Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A szeretet jegyében


Aranyosi Ervin: A szeretet jegyében

A szeretet jegyében élek és cselekszem,
ha lehet, nem bántok, és nem is veszekszem.
Mindig a legjobbat adom önmagamból,
hisz, amit kiküldök, végül nálam landol.

Velem együtt ébred szívemben a hála,
amire csak vágyom, mind valóra válhat!
Ettől aztán persze még szebb lesz az élet,
nincsen bennem sértés, nincs bennem ítélet.

Látom a szeretet mi mindenre képes,
így közeledem hát a mások szívéhez.
A szeretetemtől a világ gazdagabb,
s boldogabbá tesznek a dicsérő szavak.

Hisz dicsérni könnyű, semmibe sem kerül,
és a jó érzésem emelkedik belül.
Hála és szeretet jobbá teszi lelkem,
szeretet jegyében utamat megleltem.

Aranyosi Ervin © 2019-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy ölelés


Aranyosi Ervin: Egy ölelés

Egy ölelés, az magával ragad,
Az ölelésben jól érzed magad.
Feltöltődsz, mint egy lemerült elem,
s a jó érzés lesz úrrá lelkeden.

Az ölelésben lélektársra lelsz,
és az is boldog, akit átölelsz,
A lelketek álmokkal megtelik,
és így maradnál akár estelig.

Hisz eggyé válni olyan nagyszerű,
van benne béke, álom és derű.
Egy ölelést oly könnyű adni rád,
megélhetővé válik a világ.

S lám feléledhet tőle a remény,
és ellágyul a szív, mikor kemény.
És hitet ad, hogy élni érdemes,
egy ölelésért szívünk is repes.

Ne legyen hát nap, mikor kihagyod,
hisz boldoggá tesz kicsit és nagyot.
Ölelj bátran, s enged csak hatni rád,
mert öleléstől szebb lesz a világ.

Aranyosi Ervin © 2019-05-25
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kincs

Festmény: Czelédi Zoltán – A kincs

Aranyosi Ervin: A kincs

Kincseket lelni homokban is lehet.
Mert felfénylik, ha rányitod szemed!
Mitől lesz kincs? Mert annak képzeled,
azzá teszi benned a képzelet.
Attól lesz kincs, ki ekként nézi azt,
értéknek látja, s nyom rá pecsétviaszt,
hogy elismervény, vagy oklevél legyen,
vagy dísz csupán egy eldugott helyen…
A fösvény eldugja, ne lássa senki más!
A jótékonynak célja nem vitás,
megmutatni, adni mindenkinek,
hiszi, világát ezzel menti meg.
Az igazit, azt nem látják sokan,
pedig hiszem, mindőnkben rejtve van!
Ha osztogatnád, lennél gazdagabb,
ha nem kincsekkel mérnéd önmagad!

Aranyosi Ervin © 2019-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha szeretünk, ha szeretünk!


Aranyosi Ervin: Ha szeretünk, ha szeretünk!

Hogyan nyissam fel szemedet,
hogy értsd: – Fontos a szeretet!
A nyelvünkben kódolva van,
ha magyar vagy, érted szavam.
Nem másoktól tanultuk el,
ha jót akarsz, szeretni kell!
Ezt bízta reánk Istenünk,
és gazdagabb a lét velünk,
ha szeretünk, ha szeretünk!

Műveld hát népem nyelvedet,
fény forrásod a szeretet,
ha rábízod magad, s hited,
ha vezetni képes szíved,
akkor az élet is vezet.
Figyeld kimondó nyelvedet!
Ezt bízta reánk Istenünk,
és gazdagabb a lét velünk,
ha szeretünk, ha szeretünk!

Bocsáss meg, s legyél gazdagabb!
Emeljen fel dicső szavad!
Magyarul álmodj, s láthatod,
a boldogság nem állapot,
mert ha a szeretet vezet,
hiszem, a létet élvezed!
Ezt bízta reánk Istenünk,
és gazdagabb a lét velünk,
ha szeretünk, ha szeretünk!

Őszinte szó, a tisztaság!
Lelked lelje meg igazát!
Töltse be végre e hazát!
Halld meg a teremtőd szavát,
értsd meg a jót, a lényeget!
Szeretet adja fényedet!
Ezt bízta reánk Istenünk,
és gazdagabb a lét velünk,
ha szeretünk, ha szeretünk!

Aranyosi Ervin © 2019-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én nem félek még…


Aranyosi Ervin: Én nem félek még…
(egy kisbaba monológja)

Én nem félek még a világtól,
az öröm gyakran rám talál.
Naponta százszor is mosolygok,
s nem rémít még a zord halál.
Ha anyu boldog azt én érzem!
Minden rezgését átveszem.
Egy közös, nagy burokban élünk,
s csak szép dolgokon jár eszem.

Én nem félek még a világtól,
mert félelemre nincs okom.
Ám átérzem, ha anyukám fél,
s vele együtt szomorkodom.
De örülök amikor boldog,
nincs annál jobb, én azt hiszem,
olyankor jó érzések jönnek,
s átmelegszik a kis szívem.

Én nem félek még a világtól,
megbízom hát mindenkiben,
aki csak jó az anyukámmal,
az nem tehet rosszat velem.
Ám érzem azt, ha őt megbántják,
a lelkem együtt fáj vele,
rögtön sírásra görbül szájam,
s könnyel lesz kis szemem tele.

Én nem félek még a világtól,
bár nem értem még dolgait.
Szeretni már nem kell tanulnom,
erre anyukám megtanít.
De jó lenne, ha kimaradna
életemből a félelem,
a lelkem folyton mosolyogna,
s anyukám együtt, énvelem.

Én nem félek még a világtól,
s remélem, ez így is marad!
Szeretnék mindent megcsodálni,
szép fákat, apró madarat…
Szót érteni az emberekkel,
hogy többé ők se féljenek,
szeressék egymást, megbecsülve,
hogy boldogabban éljenek.

Aranyosi Ervin © 2019-03-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Boldognak kell lenni!


Aranyosi Ervin: Boldognak kell lenni!

Borongtam tegnap a versemben,
s velem tartott az olvasó!
A valóságot lefestettem,
s nem írtam, hogy mi volna jó!
De nem elég azt megmutatni,
milyen a lét rossz oldala.
Ennél sokkal többet kell adni,
– omoljon le börtönfala!

Ne ássuk egyre közös sírunk,
ne haldokoljunk már tovább!
Életünkön akkor javítunk,
ha nem játsszuk az ostobát!
Keressük hát meg azt a szépet
amit az élet nyújt nekünk!
Nem haldoklásról szól az élet,
nem sorsszerűen szenvedünk!

Nem muszáj az árnyékban élni,
süssön Napunk fejünk felett!
Nem jó a holnapunktól félni,
hisz létezik még szeretet.
Használjuk bátran hát a szívünk,
adjunk mosolyt, erőt, hitet!
Mert van okunk még többre vinnünk,
hitünk a lelkünk menti meg!

Hiszem, hogy lehet jobb világunk,
te általad és általam!
Ha mindennap olyat csinálunk,
aminek szép értelme van!
Egy-egy gesztus a többieknek,
egy kedves szó, vagy egy mosoly,
próbáld ki és lásd, mit jelenthet,
hisz az öröm lehet komoly!

Változni úgy tud csak világunk,
ha mi magunk is változunk.
Ha nem csak bús könnyekben ázunk,
ha napjainkba fényt hozunk!
Mit veszthetünk, ha megpróbáljuk?
Meglátod, rosszabb nem lehet!
Kell, hogy végre sarkunkra álljunk,
legyünk hát érző emberek!

Kezdjük el egymást felemelni,
ne horgasszuk le bús fejünk!
Egymásban tudunk jóra lelni,
örömöt egymásban lelünk.
Emberré kéne végre válnunk,
akik szeretni képesek!
Nem kéne ezzel tovább várnunk,
– a rossz helyek már népesek!

Tegyük szebbé a nagyvilágot,
kezdjük előbb magunk körül!
Úgy hordjunk mosolyt, mint a lángot,
lássák, a mi szívünk örül!
Hadd legyen sok arc a mi tükrünk,
honnan jó kedvünk visszatér!
Mosolyt gyújtani, a mi trükkünk,
hálásnak lenni mindenért…

Hiszen, ma felkeltem az ágyból,
fénylő Napom rám ragyogott!
Kilépek hát a megszokásból,
– hadd tudjam, már nem vagyok ott!
Mozgatni tudom kezem, lábam,
mosolyra húzhatom a szám!
Van még mit ennem, van még vágyam,
és létezik még a hazám!

Olyan is van, kivel szót ejtsek,
ki elfogadja mosolyom!
Ami meg bántott – hadd felejtsek,
megbocsájtom, kútba dobom.
Keressük együtt hát a szépet,
a létünk szebbik oldalát,
s legyen varázslat, szép igézet,
hadd mutassa a lét magát.

Energiánk az égig érjen,
erősítse bennünk a jót!
A szívünk többé sose féljen,
találjon szeretni valót!
Vidámság, jókedv legyen társunk,
s vele a bús emberiség!
Megsúgom: – Van még választásunk,
boldognak kell itt lenni még!

Aranyosi Ervin © 2019-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyissunk szeretet-iskolát!


Aranyosi Ervin: Nyissunk szeretet-iskolát!

Nyissunk egy szeretet-iskolát is végre!
Ráférne a tudás az emberiségre!
Szívünkön keresztül néznénk a világot,
s talán megbecsülnénk, amit szívünk látott!

Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni,
amíg ezt nem tudjuk, nem működik semmi!
Hogyan tudna miránk szeretettel nézni,
ki a megbecsülést lelkünkben nem érzi?

Ha már magam által megszeretve vagyok,
hiszem, hogy a csodám belülről kiragyog,
s vonzza azt, ki szintén éhezik a jóra,
aki régen vágyna néhány kedves szóra.

Ültessünk szívünkbe szép szeretet magot,
példaképnek pedig vehetnénk a Napot,
ki meleg sugarát ránk egyformán szórja,
s kinek nincs előttünk titkolni valója.

Meg kell hát tanulnunk őszintén szeretni,
s ezzel világunkat boldogabbá tenni.
Nem őrizni titkot, hiszen az egy csapda,
mert mikor kiderül, már be vagyunk csapva!

A titok, az olyan takargatnivaló,
veszélyt rejt magában – egy trójai faló!
Érzéseket rombol, amikor kiderül,
s fájdalmat okozhat, s fáj a szív legbelül.

Ki kell hát mondanom, mindazt, amit érzek,
mikor boldog vagyok, vagy ha belül vérzek.
Meg kell osztanom a gondolatom mással,
bátran szembenézve a visszahatással.

Ha szeretsz valakit, tudd csak kifejezni,
részben, mert a szó tud örömöt szerezni,
másrészt tudathatod, ha valami bántott,
bánatot okozva öltött rossz kabátot.

Lássuk csak mi minden van a szeretetben,
minek is kellene, hogy az megjelenjen?
Gondoskodás, féltés, szíves érdeklődés,
kedveskedés, óvás, közösen tett lépés.

Együtt gondolkodás, mélységes tisztelet,
s jó az, ha valaki együttérez veled!
Támogatás, mikor elesettnek látod,
megosztani mással saját boldogságot.

Gyakran megölelni, ha kell együtt sírni,
közösen álmodni, életet megírni.
Adni tiszta szívből, hogy másnak is jusson,
hagyni, hogy a lélek fel, a mennybe fusson.

Figyelni, hallgatni, a szemébe nézni,
s ha kell néhány dolgot helyette intézni.
Meglátni a csodát, s örökké csodálni,
nyilt szívvel szeretve, jó baráttá válni.

Összefogva, együtt viselni a terhet,
adni időt, helyet, reá szánt figyelmet.
Elfogadni közben a másik hibáit,
kitalálni, vajon lelke mire vágyik?

Együtt szórakozni, közösen nevetni,
mutatni, hogy lehet vidámabbá lenni.
Közösen alkotni, együtt, célt kitűzve,
menedéket adni, hogy ne legyen űzve.

Olyan sok módja van a szív-szeretetnek,
tanítani kéne azt az embereknek.
Persze jó példával elöl kéne járni,
mutatva, hogy lehet szeretetté válni!

Mert mindenki szeret, ahogyan csak képes,
el szeretne jutni a mások szívéhez.
Kimutatni nehéz, pedig fontos lenne,
hiszen a szeretet boldogabbá tenne!

Aranyosi Ervin © 2019-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a Teliholdhoz


Aranyosi Ervin: Vers a Teliholdhoz

Megtelt a Holdunk csordulásig fénnyel,
de vajon mit kezd e múló tüneménnyel?
Dicsekvőn, büszkén szórja azt a Földre,
mástól vette, s az nem sajnálta tőle!

De jó, nem rejti el előlünk kincsét,
bár tudja azt, hogy saját fénye nincs még.
Hova a Nap nem jut – az éjszakába –
a Hold visz fényt, az égboltot bejárva.

Köszönöm Hold, hogy ott ragyogsz az égen,
s megosztozol velünk a tiszta fényen!
Tudom, csak azért talált rád a hajnal,
mert akartad, hogy szembenézz a Nappal.

Hát szembenéztél, s felragyogott arcod,
mosolygósan, tükröd a fénybe tartod,
s utánozod, miközben tiszteled,
és hálás vagy, mert fényt hozott neked.

Képes vagy kapni, mástól elfogadni,
s megosztozol, hiszen már van mit adni!
Mert szeretettel adták azt neked,
hogy terjedjen a fény, a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem öregszik a játékos elme


Aranyosi Ervin: Nem öregszik a játékos elme

Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
amíg nem a problémákra fókuszál figyelme.
Ameddig a napjaiban meglátja a szépet,
ifjúsággal kényezteti cserében az élet.
Lelkében a derű árad, s használja a testét,
nem vár csendes elmúlásra, nem várja az estét.
A világot elfogadja, figyeli, csodálja,
s tanul minden egyes napján, iskoláját járja.

Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
mintha minden egyes napján bölcsességre lelne,
Félelmeit szerteszórja, élvezve a létet,
bevonzva a fényt magához, elűzve sötétet.
Játékosnak, egyszerűnek látja a világot,
kincsei közt megőriz még mindent, amit látott!
Élvezi a pillanatot és örül a percnek
végig éli az órákat, mik napot teremnek.

Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
hiszen van már a világhoz épp elég türelme!
Mindennap új csoda várja, meglátja a szépet!
Érzi, ahogy kényezteti a lelkét az élet.
Nem rohan már, nincsen minek, fontosabb a játék.
s minden perc, mi örömöt hoz, igazi ajándék.
Keresi hát az alkalmat játékra, mókára,
s nem várja a játék végét, jöjjön csak sokára.

Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
mintha folyton új születést, s létet ünnepelne!
A kihívást megtalálja, keresi hát őket,
új célokkal gazdagodva, vágya egyre nőhet.
Keresi, mit nem próbált még, eddig mi hiányzott,
volt-e olyan izzó vágya, amire csak vágyott?
Hiszen ma már bölcsebben lát, teremteni képes,
örökifjú szívvel fordul a mások szívéhez!

Aranyosi Ervin © 2019-03-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosoly és ölelés


Aranyosi Ervin: Mosoly és ölelés

A mosolyod fesse szebbé a világot!
Ne tudja feledni többé, aki látott!
Képzeld el, hogy milyen csodás dolog volna,
ha a világ tőled folyton mosolyogna!
Adj hát kedvességet, javíts kedvet másnál,
hiszen a jókedvre te is rászolgáltál,
ha mosolyod adod, visszatalál hozzád,
felvidítja lelked, belső derűt hoz rád!

Az érintés szintén kell a boldogsághoz,
hasonlít melege a nyári napsugárhoz.
Szebbé teszi napod, elmúlik a bánat,
általa az élet is hosszabbá válhat.
Öleld, akit szeretsz és hagyd, hogy öleljen,
mindkettőtök lelke megnyugvásra leljen!
Mosoly és ölelés, mind a kettő gyógyít,
nem találsz a Földön hatásosabb gyógyírt!

Mosoly ragyogása, ölelés mélysége,
megláttatja milyen az élet szépsége.
A szívek általuk még közelebb érnek,
boldogan dobognak, teljesebben élnek.
Legyen kitüntetett része minden napnak,
hiszen kik ölelést, szeretetet kapnak,
könnyebben viselik el az élet súlyát,
meglátják a báját, feledik a búját!

Aranyosi Ervin © 2019-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva