Húsvéti nyúl odújában
hímes tojást festeget.
Úgy döntöttem, itt az idő,
locsolkodni elmegyek.
Vajon ki a legszebb virág,
akit meglocsolhatok,
akinek a látványától,
mint a csoki, olvadok?
Rád gondoltam, azon nyomban
kis virágom, itt vagyok,
forrásvizet, üvegemből,
ugye, rád locsolhatok?
Kis virág, kis virág,
itt a tavasz, látod?
Melegszik az idő,
vedd le a kabátod!
Színes szirmaidat
mutasd meg a napnak,
a napsugaraktól
így szépek maradnak.
Gondoskodom róla,
el ne hervadj végül,
téged veszlek el majd,
egyszer feleségül.
Forrás friss vizéből
készült ez a kölni,
meglocsollak, szépen
tudjál tündökölni.
Őrizd meg illatod,
legyél üde párom,
azt hogy nagyra nőjünk
én már alig várom!
Újév – fogadkozás,
s ígéret “hazája”.
Én is pont ezt teszem,
s más is ezt csinálja.
Egy új célt kitűzni
most is kell és szabad.
Álmod elérheted,
ha betartod szavad.
Szilveszter éjjele
múltunkat lezárja.
Éjfél lesz a múltunk,
s a jövőnk határa.
Egyetlen röpke perc
mindig csak a jelen,
s újabb perc születik
és jön el szüntelen.
Élvezzünk hát mi is,
mától minden percet!
Mondd mostantól bátran,
igenis meg merted,
szívből megálmodni
eljövő holnapod.
Higgy csak önmagadban
és biztos megkapod.
Perceid órákká
lassan összeállnak,
Fogadalom, vágyak
- mind valóra válnak.
Valósággá válik,
mind, ami ma éltet!
Ehhez kívánok én
egy boldog újévet!
Töltsünk pár csepp jó lét az ünnepi pohárba,
költözzön a jólét kies kis hazánkba.
Szívünk csordulásig teljen szeretettel,
legyen a világon boldog minden ember!
Legyen a Mennyország, már itt lenn a Földön,
szellem és a lélek fényben tündököljön.
Mit annyian várunk, jöjjön el az óra,
minden kedves álmunk váljon hát valóra.
Én csak ezt kívánom magamnak és néked:
éljünk meg egy csodás, boldogabb új évet!
Erdőszélen kicsi kunyhó,
Öreg Anyó itt lakik,
Őrizgeti száz évének
féltve őrzött titkait.
Bundás kutya, Cirmi cica
Anyókával éldegél.
- Ritkán jár erre a postás,
csak amikor jön levél.
Öreg Apó, tavaly télen,
fel a mennybe költözött.
Anyó tudja, – jó ember volt,
- és angyalnak öltözött.
Álmában még találkoznak,
beszélgetnek keveset,
simogató szavaikban
megbújik a szeretet.
Kint lehullott az első hó,
minden fehér tünemény.
Kis kunyhóban, tűzhely mélyén
sül pár apró sütemény.
Dédunokák, hogyha jönnek,
díszvendégek legyenek,
málna szörpöt iszogatva
finom sütit egyenek.
Kicsi kunyhó kéményéből,
lágy füst száll az ég felé,
legalább a földi illat
öreg apót meglelé.
Felöltözik Öreg Anyó,
mert hideg a téli szél,
ajtó előtt havat söpör,
s közben magában beszél.
- Hej Apókám, ki mesél ma
unokáknak szép mesét,
amíg eszik az Anyókád
diós, mákos bélesét?
Azt sem tudom eljönnek-e,
ha tudják: nem lesz mese.
Nem is tudom, hogy az ünnep
mese nélkül rémes-e?
De mit tegyek, a mesének
te voltál a mestere.
Nem feküdt itt mese nélkül
egy gyermek sem, este le.
Mi lenne, ha súgnál nekem,
egy szép mesét kedvesem?
Nem múlna el az unokák
karácsonyi kedve sem.
Öreg Apó mennyországból
nyugtatgatja kedvesét,
- ültesd le az unokákat,
súgok neked szép mesét.
Öreg néne a sütőből
kivette, mit készített,
süteményből, nagy tányéron
szép kis halmot épített.
S mint ahogy a hó a rétet,
porcukorral lepte be,
és hogy meglepetés legyen,
kendő alá tette be.
Majd leült a hintaszékbe,
s elbóbiskolt, jaj, nagyon,
szép álmából arra ébredt,
zörgetnek az ablakon.
Szeme ragyog – Hát megjöttek!
- arcán öröm ömlik szét,
úgy sietne, s visszatartja
ez a fránya hintaszék.
Az ajtóban sorakoznak
kisebb nagyobb gyerekek.
Dédnagyanyó várja Őket,
s szívében a szeretet.
Ölelgeti sorra mindet,
mindegyik nőtt, változott,
végül jön a legnagyobb is
aki fenyőfát hozott.
Kis fenyőfa illatával
betölti a kis szobát,
néhány gyermek dúdolja
a “kiskarácsony” dallamát.
Vén komódon szép terítő,
Karácsonyra ott marad,
erre teszik a fenyőfát
tartó díszes talpakat.
Hátizsákból kikerülnek
üvegdíszes dobozok,
szaloncukor, habcsók díszek,
kézzel festett tobozok.
Elkezdik megtervezgetni,
hova milyen dísz kerül
öltöztetik a kis fenyőt,
szép lesz majd, ha sikerül.
Dédnagyanyó hintaszékből
figyeli a dolgokat,
Csodás ünnep a Karácsony,
nem lehetne boldogabb!
Elkészül a karácsonyfa
tetején már csúcs ragyog,
- Hát ezek az apróságok
egytől egyig angyalok.
Gyertya gyullad, és a kunyhó
énekszóval megtelik,
Dédnagyanyó szíve örül,
elhallgatná reggelig.
- Ám de itt a friss sütemény,
üljetek le gyerekek,
csak ti nektek sütögettem,
mindegyikből vegyetek.
Kínálgatja dédmamácska,
s amikor már mind evett,
- Figyeljetek – kéri tőlük
- mesét mondok gyerekek.
És ahogy elcsendesednek,
mesélni kezd nagyanyó,
messzi tájról, emberekről,
télről, mikor hull a hó.
Mennyről, ahol nagyapó van,
s minden kedves, csodaszép,
(Ahonnan nagyapó súgja,
nagyanyónak a mesét.)
S lám a mese elvarázsol,
hallgatja a sok gyerek.
Képzeletük mozivásznán,
pont, mint egy film úgy pereg.
És eljön a mese vége,
elmúlik az áhítat.
Könyörögve kérik Dédit,
hogy meséljen másikat.
Csakhogy eljött már az este
álom manó bekopog.
Ágyba kerül minden gyermek,
álmosak és boldogok.
Betakarja mindegyiket,
puszit ad az arcokra,
s visszaballag a konyhába,
mert neki még van dolga.
Milyen csodás a karácsony,
olyan boldog a szíve,
Elmosogat, s bibliáját
veszi most a kezibe.
Elmormol pár imádságot,
köszöni a szép napot,
köszöni az Úristennek,
ami szépet épp kapott.
Aztán párja jut eszébe,
megszólítja kedvesét.
Megköszöni neki ezt a
boldogságos szép mesét.
Végül elnyomja az álom,
s álmaiban éli át,
újra itt van nagyapó is,
s itt vannak az unokák…
Tegyük a Karácsonyt igazi ünneppé!
Szíved közepébe ültess egy virágot!
Jó lenne, ha más is példánkat követné,
s emberivé tennénk ezt a “zord” világot.
Szeretet virágát ültessük szívünkbe,
mosollyal locsoljuk, s szép szavak vízével!
Legyen ez a Föld itt a mennyország tükre!
Teljen meg a lélek az öröm ízével!
A szívedre hallgass, a lélek vezessen,
zárj ki önmagadból mindenféle rosszat.
Engedd, hogy aki vagy, őszintén szeressen!
Indulattól, dühtől lelkedet “megfosszad”!
Légy, mint apró gyermek, nyitott, érdeklődő,
csodálattal ébredj, s éld meg a világod!
Változáshoz nem kell már több emberöltő.
Szívedben neveld a szeretet-virágot…
Kicsinek Mikulás, jaj de rossz gyerek volt.
Ezer huncutsággal színezett gyerekkort.
Volt baja belőle, ki is kapott gyakran,
a családi virgács a fenekén csattant.
Aztán, ahogy felnőtt megemberesedett,
az esze is megjött, s szívével szeretett.
El is határozta, jó emberré válik.
Örömöt varázsol, most már mind halálig.
Legyen a világon minden gyerek boldog!
- Na Mikulás komám, úgy végezd a dolgod!
Gondolta magában s mindent tettre váltott,
- boldoggá kell tennem az egész világot.
- Hát, hozzá is látok, a kicsikkel kezdem!
Velük könnyen megy majd, Ők még hisznek bennem!
Szeretet jelképe legyen az ajándék,
csokoládé, alma, baba, apró játék…
Kedves kis ajándék lehet a virgács is,
ha nem csak magányos, van mellette más is!
Ám de ezt az eszközt használni nem szabad,
ezen a világon rossz gyerek nem akad!
Az ajándék legyen a szeretet jele,
úgy kell csomagolni, a szív férjen bele.
Tanuljunk meg szívből, szeretettel adni,
és ha nekünk adnak, tudjunk elfogadni.
Ajándék a fontos, és nem az értéke,
soha nem vizsgálom, hogy vajon kérték-e?
Mindenkit szeretek, ki itt él a földön,
ezért puttonyomat szeretettel töltöm.
Indul az ajándék, fenn van mind a szánon,
minden egyes kincsét jó gyereknek szánom.
Aztán amíg engem egész évben vártok,
a szeretet dolgát, hagy bízzam reátok
Meseszánon Ősz apóka,
messzi földről jön közénk.
Arcán deres, nagy szakálla,
rajta piros öltözék.
Fenn a szánon, ezer álom,
ajándékok halmaza,
ezt kell neki széthordani,
addig nem mehet haza.
Sok-sok gyermek él a földön
és ő mindet ismeri.
Varázsgömbjén, egész évben
mindig Őket kémleli.
Nem csoda, hogy tájékozott,
tudja melyik csintalan,
ki ül gyakran a sarokban,
s melyik vidám, gondtalan.
Kit szid meg az Óvó néni,
ha huncutságon jár esze?
Aki néha rosszalkodik,
vajon máskor jót tesz-e?
Ajándékot mindegyik kap,
mivel nincs is rossz gyerek,
de Télapó figyelmeztet:
- Legyél jó, mert figyelek!
Mindenkinek jut ajándék,
mert azt tudja Télapó:
Ajándékot nem csak kapni,
- igazából ADNI JÓ!
Sikerekben bővelkedő,
gazdagító új esztendő,
legyen az eljövő éved,
s szeretetben legyen részed!
Leljenek rád boldog napok,
többet mit is kívánhatok?
Kívánok hát minden szépet,
ifjú szívet, egészséget!
Teljesüljön minden álmod,
úgy legyen, ahogy kívánod!
Álom, álom, válj valóra,
legyen boldog minden óra!
Minden percem legyen áldott,
minden lámpám zöldre váltott!
Add, hogy őszintén szeressek,
mindenkiért jót tehessek.
Jó példával elől járjak!
Tiszta szívvel, jól szolgáljak.
Utam kitartás kísérje,
szívem célját mind elérje,
Mindig adjon, sose ártson!
Negatívról, jóra váltson!
Mindezt telve szeretettel!
Legyen boldog minden ember!
Gyógyító Energia
Legutóbbi hozzászólások