Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Együtt, veletek


Aranyosi Ervin: Együtt, veletek

Szeretni jöttem, nem temetni,
egész népemet felemelni!
Mutatni, hogyan kéne jobban,
mikor a szívünk együtt dobban!
Nem pártoskodva szétszakadni,
hanem nemzetként megmaradni!
Nem hagyni azt, hogy más uraljon,
és minden élő álmunk haljon!

Szeretni jöttem és dicsérni,
magyar szívekhez hozzáérni!
Ébresztgetni az alvó lángot,
alkotni velük új világot!
Alkotni ésszel, szeretettel,
egy szebb világhoz nem kell fegyver!
Csupán a fény, a lelkünk fénye,
hitünk, s új holnapunk reménye!

Szeretni jöttem, titkot tudni,
csak együtt tudunk mennybe jutni,
s már itt, nem csak a túl világon,
ébresztelek, hisz alszol, látom!
Ám össze kéne végre fogni,
s nem csak kis célokért nyafogni,
hanem egyért, egy közös célért,
a boldoguló magyar népért!

Szeretni jöttem, szemet nyitni!
Hunyó parazsat felhevít’ni,
mert nem csak haldokolni jöttünk,
nagy dolgok állnak még előttünk!
Erre csak együtt vagyunk képes,
segíts szólni a magyar néphez!
Legyünk nagyok, kik egykor voltunk,
mikor szekeret együtt toltunk!

Szeretni jöttem és tudatni,
világnak jó példát mutatni,
hogy lehet szívvel, szeretettel:
Erre képes a magyar ember!
Már nem illünk e zord világba,
járjunk együtt, utat találva!
Ha szükségét már te is látod,
alkossunk együtt új világot!

Aranyosi Ervin © 2018-12-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredj magyar!


Aranyosi Ervin: Ébredj magyar!

Ébredj magyar, hisz átaludtad múltad!
Nem úgy történt, ahogyan azt megtanultad!
Kívülről fújod a sok-sok hazugságot,
de gyökered a léthez nem találod!

Pedig, ha tudnád őseid tudását,
pedig ha élnéd néped hagyományát,
pedig ha hinnél saját Istenedben,
élhetnél végre szabadabban, szebben!

Juthatna végre neked is a jóból,
olvasnod kéne a tiszta, magyar szóból!
Megfejteni a nyelvben megbújt titkot,
s az igazság is felbukkanna itt-ott!

Ébredj magyar, dobd végre le a láncod,
hisz szolgaként az utad nem találod!
Ne mástól függj, ne más írja meg sorsod!
A teremtést magyar nyelvedben hordod!

Ha te nem érted, amit súg a nyelved,
hát nem kellene végre felébredned?
Ne akarj hát egy más nemzetként élni,
a történelmet ki kéne cserélni!

Megismerni a tiszta valóságot,
lerázni az évezredes átkot,
Istenednek fényét befogadni,
gyermekednek jövőképet adni!

Ébredj magyar, és ismerd meg a múltad!
Lökd szemétre, amit neked hazudtak!
Legyél magyar újra, szeretettel!
Emeld fejed, légy büszke, magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2018-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Augusztus huszadikai jó kívánság!


Aranyosi Ervin: Augusztus huszadikai jókívánság!

Jó lenne, ha újra Alkotmányunk lenne!
Újra az igazság tükröződne benne!
Jog és az igazság kézen fogva járna,
hazánk virágozna, s ránk szebb jövő várna.
Gazdagabbak lennénk mind az új kenyérrel,
amit dolgos kezek osztanának széjjel.
Áldás lenne végre nemzeten, s hazánkon,
siker koronázzon  minket, ezt kívánom!

Hadd járjon a magyar újra emelt fővel,
szembesüljön végre élhető jövővel!
Vegye végre vissza összes régi jussát,
mit kivívtak, kik örök álmukat alusszák!
Őseink, kik naggyá tették az országot,
amely eleinknél szebb napokat látott!
Isten áldásával éljünk boldogabban,
s minden jó magyarnak legyen része abban!

Legyen hát egyenlő, mindenki, ki magyar,
aki e szent földön boldogulni akar!
Föld, víz és levegő csak minket szolgáljon,
kezünk közt a munka teremtővé váljon!
Tegyük hát a dolgunk szépen, összefogva,
egymást jól megértve, összemosolyogva!
A szívünk, mint a dob, egyszerre dobbanjon,
minden gondolatunk reményt, hitet adjon!

Legyen új kenyerünk, házban lakhatásunk,
legyen biztos jövőnk, s legyen rá hatásunk!
Gyermekünk kezébe adjunk jó stafétát,
tanítsd őket élni, s velük együtt éld át,
hogy a magyar haza újra felvirágzik,
és a magyar szeme örömkönnytől ázik!
Mindőnk szíve telik méltó büszkeséggel,
s jóllakik lelkünk is friss, meleg kenyérrel!

Aranyosi Ervin © 2018-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem az a baj…

Aranyosi Ervin: Nem az a baj…

Nem az a baj, hogy van sok milliárdos,
nem az a baj, hogy vannak gazdagok!
Bár lenne itt vagy tízmillió gyáros!
Mérges a sértő közönyért vagyok!

Hitelt vesznek fel egy ország nevében,
de lám a népnek nem jut semmi sem!
A pénzt elosztják egymás között szépen,
de vásárra a bőröm én viszem!

Hisz pénzt gyártani mindannyian tudnánk,
nem kell más hozzá, csak pár nyomtató.
Persze, a félsztől rosszabbul aludnánk,
s rossz néven venné tőlünk a gyóntató.

Nézd csak a népet, ki munkáját eladja,
nem alkuképes, mert nincs hozzá joga,
csupán a léthez elégségest kapja,
mert a gazdagoknak többre fáj foga!

Miért rabol, kinek meg van szinte minden?
Miért kell több, és mennyi kéne még?
Nyugalom lenne tán e földi szinten,
ha nem csak aprót löknének elénk!

Hisz az a baj, hogy a szegényből több lett,
mégis ő tartja országát vállain.
Messzi zsebekbe folyik el a többlet,
ők gazdagodnak a mások álmain.

Tiborcok sírnak, de nincsenek már Bánkok,
a panaszszó visszhangra nem talál.
Szívekbe szúrnak mérges szószilánkok,
szegényre nem vár csak hirtelen halál.

Nem az a baj, hogy páran tudnak élni,
a baj csak az, hogy élni hagyni nem!
Erővel tanítják meg a szegényt félni,
s miattuk vérzik nap mint nap szívem.

Ne legyen hát több semmit érő gazdag,
a szegénynek is adjanak esélyt!
Jogot adjanak a sok-sok igaznak,
hadd lásson végre ő is tiszta fényt!

Elavult már a kenyér és a cirkusz,
a népnek végre jólét kellene!
Hadd kerüljön le fejéről a mirtusz,
s a keresztjébe ő ne haljon bele!

Aranyosi Ervin © 2018-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyaros teremtés


Aranyosi Ervin: Magyaros teremtés

Hej, Magyar, mért nem lelsz okot a jókedvre?
Csak a sebeidet nyalogatod egyre!
Orrod mélyen hordod, nem jársz emelt fővel,
a harcodat vívod egyre a jövővel.
Közben nem tudsz róla, hogy ezzel teremtesz,
minden gondolatod eredménye meglesz,
mert “az ember tervez, a jó Isten végez!”
Balsorsoddal fordulsz mindig az igéhez!

Hej, Magyar, mért nem vagy tudatosabb, bátrabb?
hagyod kirabolni csodaszép hazádat!
Idegen nemzetek orrodnál vezetnek,
te meg sírva hordod hályogját szemednek.
Őseidnek lelke felsikítva lázad,
hagyod, más kezére játsszák át hazádat?
Te meg elmenekülsz, mert könnyebb szolgálni,
mint saját hazádban a sarkadra állni!

Hej, Magyar, ne búsulj, tedd inkább a dolgod,
itt légy, e hazában mától kezdve boldog!
Keresd meg jó kedved, kezdj el végre élni,
az igahúzásnak a végéhez érni!
Hiszen a jó Isten téged felruházott,
teremtő lélekkel gazdagon megáldott!
Csupán rajtad múlik tudásoddal élsz-e,
elmúlik-e rólad évszázadok félsze?

Hej, Magyar, a sorsod vedd végre kezedbe,
úgy teremts, hogy okod legyen a jó kedvre.
Válts valóra véle évezredes álmot,
teremts a hazádban sokkal szebb világot!
Emeld fel fejedet, légy magadra büszke!
Legyen a hazánk már lelkünk élő tükre!
Találd meg igazad, s tegyen boldogabbá,
hogy a magyar lélek ne válhasson rabbá!

Hej, Magyar, teremts hát élő gondolattal,
érezd, hogy a lelked összeér a Nappal!
Mosolyod ragyogjon, hited sugározza,
mely teremtő erőd is megsokszorozza.
Vigadjunk hát együtt, közös, vidám kedvvel,
higgyük el, hogy Atyánk támogat és kedvel!
Tegyük újra széppé, élővé e földet,
melyet szép hazának őseink jelöltek!

Aranyosi Ervin © 2018-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Áldd meg Isten…


Aranyosi Ervin: Áldd meg Isten…

Áldd meg Isten a magyart mosollyal, vígsággal,
béküljön meg végre már ezzel a világgal!
Töltse el a büszkeség, hiszen megérdemli,
nem kellene már tovább szolganépnek lenni!
Áldd meg Isten a hazát, s add vissza a népnek,
gazdagítsa azokat, kik e földön élnek!
Ne mihaszna léhűtők arassák le kincsét,
s ne alkotót, teremtőt nyomasszon az ínség!

Segítsd élni a magyart, ne éljen hiába!
Ne vigye a tudását, ne fusson el lába!
Itthon tegye a dolgát, s békességben éljen,
önmagáért dolgozzon, s holnaptól ne féljen!
Árulóktól mentesen virágozzon földünk,
legyen szebb az életünk, amit együtt töltünk!
Fogjon össze a magyar, legyünk újra nemzet,
áldj meg Isten, s vállunkról vedd le a keresztet!

Nincsen okunk bűnhődni, hisz tiszta a lelkünk,
ne bánkódjunk a múlton, most kell ünnepelnünk,
s teremtenünk új jövőt nemzetnek, hazának,
végre érvényt szereznünk népünk igazának!
Isten áldd meg a magyart! Erőt adj a népnek!
Adj értelmet, tiszta célt, hozzá egészséget!
Ne legyen több háború, legyen béke végre,
hálás szívvel nézhessen a magyar az égre!

Aranyosi Ervin © 2018-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Országos kör-kor-kórkép


Aranyosi Ervin: Országos kör-kor-kórkép

Olyan korban élünk, hol nagyok a házak,
ám a házak mélyén kevesen tanyáznak,
kevesebb a gyermek, idő sincsen rájuk,
örülnek a szülők, ha akad munkájuk.
Nagyobb a kényelem, azt ki kell használni,
többet szórakozni, nagyokat zabálni.
Egyre több a gyógyszer, kevés az egészség,
a laikus buta, ezt már belénk vésték.

Tekintélytisztelet orvosnak, ügyvédnek,
de az ő tudásuk semmitől sem véd meg!
Hisz csak a tünetet tudják orvosolni,
vagy épp a pénzt védik, lehetne sorolni…
A magas végzettség kevés tudást takar,
nem törődik mással, csak magának kapar!
A tudományt pedig, érdek szponzorálja,
logikát ne keress, a tudás “nem pálya”!

Túl sok a szakértő, kevés a megoldás,
minden problémához akad hozzátoldás.
Alig van kapcsolat ember, s ember között,
megbecsülés, jó szó, messzire költözött.
Információk közt a szeretet elvész,
alig akad okos, értelmes, vagy elmés.
Mindenből a sok kell, s jóból már alig jut,
munkánkkal a Multit, s Bankot gazdagítjuk!

Gyors ételt fogyasztunk, emésztésünk lassabb,
mérgek ízesítnek, élvezetet adnak.
Az ország kirakat: – “Sokkal szebben élünk!”
Változni, megnyílni egyre jobban félünk.
Aki látja mindezt, az már nem mer szólni,
mert fél, mit fognak rá mások válaszolni.
Népünk bölcsessége nem jut el a mába!
Az is kivándorolt rég Amerikába!

Aranyosi Ervin © 2018-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat


Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat

Tudod, engem egy dolog bánt,
ha szidják hazámat.
Ha bántják a szülőföldem,
honfi lelkem lázad!
A magyar hon csodálatos,
minden megvan benne!
Ha elveszne, érző szívem
vele együtt veszne!

Istenadta ez az ország,
s nem pótolja semmi.
Bármi történik is vélem,
jó magyarnak lenni!
Anyanyelvem meghatároz,
magyarságom élem,
s azt, hogy újra felvirágzik,
én szívből remélem.

Ha magyar vagy, arra kérlek,
sose szidd hazádat!
E csodás föld sosem oka,
ha kínoz a bánat.
Mindent megad fiainak,
csak el kéne venni,
a jólétünk rajtunk múlik,
merj magyarnak lenni!

Ám, míg sorsod a hazában
rabszolgaként éled,
árulók és idegenek gyakran
szívják véred.
Míg nem éled magyarságod,
kiszolgáltatott vagy,
kit a rendszer sárba tipor,
s haldokolni ott hagy!

Míg nem tudod, mi a haza,
és kik szívják véred,
addig saját birtokodban
mások sorsát éled.
A magyar nép van megosztva,
s rajtunk múlik minden,
megváltozhat-e a világ
határunkon innen.

De, amíg a hazád szidod,
nem változik semmi,
addig nyögjük terheinket,
s nem tudjuk letenni!
Becsüld hát meg ezt a földet,
merj álmodni szépet,
csak közösen emelhetjük
fel a magyar népet!

Nem fontos, hogy énnekem higgy,
ismerd meg hazádat!
Sértő, bántó, vagy szitokszó
ne hagyja el szájad!
Ha pedig majd kiállsz érte,
nem kell többé félned,
s átérzed majd, hogy magyarként
jó e honban élned!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Távol a hazától


Aranyosi Ervin: Távol a hazától

Álmatlan éjszakák távoli világban,
honvágy által gyötört, folyton fájó szív.
Örök útkeresés, tömeges magányban,
miközben a hazád – érzed – visszahív.

Ott a munkád megvan – pénz is csurran-cseppen –
s míg monoton végzed, a világ sem zavar.
Ha leteszed, bolyongsz a sivár idegenben,
és ha magyar hangot hallasz, felkavar.

Tudod-e, hogy azok lopták el hazádat,
akiknek dolgozol, kiktől enni kérsz?
Lelked az elhagyott ország ellen lázad,
Mert te mind elhiszed: – Látod? Ennyit érsz!

Hiszen könnyű dolog messze menekülni,
s eladni a lelked ott, hol pénz az úr!
Ám, egy fájó érzést nem tudsz elkerülni,
közted és hazád közt a kötés nem lazul.

Itt hagytad a jussod, ősi örökséged,
mások meg szétlopják szülőföldedet.
Te meg ott keresed, hogy miről szól az élet,
s hiszed megtalálod a jólétedet.

S lesz majd, amikor már nem tudsz hazajönni,
mások birtokában lesz már a haza.
Nem leszel már képes bőségben fürödni,
s utcára fog dobni a mások igaza.

Idegen törvények ülnek jogot rajtad,
s akkor is magányos, s hontalan leszel.
Akkor fogsz rájönni, te nem ezt akartad,
már nem is magyarként. Akkor mit teszel?

Néhány fénylő évért elhagytad hazádat,
s az, aki kitartott, itt csak az maradt?
Meglelted más honban kies kalitkádat,
pénzrácsokkal őrzik a szabad madarat?

Nem félsz, hogy késő lesz akkor visszatérni,
ha majd visszavágynál, de nem lesz hova?
Itthon, idegenként akkor jó lesz élni?
Azt hinni, hogy sorsod volt csak mostoha?

Hatszázezer álom hagyta el hazáját,
kényelmesebb élet csábította el!
Elvesztve gyökerét, őseit, családját,
s igazolta: – Élni, ennél jobban kell!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok Nagypénteken


Aranyosi Ervin: Gondolatok Nagypénteken

Fel lettünk szegezve mind-mind a keresztre.
Júdások a pénzért népet adnak el.
Tömik bankszámlájuk méltatlan degeszre,
miközben a nemzet lassan sorvad el.

Mirtuszkoszorúnktól számos sebből vérzünk,
de csak a sajátját érzi meg a nép!
Másokért nem teszünk, másikért nem érzünk,
s ünnepli az ország a kereszt ünnepét.

Jelkép lett az eszköz, amivel gyilkoltak,
fénylőn bizonyítva: a vezetőnk halott.
Talán azt mutatja, mi is legyünk holtak?
Lehet, a mi lelkünk halódik csak ott?

Le kellene venni őt is a keresztről,
s le kellene vennünk önmagunkat is.
De, hogy is lehetnénk szabadabbá ettől?
Hisz az egész világ csak a pénzben hisz!

Aranyborjút nézünk, tárgyakat imádunk,
elfolyt a szívünkből már a szeretet.
Igaz, egy-egy ügyért – megosztva – kiállunk.
Egymást felemelni miért nem lehet?

Hisz a te problémád, az én problémám is,
ami én rám sértő, az téged is bánt.
Ám, míg a te dolgod, nem tartozhat rám is,
külön, eltaposhat a hazug világ.

Külön nem tudunk a Földön mennybe menni,
hisz a sok kis béklyó – külön – nem ereszt!
Amíg hagyjuk magunk, sátántól vezetni,
mindegyikünkre vár a mártír-kereszt.

Pártatlanul kéne ezzel szembenézni!
Megosztva, jó irány nem is létezik!
CSAK magyarrá lenni, egy új korba lépni,
ez az, mire lelkünk régen éhezik.

Ne a keresztünket ünnepeljük immár,
ne csak a halállal szorítsunk kezet!
Hiszen bizonyított, mindőnkre a kín vár,
ha a pénz, a bank, és ha egy párt vezet!

Kössük hát be végre vérző sebeinket,
ne csak haldokoljunk, legyünk újra nép!
Nem kereszthalálra szült az anyánk minket,
s nem a halált, mint célt, tűzte ki elénk!

Vegyük le magunkat, s Jézust a keresztről,
jöjjön el számunkra a feltámadás!
Elég volt a megtűrt, méltatlan szerepből,
mától a keresztet hadd cipelje más!

Aranyosi Ervin © 2018-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva