Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ébredned kell nemzetem!


Aranyosi Ervin: Ébredned kell nemzetem!

Csipke Rózsa álmaidból ébredned kell nemzetem,
akarnod kell szebben élni, itt ezen a szent helyen!
Nem egymással hadakozva! Összefogva, mint egy nép!
Szeretettel elfogadva a magyarok Istenét!

Mert az Isten mellettünk van és ha kérjük megsegít!
Gyermekeit el nem hagyja, lehet még nagy nemzet itt!
Egymást kéne kézen fognunk és egymást emelni fel,
ezer éve gyötört népünk, most már többet érdemel!

Ne legyünk hát rabszolgái más népeknek, nem, soha!
Ne higgyük, hogy sorsunk üldöz, mert ez a sors mostoha!
Nem kell messze menekülni elhagyva népet, s hazát,
találja meg minden magyar e honban az igazát!

Vegyük elő tiszta lelkünk, s tiszta lappal indulunk,
keressük az igaz ösvényt, hol jövőnkbe eljutunk.
Hisz a magyar többre képes, lelkében az ereje,
szeretettel élni hívlak, szebb jövőbe jöjj, gyere!

Fogjunk össze, váljunk eggyé, hiszen mi egy nép vagyunk,
szeretettel, figyelemmel új világot alkotunk.
Akarjunk egy nemzet lenni, felejtsük a pártokat,
a megosztott népünk szíve széthúzástól fáj sokat!

Ne háborúzz, nem ez a cél, az erőszak nem segít,
a szeretet emelhet emelhet fel, a jó erőt így merít!
Ne hagyjuk hát megvezeti és becsapni nemzetünk,
szeretetet arathatunk, ha szeretetet vetünk!

Használjuk ki éles elménk, szeretetre kész szívünk!
Van remény egy szebb jövőre, ha magunkban még hiszünk!
Ébredjünk fel álmainkból, s építsünk egy új hazát,
adjuk vissza itt e népnek igaz hitét, igazát!

Aranyosi Ervin © 2017-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A bennem élő költők


Aranyosi Ervin: A bennem élő költők

A hajam Petőfi, a szívem szín-Arany,
költészetem helye kissé bizonytalan.
Ady megérintett, nem gúny a mosolyom,
kedves költőimet lelkemben hordozom.

Babits tán a lelkem, s az eszem sem Tompa,
írom verseimet rakásra, halomba.
Példát veszek néha József Attiláról,
Radnótit követni, csak halála gátol.

Kölcseyként hordom édes hazám sorsát,
s hiszem, szebb időket lát még ez az ország.
Szabó Lőrincként is tudok szülő lenni,
Csokonai versén el tudok merengni.

Aranyosi néven láttam én világot,
s írom amit lelkem a világban látott.
Néha gondolatom tanítani próbál,
s nem áll le egyszerű mondanivalónál.

Kimondom én mindig, mi a szívem nyomja,
s hiszem, nem vagyok én a falu bolondja!
Olvasd hát versemet, szívem adom vele,
s összes szeretetem írom neked bele!
Aranyosi Ervin © 2017-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar testvérem, élni hívlak!


Aranyosi Ervin: Magyar testvérem, élni hívlak!

Magyar testvérem, élni hívlak!
Teremtsünk együtt szebb hazát!
Nem csábítlak, csak megtanítlak:
– Dalold az élet himnuszát!

Kövesd velem az ősök útját,
amerre érző szív vezet,
s pengesd meg bátran lelked húrját,
csendüljön rajta szeretet!

Tanuljunk újra együtt élni,
együtt, egymásért, közösen!
A jó útról kár volt letérni,
– figyeld a múlt miképp üzen!

Legyél világod fénylő Napja,
melegíts, fényt adj, lelkesíts!
Legyen álmod jövőd alapja,
egy élhetőbb jövőt vetíts.

Ami csak kell, már megvan, minden:
– Bőn termő föld, víz, levegő,
szellemi, lelki, testi szinten,
minden elem elérhető!

Nyújts hát kezet a csüggedőknek,
emelj fel, éltess másokat!
Hazug világok dőlnek össze,
ahol a pénz sírt ásogat!

Feledd az ármányt, megkisértést,
legyen utad a szeretet,
s fentről kapsz tudást, hozzáértést,
ha mások lelkét eteted.

Maradj magyar és védd hazádat,
s védd meg néped értékeit!
S ha elnyomótól lelked lázad,
védd meg a nemzet kincseit!

Magyar testvérem, kezet nyújtok,
emelkedjünk a gond fölé!
Lelkedbe fénylő lángot gyújtok,
gyújtson tüzet, s gyűljünk köré!

Egymás kezét erősen fogva
visszatér majd az ős-erőnk!
Nem lesz lelkünk a mások foglya,
s nem lesz a föld a szemfedőnk.

Föld hátán hazug nem maradhat,
ne éltessük a gazt, gonoszt!
Közös létet csak egység adhat,
töröljük el, mi még megoszt!

Pártoskodásra nincsen szükség,
alkossunk együtt nemzetet!
Ne hagyd, hogy lángodat lehűtsék,
tűz nélkül égni nem lehet!

Menjünk hát mindig egy irányba,
s nyelvünk, a magyar nyelv segít!
Emelkedjünk a napsugárba,
megáldva népünk Istenit!

Egy az utunk – a többi téves –
a jó felé csak egy vezet!
A hazugság már ezer éves,
s így élnünk tovább nem lehet!

Magyar testvérem, élni hívlak!
Teremtsünk együtt szebb hazát!
Nem csábítlak, csak megtanítlak:
– Dalold az élet himnuszát!

Aranyosi Ervin © 2017-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha újra nemzetté válnánk…

Aranyosi Ervin: Ha újra nemzetté válnánk…

Hej, ha újra, s végre egy nemzetté válnánk,
közös célok mentén, szebb jövőt szolgálnánk!
Együtt tennénk dolgunk, egymást támogatva,
munkánkba lelkünket szívből beleadva.

Nem bűnhődnénk tovább a mások bűnéért,
nem adnánk el lelkünk soha piszkos pénzért,
a kezünk nyomában bőség, kincs teremne,
s a jövőnk csírája készülődne benne!

Ha a magyar ember egyként tenné dolgát,
nem játszanánk többé a hajlongó szolgát!
Jövőt teremtenénk, Istenünknek hála,
minden magyar ember egy nemzetté válna!

Szórd az anyaföldbe szét a jövőnk MAG-ját,
felejtsd el a múltnak bánatát, haragját.
Épüljön az ország, legyen jó alapja,
az erőt majd hozzá a jó Isten adja!

Segítsünk magunkon, Isten hadd segítsen,
hagyjuk, hogy az élet jókedvre derítsen!
Szálljon áldás reánk, szeretet és béke,
viruljon lelkünkben a jók egészsége!

Bennünket az úton szeretet vezessen,
hogy a magyar mind-mind büszkévé lehessen!
Együtt, egyenlően, egyként összefogva,
tudással szívünkben, összemosolyogva.

Múlt zavaros vizét húzza le az örvény,
végre az igazság legyen jog és törvény!
S úgy, mint Isten előtt legyünk egyenlőek,
egyként részesei a közös jövőnek!

Váljunk egy nemzetté, összefogó néppé,
idegen hatalom ne zúzhasson péppé!
Hisz erősek vagyunk, amíg jót akarunk,
amíg Istent szolgál, s hazát épít karunk!

Legyen minden magyar, úgy mint rég, testvéred,
a közös célokért hulljon csak a véred!
Oltalmazd karoddal, éltesd szeretettel,
hadd váljon boldoggá minden magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2017-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: József Attila születésnapja – a költészet napja


Aranyosi Ervin:

József Attila születésnapja – a költészet napja

Itt van a tavasz. Röppen a trilla:
– József Attila, József Attila.
Száztizenkét éve megszületett,
s a vers bíz, azóta sem tart szünetet.

Éhező, koplaló, tétova lélek,
lázadó, nyugtalan elvekben élhet,
szebb létre éhezve etet a szóval,
dobbanó szív ütemére megszólal.

Kortalan értelem, jövőbe látás,
szaggató küzdelem és megbocsájtás.
Plátói szerelmek, fájdalmas elme,
léthez az embernek elfogy türelme.

Elismerésekben alig volt része,
s vajon az életmű valóban kész-e?
Megbecsülését csak későn kapja:
Születésnapja, a költészet napja!

Aranyosi Ervin © 2017-04-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Hazacsalogató haza


Aranyosi Ervin: Hazacsalogató haza

Gyere haza gólyamadár,
mert a hazád itt van!
Reád vár a magyar határ,
bízz hát szárnyaidban!

Gyere haza, itt a helyed,
ne maradj már távol,
ne csak álmod éljen benned
szép magyar hazádról!

Gyere várunk gólyamadár
szeretettel téged.
Odakint csak kalandozol,
itt él a te néped!

Gyere haza, mert nélküled
tova száll az álom,
gyere vissza, s reményemet
véled megtalálom.

Aranyosi Ervin © 2017-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fák és a honszeretet

A fák és a honszeretet
Aranyosi Ervin: A fák és a honszeretet

Ragaszkodunk, kapaszkodunk
földhöz kötjük magunkat.
Te meg csak mész nyugtalanul.
ha hazádat meguntad.
Minket e föld, s honszeretet,
ideköt, mert fák vagyunk,
ezt a földet választottuk,
s szeretni nem fáradunk.

Persze, néha zord a világ,
szél szaggatja ágaink,
eső áztat, villám tépáz
kettétörve vágyaink.
Mégis, mégis szép az élet,
Felnyúlunk az ég felé.
Lelkünk kéri a teremtőt
csepegtessen fényt belé.

Gyökereink idekötnek,
itt éljük le életünk,
itt történik minden velünk
s örülünk, hogy létezünk.
A lelkünkben ég a hála,
pedig csupán fák vagyunk.
Nem ítélünk, sosem bántunk,
inkább mindent rád hagyunk.

Ragaszkodunk, kapaszkodunk,
életünk sem gondtalan,
leveleink tovaszálltak,
s tán mindegyik hontalan.
De mi itt fogunk maradni,
amíg tart az életünk,
s büszkék vagyunk a hazánkra,
s hogy e honban élhetünk!

Aranyosi Ervin © 2016-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A magyar megváltóhoz!

A magyar megváltóhoz
Aranyosi Ervin: A magyar megváltóhoz!

Öleld magadhoz a Földet, a világot!
Készíts szívedbe fészket, szép helyet!
Öleld a néped, a teljes magyarságot,
– kovácsold eggyé édes nemzeted!

Gyújts meg egy gyertyát, nézd az apró lángot,
lásd, hogy a szívekbe szép fény költözik.
Lelkekbe ültess víg, remény-virágot,
mely mától megnő, mert hittel öntözik.

Szeretetből kenyeret adj a népnek,
mosolyod legyen sója, fűszere,
ígérd, hogy eztán jobban, szebben élnek,
jövőjét valós kincsekkel rakd tele!

Gyógyítsd a beteg, néma csüggedőket,
vigaszt nyújts nékik, bajaikra írt!
Simítsd el szépen a fájó gond-redőket,
álomjövőről írj tele papírt.

Adj új hitet, hogy érdemes még élni,
mert jőni fog egy szebb kor végre ránk.
Szabadítsd meg, – ne kelljen többé félni,
legyen szabaddá csodálatos hazánk!

Aranyosi Ervin © 2014-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tél a mában

tél a mában
Aranyosi Ervin: Tél a mában

Odakint most a tél az úr,
a szorítása nem lazul,
fagyos kezében tart vadul,
sokan megfagynak lent, alul!
Jaj annak, aki hontalan,
s hazájában dologtalan,
mert nincs lakása, nincs hite.
Kit elhagyott az istene.

Ám van, ki dőzsöl, sorsot ír,
kezében ott a toll, s papír,
törvényt hoz, bontja szárnyait,
valóra váltja álmait.
Kezében óriás pénzhalom,
övé a jog, a hatalom.
De mi a pénz? Halom papír,
mit bank teremt, s papírra ír!

Valójában értéktelen,
s hozzá tapad a félelem.
És vajon mi a hatalom?
Erőszak, véres “akarom”!
Ott, bíz’ állam nem létezik,
ahol a nép még éhezik!
Az állam szolga, semmi más,
sem istenség, sem entitás!

Államhoz bűn sosem tapad,
szolgál, hogy jól érezd magad!
Te érted van, a nemzetért!
S nem, hogy szolgáljon pár vezért!
Ami most van, az tékozol!
S amíg Te döntést nem hozol,
két kézzel szórja pénzedet,
s erről nem is beszél veled.

Népednek kincse szerte szét,
megosztás van, hazug beszéd!
Bankban a pénz tornyokban áll,
s a népre vár a fagyhalál!
Odakint, bíz’, a tél az úr,
rajtad áll, meddig vagy alul,
hazádban élve, hontalan.
Meddig maradsz boldogtalan?

Aranyosi Ervin © 2016-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A magyar nyelv ünnepére

a magyar nyelv napja
Aranyosi Ervin: A magyar nyelv ünnepére

Ünnep a mai nap, a magyar nyelv napja,
örvendjen hát népünk apraja és nagyja!
Ha beszélünk, írunk, az járjon eszünkben:
édes anyanyelvünk, nagy kincs a kezünkben!
Általa mondjuk el lelkünk rezdülését,
adja a gondolat szép kivetülését.
Érzéseink sorát, szép szavakba öltjük,
a csend édes vizét tartalommal töltjük.

Nyelvünk megmagyaráz, hát legyél rá büszke,
szókincsünk is gazdag, lelkünk tiszta tükre.
Segít gondolkodni, támogatva elmét,
felhívja mi reánk a nagyvilág figyelmét!
Legyél hát rá büszke, s add át gyermekednek,
az okos ötletek a szóból erednek,
csiszolgasd tudását, mutass neki példát,
s mindennapjaidat magyar nyelven éld át!

Éljen a magyar nyelv, értelmezd az elvét,
műveld és csillogtasd, csiszolgasd az elméd!
Olvass, tanulj, akkor sokkal többet érsz el,
gondolkozz e nyelven, jó paraszti ésszel!
A Magyar tudatát a nyelv pallérozza,
gondolatra bírja, s így helyzetbe hozza.
Így születnek aztán, híres találmányok,
ettől bővülnek a tudós tudományok.

Használd hát nyelvedet nemzeted javára,
írj maradandót az öröklét falára!
Boldogulj általa, leld örömöd benne,
mintha gazdagságod csak ez a nyelv lenne!
Ünnep a mai nap, megünneplem nyelvem,
hiszem, ezért kellett ide leszületnem!
Hát büszkén használom, s szívből írom néked,
a magyarok nyelve maga a költészet!

Aranyosi Ervin © 2015-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva