Aranyosi Ervin versei

Volt a kis falunak egy ügyes kovácsa.
- Vasból volt a falu kerítése, rácsa,
kapája, kaszája, ásója, ekéje,
de sok volt a munka, egy inas “elkélne”.
Talált is egy fiút, olyan inas félét,
benne megtalálta méltó segítségét.
Szorgalmasan tette, mit a mester mondott,
ám egy furcsa napon valamit elrontott.
Amit tenni kellett, kovács mindig mondta,
ám aznap beszédét kicsit elrontotta:
- Először kiveszem a patkót a kohóból -
kezdte a tanítást, s az inas ért a szóból.
- A hosszú fogóval az üllőre teszem,
hogy az izzó vas ne égesse a kezem.
Amikor azt látod, megrázom a fejem,
a nagy kalapáccsal üss egy nagyot ezen.
És az inas úgy tett, ahogy kérték tőle!
Mestere szörnyethalt, – de kovács lett belőle!

Fogyókúrán nevelkedtél,
ám az órán mindig ettél.
Kipróbáltál mindenfélét,
hogy csillapítsd gyomrod  éhét.

Kondiztál és fitneszt néztél,
de csokival “félreléptél”!
Éhes vagy s nő a feneked?
Ajánlok egy módszert neked.

A dologtól nem kell “fázni”,
gyere velünk hahotázni,
tudom meg fogod szeretni,
nem kell mást, csak jót nevetni…

Egy kis mozgás meg sem árthat.
A klubunkba bárki járhat,
a címét is megadhatom,
megtalálod a weblapon!

http://hahotajoga.hu

Jót akaró,
hótakaró
betemet
egy tetemet?
Miska bátya
kiskabátja
meg nem óvta?
Reggel óta
nyelve szótlan.
Benne holtan
sem beszél
a szembe szél.
Hallja Eszti,
s eszét veszti,
mert dermedve
nem egy medve,
alszik mélyen
erdőszélen.
- Ki? – A  Miska,-
kis hamiska!
Az, a részeg,
bolhafészek.
Megfagyott,
s lett tetszhalott.
Ám a teste,
ami este,
még elázott,
- s nem teázott! -
alkohollal átitatva.
a hatását nem vitatva,
hóban ágyat keresett,
és el is szenderedett.
Eszti mikor rátalála,
akkor lett szörnyű halála.
A sodrófa kemény éle,
lesújtott Miskánk fejére
és a hóban elterült,
majd jobb létre szenderült…
Jót akaró,
hótakaró
betemet
egy tetemet…

Mosolyog a szájad,
Örömödet látom,
Felcsillan a szemed,
A mosolyod ÁLOM.

Varázslat és derű,
Egészséges járvány,
Mosolyra ihlető,
Csodálatos látvány.

Ha adjuk, ha kapjuk,
Lelkünk újjá éled.
Ki is ne szeretne,
Ha mosolyogsz – téged?

Ne sajnáld senkitől,
Nem fogy, nem kell félned!
Add hálád jeléül,
Amit ad az élet.

Szemed sarkában, vidáman ott ragyog.
Arcodon árad, s legjobb, ha ott hagyod.
Ha másra nézel, majd ugyanezt kapod,
és szebbnek látod már ma, a holnapot.
Mosolynak hívják, – arcodon feldereng, -
Járványként terjed. S ahogy az emberek
elkapják tőled, a szívükben meleg,
biztató érzés és hála kap helyet.
Add hát tovább, mert meg nem tarthatod!
Induljon így el minden új napod.
S hidd el nekem, ha szívedből adod,
Akinek nyújtod, vissza is kapod.

Az ember tudja ezer éve,
hogy gyógyító a nevetése.
A rekeszizmok rezegése,
a belső szervek ébredése!
Ne kérdezd, hogy tévedés-e?
Egy dolog legyen az észbe vésve:
Ne kezdj hozzá sose késve.
Reggelire, és ebédre,
S ha készülsz a lefekvésre,
Legyen időd nevetésre.