Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mérgesen, mérgelődve…


Aranyosi Ervin: Mérgesen, mérgelődve…

Repülőgéppel húzott felhő?
Kondenzcsík, ami szétterül?
Mérget szór szét a lenge szellő,
a földjeinkre az kerül?
Egy szó sincs róla médiában,
lehet, tán észre sem veszed,
Chemtrail csíkokkal élsz a mában,
kék eged attól szennyezett.

Szeded a gyógyszert allergiára,
időnként nem kapsz levegőt?
A modern kornak ez az ára,
s te megtűröd a szennyezőt.
Persze, akad jó magyarázat:
Globális felmelegedés!
Ezzel védik az “üvegházat”,
és bizony, még ez is kevés!

A FÖLD, a fák szenvednek tőle,
az emberek pedig vakok!
Atyáinktól kaptuk örökbe…
De lesz mit tovább adhatok?
Mit mondok majd az unokámnak?
Láttam, s nem tudtam mit tegyek!
Az emberek egymásra várnak,
vagy tagadják: – Az nem lehet!

Hisz annak is lehet családja,
ki fentről mérget szór ma ránk!
A dolognak nincs logikája,
mert megbolondult a világ!
A sok pénzért bármire képes,
s ha ő nem, majd más megteszi!
A gondolkodó pont ezért mérges,
s a mérgét így ereszti ki.

Politikus, agrárszakember,
orvos, mérnök csendben marad!
A jövőt megvédenünk nem kell?
Mondd, erre miért nincs szavad?
Könnyebb látót bolondnak nézni,
mint kinyitni saját szemed?
A gondjaidat nem tetézi,
hogy beteg lesz a gyermeked?

Az sem gond, hogy az ételedbe
millió E-betüs kerül?
Ha gyógyszert is szedsz, életedben
lehetsz még újra remekül?
Sport és diéta, ami megvéd?
S vitamint is szedsz, jó sokat!
Nyugodtan nézheted a Chemtrailt,
ami nem bánt tudósokat!

Aranyosi Ervin © 2019-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csalogassuk haza a fecskéinket!


Aranyosi Ervin: Csalogassuk haza a fecskéinket!

Csalogassuk haza a magyar fecskéket,
pótoljuk a levert, széttört fecskefészket!
Fecskepelenkát is tehetünk alája,
hogy ne piszkítsanak a házunk falára!
Csupán csak jó szándék kell, s egy kis fáradság,
hogy a fecskéinket visszacsalogassák,
hiszen nélkülük sok rovar ural minket,
csalogassuk haza hát a fecskéinket!

Mert a vegyszer sosem helyettesít fecskét,
mérget szerte szórni ezért ne is tessék!
Hisz a fecskék mellett eltűnnek a méhek,
rájuk is mérgezőn hatnak mind a mérgek.
Persze, ez is üzlet, páran gazdagodnak,
akik a világra vegyszereket szórnak,
de őket sem védi később pénz és vegyszer,
magát is pusztítja az oktalan ember.

Csalogassuk haza a magyar fecskéket,
hadd fessenek újra az egünkre kéket,
hadd cikázzanak fenn, hisz azt oly jó nézni,
fecskerepüléstől szívünk megigézni.
Hallgatni a kedves, szép csivitelésük,
– mi, akik hallhattuk, a szívünkbe véstük.
Ám ma már sok gyermek nem is hallott róla,
milyen kedves dal is a szép fecskenóta.

Ma már több a rovar és kevés a fecske,
nem oly romantikus nélkülük az este.
Sok oktalan ember leveri a fészkét,
fecske mentesíti az eresz egészét.
Így tűnik el lassan ővelük az élet,
s nélkülük a világ meglátod mivé lett!
Hiszen lassan minden MŰ lesz körülöttünk,
mert a vegyszerekkel szerződést kötöttünk.

Csalogassuk haza a magyar fecskéket!

Aranyosi Ervin © 2019-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üdv Március


Aranyosi Ervin: Üdv Március

Üdv Március, öltsd csak fel új ruhádat!
Ragyogó Nap járja be kék eged!
Öntözd a földet, éleszd fel a fákat!
Legyen gazdagabb most a lét veled!
Bújjanak földből szégyenlős virágok,
tárják ki szirmuk, színesedjenek!
Méhzümmögéssel teljenek meg álmok!
Mert megújulni, lám, megint lehet!

Aranyosi Ervin © 2019-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felelősek vagyunk világunkért

Aranyosi Ervin: Felelősek vagyunk világunkért

Isten ajándéka az, hogy megszülettél,
felemelt magához, hiszen ember lettél!
Megteremtett mindent, mi kell a világhoz,
csak utat kell találj földi boldogsághoz.

A legtöbbet adta, mit egy szülő adhat,
bőtermő Földgolyó forog most alattad.
Rád bízta a dolgot, hogy gazdálkodj vele,
rengeteg élővel rakta neked tele.

Őket terád bízta, mint gondos gazdára,
napi betevődnek csupán ez az ára!
Ha a feladatot nem tudod ellátni,
világunk miattunk fog kihalttá válni!

Isten ajándékát viszonoznod kéne!
Bárcsak ez a világ még sokáig élne!
Nagy a felelősség, léted múlik rajta,
ha rosszul kezeled, könnyen kerülsz bajba!

Persze, tudom, magad kis porszemnek érzed.
nem nagyon látod át egyben az egészet.
Úgy hiszed nem tehetsz semmit egymagadban,
éled hát a létet anyagba ragadtan.

Hanyagul gazdálkodsz, ahogy mástól látod,
szemét borítja el lassan a világot!
Hogy ez ne így legyen, azért nem is teszel,
vásárolsz, elhasználsz, aztán újat veszel.

Ami pedig nem kell, szennyezi a Földet,
növényeket pusztít, állatokat öl meg.
Tengerben szigetek őrzik szemét-nyomod,
s külön entitásként, ezt másokra fogod.

A gazdag világ meg munkát ad a népnek,
s ezt a gondolatot látod jónak szépnek?
Kacatot gyártani, eladni és venni,
egész világunkat szemétbe temetni?

Hiszed, hogy ember vagy, s a munka tesz azzá.
Ám ha átgondolnád, nem válna igazzá,
át kéne csak látnod, hogy folyton becsapnak,
hisz a reklámokkal új vágyakat adnak.

Szemetelsz, dolgozol, jólétért harácsolsz,
közben a világnak csúf bitófát ácsolsz,
saját magadat is oda felaggatod.
Tényleg ezért vagy itt, ez a feladatod?

Aranyosi Ervin © 2019-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elmélkedés a Holdról


Aranyosi Ervin: Elmélkedés a Holdról

Tegnap tele volt a Hold!
Mi az, mivel tele volt?
Vízzel öntötték tele?
Sokkal több lett a leve?
Á, ennyi volt eleve!

Vagy kis szíve tele lett,
mert most végre szeretett?
Eddig csupán sóvárgott,
kívánta a világot,
vagy egy cseppnyi virágot?

Üres mitől lehetett?
Egy hónapig nem evett?
Szépen lassan lefogyott,
külseje is megkopott,
mert Naptól fényt nem lopott!

Aztán hízni kezdett Ő,
szép orcája egyre nő,
amíg ilyen kerek lett,
s fenn az égen kereklett,
jó, hogy meg nem feneklett!

Tudom mi a Hold baja,
ő a napfény tolvaja!
Más fényével kérkedik,
de csak este érkezik.
Csak éjszaka létezik?

Á, nem, van ő nappal is,
útja égen körbe visz.
Így szalad a Nap után,
fényt szerezni meg bután,
abból elég nem jut ám!

Van, hogy fényért eleped,
mégsem talál eleget,
a hátára sose jut,
ezért azt nem láthatjuk!
Megmutatja? – Várhatjuk!

A Hold fogy, majd megtelik,
láthatjuk is reggelig!
Néha kereken ragyog,
csodálják a csillagok,
akik amúgy kis Napok.

Éjjel a Hold lépeget,
uralja a kék eget.
Lopott fényét szórja szét,
megcsodáljuk: – Ó, de szép!
Ezért játssza az eszét?

Ám sosem ad meleget,
vagy ha ad, nem eleget!
Hidegek az éjszakák,
a Hold megjátssza magát,
lopott fényét szórva ránk.

Néha jól jön ez a fény,
ha éjjel sétálok én,
elkísér az utamon.
Elkerül az unalom,
árnyékomat mutatom.

Ha a Hold mögöttem száll,
árnyékom előttem jár,
így nem vagyok egyedül,
elém árnyékom vetül,
s szórakozunk remekül.

Ám ha felhős fenn az ég,
a játéknak vége rég,
nem látom a Holdamat,
merre kószál, hol szalad?
Árnyékom is elmarad.

Rájöttem, a Hold tükör.
Nap fényétől tündököl.
Ha ügyesen trükközik,
Nap fényébe ütközik,
csodás napfényt tükrözik.

Nem haragszom rád te Hold,
saját fényed sose volt.
Lopott fényed ránk adod,
elűzve a bánatot,
örülünk is, láthatod!

Folyton elfogysz, s újra telsz,
mikor, mennyi fényre lelsz,
annyit szórsz ránk éjszaka,
ez a szíved szép szava,
a ránk hulló fény java.

Tegnap este tele volt,
Nap fényével fenn a Hold!
Kerek arccal nézett rám,
beragyogva éjszakám,
s holnap is eljön talán!

Aranyosi Ervin © 2019-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Igazán szeretni


Aranyosi Ervin: Igazán szeretni

Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni,
szeretetet adva boldogabbá lenni!
Tisztelni a Földet, az állatvilágot,
megbecsülni élőt, árva kis virágot!
Legyen jó gazdája minden földi lénynek,
ne higgye, hogy azok csak miatta élnek!
Hisz minden élőlény isten teremtménye,
legyen az embernek jót-adó erénye!
Legyen hát felelős, gondoskodó gazda!
Sose azt figyelje, mennyi lesz a haszna!
Legyen értük hálás, becsülje meg őket,
óvja a vizeket, földeket, erdőket!
Szeretettel nézzen az egész világra,
úgy, mint éltet-adó, csodás gazdagságra!
Akarjon örülni, emberséges lenni!
Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni!

Aranyosi Ervin © 2019-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A medve imája


Aranyosi Ervin: A medve imája

Imádkozom jó Istenem,
hogy az erdőt hagyd meg nekem!
Ha a tél végére érünk,
maradjon még menedékünk!
Maradjon még helyünk élni
és ne kelljen attól félni,
hogy kivágják mind a fákat!
Hová költözzön az állat,
ha eltűnik élőhelye?
Legalább te törődj vele!

Hadd ne legyek hajléktalan,
ott élünk, hol elég fa van.
Csak az ember telhetetlen,
jól lakatni lehetetlen.
Itt mi – látod? – mind megférünk,
törvényeid szerint élünk,
Ok nélkül senkit sem bántunk,
természetnek sosem ártunk.
Csak az ember pusztít mindent,
jó Istenem, ments meg minket!

Ide hordja a szemetet,
lövöldözni, azt is szeret.
Minket üldöz a golyója,
mert nincsen sütni valója!
Vagyis élelme az akad,
mégis gyilkolja a vadat!
Nem éhségből, kedvtelésből,
kiverhetnéd a fejéből.
Hagyja már az erdőt élni,
ne kelljen itt többé félni!

Aranyosi Ervin © 2019-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Akár a természet


Aranyosi Ervin: Akár a természet

Hófehér ruhába öltöztek a fák,
mindent elfed a hólepel.
Hidegtől tisztul a didergő világ,
a természet fehérben ünnepel.

Eltűnnek mind a tegnap árnyai.
A hó most mindent jósággal eltakar.
Mit is akar lelkünknek mondani?
A Földanyánk megtisztulni akar!

Talán a lelkünk így tisztulna meg,
hótakaró fedné a régi dolgokat?
Minden fájót megmarna a hideg,
s hitünk lenne: – Lehetnénk boldogabb!

Élnénk a mában, élvezve a telet,
s hinnénk, egyszer a tavasz visszatér.
Szívünkben érne egy újabb kikelet,
mi hitet adva, jövőnkbe elkísér!

Aranyosi Ervin © 2019-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Festmény: Forgóné Vera

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Elmúlt a nyár, a Nap vére a fákra folyt.
Zöld színük bebarnult, vörösre fakult.
Millió levél még éli azt az álmot,
de lassacskán elalszik a nem túl régi múlt.

Madárdal emlékét őrzik a szívükben
és a tiszavirág röpke ünnepét.
Bronzzá aszalódó levelek peregnek,
s szállnak a szél hátán lengén szerteszét.

Lám, egy pillanatra megáll minden élet,
és az elmúlásnak hírén elmereng.
A Nap megfakultan bámulja az égről,
s lassan, álmodozón tovább ténfereg.

Csónakok a vízen lágyan ringatóznak,
nyári kalandvágyuk szálkásan kopott.
Tán új tavaszt várnak – csendben, elmerülve –
ami a folyóra életet hozott…

Partokat övező fáink elpihennek,
erőt kell gyűjteni, míg itt lesz a tél!
Felkészül a világ az újjászületésre,
s majd akkor feléled minden, ami él.

Lassan az enyészet veszi át uralmát,
elgyengül a világ, pislákol a fény.
Csak a szívek mélyén, s magok belsejében,
éli túl a telet a teremtő remény!

Aranyosi Ervin © 2018-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszi élmény

Sárga levelek – Nagy Márta festménye

Aranyosi Ervin: Őszi élmény

Csend van, csak a szél súg valamit a fülbe,
bámulom a tájat mélán, elmerülve.
Levelek reszketnek félve elmúlástól,
fatörzs áll konokul, s rettegést palástól.

Felhők rohangálnak az ezüstszín égen,
köztük kis lyuk tátong, hol kékség volt régen.
Néha a Nap fénye behunyorog köztük,
nyáron a melegét mind-mind lefölöztük.

Vé-alakban vadlúd csapat száll keresztül…
A templom tetején magányos kereszt ül.
Múlton elmélkedik – széttárva a karja –
az idő múlását lefogni akarja.

A fákról a tóba bús levelek esnek,
– apró kis csónakok – kikötőt keresnek.
Körülöttük a víz karikákat rajzol,
az emlékeimben őszt sirató dal szól.

De miért búsulok, élvezem a szépet,
belülről melegít ez a szép igézet.
Ezt mind visszaadni csak egy festő képes,
a jelent megfogni mégis lehetséges.

Ám az idő múlik, s vásznat kell cserélni,
természet csodáit lassan utolérni,
festékbe önteni a látványt, az érzést,
zajló szép világba való visszatérést.

Csend van, és a világ a Teremtőt áldja,
ünnepel a liget színes kavalkádja.
Hisz az elmúlástól nincsen okunk félni,
minden egyes korban élőn fontos élni!

Talán kicsit csendes, gyönyörű és békés,
benne elfogadás, és bölcs megbékélés.
Tudva, jön még tavasz és újjászületés,
boldoggá tesz minket ez a felismerés…

Aranyosi Ervin © 2018-10-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva