Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Teli a Hold…

Aranyosi Ervin: Teli a Hold

Aranyosi Ervin: Teli a Hold…

Teli a Hold, telis-tele,
Nap öntötte fényét bele,
ám hiába a bőség vágya,
mert csalóka a gazdagsága.
Igaz, a lét kereknek látszik,
ahogy az égen büszkén mászik,
amint a kincsét mutogatja,
miként sikerét learatja.

Peckesen, büszkén jár az égen,
mi ronthatna e büszkeségen,
hisz nincs, aki szemébe mondja,
hogy ő a mindenség bolondja!
Mert Napja nélkül láthatatlan,
sötétben sétál, árnyalakban,
hisz lelke mélyén ő is tudja,
hogy saját fényét csak hazudja.

Kérkedik hát a lopott kinccsel,
magához láncolja bilincsel,
amíg egy felhő tolvaj karja,
ellopja, sandán eltakarja.
Olyankor sír, hiszen magányos.
A kérkedés gyakran magányt hoz,
mégis e kincs a mindene…
Saját fényt adni illene!

Ám kit a fény így elvakít,
ki csak szerepet alakít,
aki nem képes szívből adni,
nem tud elégedett maradni.
Kráterei sötéttel teltek,
nem nyílnak rajta pompás kertek,
felhő mögött csak fénytelen,
s az élete reménytelen.

Üres fénnyel telik világa,
lelke nem borulhat virágba…
Nagy úr a Hold, lenézi Földünk,
ahol mi élünk, fészkelődünk,
s képesek vagyunk egymást szolgálni,
s ha kell javulni, jobbá válni.
Szeretet-ruhánk másokra adni,
s a hálát érte elfogadni.

Aranyosi Ervin © 2019-10-15.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Teréz Anyuhoz szeretettel

Aranyosi Ervin: Teréz Anyuhoz szeretettel
Steve Simon festménye

Aranyosi Ervin: Teréz Anyuhoz szeretettel

Annyit szeress, amennyit elbírsz,
ne feszítsd lelkedet tovább!
Magad teremthetsz csak csodát!
Ha fáj a szíved, néha felsírsz?

De mindig, s folyton másokért?
Miközben nyugtod sem marad?
Ketrecbe zárod önmagad,
s nyögöd, hogy mennyi átok ért?

Magadban csended nem leled?
Döngve szakad rád a világ,
s kihasznál mindaz aki lát,
tudva, hogy gazdagabb veled!

Mindig csak adsz, mert szép a lelked,
s hiszel másokban szüntelen,
hogy minden ember bűntelen,
s magadra veszel szörnyű terhet!

Hited erős – gerinced roppan –
azért naponta talpra állsz,
s hiszed, hogy gyógyírt is találsz,
az elfolyó hétköznapokban.

Ne szeress többet, mint mit elbírsz!
Pihenned kéne néha nap,
hisz világodban még akad
olyan, mi boldog létbe elvisz.

Állj meg, és leld meg csendedet,
találd meg végre önmagad,
legyél vidámabb, boldogabb,
s tedd le néha a terhedet!

Aranyosi Ervin © 2019-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt, és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolygós telihold

Aranyosi Ervin: Mosolygós telihold

A Hold kikerekedett
a Nap szeretetétől.
Arca mosolygósabb lett
a ráragyogott fénytől.
Lám, hogy hat a szeretet,
megszépít, varázsol!
Rád is így hat egy mosoly
egy kedves baráttól.

Mért nem szórjuk mosolyunk,
ezerszám naponta?
Csak akkor, ha van okunk,
mert lelkünk ragyogna?
Felemelnénk másokat,
jobb világ lehetne,
mi lenne, ha a szívünk
gyakrabban szeretne?

Mi lenne, ha életünk
szép kerekké válna?
Több fény jutna minekünk,
s az mind visszaszállna?
Miért fösvény a világ?
Miért nem mer adni?
A szíveken ami rág,
mért tud ott maradni?

Szórjuk hát a mosolyunk,
teremtsünk jobb kedvet!
Világunkban így fogunk
megalkotni rendet.
Szeretettől ez a Föld
élhetőbbé válna.
Szórjuk fényünk, mosolyunk
a ma még bús világra!

Lám, a Hold is mosolyog,
Naptól kapott fénytől.
Ragyogjon hát mosolyod,
mától az enyémtől!
Te se tartsd meg, add tovább,
adj belőle bőven,
terjedjen a szeretet
tőled is, meg tőlem!

Aranyosi Ervin © 2019-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő vágy


Aranyosi Ervin: Teremtő vágy

Olyan a világod, amilyennek látod,
lehet ellenséged, lehet a barátod.

A hitrendszereden keresztül ha nézed,
magad tőle jobban, vagy épp rosszul érzed!

Mert a világodat nagyrészt te teremted,
s ha nem tetszik, akkor tegyél benne rendet!

Keresd a világban a jót és a szépet,
amire koncentrálsz, az talál meg téged.

De, ha amire vágysz, nincs, csak a hiánya,
rögtön rosszra fordul figyelmed iránya.

Irigység, sóvárgás, hit nélküli vonzás,
nemigen teremtés, úgy hiszem, nagyon más.

Lásd, amit szeretnél, képzeld el, hogy megvan,
eljön, reád talál, s nem csak álmaidban!

Mikor elképzeled és meg is érinted,
akkor bevonzhatod, s megkaphatod mindet.

Megkapod, ha hiszel, ha nincs benned kétség,
hiszen az angyalok neved belevésték.

De ha kétely támad benned, akkor nem megy,
azzal tönkreteszed a teremtőkedved!

Azzal saját magad zárod el az utat,
amely teremtésed irányába mutat.

Álmodd meg, találd ki, hagyd gerjedni vágyad,
aztán képzeld csak el: – Megvan, megtaláltad!

Eljött, már a tiéd, kézzel érintheted,
hiszem, amire vágysz, mind a tiéd lehet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-27
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kéz a kézben


Aranyosi Ervin: Kéz a kézben

Szabad vagyok a végtelenben,
amíg kezed a két kezemben,
amíg fogod, s nem engeded,
lelkem is őrzi lelkedet!

Szabad vagyok! Te is szabad!
Add hát csak önként önmagad!
Szabaddá tesz egy ölelés,
egymás lelkébe merülés.

Nem kell szerepet játszanunk,
jobbnak, vagy szebbnek látszanunk,
elég, ha szép szívünk szeret,
teljessé válhatok veled.

Ha kezed kezembe adod,
úgy érzem, te is akarod,
hogy lelkünk is szabad legyen,
a létünk boldoggá tegyen.

Légy, aki vagy és semmi több,
hozzád, szeretni eljövök.
Kezed már el nem engedem,
csak kérlek, légy szabad velem!

Aranyosi Ervin © 2019-08-26
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Valami hiányzik


Aranyosi Ervin: Valami hiányzik

Valami hiányzik ebből a családból…
Talán a szeretet, ami szívet ápol?
Talán a figyelem, talán egy kis játék,
jó példa mutatás, kedveskedő szándék?

Ha jobban megnézem, lehet, nem is család,
látok egy gyermeket, de nem látok anyát,
és az apuka sincs igazán a képben,
elmerült figyelme a virtuális térben.

A valóság árva, helyét nem találja,
keresi a választ: – Hová tűnt családja?
Nem baj, neki is majd egy szép mobilt vesznek,
és ha majd akarja, szülei ott lesznek!

De vajon akarja? Vagy majd másra vágyik,
lesz, mi motiválja majd felnőtt koráig?
Fogja vajon tudni, miről szól az élet,
vagy hagyja elfutni? Ez rá az ítélet?

Élőn haldokolva, nyomkodva a gépet,
hátha talál rajta majd valami szépet?
Olyat, mit egymásnak nem akarunk adni?
Nem akarunk érző emberek maradni?

Minden, ami fontos, kívül esik rajtunk,
s elhitetik velünk, hogy pont ezt akartuk.
Csak fogyasztók lettünk egy dömping világban,
programok tartanak örökös rabságban?

Aranyosi Ervin © 2019-08-21
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem akarlak megváltoztatni!


Aranyosi Ervin: Nem akarlak megváltoztatni!

Nem tudlak megváltoztatni, és nem is akarlak.
Nem akarok beszélni már, csak úgy, mint a falnak.
Mindenre van ezeregy kiváló kifogásod,
s nem látod be, hogy ezzel csak saját csapdáid ásod.

Aztán meg sírsz, hogy valahol mélyen megrekedtél.
Valójában hitrendszered gyáva rabja lettél.
Önmagadnak így építesz kényelmetlen börtönt,
mások miatt erőltetsz magadra szűkebb öltönyt.

Mutatod a kirakatot – más is ez csinálja!
Vagyis az, ki saját létét, mások útján járja.
Pedig csuda jól élhetnél saját utad járva,
hagyva lelked teremteni, szívedet kitárva.

Ehhez változnod kellene, új utad meglelve.
Az életet elfogadva, s folyton ünnepelve.
Kéretlenül nem segítek, úgy sem veszed hasznát,
menj csak a más feje után, kövesd a mihasznát!

Aranyosi Ervin © 2019-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A sírás kell!

Aranyosi Ervin: A sírás kell!

A sírás kell, mert tisztítja a lelked,
és jobb, ha tüske benned nem marad.
Ki sírni lát, az rajtad nem nevethet,
– ki fájdalmat vet, később azt is arat!
Ne másokért sírj, – magad érdekében –
csakis azért, mert neked jól esik.
Engedd csak el és bocsásd meg szépen,
s helyére majd az öröm érkezik…

A sírás kell, mert lelked megkívánja,
álarc mögé ne rejtsd fájdalmadat!
Ne pusztíthasson fájó emlék árja,
mert annak mindig mély nyoma marad!
Mikor lelkedben fájdalom virágzik,
nagy butaság, ha azt eltitkolod,
mert előbb-utóbb testeden is látszik,
megbetegít e szánalmas dolog,

A sírás kell, hát hadd tisztítsa lelked,
a könny feloldja mindazt, ami bánt!
Utat mutat, hogyan kell nyugtot lelned,
általa ismét szép lesz a világ.
Ne törődj azzal, mit gondolnak mások,
enyhítsd csak bátran, mi belül feszít,
hogy szebben élj, arra akadhat száz ok,
sírd ki magad, s fesd szebbre perceid!

Aranyosi Ervin © 2019-07-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet jegyében


Aranyosi Ervin: A szeretet jegyében

A szeretet jegyében élek és cselekszem,
ha lehet, nem bántok, és nem is veszekszem.
Mindig a legjobbat adom önmagamból,
hisz, amit kiküldök, végül nálam landol.

Velem együtt ébred szívemben a hála,
amire csak vágyom, mind valóra válhat!
Ettől aztán persze még szebb lesz az élet,
nincsen bennem sértés, nincs bennem ítélet.

Látom a szeretet mi mindenre képes,
így közeledem hát a mások szívéhez.
A szeretetemtől a világ gazdagabb,
s boldogabbá tesznek a dicsérő szavak.

Hisz dicsérni könnyű, semmibe sem kerül,
és a jó érzésem emelkedik belül.
Hála és szeretet jobbá teszi lelkem,
szeretet jegyében utamat megleltem.

Aranyosi Ervin © 2019-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy ölelés


Aranyosi Ervin: Egy ölelés

Egy ölelés, az magával ragad,
Az ölelésben jól érzed magad.
Feltöltődsz, mint egy lemerült elem,
s a jó érzés lesz úrrá lelkeden.

Az ölelésben lélektársra lelsz,
és az is boldog, akit átölelsz,
A lelketek álmokkal megtelik,
és így maradnál akár estelig.

Hisz eggyé válni olyan nagyszerű,
van benne béke, álom és derű.
Egy ölelést oly könnyű adni rád,
megélhetővé válik a világ.

S lám feléledhet tőle a remény,
és ellágyul a szív, mikor kemény.
És hitet ad, hogy élni érdemes,
egy ölelésért szívünk is repes.

Ne legyen hát nap, mikor kihagyod,
hisz boldoggá tesz kicsit és nagyot.
Ölelj bátran, s enged csak hatni rád,
mert öleléstől szebb lesz a világ.

Aranyosi Ervin © 2019-05-25
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva