Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretni és lenni


Aranyosi Ervin: Szeretni és lenni

Szeretni, szeretni,
szép szóval etetni,
boldogabbá tenni,
ez a feladat!

Szeretni, szeretni,
másokért is lenni,
hogy embernek érezd
mindig magadat!

Szeretni, szeretni,
holnapot éltetni,
lélegzetet venni,
s élni csak tovább!

Szeretni remélni,
tiszta hittel élni,
semmitől nem félni,
s látni a csodát.

Szeretni és lenni,
a titok csak ennyi,
s csak könnyedén venni
az akadályokat!

Lenni és csak lenni!
Álmok útján menni,
örömöt szerezni,
de abból sokat!

Aranyosi Ervin © 2020-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Hold szerelme

Aranyosi Ervin: A Hold szerelme

Az a fényes fent az égen,
tán egy nagy cica szeme?
Macskaszem, mely visszatükröz,
és ez az ő érdeme!
Hiszen tükröt tart a Napnak,
s csak éjszaka látható,
néha elfogy, néha hízik,
de mindennap várható.

Egyszerűen Holdnak hívják,
éjjel járja az eget,
sötét titok nincs előtte,
s jobbra-balra nézeget.
Borús időben nem látszik,
felhők mögé bújik el,
elvonul az éjszakában,
s csillagokat szédít el.

Olyankor feléjük fordul,
nekik mesél tán mesét,
elárulja merre látta
legutóbb a kedvesét.
Hogy ki az? Az nem titok már!
Ő is égi utazó.
Mikor látja néma marad,
nem segít a buta szó.

Szemtől szembe nem dicséri,
ám róla sokat mesél.
A szerelmes szép szavait
felkapja a lenge szél.
Hisz a Nap az ő királya,
szíve legszebb éke Ő.
Ez az érzés olyan hűvös,
s egyben szívet égető.

Lám, a Nap is viszonozza,
arany fénye rávetül,
és a Hold boldoggá válik,
fel-felizzik legbelül.
Éjszaka, ha nem láthatja,
fénye elhalványodik,
éjsötétben csendben úszva,
szerelméről álmodik.

Aranyosi Ervin © 2020-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te mit szólnál?


Aranyosi Ervin: Te mit szólnál?

– Te mit szólnál,
ha rád önteném élhetetlen keservemet?
Ha szívbéli nagy nyomoromról
írnám csak a versemet?
Ha állandóan haldokolnék,
ha múltban ázna a szívem?
Mondd, te mit szólnál a versemhez?
Kiélveznéd? – Nem hiszem!
Ha betegségről, furcsa kórról
mesélnének szavaim?
Ha lelkemen kívül lakóról,
bájolognak angyalin?

– Te mit szólnál,
ha megsiratnám azt, mi bennem elveszett?
Ha letérnék a nemes útról,
ami szívedhez vezet?
Ha önmagamat vidámítva
találnék új dallamot?
De sugározna soraimból,
hogy nem igazán én vagyok!
Ha hálni jár belém a lélek,
és meghívót is küldenék?
Hogy veled együtt haldokoljak,
s hadd járjon lelkem beléd!

– Te mit szólnál,
ha hazug lenne, mindegyik leírt szavam?
Ha hamis álarcot viselnék,
s másnak adnám ki magam?
Ha mások megbánt életéből
építenék álmokat,
s olyan lennék ki hazug eszmét,
vagy istentelent támogat?
Ha válaszokat nem keresnék,
hogy létünk szebb és jobb legyen,
hogy kínzó sötétségbe hullva várnám,
boldoggá tegyen!

– Te mit szólnál,
ha én feladnám, s csak kullognék más után,
ha más sikerét learatnám,
s a létben csapongnék bután?
Ha nem próbálnék szárnyat adni,
ha magam sem volnék szabad,
ha én írnám meg jó előre,
hogy miről szóljon majd szavad?
Ha én is beállnék a sorba,
s mennék a szakadék felé?
– Te mit szólnál? Hát nem pusztulna
a szíved kicsit belé?

Aranyosi Ervin © 2020-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy sokkal szebb világért!

Aranyosi Ervin: Egy sokkal szebb világért!

Sokkal szebb a világ, ha a Nap mosolyog,
én is csak jobb kedvű, hálával telt vagyok.
Belőlem is ilyen kedvet tud kicsalni,
s őrzöm jókedvemet, nem hagyom kihalni!

Ha jó kedvű vagyok, hát mosolyt viselek,
ekkor tudok csodás dolgot tenni veled,
épp ahogy a Napom ragyog, derűt áraszt,
így ragyog mosolyom és így adom rád azt!

Tudod, ezt kellene másnak tovább adni,
szíveket gyógyítva, jó úton haladni.
elhitetni végre az egész világgal,
hogy az ember sokat tehet mosolyával.

Hiszen a mosolyunk egy szebb világ magja,
s boldog, aki veti, s az ki learatja.
Hát kezdjük mosolyunk más arcokra szórni,
hiszem, hogy a szívek fognak válaszolni!

Bizony, ez az ékszer boldoggá is tehet,
ajándékozd hát meg mind az embereket!
Kezdd csak magad körül, rokonnal, baráttal,
mosolyogj, s majd nevess, s tégy rá egy lapáttal!

Meglátod a mosolyt nem tudja megállni,
így fog a vidámság szétterjedve szállni!
Úgy, ahogy egy madár röppen ágról ágra,
a mosoly is így száll rá a nagyvilágra!

S ha majd körülötted csupa mosoly ragyog,
akkor végre te is büszkén elmondhatod:
– Tettél világodért, gyógyítottál rajta,
hisz a többi ember is pont ezt akarta!

Aranyosi Ervin © 2020-07-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A halál az élet része


Aranyosi Ervin: A halál az élet része

A halál az élet része,
pont, mint a születés!
A fontos: közben élsz-e,
vagy eltölt a rettegés?
Nem is kell félni tőle,
csak máshová megyünk.
Azért jövünk a Földre,
tanuljunk, s jót tegyünk!

A halál nem a vége,
másik lét kezdete…
Leszületés e létbe,
tortánk új szelete.
Amit adunk, azt kapjuk
és mikor jót teszünk,
szebb jövőnket faragjuk,
s tán boldogok leszünk.

Amikor mást bántunk,
büntetlen nem marad,
akkor magunknak ártunk,
s jön rossz tapasztalat.
Ha csak a jót tennénk,
szebb lenne a földi lét,
másokat felemelnénk,
s szépülne a miénk.

Nem kell hát haldokolnunk
végig az életet.
Csak földi jelmezt hordunk,
és jobb, ha élvezed!
Keress hát boldogságot!
Kísérjen szeretet!
Tedd jobbá a világot,
ezt javaslom neked.

Ha a jó árad belőled,
nem lesz okod félni sem,
ha mások jót kapnak tőled,
te is jót kapsz – én hiszem.
Mert ez Isten adta törvény,
amit te adsz, azt kapod,
visszatér a kilőtt töltény,
s kikel elvetett magod.

A döntés a kezedben:
– Élsz, avagy haldokolsz?
Melyik fontos szemedben,
mit adjon rád a sors?
Hiszem, hogy élni jöttünk,
akkor mért szenvedünk?
Ha majd békét kötöttünk,
több lesz a lét velünk!

Az ember életéhez,
az eszköz mind adott,
s rajta múlik, mint végez
rámért feladatot?
Hogy teszi ezt örömmel,
vagy csak kínlódva él,
egy választás, csak döntsd el,
hogy lelked, mit remél!

Hiszem, az élet jó lesz,
ha élni akarunk,
a gondolatunk jót tesz,
mert teremtők vagyunk!
Ha hinnénk önmagunkban
és tudnánk, nincs halál!
Sok van a hatalmunkban,
ébredni kéne már!

A halál az élet része,
s ne félj, nem végleges!
Ne aggódj, mennybe mész-e?
Inkább élj és szeress!
Tedd magad boldogabbá,
s legyél vidám, s szabad!
Ne tedd a lelked rabbá,
szabadítsd fel magad!

Aranyosi Ervin © 2020-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyógyító érintés

Aranyosi Ervin: Gyógyító érintés

Az ölelés nélkül mind, mind megbetegszünk,
s minden érintéssel gyógyulhat a testünk.
Nem a kórokozók betegítenek meg,
a betegségekről a bántások tehetnek!
Egyetlen gyógy-szerrel élhetsz sok-sok évig,
ha szeretet kísér életeden végig.
Amikor képes vagy naponta ölelni,
amikor meg tudod önmagadat lelni.
Szeretet, ölelés gyógyítja a lelket,
s annak gyógyulását követi a tested.

Ettől a csodától nem szabad elzárni,
isteni valónktól nem szabad elválni!
Naponta szükség van az érintkezésre,
ölelésre, csókra és kedves beszédre!
Akitől megvonják, nélküle elsorvad,
lelked a vezérlő, nem csak anyagból vagy!
Ám a szeretetet nem elég csak adni,
akkor lehetsz élő, ha képes vagy fogadni!
Önzés, nagyravágyás, a szeretet hiánya,
– rossz a hajtóerő és az út iránya!

Mind a hatalmasok pont ettől szenvednek,
nem járják az útját az isteni rendnek.
Nekünk ezért nem kell a nyomukban járni,
tőlük útmutatást, a gyógyulást várni!
A megoldás ott van mindenki kezében,
szeretet vizében, boldog ölelésben,
az érintkezésben, a kapcsolatokban,
csak rá kéne lelnünk, hogy élhetnénk jobban!
Nem attól vagy ember, hogy két lábra álltál,
hanem hogy van lelked, és érzővé váltál!

Hiszem, a gondolat felépít sok falat,
és ameddig köztünk ez a fal megmarad,
amíg nem bontjuk le és szív nélkül élünk,
folyton megbetegszünk, sorvadozik énünk!
S hiszem, szeretnünk kell újra megtanulni,
ebbe a csodába gyakran ellazulni!
Be engedni a fényt, hagyni kiragyogni,
szeretet erejét a felszínre hozni!
Ez képes mozgatni az egész világot,
s csak akkor működik, ha szeretettel áldott!

Aranyosi Ervin © 2020-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Milyen csodás dolog


Aranyosi Ervin: Milyen csodás dolog

Milyen csodás dolog madárdalra kelni,
rájuk csodálkozni és örömöt lelni.
Lesni szárnyalásuk, figyelni, hogy élnek,
szárnyas kis barátok, csepp angyali lények.

Csendben megcsodálni színes tollruhájuk,
élő dalnokokként tekinteni rájuk,
tudni, hogy fontos kis részei a Földnek,
akik néha fáznak, néha tündökölnek.

Ha lelkeddel nézed, szádra mosolyt csalnak,
névtelen tanúi ők a pillanatnak,
csak teszik a dolguk, nem törődnek mással,
sem a tegnapokkal, sem az elmúlással.

Isten madarai és így az enyémek,
nem birtoklom őket, csodájukban élek.
Tanítanak élni egyszerűen, szépen,
nyűgtől szabadulni az élet vízében!

Mert, ha a fény árad, gondtalan dalolnak,
nem béklyózza őket, mit hozhat a holnap.
Nem rettegve élnek, rémítve haláltól,
daluk bentről fakad, lelkük odújából.

Lám, nekem is könnyebb, csak rájuk figyelni,
kedves kis dalukban örömömet lelni,
napi gondjaimat így dobni csak félre,
s elképzelni lelkem, mi lenne, ha élne.

Milyen csodás dolog madárdalra kelni,
benne elmerülve, új világra lelni,
nyugalom tengerén, vezetni hajómat,
hagyni eláradni, s megélni valómat!

Aranyosi Ervin © 2020-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit szólnak mások?


Aranyosi Ervin: Mit szólnak mások?

Az ember mindent megtesz
azért, hogy szeressék!
Álruhába bújik,
hogy másoknak tetsszék.
Így éli életét,
szokásokat felvesz,
a külső ruhája
megfelelés jelmez.

Színjátékot játszik,
más életét éli,
boldogabbnak látszik
– néha úgy is véli!
Ám sosem teheti,
mire szíve vágyna,
hiszi akkor lesz jobb,
ha más kedvében járna!

A társadalomban
beáll csak a sorba,
hogy a “becsületén”
ne eshessen csorba.
Ám a szerepjáték,
hatalmas nagy teher,
és a túl vállalás
a lábunkról lever.

Hány álom vész kárba,
mert: – Csodára várok,
s azon gondolkodom,
mit szólnak majd mások?
Ez a rossz gondolat,
hány akadályt emel,
ami célok helyett,
mellék útra terel?

Siker, pénz, csillogás,
ezek ma a mércék,
s hiába tehetség,
vagy kiváló érzék,
nincsen elismerés,
ha nem azt csinálod,
amit elvár tőled,
környező világod.

Mit gondolnak rólam,
mit fognak majd szólni?
Tetteimre mások
fognak válaszolni?
Meg tudok felelni
kényes elvárásnak,
és ha nem sikerül,
örökre elásnak?

Inkább tedd a dolgod,
mire lelked késztet,
mitől szíved boldog,
éld meg saját léted!
Lesznek majd olyanok,
akik melléd állnak,
s tőled csak egyénit,
saját kincset várnak!

Aranyosi Ervin © 2020-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Míg szeret a szív

Aranyosi Ervin: Míg szeret a szív

Lehet a világ oly zord és kegyetlen,
– nem számít addig, míg szeret a szív!
Csak az a lélek hűl ki tehetetlen,
amelyet egy másik sosem melegít.
Az élet állhat apró örömökből,
kis lépésekben éled a végtelent.
Apró csodák emelnek fel a földről,
azt adva, mit egy érző szív jelent!

Sötét felhők is ülhetnek egedre,
– nem számít addig, míg szeret a szív!
Napod érezheted a lelkedben egyre,
ha van másik lélek, mely szeretni hív!
Ne hagyd kihűlni, ne légy szeretetlen,
hiszen míg parázs benned létezik,
az lángra gyúlhat érző emberekben,
kik útjukat olykor feléd veszik.

Őrizd hát lángját, bármit hoz az élet,
– nem számít addig, míg szeret a szív!
Még jöhet más és táncra kelhet véled,
s újra festi megfakult színeid.
Őrizd hited, a szeretet hatalmas,
s csak ez az út, más nem is járható!
Tedd, amit kell, hogy megnyugodva alhass,
s boldoggá tesz a Mindenható!

Aranyosi Ervin © 2014.10.15. és 2020-05-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Lesétált a Nap az égről,
a Hold pedig csavarog!
Kislámpámat meggyújtottam,
sötétben nem maradok.

Nem egyszerű bizony annak,
ki nem érez, ki nem lát,
ragadozók járnak erre,
veszélyes hely a világ!

Lámpást gyújtok a szívembe,
úgy hívják, hogy szeretet.
A fényével beragyogok
ma még alvó szíveket.

Hiszem, már nincs mitől félni,
ha a magány menekül,
felbátorodik a lélek,
mikor nincs már egyedül.

Árva lelkek, fényre várnak,
lámpát gyújtok hát nekik,
a lepkék is ide szállnak,
hiszen a fényt szeretik.

Hadd gyújtsak fényt a szívedben,
engedd éledni a fényt!
Éljünk végre szeretetben,
s adjunk másoknak reményt!

Aranyosi Ervin © 2020-05-09
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva