Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Pénz és teremtés


Aranyosi Ervin: Pénz és teremtés

Képzeld, van  egy zsáknyi pénzed,
s elköltheted az egészet!
Teljesülhet minden vágyad,
álmod mind valóra válhat.
Nem kell érte semmit tenned,
ha a vágy megfogant benned,
csak egy kicsit mennyben járni,
s magadban a kincsre várni.

Csupán hinned muszáj benne,
s elképzelni, mintha lenne,
mintha két kézzel számolnád,
s vágyaidra szerteszórnád.
Aztán, mikor elköltenéd,
a sors ismét hozná eléd,
hogy a kincsed, hogy a pénzed
adja, miben nem volt részed!

Lenne pénzed újra, s újra,
költhetnéd régire, s újra,
Mindig, s bármit megvehetnél,
mérhetetlen gazdag lennél.
Azt tehetnél, amit akarsz.
s nem kellene hozzá a harc,
nem kellene megszerezned,
csak a vágyad égne benned!

Képzeld el a gazdagságot,
élvezz valóra vált álmot,
s figyeld lelkedben mit érzel,
ha jóban vagy kinccsel, pénzzel!
Élvezd ki, mintha meglenne,
sok örömöt találj benne,
adj belőle bőven másnak,
jó barátnak, kedves társnak!

S a pénzedet teremtsd újra,
vidd magaddal minden útra,
mindenkinek adj belőle,
adj és legyél boldog tőle.
Majd, ha szeretet vezérel,
és már jól bánsz kinccsel, pénzzel,
akkor értelmét is látod,
s gazdagítod a világot!

Csak úgy tudsz a kincsre lelni,
ha képes vagy elképzelni,
ha elhiszed, hogy jár neked,
s szívedben gyúl a szeretet.
Hagyod, hadd áradjon bőven,
s hiszel egy gazdag jövőben,
ahol nem ural a pénzed,
s jól használod az egészet!

Aranyosi Ervin © 2017-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A harmadik vérkör


Aranyosi Ervin: A harmadik vérkör

Van egy folyó a testünkben, mely szívünkből árad,
benne a vért keringetni szívünk el nem fárad.
Szívünk beszív, aztán pumpál, úgy is mondjuk dobban,
a munkája, ha figyeled, nem marad titokban.

Van egy vérkör, a tüdőtől, mely oxigént szállít,
elhasználva a sejtekben másik gázzá válik,
és a vérünk gondoskodik az elszállításról,
széndioxidról beszélek, nem pediglen másról.

Belélegzünk, kilélegzünk, levegőt cserélünk,
s a vér ellát oxigénnel, ameddig csak élünk.
Minden egyéb tápanyagot is a vérünk szállít,
eljuttatja sejtjeinkhez, s a részünkké válik.

A képződött salakanyag ugyanígy tér vissza,
azokat is egytől-egyig a vérünk szállítja.
Mirigyeink váladékát is viszi magával,
serkent, avagy éppen gátol, hormon anyagával.

Immunrendszer? Védekezés? Vérünk részt vesz benne,
vérünk nélkül egész testünk oly védtelen lenne.
Mindent ellát tápanyaggal, éltet és vezérel,
ezért menthetsz életeket a szép, tiszta vérrel.

S van egy harmadik vérkörünk, ami láthatatlan.
A szeretetet azon árad lelki, szép alakban.
A szívünkből kiáramlik szerte a világba,
és amikor viszonozzák, megérint a hála.

A szeretet láthatatlan? Ha akarod látod!
Vele tudod szebbé tenni, akár a világot.
Ha a szereteted árad, gyógyít, megvigasztal,
a csodáktól roskadozó terülj-terülj asztal.

Fájó szíveket is táplál, felemel, jobbá tesz,
láthatatlan vérkörön át jutsz el más szívéhez.
Szereteted nem fogy, olyan akár a Nap fénye,
gazdagodik általa a világ összes lénye.

Más lelkében hálává lesz, s onnan visszaárad,
ha a szeretet vezérel, nincs gazdagabb nálad.
A szeretet szép folyóját engedd eláradni!
A Föld körül futótűzként körbe fog szaladni.

Érintsen meg minden embert, melegítsen lelket,
emeld fel a csüggedőket, benne reményt lelnek.
Fürössze meg a lelkeket fénylő áramában,
a harmadik vérkör legyen kötelék a mában!

Kötelék, mely egymáshoz fűz és megtanít élni,
ha mibennünk jóság bujkál, nincsen mitől félni!
Adjunk hitet szeretettel, s örüljünk, hogy élünk,
a szeretet szép vérkörén áradjon a fényünk!

Aranyosi Ervin © 2017-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodom világom


Aranyosi Ervin: Álmodom világom

Álmodom világom, mással nem törődöm,
megtaláltam helyem idelent a Földön,
Hiszek önmagamban, más dolgom úgy sincsen,
lelkem mélyén ott él, bennem él az Isten!

Reggel nincs más dolgom: csak életre kelni,
itt élni a mában és örömökre lelni.
Menni az utamon, mindig csak előre,
és nem félni attól, mi lesz majd jövőre!

Nem fáj már a múltam, mindent megbocsájtok,
haragba, vagy dühbe nem horgonyoz átok.
Jövőmtől nem félek, hiszen én teremtem,
a lelkemben épül, létre jön majd bennem!

Álmodom világom, álmodom, s csodálom,
szabad akarattal mind valóra váltom,
kézzel foghatóvá, élhetővé válik,
nem rettegek többé nem lévő halálig!

Álmodom világom, életem csak játék,
amivé akarnék, én pont azzá válnék!
Minden gondolatom varázsolni képes,
szeretettel jutok el mások szívéhez.

Világot álmodom, napról napra szebbet,
ahol az emberek őszintén szeretnek.
Nem is kéne egyéb, annyi, hogy megértsék,
egymás tiszteletét a szívükbe véssék!

Világot álmodok. Teremthetnénk együtt!
Ami eddig bántott, jobb ha elfeledjük!
Egy léggömbbe zárva szálljon fel az égre,
tűnjön el szívünkből, s ne bánthasson végre!

Álmodjunk hát olyat, ami jó szívünknek,
melytől minden percünk boldogabbnak tűnhet,
és ha hiszünk benne, valósággá válik,
lehet egy szebb élet, boldogabb világ itt!

Ez az álom könnyen valósággá válhat,
ha a szándék megvan nálam is, meg nálad!
Sérelmeid dobd el, ne dédelgesd őket,
tanítsd meg szeretni a ma még esendőket.

Álmodom világom, álmodj együtt vélem,
a szeretet győz majd, – Én nagyon remélem!
Váljon ez a világ élhetőbbé, szebbé,
váljon minden lélek szívből szeretetté!

 Aranyosi Ervin © 2017-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

a

By

Aranyosi Ervin: Ne féltsd a szívedet!


Aranyosi Ervin: Ne féltsd a szívedet!

Ne féltsd a szívedet,
engedd csak szeretni!
Akarj a boldogság
áramában lenni!

Hagyd, hogy csak jót adjon,
jó érzéssel teljen,
visszakapott érzést
gyakran ünnepeljen!

Ne féltsd a szívedet,
még ha fáj is néha!
Engedd, hogy az érzés
gyakran érjen célba!

Engedd a szívedet,
őszintén szeretni,
engedd be a Napot,
s hagyd benned nevetni!

Hadd áradjon benned,
az örömnek fénye,
légy a világodnak
legboldogabb lénye!

Ezt a ragyogó fényt,
engedd tündökölni,
arcodról a mosolyt
ne hagyd letörölni!

Ne féltsd hát a szíved,
szeress mást is jobbá!
Váljanak másoké,
tőled boldogokká!

Tárd ki a szívedet,
hogy mások se féltsék,
engedd, hogy örökre
nevük belevéssék!

Aranyosi Ervin © 2017-10-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne maradj ki!


Aranyosi Ervin: Ne maradj ki!

Kimaradsz a boldogságból,
ha nem mersz szeretni!
Ha ebben a szép világban
nem akarsz részt venni.
Kívülállóként figyeled,
hogy szeretnek mások,
s várod azt az életedben,
hogy majd legyen rá ok!

Mi lenne, ha megpróbálnál
szeretni ok nélkül,
hogy ne maradj szeretetlen,
s boldogtalan végül.
Adj jó esélyt önmagadnak,
s várd a boldogságot,
töltsd meg inkább szeretettel
az üres világod!

Engedd be s szeretetet,
fénylő szíved tárd ki!
Hadd lépjen be szeretettel,
kis kapuján bárki.
Bárki, aki téged szívből
megszeretni képes,
bárki, kinek te is eljutsz
szerető szívéhez!

Bezárt szívvel – hidd el nekem –
nem érdemes élni!
Ha nem hinnéd, hitrendszered
ki kéne cserélni.
Szeretettel vagyunk készen
csak a boldogságra,
tekints tehát szeretettel
mától a világra!

Légy része a boldogságnak,
hidd el, ez a dolgod,
egy értelme van a létnek,
ha az ember boldog.
Boldogítsuk egymás szívét,
szeressük csak jobbá,
váljunk hát jobb emberekké,
földi angyalokká!

Aranyosi Ervin © 2017-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet a kincsünk…


Aranyosi Ervin: Szeretet a kincsünk…

Ne hunyj sose szemet mások fájdalmára!
Elnéző közönynek túl nagy lesz az ára.
Nem nyugtathatod meg lelkiismereted,
azzal, hogy a lényed semmit sem tehetett!

Ne hagyd hát szó nélkül a gonoszt, a rosszat,
te is felelős vagy, bár nem te okoztad!
Ám a változtatás ott van birtokodban,
s nem csak gondolatban, vagy leírt sorokban.

Közöny szítja tüzét a földi pokolnak,
s rajtad áll, hogy milyenné válik a holnap.
Lelkiismereted ne hagyd elaludni,
ne hunyd be a szemed, akarj róla tudni!

És ha hallod, látod, emeld fel a szavad,
legyen a világon minden ember szabad!
Ám ne az erőszak építsen világot,
tűzz a gomblyukadba megértés-virágot!

De ne csak szavakkal, sokkal inkább tettel,
emelj fel, etess meg érző szeretettel,
támogató kézzel teremts új világot,
amely a tilosból végre zöldre váltott.

Kenyeret adj, békét, jó szót, emberséget!
A világod sorsa motiváljon téged!
Az egész világot jobbá kéne tennünk,
embert és állatot, jobbá kell szeretnünk.

Szép földünk sebeit gyógyítsuk be sorban,
ne tárgyak adjanak értéket e korban,
hiszen a legnagyobb érték épp az élet,
ezt kell hogy érezze minden földi lélek.

Ne hunyj ezért szemet, láss rá a világra,
ne csak leplet teríts a nyomorúságra!
Emeld fel a földről, segíts végre élni,
ne kelljen senkinek hamis Istent félni!

A szeretet kincse ott él a szívekben,
ez ad nekünk erőt, élni jobban, szebben.
A világunk gazdag, minden megvan benne,
mi lenne, ha kincse mindenkié lenne?

E kincs a szeretet, terjeszd hát barátom,
futótűzként fusson végig a világon!
Gyújtsd meg futó lángját érzéssel, mosollyal,
felemelő kézzel, támogató szóval!

Oly sok a felesleg szerte a világban,
s oly kevesen élnek a jólét áramában,
csak a felesleget, ha széjjel osztanánk,
a hazugság falát végre lebontanánk.

Hiszen van mindenből mindig elegendő,
csak azt elosztani, ennyi a teendő,
minden éhes szájat meg kéne etetni,
a hatalmasokat meg jobbá szeretni.

A bűnök világa nem-tudásra épül,
ha jobbá szereted, napról-napra szépül.
Nem a pénz, a vagyon tesz majd gazdagabbá,
ezek csak bilincsek, ezek tesznek rabbá.

Földhöz, gondhoz kötnek, igazi bilincsek,
ne hidd: – ellentéte a valódi nincsnek!
Hiszen a pénzsóvár, folyton csak sóvárog,
szívébe szeretet sohasem szivárog.

Furcsa szemüveg az, a Napot takarja,
minél nagyobb kincsét megóvni akarja,
s egyre többre vágyna, nem is lát élőket,
magáénak hiszi már az egész Földet.

Ám a szörnyű kincse, a lelkét csak gyötri,
lelkiismeretét a szemétbe söpri.
Mindig többet akar beteges elméje,
a szívét bezárja, részvét el ne érje!

Szerintem senkinek nem jó ez a helyzet,
s létezik oly dolog, ami felemelhet.
Szeretetet ültess, hát mások szívébe,
mosolyt, reményt gyújtva mások életébe!

Szeretettel, szóval, éltető kenyérrel,
mosollyal az arcon, útmutató fénnyel,
elől kéne járni, jó példát mutatva,
elcsüggedt világnak hitet, reményt adva!

Mosolyt, kedvességet szórj szét a világba,
ápold annak szívét, kinek lelke árva!
Kövesd a megváltód, s légy a jövő része,
általad változzon a világ egésze!

Nyisd fel a szemeket, tanítsd őket látni!
Engedd a világod önmagát csodálni!
Locsold szeretettel, legyél emberséges,
s tudd, hogy változtatni csak a lelked képes!

Merülj el lelkedben, és mutasd meg másnak,
az életnek üzenj, ne az elmúlásnak!
Lelked mélyén ott van az elhivatásod,
szeretet a kincsed, nemigen van másod!

Aranyosi Ervin © 2017-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne igazit keress!


Aranyosi Ervin: Ne igazit keress!

Vannak emberek, kik túl soká keresnek…
Egész életükben az igazira lesnek.
Elhiszik, hogy olyan létezik e létben,
s amíg nem találják, szívük addig tétlen.
Az igazi, nem egy ember általában,
minden ember hordoz egy részt önmagában,
mely tán tökéletes, szép emberi érték,
de a teremtéskor kincseit szétmérték.

Mindenkiben találsz belőle egy cseppet,
amit egy másik szív őszintén szerethet.
Persze, mindőnk visel némi gyarlóságot,
ami megszürkíthet egy plátói álmot.
Miért is kell nekünk a Föld összes kincse,
hogy a szívünk mindezt sajátnak tekintse?
Miért nem érjük be apró kis csodával,
szívben tükröződő, fénylő csillogással?

Vannak emberek, kik folyton csak csalódnak,
nagyravágyásukban folyton becsapódnak.
Nem lelik másokban az igazt, a szépet,
egyetlen lélekben keresnek egészet.
Tudd, az az igazi, akit tudsz szeretni,
kivel lelked képes boldogan nevetni,
aki vonz magához, mert van cseppnyi bája,
mely mellett eltörpül számtalan hibája!

És a sok hibáját, mind el kell fogadnod!
A szép kapcsolatban önmagadat adnod!
Eszedbe ne jusson változtatni rajta,
mert a szerepjáték oly hálátlan fajta!
S tudd, hogy a párodon sem tudsz változtatni,
hite határolja, úgy sem tudsz rá hatni,
csak időlegesen képes változásra,
nem tud fátylat dobni megrögzött szokásra.

Nincsen tehát nagy Ő, csupán kicsik vannak,
a legfontosabbat keresd meg magadnak,
amire nagyon vágysz, s lelkednek hiányzik,
ami talán párod lelkében tanyázik.
Ne igazit keress, inkább boldogságot,
mert ha mindent akarsz, meg sosem találod!
Olyan lelket keress, ki magával ragad,
kivel boldogabbnak érezheted magad!

Aranyosi Ervin © 2017-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bakancslista


Aranyosi Ervin: Bakancslista

Vedd kezedbe a tolladat, hadd írjon a mancsod!
Írd le, mi mindent tennél, míg feldobod bakancsod!
Készíts el egy “bakancslistát”, írd össze a vágyad,
gazdagítsd az életedet, céllal hagyd el ágyad!

Váltsd valóra álmaidat, tetszés szerint, sorban!
Emeld fel a szép lelkedet, ne hagyd lent a porban!
Juss el oda a világban, ahová szeretnél,
végezz olyan kedves munkát – ami neked szent cél!

Amit leírsz valósítsd meg, legyen benne részed,
élvezd ki a pillanatot, élvezd az egészet!
Legyen ez a bakancslista teremtésed része,
ne agyalj az életeden: – vajon kárba vész-e?

Hisz eljuthatsz mindenhova, ha izzó a vágyad.
Gazdagság és siker járhat nyomodban, utánad.
Élményekkel gazdagodhatsz, lehetsz boldog ember,
álmaidat bevonzhatod hittel, szeretettel.

Írj tehát egy bakancslistát, s legyen benne részed,
sorról sorra valósítsd meg, végig az egészet!
És ha új vágy támad benned, írd fel a listára,
s legyen elég hosszú léted, s várj újabb csodákra!

Aranyosi Ervin © 2017-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…


Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…

Az embereknek nagyobbik része kába,
s belemerül a napi politikába,
az orránál, bizony nem lát tovább.
Megélni létet, talán ostobák?
Sok meg hiszi, hogy apró gép tanít,
bámulva járja hétköznapjait,
kezében fénylő, apró készülék,
amit nem láttak még a vén szülék.

Hej, te jámbor, szemed, s kezed vezet,
kábítószer ez,  s nyújt élvezetet.
Agyadat kimossa, lelked kiürül,
szakadék tátong magadban, legbelül.
Nincs gondolatod, önálló szavad,
és nem leled lelkedben önmagad.
Kísértet vagy, egy jól megvezetett,
kiből hiányzik a fény, a szeretet!

Barátom, mondd, mi lesz majd így velünk?
Csillogó fényre, de halva születünk?
Rabszolgaként játsszuk el a vakot?
Nincs közöttünk, ki tudja: – Több vagyok!
Vagy az a pár, ki ma még élni mer,
s a homlokán fénylő jelet visel,
kit fény vezet, s nem önző hatalom,
azt is felőrli a magtörő malom?

Vajon világunk valóban létezik?
Egy kincsben dúskál, a többi éhezik?
A hazugságnak bús ingoványa ez,
mely mélybe húzva örömet szerez?
De ez az érzés valódi öröm,
ha nem léphetsz át körülvevő körön?
Bezárnak mind, a börtönrácsaid,
nem kell más hozzá, csak pokol, meg a hit.

Keresed Istent, de sehol nem leled,
mert nem hiszed: – Itt él mindig, veled!
Te nem teremtesz, csupán csodára vársz,
dolgozol, álmodsz, s a széllel szembeszállsz.
Az álmaid ők vetítik eléd,
s mint sajátot, úgy táplálják beléd.
Te bámulsz csak és nem látod mi van,
ez jár neked, ezt hiszed, naivan!

Azért lennék, hogy én ébresszelek?
Vagy fújhatnának itt tán szebb szelek?
Ha érdekelne emberi titok…
De szembetámadsz: – inkább lapítok!
Hiába nyitom a szemed nagyra fel,
ha szívedet, s lelked nem érem el,
üresen kong, s belőle ki veszett,
a szeretet, mely innen kivezet.

Kísértet vagy, ki még halálra vár?
Ki csendben ül, s így útra sem talál?
Csak elfecsérli élte napjait,
ki virtuális pokolban lakik?
Az életünk csak halódás csupán,
húzzuk igánk és tengődünk bután?
Úgy felnyitnám a csukott szemeket,
s megmutatnám: – Még él a szeretet!

Még pislákol, van szív amelyben él,
de óvni kell, ha egyszer elvetél,
a hiányában mind elsorvadunk,
szeretnünk kell, míg emberek vagyunk!
Mi célból kaptad földi szereped,
ha kihűl szíved, s nincs már szeretet!
Talán nincs késő, talán még van remény,
még pislákol néhány szívben a fény!

Aranyosi Ervin © 2017-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cicám ajándéka


Aranyosi Ervin: Cicám ajándéka

Dorombolva hozod szíved közel hozzám,
apró. kedves lelked én bearanyoznám.
– Simogatás indul! – Kínálod az állad,
nagyobb kéjenc nincsen – drága cicám – nálad!

Hosszan elnyújtózol, kitárod a tested,
apró örömökkel telik meg az ested.
Puha, selymes bundád tenyerem simítja,
ez a szíved kulcsa, örömteli nyitja.

Akár egy zongorán, billentyűkön játszva,
úgy futnak ujjaim élményre vadászva,
doromboló hangok kelnek szárnyra tőle,
igazi szeretet-zene lesz belőle.

Talán te így akarsz földi mennybe menni?
Egyszer csak megunod, elég is lesz ennyi!
Hosszasan nyújtózol – púpos tevét játszol –
aztán az ölemből le, a földre mászol.

Úgy látszik most ki kell a konyhába menned,
pocid megéhezett, muszáj lesz már enned!
Bizony szép az élet: – Alszol, eszel, játszol,
vagy épp élvezkedni az ölembe mászol.

Jól esik lelkemnek ez a közös játék,
s amit kapok tőled, igazi ajándék,
mert megtiszteltetés a ragaszkodásod,
a szívedet adod, talán nincs is másod…

Aranyosi Ervin © 2017-09-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva