Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Jó útra térni


Aranyosi Ervin: Jó útra térni

Kinek eszköze lopás, gyilkolás,
az világának szörnyű gödröt ás,
s önmaga is beletemetkezik,
az elvakultak ma mind ezt teszik.
De én hiszem, ez nem a mi utunk,
a lelkünk mélyén jobb létet tudunk,
csak nem szabadna elfelejtenünk,
hogy teremtést bízott ránk Istenünk!

És teremteni békében tudunk,
s így összefogva messzebbre jutunk!
Csak közösen, csak együtt élhetünk,
csak egy irányba, együtt léphetünk!
Hisz Istenünknek részei vagyunk,
s ha szétesünk, hiszem, mind meghalunk!
Csak figyeljük meg a természetet,
és keressünk egy új szemléletet!

Hogy éljünk, s hagyjunk élni másokat,
hogy jót akarjunk inkább, – ne sokat!
Nem kell legyőzni semmit, senkit se,
ne harcról szóljon ez a “szent mise”!
Éltessük hát, inkább az életet,
s olyat tegyünk, amitől szép lehet!
Hogy összekössön minket a beszéd,
egy néppé forrjunk, ne szóródjunk szét!

Hazánkat, s lelkünk emeljük végre fel,
s ezért – bizony – együtt álmodni kell!
Hogy újra szép és nagy legyen honunk,
hogy érezzük, mi összetartozunk!
Egy nép vagyunk, s csak együtt lehetünk,
kivételt tett az Istenünk velünk!
Mert a csoda magyar nyelvünkben él,
s ha rájövünk e titok mennyit ér,
akkor a csodánk tudói leszünk,
és naggyá válik újra a nemzetünk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Adjon Isten!


Aranyosi Ervin: Adjon Isten!

Bort, búzát és békességet,
jót-teremtő képességet,
álmot hozó fáradtságot,
egy élhetőbb szebb világot,
adjon Isten nékünk!

Önbecsülést, tudást, hitet,
poharunkba tiszta vizet,
felvirágzó magyar földet,
élő piros, fehér, zöldet,
adjon Isten nékünk!

Világmentő csodás álmot,
szép szóban mért gazdagságot,
összefogást, barátságot,
egymást dicsérő jóságot,
adjon Isten nékünk!

Adjon erényt, igazságot,
az élethez bátorságot,
sírig tartó egészséget,
éltet, ami nem ér véget,
adjon Isten nékünk!

Szeretetet bőven adjon,
hogy szívünkből kiáradjon,
áldást hozva visszatérjen,
lángot, ami folyvást égjen,
adjon Isten nékünk!

Utódokat, tisztes jövőt,
családfát, az égig növőt,
táncot, zenét, műveltséget,
amely naggyá tesz egy népet,
adjon Isten nékünk!

Adjon hozzá akaratot,
erőt, mely sikert aratott,
magot, amely kikel bennünk,
legyen mire büszkék lennünk,
adjon Isten nékünk!

Aranyosi Ervin © 2019-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Március 15. – Itt és most


Aranyosi Ervin: Március 15. – Itt és most

Mit ünnepelsz ma drága népem?
Egy letűnt kor hős fiait,
akik még tudták, akkor, régen,
egy honfiszívben mi lakik?
Kik nem tűrték tovább a láncot,
mit idegen rájuk rakott,
nem akarták a szolgaságot,
nem maradtak tovább rabok!

Fellázadtak, utcára mentek,
és hallatták a hangjukat!
Legyünk végre egy szabad nemzet,
mely létével példát mutat!
Ők vajon elérték a céljuk,
s Mi végre szabadok vagyunk?
Vagy ugyanazt a létet éljük,
s a Földön nyomot sem hagyunk!

Győzött a túlerő, a zsarnok,
mi meg önként hajtunk fejet?
Más népek árnyékában élni,
rabszolgaként ma sem lehet!
De mindig kell, ki megvezessen,
kihez tartozni akarunk!
És tartozunk kamattal, pénzzel,
életre valók sem vagyunk?!

Hiába elménk gazdagsága,
a magyar földnek kincsei,
másnak fűlik már foga rája,
s megszerzi, ami nincs neki!
Fillérekért visz mindent tőlünk,
s drágán ad mocskot, szemetet.
Mi meg csak bárgyún nézelődünk:
– Azt adott, amit lehetett?!

Látszólag minket támogatnak,
s viszik hazánkból, ami jó,
és dübörög a gazdaságunk,
erről szól tévé, rádió.
Hóhér kezébe adunk pallost,
ítélkezzen fejünk felett!
Apró ügyekről szól a harc most,
csak, ami éppen fáj neked?

Mindenkinek van sérülése,
amiért önként síkra lép.
Senkinek nincs lelkébe vésve,
hogy szétszakítva él a nép!
Nem tud egymásért mind kiállni,
csak saját baja létezik!
Nem tud igaz nemzetté válni,
ki szabadságra éhezik.

Megbűnhődtük saját jövőnket?
Tán ez a lánc, mely fogva tart?
A bűntudatunk egyre nőhet,
így tartják féken a magyart!
Még mindig szabadságra vágyunk,
de gondolkodni sem merünk!
Készítik már halálos ágyunk,
s szűkítik az életterünk!

Mit ünneplünk? Egy forradalmat,
mely a mának példát mutat?
Csak azért van vége a dalnak,
mert elhagytuk a járt utat?
Ma inkább hordunk rozsdás láncot,
nyögünk az átok súly alatt,
magunkban oltjuk ki a lángot,
és már a lelkünk sem szabad…

Aranyosi Ervin © 2019-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Édes anyanyelvem


Aranyosi Ervin: Édes anyanyelvem

Kaptam ezt a nyelvet. őrzöm, s megfogadom,
megóvva szépségét, méltón tovább adom!
Kifejezem véle honszeretetemet,
őseim szereztek általa hírt, s nevet.

Minden egyes szavunk ékköve e nyelvnek,
melyek teremtőnkhöz közelebb emelnek,
megértetve velünk lényegét a létnek.
ne hagyd, hogy tapossák, kik hibákat vétnek!

De mitől is csoda? Mert megmagyarázó,
könnyen megérthető, szellemesen játszó.
Szavakkal rávezet, benned képet képez,
ez áll legközelebb az isteni igéhez.

Gyermek, mely tanulja, értelmessé válik,
új világot alkot e Földön halálig.
Önmagában hordja az élet értelmét,
szórakoztatva a tudóssá vált elmét.

Eredeti szavak, ősi megoldások,
mellyel a teremtés legmélyére ások.
Új dolgot alkotok, amilyen még nem volt,
élő a mi nyelvünk, s míg használjuk, nem holt!

Magyar találmányok uralják a Földet,
teremtő ötlettel lelkünkből kinőnek,
és viszik a hírét a magyar elmének,
szavakból virágzó tudás mezejének.

Ez az eredeti, az ős világ nyelve,
több tízezer éve a HUN-t ünnepelve!
Ősi rovásírás, maradandó emlék,
nélküle makogó makimajmok lennénk.

Legyünk jó magyarok, éltessük nyelvünket,
amikor használjuk, legyen hála ünnep,
mellyel megköszönjük Atyánknak a csodát,
melyet ily rendszerbe szedve adhatott át.

Hálás szó hagyja el ajkunk, ha beszélünk!
Legyen büszkeségünk: – E nyelv szerint élünk!
Használjuk őszintén, tiszta, igaz szívvel,
töltsük meg világunk millió szó-színnel!

Használjuk a nyelvet, váljunk gazdagabbá,
a mondanivaló váljon szép szavakká!
Alakítsa szebbé, jobbá a világunk,
nyelvünkön keresztül a jövőbe látunk!

Édes anyanyelvem, én büszkén használlak,
tudom, hogy szavaim gondolattá válnak.
A gondolat teremt, isteni erővel,
így válhatok eggyé a mindent teremtővel!

A nyelvünkben élünk. Őrizzük csodáját!
Élvezzük értelmét, csillogtassuk báját!
Ne engedjük soha, hogy mások elvegyék,
és faragott botként ezt is tűzre tegyék!

Hej magyar, teremts hát, ha e nyelvet kaptad!
Virágozzon a Föld érted, és miattad!
Ragaszkodj szíveddel ehhez a csodához,
ami épít, ápol s mindig meghatároz!

Aranyosi Ervin © 2019-02-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egykor nagyok voltunk!

Festmény: Munkácsy Mihály: Honfoglalás

Aranyosi Ervin: Egykor nagyok voltunk!

Egykor nagyok voltunk, gazdagok, erősek,
amíg összefogtak mind a magyar törzsek!
Nyögte Európa hős seregeinket,
ők együtt sem tudtak elsöpörni minket!

Kürt szavára indult és fordult seregünk,
nem volt a félelem, csak az Isten velünk!
Napokig helytálltunk a lovunk nyergében,
lovainkat váltva mentünk tiszta fényben.

Nem féltük az Istent, egyek voltunk véle,
soha nem hátrált meg, kinek hullott vére!
Mikor megindultunk a Föld velünk mozdult,
az Ég jött utánunk, s rend lett, ahol rossz dúlt!

Egyedülálló volt e nép bátorsága,
erős volt a hite és szabadság vágya!
Nem félt a haláltól, hisz az nem létezett,
csak atyjához megtért, ha mennybe érkezett!

Mosolyogva haltak, szeretettel éltek,
barátot, szerelmet, hazát nem cseréltek!
Nem lehetett őket harctéren legyőzni,
nincs más nép ki ebben le tudná előzni!

Egykor nagyok voltunk, lehetnénk-e újra?
Pendülhetne az íj, feszülhetne húrja?
Visszahozhatnánk-e a letűnt világot,
ledobva magunkról ezer éves átkot?

Bennünk él a kérdés: – Leszünk-e még nagyok?
Képesek-e együtt élni a magyarok?
Együtt és egymásért, egyként összefogva,
szeretettel élni, s halni mosolyogva!

Aranyosi Ervin © 2019-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Együtt, veletek


Aranyosi Ervin: Együtt, veletek

Szeretni jöttem, nem temetni,
egész népemet felemelni!
Mutatni, hogyan kéne jobban,
mikor a szívünk együtt dobban!
Nem pártoskodva szétszakadni,
hanem nemzetként megmaradni!
Nem hagyni azt, hogy más uraljon,
és minden élő álmunk haljon!

Szeretni jöttem és dicsérni,
magyar szívekhez hozzáérni!
Ébresztgetni az alvó lángot,
alkotni velük új világot!
Alkotni ésszel, szeretettel,
egy szebb világhoz nem kell fegyver!
Csupán a fény, a lelkünk fénye,
hitünk, s új holnapunk reménye!

Szeretni jöttem, titkot tudni,
csak együtt tudunk mennybe jutni,
s már itt, nem csak a túl világon,
ébresztelek, hisz alszol, látom!
Ám össze kéne végre fogni,
s nem csak kis célokért nyafogni,
hanem egyért, egy közös célért,
a boldoguló magyar népért!

Szeretni jöttem, szemet nyitni!
Hunyó parazsat felhevít’ni,
mert nem csak haldokolni jöttünk,
nagy dolgok állnak még előttünk!
Erre csak együtt vagyunk képes,
segíts szólni a magyar néphez!
Legyünk nagyok, kik egykor voltunk,
mikor szekeret együtt toltunk!

Szeretni jöttem és tudatni,
világnak jó példát mutatni,
hogy lehet szívvel, szeretettel:
Erre képes a magyar ember!
Már nem illünk e zord világba,
járjunk együtt, utat találva!
Ha szükségét már te is látod,
alkossunk együtt új világot!

Aranyosi Ervin © 2018-12-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredj magyar!


Aranyosi Ervin: Ébredj magyar!

Ébredj magyar, hisz átaludtad múltad!
Nem úgy történt, ahogyan azt megtanultad!
Kívülről fújod a sok-sok hazugságot,
de gyökered a léthez nem találod!

Pedig, ha tudnád őseid tudását,
pedig ha élnéd néped hagyományát,
pedig ha hinnél saját Istenedben,
élhetnél végre szabadabban, szebben!

Juthatna végre neked is a jóból,
olvasnod kéne a tiszta, magyar szóból!
Megfejteni a nyelvben megbújt titkot,
s az igazság is felbukkanna itt-ott!

Ébredj magyar, dobd végre le a láncod,
hisz szolgaként az utad nem találod!
Ne mástól függj, ne más írja meg sorsod!
A teremtést magyar nyelvedben hordod!

Ha te nem érted, amit súg a nyelved,
hát nem kellene végre felébredned?
Ne akarj hát egy más nemzetként élni,
a történelmet ki kéne cserélni!

Megismerni a tiszta valóságot,
lerázni az évezredes átkot,
Istenednek fényét befogadni,
gyermekednek jövőképet adni!

Ébredj magyar, és ismerd meg a múltad!
Lökd szemétre, amit neked hazudtak!
Legyél magyar újra, szeretettel!
Emeld fejed, légy büszke, magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2018-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Augusztus huszadikai jó kívánság!


Aranyosi Ervin: Augusztus huszadikai jókívánság!

Jó lenne, ha újra Alkotmányunk lenne!
Újra az igazság tükröződne benne!
Jog és az igazság kézen fogva járna,
hazánk virágozna, s ránk szebb jövő várna.
Gazdagabbak lennénk mind az új kenyérrel,
amit dolgos kezek osztanának széjjel.
Áldás lenne végre nemzeten, s hazánkon,
siker koronázzon  minket, ezt kívánom!

Hadd járjon a magyar újra emelt fővel,
szembesüljön végre élhető jövővel!
Vegye végre vissza összes régi jussát,
mit kivívtak, kik örök álmukat alusszák!
Őseink, kik naggyá tették az országot,
amely eleinknél szebb napokat látott!
Isten áldásával éljünk boldogabban,
s minden jó magyarnak legyen része abban!

Legyen hát egyenlő, mindenki, ki magyar,
aki e szent földön boldogulni akar!
Föld, víz és levegő csak minket szolgáljon,
kezünk közt a munka teremtővé váljon!
Tegyük hát a dolgunk szépen, összefogva,
egymást jól megértve, összemosolyogva!
A szívünk, mint a dob, egyszerre dobbanjon,
minden gondolatunk reményt, hitet adjon!

Legyen új kenyerünk, házban lakhatásunk,
legyen biztos jövőnk, s legyen rá hatásunk!
Gyermekünk kezébe adjunk jó stafétát,
tanítsd őket élni, s velük együtt éld át,
hogy a magyar haza újra felvirágzik,
és a magyar szeme örömkönnytől ázik!
Mindőnk szíve telik méltó büszkeséggel,
s jóllakik lelkünk is friss, meleg kenyérrel!

Aranyosi Ervin © 2018-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem az a baj…

Aranyosi Ervin: Nem az a baj…

Nem az a baj, hogy van sok milliárdos,
nem az a baj, hogy vannak gazdagok!
Bár lenne itt vagy tízmillió gyáros!
Mérges a sértő közönyért vagyok!

Hitelt vesznek fel egy ország nevében,
de lám a népnek nem jut semmi sem!
A pénzt elosztják egymás között szépen,
de vásárra a bőröm én viszem!

Hisz pénzt gyártani mindannyian tudnánk,
nem kell más hozzá, csak pár nyomtató.
Persze, a félsztől rosszabbul aludnánk,
s rossz néven venné tőlünk a gyóntató.

Nézd csak a népet, ki munkáját eladja,
nem alkuképes, mert nincs hozzá joga,
csupán a léthez elégségest kapja,
mert a gazdagoknak többre fáj foga!

Miért rabol, kinek meg van szinte minden?
Miért kell több, és mennyi kéne még?
Nyugalom lenne tán e földi szinten,
ha nem csak aprót löknének elénk!

Hisz az a baj, hogy a szegényből több lett,
mégis ő tartja országát vállain.
Messzi zsebekbe folyik el a többlet,
ők gazdagodnak a mások álmain.

Tiborcok sírnak, de nincsenek már Bánkok,
a panaszszó visszhangra nem talál.
Szívekbe szúrnak mérges szószilánkok,
szegényre nem vár csak hirtelen halál.

Nem az a baj, hogy páran tudnak élni,
a baj csak az, hogy élni hagyni nem!
Erővel tanítják meg a szegényt félni,
s miattuk vérzik nap mint nap szívem.

Ne legyen hát több semmit érő gazdag,
a szegénynek is adjanak esélyt!
Jogot adjanak a sok-sok igaznak,
hadd lásson végre ő is tiszta fényt!

Elavult már a kenyér és a cirkusz,
a népnek végre jólét kellene!
Hadd kerüljön le fejéről a mirtusz,
s a keresztjébe ő ne haljon bele!

Aranyosi Ervin © 2018-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyaros teremtés


Aranyosi Ervin: Magyaros teremtés

Hej, Magyar, mért nem lelsz okot a jókedvre?
Csak a sebeidet nyalogatod egyre!
Orrod mélyen hordod, nem jársz emelt fővel,
a harcodat vívod egyre a jövővel.
Közben nem tudsz róla, hogy ezzel teremtesz,
minden gondolatod eredménye meglesz,
mert “az ember tervez, a jó Isten végez!”
Balsorsoddal fordulsz mindig az igéhez!

Hej, Magyar, mért nem vagy tudatosabb, bátrabb?
hagyod kirabolni csodaszép hazádat!
Idegen nemzetek orrodnál vezetnek,
te meg sírva hordod hályogját szemednek.
Őseidnek lelke felsikítva lázad,
hagyod, más kezére játsszák át hazádat?
Te meg elmenekülsz, mert könnyebb szolgálni,
mint saját hazádban a sarkadra állni!

Hej, Magyar, ne búsulj, tedd inkább a dolgod,
itt légy, e hazában mától kezdve boldog!
Keresd meg jó kedved, kezdj el végre élni,
az igahúzásnak a végéhez érni!
Hiszen a jó Isten téged felruházott,
teremtő lélekkel gazdagon megáldott!
Csupán rajtad múlik tudásoddal élsz-e,
elmúlik-e rólad évszázadok félsze?

Hej, Magyar, a sorsod vedd végre kezedbe,
úgy teremts, hogy okod legyen a jó kedvre.
Válts valóra véle évezredes álmot,
teremts a hazádban sokkal szebb világot!
Emeld fel fejedet, légy magadra büszke!
Legyen a hazánk már lelkünk élő tükre!
Találd meg igazad, s tegyen boldogabbá,
hogy a magyar lélek ne válhasson rabbá!

Hej, Magyar, teremts hát élő gondolattal,
érezd, hogy a lelked összeér a Nappal!
Mosolyod ragyogjon, hited sugározza,
mely teremtő erőd is megsokszorozza.
Vigadjunk hát együtt, közös, vidám kedvvel,
higgyük el, hogy Atyánk támogat és kedvel!
Tegyük újra széppé, élővé e földet,
melyet szép hazának őseink jelöltek!

Aranyosi Ervin © 2018-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva