Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nélküled


Aranyosi Ervin: Nélküled

Nélküled én már nem vagyok,
nincsenek álmok, holnapok.
Lelkem kihalt, élettelen,
hát kérlek maradj itt velem.

Lézengek árván nélküled,
megfagyott szívem jéghideg,
s nem álmodom új holnapot,
hisz nélküled halott vagyok.

Hát kell, hogy hozzám visszatérj,
lelkeddel szép szívemhez érj,
felébreszd bennem a Napot,
érezhessem: – Élő vagyok!

Lehelj hát életet belém,
csókoddal érzőn, könnyedén,
melegítsd át a szívemet,
hadd súgjam lelkesen neved!

Nélküled én már nem leszek,
csupán emlékként létezek,
halott virág, száraz levél…
A lét nélküled mit sem ér!

Bolyongok árván, céltalan,
nem hallják többé szép szavam,
nem látják többé alakom,
csak hamu marad, egy halom…

Hiszen te érted égtem el,
s e szív tán többet érdemel,
de porrá válik nélküled,
mit szerte szór a rémület.

Többé egész már nem vagyok,
szívemben félelem ragyog,
nem leszek teljes már soha!
Mennék hozzád, de nincs hova!

Felkap a kósza őszi szél,
könnyen megteszi ő, hisz él!
Csupán a létem súlytalan,
porhüvelyem csak útban van.

Mit ér a létem nélküled,
az óra jár, sok perc üget,
s a világom földhöz ragad,
mert elloptad abból magad.

Nélküled én már nem vagyok,
nincsenek álmok, holnapok,
lelkem kihalt, élettelen,
hát kérlek maradj még velem…

Aranyosi Ervin © 2018-10-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lopott szabadság

Hőség – Técsi Ágnes festménye

Aranyosi Ervin: Lopott szabadság

Kedvem lenne egy órácskára elkötni ezt a csónakot,
evezni messze-messze innen, mint ahol éppen most vagyok!
Hullámok hátán ringatóznék, beszívva tenger illatát,
evezőm lassú ütemére dúdolnám az idők dalát.

Csobbanva, aztán hosszan húzva – s repülne büszkén csónakom –
s érezném létem, szabadságom, s kiélvezném nagyon-nagyon…
A napfény bőröm simogatná, cirógatna a lenge szél,
s érzéseimre hagyatkoznék, hiszen a tenger bennem él.

Egy órácskára kiszabadulnék, de érezném, hogy ez kevés,
kell nekem ez a bűvös álom, kell ez a szabad késztetés!
Csak elmélázom, s itt hagyom mind, magam mögött a gondokat,
csak csónak kell, elképzelt tenger, s repít máris a gondolat…

De most, csak itt, egy órácskára… Csónakodat most ellopom!
Ne üljön itt a tétlenségben, rabláncra verve, homokon!
Hát elviszem, s életre keltem, hiszen a képzelet szabad,
ha unod már a rab világot, szabadítsd fel te is magad!

Aranyosi Ervin © 2018-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet sosem lehet elcsépelt


Aranyosi Ervin: A szeretet sosem lehet elcsépelt

Lehet-e elcsépelt szó az, hogy szeretet,
miért odaadnád szinte mindenedet?
Amire a világ összes lénye vágyna,
bármily hosszú sorba boldogan beállna.

Mit mondjunk helyette: – sikert, gazdagságot –
ami megmérgezi az egész világot?
Hiszen a szeretet tiszta fény, az Isten,
ami nélkül élet itt a Földön nincsen!

Hiszem, a szeretet nem lehet elcsépelt,
hiszen ez jelenti a léleknek az ételt.
Amikor hiányzik a szívek jéggé fagynak,
s melegét sem tartod csupán önmagadnak.

Csak szeretni kéne, ez lenne a dolgunk,
ez tehet boldoggá, ettől függ a sorsunk!
Olyan energia, amit önként adva,
szeretet csodáját méred önmagadra!

Energiát mégis másképp kap az ember,
egymástól vesszük el, nagy szakértelemmel.
Játszmákat folytatunk, mind a magunk módján,
így szerzünk figyelmet, ülve szívek trónján.

Kitől erőszakkal, kitől gyengeséggel,
kitől hazugsággal, harccal, cselvetéssel,
de ez fájdalmat szül, gyengíti a lelket,
s önmagunkra mérünk karmát, súlyos terhet.

Pedig a szeretet lenne a megoldás,
a jó érzés keltés, élethossz megtoldás.
Vannak eszközeink, csak használnunk kéne,
s lenne világunknak holnapja, reménye.

Ölelés, érintés, kedvesség és jó szó,
egymást támogató, adó, szívhez szóló.
Megértés, figyelem hozhat melegséget,
vagy egy kedves mosoly felvidíthat téged.

Az adás öröme minden pillanatban,
hiszen egy-egy mosoly rögtön “visszapattan”.
Mikor szeretettel nézed a világod,
vissza is áramlik hozzád, majd meglátod!

Milyen szót használnál a “szeretet” helyett?
Nem találhatsz szebbet, törheted a fejed!
Ne tévesszük össze a szép szerelemmel,
amiben, ha élő, szeret is az ember!

Szereteten múlik világunk jövője,
hitet, reményt, álmot merítsünk belőle!
Hisz, amit kifejez, mindaz, amit takar,
boldogítva minket, jobb világot akar.

Hiszem, nincsen szebb szó ezen a világon,
legalább is én a legszebbnek találom,
nem elég leírni, vagy róla beszélni,
mindennapjainkban meg kellene élni!

Aranyosi Ervin © 2018-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Barát kerestetik


Aranyosi Ervin: Barát kerestetik

Beszélgetni – mondd csak – akarsz vélem?
Hisz napjaimat egész máshogy élem!
Mást gondolok talán a világról,
nem eredtünk ugyanazon ágról.

Beszélgetni – mondd csak – akarsz vélem?
Életemet, majd ha elmesélem,
értékeim el tudod fogadni?
A lényegét meg tudod ragadni?

Akarnál-e beszélgetni vélem?
Elfogadnál? Én nagyon remélem!
Nem akarnék tanácsokat adni,
csak ha kéred, s el tudod fogadni.

Meghallgatlak, öntsd csak ki a lelked,
megkapod az önzetlen figyelmet,
de lesz mikor nekem lesz szükségem,
amikor majd figyelmedet kérem!

Barátkozni – mondd csak – akarsz vélem?
Lennél néha lélekben testvérem?
Őriznél, mint önzetlen barátot,
és nem dobnál el, mint rossz kabátot.

Lennék barát, nem kell már keresni!
Az együtt töltött idő jól fog esni!
Ha barátságunk őszintén megéljük,
véleményeinket kicseréljük…

Aranyosi Ervin © 2018-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ragyogj naponta!


Aranyosi Ervin: Ragyogj naponta!

Ne legyen nap, amelyben nem ragyogtál,
kergesd a gond felhőit szerteszét!
Hiszen nincs szebb a belső, szép Napodnál,
melytől világod élő, s meseszép.

Keress okot, hisz számtalant találhatsz,
emelkedj fel, légy vidám és szabad!
Boldog lélekké csak önmagadtól válhatsz,
csak rajtad múlik, hogy jól érezd magad!

Ne engedd másnak, hogy válasszon helyetted,
döntésed súlyát csak te viseled.
Nem kell a másik gondját magadra venned,
mutass utat, s hadd menjenek veled.

Ragyogj tehát, és élvezd ki a létet,
legyél vidám, s tégy azzá másokat.
Ha zord borúd, napfényesre cseréled,
könnyebben érsz el rég vágyott álmokat!

Állj ki a fénybe, ne takarjon árnyék,
mosoly vizében fürdesd meg arcodat!
Képzeld csak el, hogy mennyi szépség vár még!
feledd a bút, s a fájó harcokat.

Gyújtogass gyertyát a szeretet tüzével,
s tápláld a lángját. áradjon csak a fény!
Szebbítsd a sorsot a lélek erejével,
hogy más is lássa, akad még remény!

Ragyogj naponta, ez lenne a dolgod,
fényből születtél és fénnyé leszel!
Szeretet magját lelked mélyén hordod,
csak rajtad múlik, milyen irányt veszel.

Frekvenciád emeld fel jó magasra,
nevetés, jókedv ebben majd segít,
ha elcsüggednél, gondolj csak a Napra,
és dobd el végleg a kétségeid!

Ne legyen nap, amelyben nem ragyogtál,
példád kövesse az egész világ!
Melegítsd fel, ne legyen megfagyott táj,
szépségeit meg engedd hatni rád!

Aranyosi Ervin © 2018-09-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeresd önmagadat


Aranyosi Ervin: Szeresd önmagadat

Szeretem magamat,
szeretet van bennem.
A szeretet segít
önmagammá lennem!

Akkor vagyok képes
szeretetet adni,
ha a belső lényem
el tudom fogadni.

Azzal, aki vagyok
meg tudok békélni,
s minden, mivé lettem,
engem segít élni!

Mivel egyek vagyunk,
ha magam szolgálom,
rögtön szebbé válhat
környező világom.

Mikor fény van bennem,
belőlem kiárad,
erősíti lelkem,
így az sosem fárad.

És, ha szeretettel
nézek a világra,
megadom a választ
a szeretet vágyra.

Szeretném, ha te is
megbecsülnéd magad,
hiszen erre okod
milliónyi akad!

Hiszem, a jó Isten,
mind jónak teremtett,
e tény támogatja
az isteni rendet.

Mert bennünk a lélek
a jó Isten része,
amíg ezt nem érted,
a teremtés kész-e?

Nem vagy tehetetlen,
kit a sorsa lökdös,
és nem is vagy szolga,
leláncolva röghöz.

Csupán rajtunk múlik,
akarunk-e szállni,
önmagunkért földi
angyalokká válni?

Szeresd hát magadat,
ismerd meg a lelked!
Saját magadban kell
Istenedre lelned!

Ha őt megtalálod,
megleled az utad,
ami jobb világba,
élhetőbbe mutat!

Szeretni csak az tud,
kiben van szeretet,
s addig nem találod,
míg kívül keresed!

Keresd hát magadban,
szeretet az Isten,
s addig nem találod,
amíg benned nincsen!

Amíg mástól várod,
hogy szeressen téged,
addig úgy érzed majd,
becsapott az élet.

Az isteni részünk
teremteni képes,
s mikor hiszel benne
bármi lehetséges!

Ma a teremtésben
csak a hited gátol,
higgy hát önmagadban,
s minden jön magától!

Szeresd önmagadat,
kezdj el végre élni,
fénylény lakik benned,
nincs hát mitől félni!

Csak a szeretetlen
képtelen örülni,
Isten szekerére
nap, mint nap fölülni.

Szeresd előbb magad,
s más is szeretni fog,
nehéz azt szeretni,
aki folyton nyafog.

Meg van benned minden,
ami szerethető,
szállj csak önmagadba,
s onnan keresd elő!

Szeresd önmagadat,
hagyd, hogy más szeressen,
hogy az egész világ
boldogabb lehessen!

Aranyosi Ervin © 2018-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó szó

Aranyosi Ervin: Jó szó

Ha többed nincs is, amit adnál,
legyen máshoz egy jó szavad!
Figyeld csak meg, a jó érzésed,
honnan indul, miből fakad?
A szó elszáll, de nyomot hagyva,
s akkor jó, hogyha simogat?
Kiemel lelket a sötétből,
nem ás meg komor sírokat.

Egy jó szó mindig megvigasztal,
táplál, éltet és felemel.
S tudod, a Földön minden lélek,
legalább jó szót érdemel.
Hiszek a jó szó erejében,
amelyik szebb jövőt teremt.
Jó szó a lépcső, ha elindulsz.
Segít bejárni a jelent.

A jó szó sosem alamizsna,
sebekre gyógyír, azt hiszem!
Ha visszatér, lelkem beissza,
a jó szó éltető vizem!
Mindig legyen a tarsolyodban
egy jó szó, ami adható.
Amelyben szeretet virágzik,
– az éhes jól lakatható!

Ha többed nincs is, jó szót adjál,
tegyél gazdaggá másokat!
Meglásd, majd vissza fog találni,
mikor a szíved fáj sokat!
Ez neked is majd jól fog esni,
ha visszatér, ha megkapod.
Bízz hát a jó szó erejében,
s ígérd meg azt: – tovább adod!

Hadd adjak hát én is egy jó szót:
– Kísérjen öröm, szeretet!
Jobbítsa léted, a világod,
simogassa meg lelkedet.
Nekem is jó, hogy kimondhattam,
a jó szó így tesz majd csodát,
adj hát te is egy kedves, jó szót,
ne is keresd sosem okát!

Aranyosi Ervin © 2018-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Volt egyszer egy költő…

Aranyosi Ervin és eddig megjelent verseskötetei

Aranyosi Ervin: Volt egyszer egy költő…

Volt egyszer egy költő,
embertestet öltő.
Napját versírással,
olvasással töltő!

Nézte a világot,
s nem tetszett, mit látott,
hogy az emberiség
hurcol egy nagy átkot.

Lelküket azóta,
harag bénította,
mert szeretni őket
más nem tanította.

Ha a sors így hozta,
hát elhatározta,
vállalkozik ő majd
erre a szép posztra.

Volt tehát egy költő,
földi lelket öltő,
szerető tanítást
verseibe töltő.

Aranyosi Ervin © 2018-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sose féltsd a szíved!


Aranyosi Ervin: Sose féltsd a szíved!

Sose féltsd a szíved,
mert nagyon fog fájni!
Kong az ürességtől,
ha nem tudod kitárni.
Ha nem költözik be,
s nem lesz új lakója,
ha az élet útját
magányosan rója.

Mondd csak mitől félted?
Tán a csalódástól?
Igen, megtörténhet
– hallhattad már mástól!
De a csukott szívre,
szerelem nem talál,
dallam nélkül dobog,
miközben dalra vár.

Tárd ki hát kapuját,
nyílt szívvel szerethess,
ha lesz alkalom rá,
merj élni, ne reszkess!
Keress olyan szívet
mely szívednek mása,
olyan mint a visszhang,
minden dobbanása!

Tápláld hát a szíved,
szeretettel teljen!
Új csodákra várva,
folyton ünnepeljen!
Hagyd hogy bűvös fénye
arcodon ragyogjon,
a jó érzésekből
soha ki ne fogyjon!

Aranyosi Ervin © 2018-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mondd, minek?


Aranyosi Ervin: Mondd, minek?

Mondd, minek hibázol, ha nem tanulsz belőle?
Ha nincs célod, álmod, ami hajt előre?
Ha csak megszokásból végzed el a dolgod,
ha csak épp létezel, de sosem vagy boldog?

Mondd, minek a család, ha nem jut időd rájuk?
Csak, hogy legyen pénzed, s nekik szép ruhájuk,
hogy más meg ne szóljon, milyen a kirakat?
Mindig mások miatt izgatod csak magad?

Mondd, minek az élet, ha nincs időd magadra?
Nem vágysz kihívásra, boldog pillanatra?
Úgy élsz, mint egy robot? Nem álmodsz, nem érzel?
Egész életeddel semmi jót sem érsz el?

Mondd, minek születtél, ha nem is tudsz élni?
Csak mást kiszolgálni és haláltól félni?
Mit gondolsz, miért őröl fel az Isten malma?
Önfeláldozásnak lesz egyszer jutalma?

Mondd, minek is jöttél erre a világra,
ha végig haldokolsz, szebb életre vágyva?
Hisz az életedet MOST-ban kéne élned,
napjait dicsérve, boldog útra lépned!

Mondd, minek a világ, ha nincs benne részed,
csak másnak találták ki ezt az egészet?
Te másodlagos vagy, semmihez sincs jogod?
Hidd el, változtatni mindig akad okod!

S hidd el, változtatni sosem lehet késő,
életed szobrához kezedben a véső!
Ne add más kezébe, hogy más alakítsa,
álmaid elvegye, szíved szomorítsa!

Mondd minek adnád a kormányt más kezébe,
más mondja meg neked, hogy az élet szép-e?
Kezdj el végre élni, önmagadból adni,
lelked gazdagságát merjed megmutatni!

Tanulj a hibádból és lépj másik útra,
belső értékedből, hidd el, többre futna.
Indulj célod felé, valósítsd meg álmod,
s el ne hidd, ha mondják, hogy rosszul csinálod!

Irigyet, és bántót hagyd csak úgy, faképnél,
sokkal messzebb jutnál, ha magad miatt lépnél.
Visszahúzó kezet rázd csak le magadról,
s járd be égi pályád, végy példát a Napról!

Aranyosi Ervin © 2018-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva