Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Fekete péntek


Aranyosi Ervin: Fekete péntek

Karácsonyi sorban állás,
áruszerzés, cipelés,
harc a boltban mások ellen,
hol az emberi kevés.

Néhány dolgot leáraznak,
– most annyi, amennyit ért! –
bár kell érte tülekedni,
hogy megkaphasd ennyiért.

Harácsolás állat módra,
szórhassad a pénzedet,
szerettednek bizonyíthasd,
hogy a szíved még szeret.

Hosszú sorban nyomakodsz
mely akár ezer méteres,
megmutasd, hogy van még munkád,
van olyan, ki még keres!

Hitelekkel terheled meg
bankszámlád, és majd nyögöd,
szerencséd lesz, ha nem rúg ki
jövőre a főnököd!

Lám a szép “fény születése”
fényűzéssé “nemesült”.
az erőszak és az önzés
a bejglibe belesült.

Lesz lakoma, evés-ivás,
pénz-erő fitogtatás,
Jézuskát és Istenfélést,
tanít a hitoktatás?

Ám ne izgulj, direkt van így!
Ilyen a társadalom!
Aki rendre kizsákmányol
azé itt a hatalom.

Birka vagy, hát karácsonykor,
a sorba újra beállsz,
s nem látod, hogy terelgetnek,
ebben rosszat nem találsz.

Megkerested munkád bérét,
van is némi hiteled.
Kell az “új cucc” a családnak,
bármi történik veled.

Mire eljön a karácsony
nem is örülsz már nagyon.
Egész évi munkád ára
elfér a kis asztalon.

Sírva búsul hát a magyar,
ilyen ünnep jut neki,
összeveszik a családdal,
mert azt joggal teheti.

Milyen szép lesz a karácsony,
minden csillog, csodaszép,
Csak előtte a vásárló
elveszíti az eszét.

Mire végre itt az ünnep,
már mindenki ideges,
számolgatja a hitelét,
s hogy jövőre mit keres.

Nincs már kedve a családhoz,
eszik, iszik jámborul,
s ha egy kicsit többet ivott
a fenyőfa ráborul.

Aranyosi Ervin © 2017-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Számító mosómedve


Aranyosi Ervin: Számító mosómedve

Kiszámoltam, hogy a mosás
mennyibe fog kerülni.
Ameddig a ruhád mosom
nem is fogok leülni.

Az én szakmám: mosó-medve,
végzem munkám rendesen,
mosás közben a zöldséget
kint a spejzban meglesem.

Mi legyen a fizetségem?
Néhány répa, burgonya,
jó dolog, ha a medvének
tele van a puttonya.

Szedd csak össze, a zöldséget,
s a gyümölcsöt, s elviszem.
Pénzt ne adj, mert nem ehető,
jóra nem jó, azt hiszem.

Ha a ruháid már tiszták,
veszem is a kalapom.
Hazamegyek, elvonulok,
s a kajámat befalom…

Aranyosi Ervin © 2017-11-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ittas hóember


Aranyosi Ervin: Ittas hóember

Hoztam neked vidámságot,
jó kedvet és kacagást,
ha behívnál, beragyognám
szép szívemmel a lakást!

Na jó, már egy kicsit ittam,
– józanodom rendesen,
kíváncsiságból gondoltam:
– Üveg alját meglesem.

A jó kedvem növekedett,
ám a világ egyre dőlt,
nem álltam már a lábamon
délcegen, mint azelőtt.

A fejemet egyre húzta
le a gravitáció!
Nem mondom, hogy  földön fekve,
löttyös hóban ázni jó!

Ám lehúzott a nagy fejem,
mert a pezsgő így hatott,
huncut legény volt, ki engem,
pezsgővel megitatott!

Nem mondom, hogy csuda jó itt,
de már egész jól vagyok,
ha behívnál józanodnék,
s talán fel is olvadok.

Aranyosi Ervin © 2017-11-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Péntek van, és tizenhárom!


Aranyosi Ervin: Péntek van, és tizenhárom!

Péntek van, és tizenhárom!
A szerencsém alig várom,
hogy egy vagyon rám találjon,
s mind-mind a javamra váljon!

Tizenhárom van, és péntek!
Akik négy levelűt téptek
lóheréből, nagyot léptek,
mert szerencsés létbe értek.

Ez a nap, a vonzás napja!
Aki hiszi, meg is kapja,
– álmainak van alapja –
kinccsel telik a kalapja!

Persze vannak megint mások,
akik félők, s babonások,
– ezek persze rossz szokások –
félelmükre akad száz ok!

De jobb inkább jóra várni,
jólét áramában állni,
szeretettől jobbá válni,
szerencsére rátalálni.

Péntek van, és tizenhárom!
Én e naptól a jót várom!
A szívemet nagyra tárom,
így jobbítom a világom!

Aranyosi Ervin © 2017-10-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mért pont Elemért?


Aranyosi Ervin: Mért pont Elemért?

Anyukája boltba küldte Elemért:
– Ugorj már le néhány kiló elemért!
Az eladó néhány szatyrot tele mért,
Így szolgálta ki a lelkes Elemért!
Ám ne aggódj verset író felemért,
nem megyek én a szomszédba elemért!
Olyat kérdezz, aki egyet velem ért,
érdemes volt versbe szedni Elemért?

Aranyosi Ervin © 2017-10-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Itt van a csősz, itt van újra


Aranyosi Ervin: Itt van a csősz, itt van újra
(Rigó voltam – Petőfi után szabadon)

Itt van a csősz, itt van újra,
jön, mint mindig, rendesen.
Isten tudja, hogy mi okból
nem tréfa a fele sem.

Kiülök a szőlőskertbe
onnan nézek szerteszét,
s látom jön a csősz utánam,
mint ki eldobta eszét!

Lába döngve lép a földre,
csahol mérges agara,
van puskája, van sörétje,
– s némi elmezavara.

És valóban csősszel a föld
nem cidrizik, nem remeg,
úgy megennék néhány fürtöt
a szőlőből, s nem lehet.

Pedig vége a szüretnek,
pár fürt csak, mi itt maradt,
de a csősz engem lelőne,
mint egy éhes madarat.

Jobb, ha elrohad a száron,
mintha bennem olvad el.
Ám a csőszt ez nem zavarja,
boldog, mikor hadra kel.

Hát elbújok, s nem szemezve,
a lantomat pengetem,
versbe írom hogy a csősz itt
megint elbánt énvelem.

Csak az Isten ül le mellém,
s hallgat bennem szótlanul.
Míg dalom az eget járja,
s amíg s csősz elvonul…

Ma megcsókolt a természet.
A szőlő megmenekült…
A csősz boldog, mert a rigó
üres csőrrel elrepült…

Aranyosi Ervin © 2017-09-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ragyogjon a mosolyod!


Aranyosi Ervin: Ragyogjon a mosolyod!

Nézz bele a kamerába,
mosolyogni tessék!
Jókedvűbbé – s nem lóvá tesz –
egy vidám jelenség!
Az sem baj, ha kinevetnek!
Én nevetek máson!
Hadd lássák, hogy a mosolyom
belső ragyogásom!
Hát engedd, hogy hadd ragyogjon,
hadd szálljon át másra!
Legyen időd minden napon
egy kis ragyogásra!

Aranyosi Ervin © 2017-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Társasházi fészek


Aranyosi Ervin: Társasházi fészek

Hallja-e odafenn,
ne ricsajozzon már!
Szólok a csend-őrnek,
s partvisom hozom már!
Felkopogok Önhöz,
hagyja végre abba,
mert párom ön miatt,
hagyott most magamra!

Nem lesznek fiókák,
amíg maga dalol!
A férfiasságát
keresi valahol,
elrepült mellőlem,
messze ment a párom,
amíg maga dalol,
én hiába várom!

Ám azt sem szeretném,
ha más nőhöz nyúlna,
vagy az ön dalától
végleg lekonyulna.

Aranyosi Ervin © 2017-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ez a Te napod


Aranyosi Ervin: Ez a Te napod

Nagy ünnep van immár,
különleges ünnep!
Bár a mai nap csak
egy szombatnak tűnhet.
Ám, ha ezt a verset,
most végig olvasod,
rájössz, egész évben,
ez a legszebb napod.

Ez a nap rólad szól,
mért is szólna másról?
Bár, mikor felfogod,
biztos falra mászol!
De hidd el a világ
szívből köszönt téged,
mert ma ünnepeljük
a sok dőreséget!

E szép tavaszi nap
a bolondok napja,
bizony bolond, aki
kapja, s elfogadja.
Ám inkább légy bolond,
mint kinevetetlen,
hagyd hogy a külvilág
rajtad is nevessen.

Legyél csak bolondos,
tégy vidámmá mást is,
legyen adományod
kedveskedő, grátisz.
Csinálj csak másokból
bolondot e napon!
Keress meghökkentőt,
akad rá alkalom!

Aranyosi Ervin © 2017-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fiú és a liba

a fiú és a liba
Aranyosi Ervin: A fiú és a liba

E fiúnak az a bája,
elkíséri a libája.
Mindenhova együtt mennek,
nem adva helyt idegennek.
Látszik rajtuk, jó barátok,
csak a libán volt egy átok.
Ha az ember szépen kéri,
a fiú majd elmeséli:
– Elindultunk, én s a liba,
falu végi nagy buliba.
Az én libám durva liba,
ahol becsíp, van galiba!
Erjedt szőlő levet vedelt,
a bortól a kedve betelt,
s kezdődött a hősködése,
csőrrel mások bökdösése.
Belekötött egy paliba,
ez volt ám a súlyos hiba,
mert a Pali nagy varázsló,
kit nem húz el száz patás ló.
Varázspálca óvja, védi,
s olyan öreg, mint a Dédi.
Hatalmas a tudománya,
a tudása aranybánya.
Hát a liba ezért csípte,
na, meg mert már be volt csípve,
ám végül a liba csőre,
ráfagyott egy acél csőre.
Ettől enni-inni nem tud,
úgy elgyengül, nem megy, nem fut!
Alig telt el fertály óra,
szükség lett a varázslóra,
hogy a libát rendbe tegye,
s a rút átkát mind levegye.
Hát így történt a galiba,
s kitettük a nappaliba:
– Ki a vas csőre kíváncsi,
pénzért mutogatja Fáncsi!
A csipkedés már nem pálya,
megy a fiú és libája,
kerülik a szeszt, a jó bort,
mert az ivás fájó hóbort…

Aranyosi Ervin © 2017-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva