj te fa, nem vagy halott!

Csupán csak megpihenni kéne,
tavaszra erőt gyűjteni,
álmodni boldog, szebb világot,
amit új év tölt majd teli.

Nem múlik el soha az élet,
egy nap majd újjá születik.
Legyetek büszkék a jövőre,
ti lesztek majd a szüleik.

Az elmúlás csak pillanatnyi,
halált új születés követ.
Nehezen megy, ki menni készül,
s örül, ha újra eljöhet.

Kísérjen halkan öröm-óda,
zenéljen hozzá kósza szél.
Álmod erőd majd visszaadja,
hogy újra élő, s szép legyél!

Aranyosi Ervin © 2017-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eskü a kutyának


Aranyosi Ervin: Eskü a kutyának

Nem költözöm el soha nélküled,
történjen bármi, hozzám tartozol!
Örökké, s mindig itt leszek neked,
hisz életembe oly sok jót hozol.

A ragaszkodás, hidd el, kölcsönös,
hűséged – érzem – viszonoznom kell!
Én nem is értem, mért oly különös,
– ha velem maradsz, én sem hagylak el!

Vállaltam, hát rólad gondoskodom,
lesz ételed, s nem éhezhetsz soha!
Amíg csak élsz jó barátom leszel,
lehet a létem bármily mostoha.

Sosem hagyom, hogy téged bántsanak,
s ahogy te rám, majd vigyázok reád.
s minden nap várom, újra lássalak,
mert te vagy az, aki szívembe lát.

Ha megöregszel én még itt leszek,
boldoggá téve nehéz napjaid.
Ha elmész majd, érzed, hogy könnyezek,
mert jóságod a lelkemben lakik!

Aranyosi Ervin © 2017-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megérett a kajszibarack


Aranyosi Ervin: Megérett a kajszibarack

Megérett a kajszibarack, tündöklik a bőre.
A ruhája a napfénytől váltott ünneplőre!
Fenn, a fákon mosolyognak, jelzik: ízük édes!
Leszedni a fáról őket lassan esedékes!
Színük sárga, narancssárga, helyenként piroslik,
húsuk édes, ízes, nedves, szájunkban elomlik.
Amit nem tudunk megenni, eltesszük befőttnek,
jó lesz később, amikor a hűvös napok jönnek.

Aztán, ami jól megérett, jó lesz majd lekvárnak,
azokra a barackokra már az üstök várnak.
Így mentjük át őszre-télre a nyár finom ízét,
ettől majd a kenyér-szelet, s palacsinta híz’ még.
Jó lesz majd a süteménybe is a finom lekvár,
de siess, mert gyorsan elfogy, rád sokáig nem vár!
A barackban ott a nyárnak ezer szép emléke,
télen aztán újra éled, hiába lett vége.

Mert a barack megmutatja, mily édes az élet,
a Nap ízét megőrizve elkényeztet téged!
Aki pedig szomjas fajta, s kit ural a bánat,
az megfőzi a barackot házi pálinkának.
A Nap fénye a jókedvet ott is garantálja,
pohár alján, ha elveszett, biztos megtalálja.
Megérett a kajszibarack, fogyasszunk belőle,
a többit meg tegyük félre, jó lesz majd jövőre!

Aranyosi Ervin © 2017-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A negyedik fióka kalandja

A képre kattintva megnézhető a videó is!


Aranyosi Ervin: A negyedik fióka kalandja

Négyeske a negyedik volt, ki nehezen született,
kikeléskor úgy kifáradt, tartott némi szünetet.
Ám kiszáradt a tojáshéj, és a meleg egyre nőtt,
a mamának melege lett, s „nem volt dunsztban a befőtt”!
Aztán jött egy földi angyal, ki a gólyát ismeri,,
kiben ott a lélekjóság, s a szíve is emberi.
Segített hát Négyeskének, s lám a picurka kikelt,
s falatozott tele csőrrel, ha már megmentőre lelt.
Tisztelet a „Pót papának”, amit tesz az kész csoda,
ő Dömösön a madarak segítőkész doktora!
Négyeske is erősödik, túl van már a nehezén,
csodálatos madármentés! Gratulálok ehhez én!

Aranyosi Ervin © 2017-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva