Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Gifs by James R. Eads and Chris McDaniel

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Legyünk egymás karjába bújva,
s érezzük lelkünk mosolyog,
nem számít mások háborúja,
hol érdek füstje gomolyog!
Hiszem, ha bennünk béke lenne,
megváltozhatna a világ,
csak vidámság és öröm lenne,
s nem a félelem, ami rág!

Jó elbújni egy ölelésben,
megtalálni, mi elveszett,
örömünk lelni jót tevésben,
s érezni azt, szívünk szeret.
A lélek így szállhat a mennybe,
mely idelenn elérhető,
eláradunk a végtelenben,
s a jó érzésünk egyre nő!

Bújj el velem egy ölelésben,
jöjj a karomba kedvesem,
mosolyod én szívembe vésem,
s minden titkodat meglesem.
Kitárom én is lelkem könyvét,
olvasd a titkom bátran el,
s letörlöm lelked hulló könnyét,
s meglásd majd megnyugvásra lel!

Bújjunk el együtt a világból,
s érezzük azt, hogy létezünk,
átalakulunk igazából,
s szerető lényekké leszünk!
Ha külvilágunk követ minket,
elmúlik minden, ami fáj,
használjuk öleléseinket!
A létet megélni muszáj!

Hiszen mindezt megélni jöttünk,
s könnyebb azt karjaid között,
mikor érzem, múlik belőlünk,
minden bántó elköltözött!
Ha a világon minden ember
átölelné a másikat,
átérezné a teljességet,
s meglelnék szép álmaikat!

Mert amíg itt az ész vezérel,
s a szív csak háttérbe szorul,
az ember rombol a kezével
és lassacskán bealkonyul.
A szív ott van az ölelésben,
megszépül tőle a világ!
Érzéseim szívedbe vésem,
fényem akarom adni rád!

Zárj hát engem a karjaidba,
hadd érezzem, szabad vagyok!
Az ölelés, az nem kalitka,
egy szebb világot adhatok!
Szeretetburok, fénnyel telve,
körül vesz, biztonságot ad,
csodás lényünket ünnepelve,
az isteni fény befogad!

Aranyosi Ervin © 2021-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin – Cinkosok

Szilády Ildikó grafikája (illusztráció)

Aranyosi Ervin – Cinkosok

Úgy döntöttünk az Anyuval,
megvicceljük az Aput.
Összeraktunk pár dobozból
olyan autó alakút.
Ráhúztuk az autóponyvát,
a sok doboz ne látsszon,
Anyu meg vitte az autót,
hogy a ház mögé álljon.
Aztán szóltunk az Apunak,
hogy vigyen a boltba el,
mert liszt kell a sütijébe,
hát sürgősen menni kell!
Hej, az Apu meglepődött,
mi volt a ponyva alatt!
Azt hitte, hogy tündér járt itt,
s az autónkból ez maradt.
Aztán, persze, megmutattuk,
hová dugtuk mi azt el.
Sütöttünk egy jó sütit is,
mert ez után vigasz kell!

Aranyosi Ervin © 2021-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Villon utolsó villongása

Kép: François Villon – Wikipédia

Aranyosi Ervin: Villon utolsó villongása

Tudom, neked ez fájni fog!
A hosszú haldoklásom.
De ez csupán, mit adhatok,
mert sohasem volt másom!
Na jó, életnek hívtam én,
viseltem nagy vidáman,
s ebbe már más is belehalt,
korábban a világban!

S ha csak a költő halna meg,
s nem írna többé verset?
Látod, a lét nem babra megy,
fröcsögjek bús keservet?
Hazudjak egy szebb holnapot,
olyat, amelyre vágyom?
Inkább a lábam lógatom,
nyűgös, halálos ágyon.

Kiélvezem fájdalmaim,
nem muszáj, hogy leírjam!
Volt kor, mikor volt valamim,
kell, hogy azt visszasírjam?
Gazdagság, kincs nem érdekelt,
nem tettem szert vagyonra,
csak arra vágytam, arra telt:
-Bár lelkem gazdagodna!

Nem loptam én, nem volt kitől
– a gazdagoktól féltem –
a mások szegénységiből
semmit se lopni, érdem!
Miközben álmodtam vakon,
ellopták a világot.
Élveztem szép gyümölcseit,
min féreg foga rágott.

Villongok hát, mert ez maradt,
tán lopott kincs az élet,
s nézem a vándormadarat,
de fenn szárnyalni félek!
Tudom, nyakamon a kötél,
bár bűnömet leróttam,
s fejfámra írni ösztökél:
– Éltem, míg meg nem hóttam!

Aranyosi Ervin © 2020-09-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Váljon szokásoddá a nevetés!

Aranyosi Ervin: Váljon szokásoddá a nevetés!

A nevetés képes gyógyítani lelket,
amikor a gondok a földre tepernek.
Mikor már úgy érzed nem számíthatsz másra,
akkor lenne szükség vidám kacagásra!

Amikor siralmas, akkor nevetséges,
s kimászni gödörből csak úgy lehetséges,
ha a kedved végre magasra emeled
és a reménytelent szépen kineveted!

Mert ott lent a mélyben, nem tudsz reá hatni,
nem szabad a szintjén sokáig maradni!
A félelem legyőz, a gond akadályoz,
az alacsony rezgés rútat vonz magához.

Keresned kell olyat, amin tudsz nevetni,
ami faramuci, nem kell eltemetni!
Inkább kinevetni az elvétett hibát,
vedd észre hogy milyen hit okoz galibát!

Mert ha felismered, s nevetni tudsz rajta,
emelkedik kedved, s az már a jobb fajta.
ha saját magadon képes vagy nevetni,
jobbá fogod tudni világod szeretni!

Hiszen a nevetés leveszi a terhet,
súlytalanná válik az, aki nevethet!
Nem terheli vállad, ami földre nyomjon,
megtanulhatsz szállni, ezt komolyan mondom!

Ha a lelked gyógyul a sok nevetéstől,
menekül a bánat a borongós észtől.
Lelked kivirágzik, álmokat hoz reád,
s lebontja az elme sötét börtönfalát.

Ha gyógyul a lélek, a test sem betegszik,
s hiszem, ez a világ, egyre jobban tetszik.
Ha nem hagyod tovább, hogy bánat vezessen,
engedd, hogy a lelked titkokba belessen!

Nem megy a nevetés? Próbáld erőltetni,
szomorúság ráncba, vidám magot vetni!
Váljon szokásoddá a napi nevetés,
s meglátod, hogy hamar kikel majd a vetés!

Váljon szokásoddá, hogy mindennap nevetsz,
ennyit önmagadért lelkesen megtehetsz!
Csak keress alkalmat, találj reá módot,
vedd észre, hogy lelked, eddig csak kínlódott!

Nevess, s legyél boldog, ne is törődj mással,
töltsd meg életedet sűrűn kacagással!
Szomorúság, harag, mind-mind kívül marad,
vidám nevetéssel szabadítsd fel magad!

Aranyosi Ervin © 2020-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Farsang van ma

Aranyosi Ervin: Farsang van ma

Farsang van ma, víg dal zendül,
aki eljött táncra perdül,
így űzzük el a telet,
hadd jöjjön a kikelet!

Bújj ma színes álruhába,
arcod senki meg ne lássa,
víg mosolyt ragassz magadra,
jókedvedet fogd ma hadra!

Legyen vidám, legyen fényes,
jelmezedre légy igényes,
megkedveljen, aki lát,
viduljon fel a világ!

Itt a farsang, dalunk szálljon,
a világ tótágast álljon!
A tavasz ránk így köszöntsön,
a lelkünkre derűt öntsön!

Aranyosi Ervin © 2020-02-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mentegetőzés

Fotó: Lángh Gábor

Aranyosi Ervin: Mentegetőzés

Óvatosan lopakodok,
nehogy észre vegyenek,
vagy éppen az új ruhámra
rossz megjegyzést tegyenek!
Én szeretem, bár nem mutat
mások szerint remekül,
de nekem ez így kényelmes,
így hordhatom lezserül.
Kicsit gyűrött a mintája,
de egem nem érdekel,
elbújok a nézőtéren,
míg a rigó énekel.
Jó, egy kicsit késve jöttem,
elkezdődött a darab,
randim volt a vacsorámmal,
nem jöhettem hamarabb!

Aranyosi Ervin © 2019-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öreg motoros

Aranyosi Ervin: Öreg motoros

Már nem visz el öreg lábam,
hogy a krumplit megkapáljam,
ezért aztán betolom
betonon a motorom.

Ki, a kertbe szinte szállok,
szárnyas kis angyallá válok.
Mivel traktorra nem tellett,
ez a motor nagyon kellett!

A seprűre nem ülök fel,
nem repkedek ósdi trükkel,
ne nézzenek vén banyának,
akik majd repkedni látnak.

Ezzel járok mindenfele,
kellemes a menetszele,
menet közben sosem alszom,
szél simítja ráncos arcom.

Az asszonyok irigyelnek,
mögöttem csak füstöt nyelnek,
ahogy a biciklit tolják,
mindig sorsukat okolják.

Aranyosi Ervin © 2019-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt, és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Noé birkája


Aranyosi Ervin: Noé birkája

Noé újra készülődik,
épített egy bárkát,
csakhogy mások, odafentről
hajóját meglátták.
Elterjedt a médiában:
– Özönvízre készülj,
de ha lenne elég időd,
asszony, azért még szülj!

Noé ahogy egykoron is,
állatokat mentett,
felvitt tehát a bárkára,
minden párból egyet.
Ám a bárka félig sem telt,
sok faj már kipusztult,
ezért aztán Noé apánk
egy hirdetést posztolt.

Kerestetik olyan ember,
kit lehet vezetni,
akit mások megvezetnek,
s nem képes szeretni.
Aki elvan önmagával,
mégis van egy párja,
aki folyton minta szerint,
mások útját járja.

Ki elhiszi, a hatalom
nincs másért, csak érte,
és a buta törvényeket
önmagára kérte.
Aki betart minden szabályt,
ahogy meg van írva,
akit bárki irányíthat,
s úgy él, mint egy birka.

Hogyan, hogy nem, gyűlt a tömeg,
jaj, sok volt belőlük,
Noé lassan a világot
alig látta tőlük.
Hogyan kéne választani,
birkák tömegéből,
amikor egy üzenet jött,
egyenest az égből.

– Hagyd fiam a sok-sok kergét,
miattuk csinálom,
mert az újabb özönvíz
egy jövőt hozó álom.
Ezek közül egyet válassz,
kinek nincsen párja,
ki látástól – Mikulásig
kanosszáját járja!

Aki másoknak dolgozik,
kinek nincs családja,
aki szabadidejében
a cégét szolgálja.
Ki benyal a főnökének,
másokat beárul,
hátha magasabb beosztás
kap majd jutalmául.

Aki csak a munkának él,
nem akar családot,
éppen ezért egyedüli,
birkasággal áldott.
Hát keresd meg azt az egyet,
a többit hagyd magára,
híreszteld el, hogy akciós
lett az agy mag ára.

Meglátod, mind elrohannak,
mindegyiknek ész kell,
a fejükben a sötétség,
s az ész helye fészkel.
Azt az egyet, aki marad
elnevezem rólad,
Noé birkájának hívom,
könyvembe ezt rójad!

Aztán jöhet az özönvíz,
tisztuljon a Föld meg!
Majd meglátod, magától is
kihal a jelölted.
Hisz magában boldogulni
sohasem lesz képes.
Így majd te a családoddal
szebb jövőbe léphetsz.

Aranyosi Ervin © 2019-08-31
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Minek neked lélekbúvár (kutyabeszéd)


Aranyosi Ervin: Minek neked lélekbúvár
(kutyabeszéd)

Minek neked lélekbúvár?
Nem segíthet rajtad!
Rendet tenni nem tud benned,
te meg azt akartad!

Szerencséd van, velem jól jársz,
meggyógyítom lelked!
Mikor engem választottál,
gyógyszered meglelted!

Meggyógyítom a szívedet,
képes lesz szeretni.
Nem nagy dolog a fizetség,
elég megetetni.

A többiről gondoskodom,
emberibbé válhatsz,
megváltozol és onnantól
őrangyalnak állhatsz.

Növelem a türelmedet,
toleranciádat,
sétálni is elkísérlek,
s az javadra válhat.

Függőségek, rossz szokások
elmaradnak szépen.
Ha simogatsz békére lelsz
szíved közepében.

Tanulsz tőlem kedvességet,
hűséget, kitartást,
ha mázlid lesz, könnyen találsz
így majd asszonypajtást!

Ezek után lélekbúvár
minek kéne néked?
Rám találtál, hát áldhatod
a nagy szerencsédet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyájas mese


Aranyosi Ervin: Nyájas mese

Vezérürün szól a kolomp,
követi őt a sok bolond.
– Vannak újabb híreim!
Gyertek enni híveim!

Hallhattátok tőlem párszor,
követem ha hív a pásztor!
Így hát mindenről tudok,
hírekhez csak én jutok.

Én vagyok a főkolompos,
s azért jutottam kolomphoz,
mert hatalmas az eszem,
amit Ő mond, azt teszem!

Ti meg kövessetek engem,
a vezetőt látva bennem.
Mert én oly oKos vagyok,
a kolompom is ragyog.

S lám, én nektek közvetítem,
mit mondott az ember-isten,
adakozzatok neki,
a jó szénát szereti!

Amíg azt én megeszem,
fogadjatok szót nekem,
csendben imádkozzatok,
vastag gyapjút hordjatok.

Ezt a gyapjút adjuk néki,
ha már olyan szépen kéri,
mi másikat növesztünk,
jóságáért törlesztünk.

Imádkozzunk hozzá okkal,
szálljon szembe farkasokkal,
védjen minket, ha lehet,
szálljon ránk a szeretet.

Mert ő jó, meg nagy, meg bátor,
imádja a birkatábor.
Bégessetek mind neki,
ezért hajt majd rendre ki!

Ám jó lesz, ha tőle félünk,
általa, de érte élünk,
imádjuk, hisz oly hatalmas,
nem úgy öl meg, mint a farkas.

Tőle, szülhetsz gyereket,
de add neki tejedet,
vagyis azt a felesleget,
mit gyermeked meg nem evett.

Ő először megfej téged,
megszerzi a nyereséget,
ami marad, add fiadnak,
s hálálkodjál az uradnak!

Túrót, sajtot, gyapjút, szénát,
add neki, s a létet éld át,
s érezd magad szabadabbnak,
étket kaparj csak magadnak!

Vezérürün szól a kolomp,
követi őt a sok bolond,
templommá vált az akol,
s ott bégetnek valahol…

Aranyosi Ervin © 2019-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva