Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nem az a baj…

Aranyosi Ervin: Nem az a baj…

Nem az a baj, hogy van sok milliárdos,
nem az a baj, hogy vannak gazdagok!
Bár lenne itt vagy tízmillió gyáros!
Mérges a sértő közönyért vagyok!

Hitelt vesznek fel egy ország nevében,
de lám a népnek nem jut semmi sem!
A pénzt elosztják egymás között szépen,
de vásárra a bőröm én viszem!

Hisz pénzt gyártani mindannyian tudnánk,
nem kell más hozzá, csak pár nyomtató.
Persze, a félsztől rosszabbul aludnánk,
s rossz néven venné tőlünk a gyóntató.

Nézd csak a népet, ki munkáját eladja,
nem alkuképes, mert nincs hozzá joga,
csupán a léthez elégségest kapja,
mert a gazdagoknak többre fáj foga!

Miért rabol, kinek meg van szinte minden?
Miért kell több, és mennyi kéne még?
Nyugalom lenne tán e földi szinten,
ha nem csak aprót löknének elénk!

Hisz az a baj, hogy a szegényből több lett,
mégis ő tartja országát vállain.
Messzi zsebekbe folyik el a többlet,
ők gazdagodnak a mások álmain.

Tiborcok sírnak, de nincsenek már Bánkok,
a panaszszó visszhangra nem talál.
Szívekbe szúrnak mérges szószilánkok,
szegényre nem vár csak hirtelen halál.

Nem az a baj, hogy páran tudnak élni,
a baj csak az, hogy élni hagyni nem!
Erővel tanítják meg a szegényt félni,
s miattuk vérzik nap mint nap szívem.

Ne legyen hát több semmit érő gazdag,
a szegénynek is adjanak esélyt!
Jogot adjanak a sok-sok igaznak,
hadd lásson végre ő is tiszta fényt!

Elavult már a kenyér és a cirkusz,
a népnek végre jólét kellene!
Hadd kerüljön le fejéről a mirtusz,
s a keresztjébe ő ne haljon bele!

Aranyosi Ervin © 2018-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyaros teremtés


Aranyosi Ervin: Magyaros teremtés

Hej, Magyar, mért nem lelsz okot a jókedvre?
Csak a sebeidet nyalogatod egyre!
Orrod mélyen hordod, nem jársz emelt fővel,
a harcodat vívod egyre a jövővel.
Közben nem tudsz róla, hogy ezzel teremtesz,
minden gondolatod eredménye meglesz,
mert “az ember tervez, a jó Isten végez!”
Balsorsoddal fordulsz mindig az igéhez!

Hej, Magyar, mért nem vagy tudatosabb, bátrabb?
hagyod kirabolni csodaszép hazádat!
Idegen nemzetek orrodnál vezetnek,
te meg sírva hordod hályogját szemednek.
Őseidnek lelke felsikítva lázad,
hagyod, más kezére játsszák át hazádat?
Te meg elmenekülsz, mert könnyebb szolgálni,
mint saját hazádban a sarkadra állni!

Hej, Magyar, ne búsulj, tedd inkább a dolgod,
itt légy, e hazában mától kezdve boldog!
Keresd meg jó kedved, kezdj el végre élni,
az igahúzásnak a végéhez érni!
Hiszen a jó Isten téged felruházott,
teremtő lélekkel gazdagon megáldott!
Csupán rajtad múlik tudásoddal élsz-e,
elmúlik-e rólad évszázadok félsze?

Hej, Magyar, a sorsod vedd végre kezedbe,
úgy teremts, hogy okod legyen a jó kedvre.
Válts valóra véle évezredes álmot,
teremts a hazádban sokkal szebb világot!
Emeld fel fejedet, légy magadra büszke!
Legyen a hazánk már lelkünk élő tükre!
Találd meg igazad, s tegyen boldogabbá,
hogy a magyar lélek ne válhasson rabbá!

Hej, Magyar, teremts hát élő gondolattal,
érezd, hogy a lelked összeér a Nappal!
Mosolyod ragyogjon, hited sugározza,
mely teremtő erőd is megsokszorozza.
Vigadjunk hát együtt, közös, vidám kedvvel,
higgyük el, hogy Atyánk támogat és kedvel!
Tegyük újra széppé, élővé e földet,
melyet szép hazának őseink jelöltek!

Aranyosi Ervin © 2018-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Áldd meg Isten…


Aranyosi Ervin: Áldd meg Isten…

Áldd meg Isten a magyart mosollyal, vígsággal,
béküljön meg végre már ezzel a világgal!
Töltse el a büszkeség, hiszen megérdemli,
nem kellene már tovább szolganépnek lenni!
Áldd meg Isten a hazát, s add vissza a népnek,
gazdagítsa azokat, kik e földön élnek!
Ne mihaszna léhűtők arassák le kincsét,
s ne alkotót, teremtőt nyomasszon az ínség!

Segítsd élni a magyart, ne éljen hiába!
Ne vigye a tudását, ne fusson el lába!
Itthon tegye a dolgát, s békességben éljen,
önmagáért dolgozzon, s holnaptól ne féljen!
Árulóktól mentesen virágozzon földünk,
legyen szebb az életünk, amit együtt töltünk!
Fogjon össze a magyar, legyünk újra nemzet,
áldj meg Isten, s vállunkról vedd le a keresztet!

Nincsen okunk bűnhődni, hisz tiszta a lelkünk,
ne bánkódjunk a múlton, most kell ünnepelnünk,
s teremtenünk új jövőt nemzetnek, hazának,
végre érvényt szereznünk népünk igazának!
Isten áldd meg a magyart! Erőt adj a népnek!
Adj értelmet, tiszta célt, hozzá egészséget!
Ne legyen több háború, legyen béke végre,
hálás szívvel nézhessen a magyar az égre!

Aranyosi Ervin © 2018-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Országos kör-kor-kórkép


Aranyosi Ervin: Országos kör-kor-kórkép

Olyan korban élünk, hol nagyok a házak,
ám a házak mélyén kevesen tanyáznak,
kevesebb a gyermek, idő sincsen rájuk,
örülnek a szülők, ha akad munkájuk.
Nagyobb a kényelem, azt ki kell használni,
többet szórakozni, nagyokat zabálni.
Egyre több a gyógyszer, kevés az egészség,
a laikus buta, ezt már belénk vésték.

Tekintélytisztelet orvosnak, ügyvédnek,
de az ő tudásuk semmitől sem véd meg!
Hisz csak a tünetet tudják orvosolni,
vagy épp a pénzt védik, lehetne sorolni…
A magas végzettség kevés tudást takar,
nem törődik mással, csak magának kapar!
A tudományt pedig, érdek szponzorálja,
logikát ne keress, a tudás “nem pálya”!

Túl sok a szakértő, kevés a megoldás,
minden problémához akad hozzátoldás.
Alig van kapcsolat ember, s ember között,
megbecsülés, jó szó, messzire költözött.
Információk közt a szeretet elvész,
alig akad okos, értelmes, vagy elmés.
Mindenből a sok kell, s jóból már alig jut,
munkánkkal a Multit, s Bankot gazdagítjuk!

Gyors ételt fogyasztunk, emésztésünk lassabb,
mérgek ízesítnek, élvezetet adnak.
Az ország kirakat: – “Sokkal szebben élünk!”
Változni, megnyílni egyre jobban félünk.
Aki látja mindezt, az már nem mer szólni,
mert fél, mit fognak rá mások válaszolni.
Népünk bölcsessége nem jut el a mába!
Az is kivándorolt rég Amerikába!

Aranyosi Ervin © 2018-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat


Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat

Tudod, engem egy dolog bánt,
ha szidják hazámat.
Ha bántják a szülőföldem,
honfi lelkem lázad!
A magyar hon csodálatos,
minden megvan benne!
Ha elveszne, érző szívem
vele együtt veszne!

Istenadta ez az ország,
s nem pótolja semmi.
Bármi történik is vélem,
jó magyarnak lenni!
Anyanyelvem meghatároz,
magyarságom élem,
s azt, hogy újra felvirágzik,
én szívből remélem.

Ha magyar vagy, arra kérlek,
sose szidd hazádat!
E csodás föld sosem oka,
ha kínoz a bánat.
Mindent megad fiainak,
csak el kéne venni,
a jólétünk rajtunk múlik,
merj magyarnak lenni!

Ám, míg sorsod a hazában
rabszolgaként éled,
árulók és idegenek gyakran
szívják véred.
Míg nem éled magyarságod,
kiszolgáltatott vagy,
kit a rendszer sárba tipor,
s haldokolni ott hagy!

Míg nem tudod, mi a haza,
és kik szívják véred,
addig saját birtokodban
mások sorsát éled.
A magyar nép van megosztva,
s rajtunk múlik minden,
megváltozhat-e a világ
határunkon innen.

De, amíg a hazád szidod,
nem változik semmi,
addig nyögjük terheinket,
s nem tudjuk letenni!
Becsüld hát meg ezt a földet,
merj álmodni szépet,
csak közösen emelhetjük
fel a magyar népet!

Nem fontos, hogy énnekem higgy,
ismerd meg hazádat!
Sértő, bántó, vagy szitokszó
ne hagyja el szájad!
Ha pedig majd kiállsz érte,
nem kell többé félned,
s átérzed majd, hogy magyarként
jó e honban élned!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Távol a hazától


Aranyosi Ervin: Távol a hazától

Álmatlan éjszakák távoli világban,
honvágy által gyötört, folyton fájó szív.
Örök útkeresés, tömeges magányban,
miközben a hazád – érzed – visszahív.

Ott a munkád megvan – pénz is csurran-cseppen –
s míg monoton végzed, a világ sem zavar.
Ha leteszed, bolyongsz a sivár idegenben,
és ha magyar hangot hallasz, felkavar.

Tudod-e, hogy azok lopták el hazádat,
akiknek dolgozol, kiktől enni kérsz?
Lelked az elhagyott ország ellen lázad,
Mert te mind elhiszed: – Látod? Ennyit érsz!

Hiszen könnyű dolog messze menekülni,
s eladni a lelked ott, hol pénz az úr!
Ám, egy fájó érzést nem tudsz elkerülni,
közted és hazád közt a kötés nem lazul.

Itt hagytad a jussod, ősi örökséged,
mások meg szétlopják szülőföldedet.
Te meg ott keresed, hogy miről szól az élet,
s hiszed megtalálod a jólétedet.

S lesz majd, amikor már nem tudsz hazajönni,
mások birtokában lesz már a haza.
Nem leszel már képes bőségben fürödni,
s utcára fog dobni a mások igaza.

Idegen törvények ülnek jogot rajtad,
s akkor is magányos, s hontalan leszel.
Akkor fogsz rájönni, te nem ezt akartad,
már nem is magyarként. Akkor mit teszel?

Néhány fénylő évért elhagytad hazádat,
s az, aki kitartott, itt csak az maradt?
Meglelted más honban kies kalitkádat,
pénzrácsokkal őrzik a szabad madarat?

Nem félsz, hogy késő lesz akkor visszatérni,
ha majd visszavágynál, de nem lesz hova?
Itthon, idegenként akkor jó lesz élni?
Azt hinni, hogy sorsod volt csak mostoha?

Hatszázezer álom hagyta el hazáját,
kényelmesebb élet csábította el!
Elvesztve gyökerét, őseit, családját,
s igazolta: – Élni, ennél jobban kell!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok Nagypénteken


Aranyosi Ervin: Gondolatok Nagypénteken

Fel lettünk szegezve mind-mind a keresztre.
Júdások a pénzért népet adnak el.
Tömik bankszámlájuk méltatlan degeszre,
miközben a nemzet lassan sorvad el.

Mirtuszkoszorúnktól számos sebből vérzünk,
de csak a sajátját érzi meg a nép!
Másokért nem teszünk, másikért nem érzünk,
s ünnepli az ország a kereszt ünnepét.

Jelkép lett az eszköz, amivel gyilkoltak,
fénylőn bizonyítva: a vezetőnk halott.
Talán azt mutatja, mi is legyünk holtak?
Lehet, a mi lelkünk halódik csak ott?

Le kellene venni őt is a keresztről,
s le kellene vennünk önmagunkat is.
De, hogy is lehetnénk szabadabbá ettől?
Hisz az egész világ csak a pénzben hisz!

Aranyborjút nézünk, tárgyakat imádunk,
elfolyt a szívünkből már a szeretet.
Igaz, egy-egy ügyért – megosztva – kiállunk.
Egymást felemelni miért nem lehet?

Hisz a te problémád, az én problémám is,
ami én rám sértő, az téged is bánt.
Ám, míg a te dolgod, nem tartozhat rám is,
külön, eltaposhat a hazug világ.

Külön nem tudunk a Földön mennybe menni,
hisz a sok kis béklyó – külön – nem ereszt!
Amíg hagyjuk magunk, sátántól vezetni,
mindegyikünkre vár a mártír-kereszt.

Pártatlanul kéne ezzel szembenézni!
Megosztva, jó irány nem is létezik!
CSAK magyarrá lenni, egy új korba lépni,
ez az, mire lelkünk régen éhezik.

Ne a keresztünket ünnepeljük immár,
ne csak a halállal szorítsunk kezet!
Hiszen bizonyított, mindőnkre a kín vár,
ha a pénz, a bank, és ha egy párt vezet!

Kössük hát be végre vérző sebeinket,
ne csak haldokoljunk, legyünk újra nép!
Nem kereszthalálra szült az anyánk minket,
s nem a halált, mint célt, tűzte ki elénk!

Vegyük le magunkat, s Jézust a keresztről,
jöjjön el számunkra a feltámadás!
Elég volt a megtűrt, méltatlan szerepből,
mától a keresztet hadd cipelje más!

Aranyosi Ervin © 2018-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Március 15. a mában


Aranyosi Ervin: Március 15. a mában

Ünnep van, Magyarok!
Álljatok hát talpra!
Hisz egykor Petőfi
éppen ezt akarta!

Hogy a nép rabláncát
tépje le magáról,
s legyen végre nemzet,
istenigazából!

Hisz csak együtt tudunk
magunkért kiállni,
csakis összefogva
hős nemzetté válni!

Vagy hiába hullott
hősök büszke vére?
Magyarnak a magyar
nem lesz már testvére?

Emeld fel a fejed
drága, büszke népem,
A szabadság vágya
benned újra éljen!

Márciusi ifjak,
– emlékezzünk rájuk!
Követendő ma is
nagyszerű példájuk.

Ünnep van, Magyarok!
Álljatok hát talpra!
Hisz egykor Petőfi
éppen ezt akarta.

Aranyosi Ervin © 2018-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kérlek, ne lázíts!


Aranyosi Ervin: Kérlek, ne lázíts!

Óvatosan, kérlek,
ne lázítsd a népet!
Ha tudsz, mutass utat!
Adj új jövőképet!

Ne hazudj, ne forrongj,
és ne küldd a harcba!
Ne ítéld eleve
képtelen kudarcra!

Mutasd meg, hogy milyen
egy szebb világ arca.
Hogy ki oda készül,
szeme előtt tartsa!

Csak akkor járj elöl,
ha képes vagy tenni,
ha van elég erőd
másokat vezetni!

Jó példát mutatva,
mások előtt menni,
egy egész világot
boldoggá szeretni!

Akkor legyél a fény,
új világunk egén,
s csak akkor, de akkor,
biztos követlek én!

Aranyosi Ervin © 2018-03-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Okulj magyar!

Az illusztrációt Mihályfalvi János készítette

Aranyosi Ervin: Okulj magyar!

Okulj magyar! S őrizd meg nyelvedet!
Ez teszi naggyá majd, s jobbá is nemzeted!
Ne feledd el sosem, mit atyád rád hagyott,
ne félj hát senkitől, s tanulj alázatot!

A szép magyar nyelv – tudod –  tudással felruház!
Magyarul szól hozzád, s mindent megmagyaráz!
Nincs több a világon, amely pont így teremt,
ezt adta jussodul teremtő Istened.

Teremts tehát magyar! Feledd el gondodat!
Téged szolgál a szó, és minden gondolat!
Ha álmod, s vágyaid szép céloddá teszed,
segíthetsz magadon, s megsegít Istened!

Álmodj hát – ó magyar – szebb jövőt, holnapot,
ha lelked elhiszi, meglátod, megkapod!
Félelmed dobd csak el, Istennek gyermeke!
Te lehetsz teremtőd legbüszkébb remeke!

Kövesd hát – ő magyar – őseid lábnyomát,
tiszteld a tegnapot, s imádd e szép hazát!
Ne sírj a múltadért, –  dicső volt egykoron –
virágok nőnek már a régi sírokon!

Légy hát virág, amely az ős MAG-ból kinő,
csodát hord magában itt minden férfi, s nő!
Ne hagyd, hogy elvegyék, tapossák e csodát,
óvjad és tedd naggyá léteddel a hazát!

Becsüld meg földjeit, folyói friss vizét,
élvezd az ételed éltető, friss ízét!
Járd be a hegyeit, járd be a völgyeket,
ismerd meg szép hazád, amit költőd szeret!

Emeld fel nemzeted, s legyél eggyé vele,
s mindaz, ki messze ment, térhessen meg bele!
Széthúzás, megosztás, ne bántsa lelkedet,
legszentebb kötésként tartsd össze nemzeted!

Legyél újra MAGYAR, erős és büszke nép!
Feszítse kebledet örökös büszkeség!
Nyelvünk legyen a híd, amely mind összeköt,
állhassunk nemzetként a teremtőnk előtt!

Aranyosi Ervin © 2018-02-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva