Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A téli róka

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: A téli róka

Milyen is egy téli róka,
hátán bunda, és paróka
pompázik a feje búbján,
így jár a rét havas útján.

Párja is van, kivel játsszon,
együtt ürgére vadásszon,
kieszeljen ezer tréfát,
hogy húst egyen, sose répát!

Sokkal inkább azon mulat,
hogy csalja tőrbe a nyulat,
hogyan lesz a nyúlból étel,
aki nem lehet kivétel!

Mert a róka oly furfangos,
hogy az erdő tőle hangos,
hogy nem járhatsz túl az eszén.
Na, itt véget ért a mesém…

 Aranyosi Ervin © 2017-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmokban élve…


Aranyosi Ervin: Álmokban élve…

Nézd az égbe nyúlva imádkozó fákat,
levegőbe markolt levéltelen ágat!
Nem siratja sorsát, szebb holnapban bízik,
él, és nem haldoklik egészen a sírig.
Sosem panaszkodik, pedig vad szél tépi,
teste földhöz ragadt, de az álma égi,
mert a lelke bízik eljövő tavaszban,
mert a lelke mélyén örökké tavasz van.
Sosem panaszkodik, inkább álmokat sző,
arról, amikor majd rügyet bont a vessző,
apró, új levélkék bizonyítják létét.
Addig őrizgeti az elmúlt nyár emlékét!

Aranyosi Ervin © 2017-11-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emlékezés egy igazi barátra


Aranyosi Ervin: Emlékezés egy igazi barátra

Felidézek egy jó barátot,
megemlékezem róla én.
Ameddig élt örült, ha látott,
végigkísért a Földtekén.
Néha olyan jókat beszéltünk,
néha úgy láttam nevetett.
Amíg élt, egy csodában éltünk,
ma is látom a szemeket,
melyekből figyelem sugárzott,
szeretet, néma áhítat,
szívemre mindig úgy vigyázott,
s megbecsülte a másikat.
Huncut volt, mint egy apró gyermek,
okos volt és volt humora,
jó pár voltunk, kik egymásra leltek,
s közös volt emlékeink sora.
Az emberlét, az sajnos hosszabb,
az övé volt a rövidebb!
S a hiányt élve – sajnos rosszabb –
megélni, hogy a szív hideg.
De álmaimban újra látlak,
és boldogan együtt vagyunk,
és üzenjük a nagyvilágnak:
– Egymásnak meg sosem halunk!

Aranyosi Ervin © 2017-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szereted?


Aranyosi Ervin: Szereted?

Ha szereted a virágot,
nem kéne letépni,
csak megnézni, megszagolni,
hagyni tovább élni!

Szereted az állatokat?
Nem kéne húst enned,
mert haláluk csak megmérgez,
rosszra fordul benned.

Ha azt mondod: – Szeretsz engem –
én is kezdjek félni?
Ha nem tudod, hogy mit jelent,
hagyni fogsz-e élni?

Tanuljunk meg jól szeretni,
állatot, virágot,
tegyük végre élhetővé
az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2017-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszi Nap


Aranyosi Ervin: Őszi Nap

Bús, borongós őszben, alig ragyog fényed,
felhők között járva ritkán látszik lényed.
De tudom, hogy ott vagy, tudom, hogy látsz engem,
s messziről figyelve, a lelket tartod bennem.

Ott ragyog a remény most is szép arcodon,
talán kuncogsz rajtam, míg én kapaszkodom,
hiszen az őszt a tél, aztán tavasz követ,
most elhal, majd gyógyul minden élő szövet.

Aranysárga színed leveleknek adtad,
színpompába borult a világ alattad.
Elgyengült a fényed, tán belefáradtál,
hiszen mikor nyár volt fényesen áradtál.

Hullik a sok levél, mind a vesztét érzi,
szórt fényed testüket össze-vissza vérzi.
Az ágon ülőket a szél riogatja,
ha földre kerültek végig simogatja.

Te meg minden éjjel egyre többet alszol,
nem melegítsz úgy át, lelkembe jég markol.
Csak hitem ne vedd el, hagyd meg szép reményem:
– Én is visszakapom szép, viruló fényem!

Addig lelkem mélyén őrizem a nyarat,
a fényt, a meleget, melyből emlék maradt.
Én is úgy elbújnék felhő-paplanodba,
s visszaálmodnálak a mindennapokba.

Bús, borongós égen, tőlünk egyre messzebb,
járod az utadat, s hiszem, újra lesz szebb!
Fogod még csorgatni aranyfényed miránk,
s újra átmelegszik ez a kihűlt világ!

Aranyosi Ervin © 2017-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vadgesztenye


Aranyosi Ervin: Vadgesztenye

Barna vadgesztenye kibújt a burkából,
így vett tudomást a környező világról.
Ősszel született meg, lassú vajúdással,
megtelt kicsiny lelke tápláló tudással.
Szülő fája kincsét hordozza magában,
gyökeret ereszthet termő föld gyomrában,
apró fává nőhet ha a lét akarja,
hosszú pici törzsből kinőhet a karja.
Ágakat növeszthet, leveleket bonthat,
aztán mikor felnő szép virágot onthat.
Anyja lehet később barna gesztenyéknek,
akik ága között kisgyermekként élnek…

Aranyosi Ervin © 2017-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Telihold


Aranyosi Ervin: Telihold

Kerek korong fenn az égen,
nem volt ilyen kerek régen,
Mindig hiányzott egy része,
most lett teli az egésze!

Kerek korong, vidám fényed,
izzó Naptól kölcsönkérted?
Hogy az éjben világíthass,
csillagoknak utat nyithass!

Kerek korong, Napunk párja,
ki az éji eget járja,
Néha sápadt, néha fénylő,
néha fogyó, szűken élő.

Égi tükör, Napunk mása,
csak gyengébb a ragyogása.
Éjszakai égi vándor,
társ, ha úton éjszakázol.

Kerek korong, gurulj tovább,
less meg éji, földi csodát,
a fényeddel őrizd álmom,
kísérj el, míg megtalálom.

Felhő mögé ne bújj, kérlek!
Nyújtózom, de el nem érlek.
Kerek korong, teliholdam,
halld meg szavam, hozzád szóltam!

Aranyosi Ervin © 2017-10-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az állatok világnapján


Aranyosi Ervin: Az állatok világnapján

Olyan ez, mint a karácsony:
Az állatok világnapja!
Ma ünneplünk, és a világ
holnap majd kihűlni hagyja…

Mi lenne, ha nem csak egy nap,
hanem mindig ünnepelnénk,
az évnek az összes napján
egyformán örömre lelnénk?

Szeretetet adnánk szívből,
hadd higgye el minden állat,
hogy ez a Föld, amin élünk,
szerethető hellyé válhat.

A növény is hadd érezze,
jó gazdája már az ember.
Töltsük meg a világunkat
gondoskodó szeretettel!

Legyen minden nap karácsony,
állatok, növények napja!
Érezze a Föld lakója,
hogy a csodák földjét lakja!

Nem is kéne többet tennünk,
csupán emberekké válnunk,
az élőről gondoskodva,
szebbíteni a világunk!

Aranyosi Ervin © 2017-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az elefánt…


Aranyosi Ervin: Az elefánt…

Az elefánt vastagbőrű, igen nemes állat,
erejét ne vedd félvállról, mert erősebb nálad!
Ő a legnagyobb a Földön, nem verseng hát vízben,
ott a bálna már túlnőtte méretét több ízben.
Az elefánt állandóan lógatja az orrát,
ha a harag elvakítja, nem biztos, hogy jól lát.
Ne bosszantsd hát, sokkal inkább legyél vele jóban!
Ha trombitál ormányával, üzeni, hogy jól van!
Hosszúra nyúlt orra nem a rosszkedvét mutatja,
csak több vizet tud felszívni, amikor akarja.
Ha látod, hogy oldalra lép, jobbra-balra táncol,
próbáld követni a ritmust, legjobb ha szambázol.
Nagy fülekkel van megáldva, legyezők is egyben,
vagyis legyet hessegetnek el a nagy melegben!
Agyarait használhatja fadöntögetésre,
jobb mintha a szép szívedbe emlékeket vésne!
Négy toronyláb emeli fel földről a magasba,
nem csúszik úgy mint a kígyó, vágva magát hasra!
Ha elindul döng a föld is, nem járkál titokban,
az elefánt dübörgéstől a Föld szíve dobban.

Aranyosi Ervin © 2017-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ősz van


Aranyosi Ervin: Ősz van

Ősz van, hűvös idő,
didergős a reggel.
Nem is találkozunk
víg madársereggel.

Mogorva a kedvünk,
a lelkünk is fázik.
Felhők mögött a Nap,
s a Föld könnyben ázik.

Ám az erdő, az szép,
újra kivirágzott,
színes levél formál
ezernyi virágot.

A szélnek nem tetszik,
nagyját leszaggatja!
Gyászinduló lenne,
a szarvasbőgés hangja?

Én nem így gondolom,
inkább jövőt ígér,
hogy egyszer véget ér,
az a közeli tél.

Ha a tél közeleg,
tavasz jár nyomában.
A jövő csírája
itt ébred a mában!

Aranyosi Ervin © 2017-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva