Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Társasházi fészek


Aranyosi Ervin: Társasházi fészek

Hallja-e odafenn,
ne ricsajozzon már!
Szólok a csend-őrnek,
s partvisom hozom már!
Felkopogok Önhöz,
hagyja végre abba,
mert párom ön miatt,
hagyott most magamra!

Nem lesznek fiókák,
amíg maga dalol!
A férfiasságát
keresi valahol,
elrepült mellőlem,
messze ment a párom,
amíg maga dalol,
én hiába várom!

Ám azt sem szeretném,
ha más nőhöz nyúlna,
vagy az ön dalától
végleg lekonyulna.

Aranyosi Ervin © 2017-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ez a Te napod


Aranyosi Ervin: Ez a Te napod

Nagy ünnep van immár,
különleges ünnep!
Bár a mai nap csak
egy szombatnak tűnhet.
Ám, ha ezt a verset,
most végig olvasod,
rájössz, egész évben,
ez a legszebb napod.

Ez a nap rólad szól,
mért is szólna másról?
Bár, mikor felfogod,
biztos falra mászol!
De hidd el a világ
szívből köszönt téged,
mert ma ünnepeljük
a sok dőreséget!

E szép tavaszi nap
a bolondok napja,
bizony bolond, aki
kapja, s elfogadja.
Ám inkább légy bolond,
mint kinevetetlen,
hagyd hogy a külvilág
rajtad is nevessen.

Legyél csak bolondos,
tégy vidámmá mást is,
legyen adományod
kedveskedő, grátisz.
Csinálj csak másokból
bolondot e napon!
Keress meghökkentőt,
akad rá alkalom!

Aranyosi Ervin © 2017-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fiú és a liba

a fiú és a liba
Aranyosi Ervin: A fiú és a liba

E fiúnak az a bája,
elkíséri a libája.
Mindenhova együtt mennek,
nem adva helyt idegennek.
Látszik rajtuk, jó barátok,
csak a libán volt egy átok.
Ha az ember szépen kéri,
a fiú majd elmeséli:
– Elindultunk, én s a liba,
falu végi nagy buliba.
Az én libám durva liba,
ahol becsíp, van galiba!
Erjedt szőlő levet vedelt,
a bortól a kedve betelt,
s kezdődött a hősködése,
csőrrel mások bökdösése.
Belekötött egy paliba,
ez volt ám a súlyos hiba,
mert a Pali nagy varázsló,
kit nem húz el száz patás ló.
Varázspálca óvja, védi,
s olyan öreg, mint a Dédi.
Hatalmas a tudománya,
a tudása aranybánya.
Hát a liba ezért csípte,
na, meg mert már be volt csípve,
ám végül a liba csőre,
ráfagyott egy acél csőre.
Ettől enni-inni nem tud,
úgy elgyengül, nem megy, nem fut!
Alig telt el fertály óra,
szükség lett a varázslóra,
hogy a libát rendbe tegye,
s a rút átkát mind levegye.
Hát így történt a galiba,
s kitettük a nappaliba:
– Ki a vas csőre kíváncsi,
pénzért mutogatja Fáncsi!
A csipkedés már nem pálya,
megy a fiú és libája,
kerülik a szeszt, a jó bort,
mert az ivás fájó hóbort…

Aranyosi Ervin © 2017-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Farsangi mulatság


Aranyosi Ervin: Farsangi mulatság

Eljött hát a farsang, már a tavaszt várjuk,
Hideg tél kapuját lassanként bezárjuk.
Nagy evés-ivással készülünk a nyárra,
kedvünk támad még egy téli mulatságra!

Táncolunk, vigadunk, a tél meneküljön,
a sötét, a hideg mostantól kerüljön!
Találja meg minden fiatal a párját,
miközben a farsang vidám táncát járják!

Fiúk a lányoktól szép bokrétát kapnak,
ez legyen a dísze mindegyik kalapnak!
Álarcot öltenek, s elbújnak mögötte,
ne lássa a falú, mely család szülöttje.

Szerepet is játszhatsz, teheted a szépet,
szép szavak és táncok varázzsal igéznek.
Busójárás során elűzik a telet,
jöjjön a helyébe a csodás kikelet!

Magas máglyát raknak, lobogjon az égre,
a tél boszorkányát elégetik végre.
Jó zene, víg dalok emelik a kedvet,
borként fogyasztják el a jó szőlő-nedvet.

Oly sokan ilyenkor, álruhába bújnak,
királylány, s királyfi közös nótát fújnak,
s lám a balett-táncos vígan járja táncát,
szédíti, csábítja a bál szép huszárját.

Táncol a boszorkány, varázsló igézi,
tündér a meséjét koldusnak idézi.
Sorban az állatok itt életre kelnek,
táncolnak, vigadnak, boldogságra lelnek.

Itt van hát a farsang legyen jó a kedved,
ne búsuljon senki, ki velünk nevethet!
Álljon be a körbe, legyen boldog tőle,
mi meg vidám embert faragunk belőle.

Aranyosi Ervin © 2017-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nátha

Nátha
Aranyosi Ervin: Nátha

Rám talált a fránya nátha,
reménykedem, hátha, hátha
kiköltözik, elmegy máshoz,
ragaszkodjon más lakáshoz!
Ő jól érzi magát bennem,
lehet, nekem kéne mennem?
Más vidékre, új lakásba,
én is költözködjek másba?
Ki kellene innen tenni,
bennem nem jó ketten lenni!
Nátha nélkül jól meglennék,
úgy mint régen, innék, ennék.
Fittyet hánynék én a télre,
elköltöznék innen délre!
Én inkább a náthát űzöm,
forró teám ott a tűzön,
nem várom meg, hogy kihűljön,
csak a nátha meneküljön!

Aranyosi Ervin © 2017-01-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hófehérke és a kerti törpék

Hófehérke és a kertitörpék
Aranyosi Ervin: Hófehérke és a kerti törpék

Egyszer volt, hol nem volt, hogy bezárt a bánya.
Megérkezett a törpékhez a király leánya.
Hófehérke volt a neve, várta a hét törpe,
kegyeiért mindegyikük kezét-lábát törte.
Begipszelték mindahányat, gipsz-törpékké váltak,
s onnan kezdve a ház körül, kint a kertben álltak.
– Kis törpéim, meggyógyultok – mondta Hófehérke,
s szíve mélyén remélte, a herceg eljön érte.
– Ám az almát nem eszem meg – ez járt az agyába’,
ha idejön belerúgok a gonosz banyába.
A herceg meg nem járt arra, meghalt a csatában,
hófehérke sok-sok almát evett bánatában.
Aztán elfogyott az alma, de ha még egy volna,
a mesém is folytatódna, holnap estig szólna!

Aranyosi Ervin © 2017-01-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mű-Vész vers

Mű-Vész vers

Aranyosi Ervin: Mű-Vész vers

Mű világban mű öröm,
köröm helyett, műköröm,
csoda, hogy még működöm…

Arcszín helyett, smink a sikk,
erre buknak a pasik?
Mű külsőben, ki lakik?

Mű lélek és művilág,
mű vázában művirág,
mű agyakba nyű, mi rág!

Mű szobrokon, mű véset,
művé lett a művészet,
erre minket mi késztet?

Lassan minden műanyag,
aki gyártja “MŰ”, s hanyag,
mű gépekben, mű agyak!

Műveletlen műsorok,
mű könyvekben mű sorok
mű ételek, mű borok…

Mű világban minden mű,
mert az ember könnyelmű,
sorsa már egyértelmű!

Aranyosi Ervin © 2017-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy ázott veréb sikere

a veréb sikere

Fotó: Ádám Korinna

Aranyosi Ervin: Egy ázott veréb sikere

Beneveztem idén én a FiX-faktorba,
hogy a szép nevemen ne eshessen csorba.
Minden nálam jobbat leköröztem sorba’
mind az énekemtől lett porba tiporva!

Mától celeb leszek, amíg el nem ázom,
a veréb nótámat vígan dudorászom.
Lehet, hogy a hangom nem lesz szép, csak hangos,
ám a hírnév vár rám, – s ez a műsor rangos!

Zsűriben a varjú a torkát kaparta,
s rólam áradozott a “szép hangú” szarka,
tetszett az énekem libának, kacsának,
– énekes madarak ide sosem járnak!

Mától nem éhezem, annyi díjat kaptam,
irigykedik is rám néhány tyúk és kappan,
ám az irigységgel ők nem sokat érnek,
– sokat ér a hangja egy ázott verébnek!

Aranyosi Ervin © 2017-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az Olló és a Móka

Az Olló és a Móka
Aranyosi Ervin: Az Olló és a Móka

Egyszer volt, hol nem volt, – úgy mint a mesében,
az Olló egy sajtot kiollózott szépen.
Egy reklámújságból egy sajtot kivágott,
majd egy faágra ült, és sajt-lyukat gyártott.
Arra járt a Móka, vigyorral az arcán,
előre nevetett az Olló kudarcán,
mert jól kitervelte, – nem sokáig tartott –
Ollótól megszerzi a soklyukú sajtot.
Felszólt az Ollónak, magasra a fára,
ahol sajtlyukakat vágott szegény pára.
Hízelgett a sajtért, viccesen a Móka,
mert sajtot nem evett évezredek óta.
A szagát utálta, ízét sem szerette,
csupán mókázásról szólt most minden tette.
Addig vicceskedett, mindaddig vidított,
míg az olló lelke, s éle meg nem nyílott.
A sok-sok lyukú sajt a Mókára hullott,
hogy agyon nem csapta, az kevésen múlott.
A Móka felkapta a soklyukú sajtot,
megérezve bűzét, utolsót sóhajtott.
Már a mókázástól is elment a kedve,
s nézett rá az Olló, most már reménykedve,
szét nyitotta mindkét szárát szegény pára,
hátha a lyukas sajt felesik a fára.
Móka mindezt látta a nagy sajtja mögött,
s Olló butaságán kínjában röhögött.
Ennyi volt a mesém, nem kérdem elég-e,
Sajtom…, vagyis sejtem. Itt a mese vége!

Aranyosi Ervin © 2016-12-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csőrmester monológja – Cső(r)behúzás

csőrmester monológja

Fotó: Barta Gábor

Aranyosi Ervin: Csőrmester monológja – Cső(r)behúzás

Két szememmel nézek körbe:
– Mi juthatna ma a csőrbe?
Mi lehet az eleségem,
s ha éhes a feleségem,
neki mit vigyek ebédre?
Nézek ürgét, nyulat, pockot,
madárfészket is kifosztok,
csak legyen tele a bendőm,
legyen mindig elegendőm!
Nézem, mit is lehet enni?
Fiókát is kell etetni,
s tanítani szaktudásra,
nem is marad időm másra!
Szóval, igen sok a dolgom,
de ne aggódj, majd megoldom!
Két szememmel nézek körbe:
– Ma kit is húzhatnék csőrbe?

Aranyosi Ervin © 2016-09-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva