Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: József Attila születésnapja – a költészet napja


Aranyosi Ervin:

József Attila születésnapja – a költészet napja

Itt van a tavasz. Röppen a trilla:
– József Attila, József Attila.
Száztizenkét éve megszületett,
s a vers bíz, azóta sem tart szünetet.

Éhező, koplaló, tétova lélek,
lázadó, nyugtalan elvekben élhet,
szebb létre éhezve etet a szóval,
dobbanó szív ütemére megszólal.

Kortalan értelem, jövőbe látás,
szaggató küzdelem és megbocsájtás.
Plátói szerelmek, fájdalmas elme,
léthez az embernek elfogy türelme.

Elismerésekben alig volt része,
s vajon az életmű valóban kész-e?
Megbecsülését csak későn kapja:
Születésnapja, a költészet napja!

Aranyosi Ervin © 2017-04-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Hazacsalogató haza


Aranyosi Ervin: Hazacsalogató haza

Gyere haza gólyamadár,
mert a hazád itt van!
Reád vár a magyar határ,
bízz hát szárnyaidban!

Gyere haza, itt a helyed,
ne maradj már távol,
ne csak álmod éljen benned
szép magyar hazádról!

Gyere várunk gólyamadár
szeretettel téged.
Odakint csak kalandozol,
itt él a te néped!

Gyere haza, mert nélküled
tova száll az álom,
gyere vissza, s reményemet
véled megtalálom.

Aranyosi Ervin © 2017-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fák és a honszeretet

A fák és a honszeretet
Aranyosi Ervin: A fák és a honszeretet

Ragaszkodunk, kapaszkodunk
földhöz kötjük magunkat.
Te meg csak mész nyugtalanul.
ha hazádat meguntad.
Minket e föld, s honszeretet,
ideköt, mert fák vagyunk,
ezt a földet választottuk,
s szeretni nem fáradunk.

Persze, néha zord a világ,
szél szaggatja ágaink,
eső áztat, villám tépáz
kettétörve vágyaink.
Mégis, mégis szép az élet,
Felnyúlunk az ég felé.
Lelkünk kéri a teremtőt
csepegtessen fényt belé.

Gyökereink idekötnek,
itt éljük le életünk,
itt történik minden velünk
s örülünk, hogy létezünk.
A lelkünkben ég a hála,
pedig csupán fák vagyunk.
Nem ítélünk, sosem bántunk,
inkább mindent rád hagyunk.

Ragaszkodunk, kapaszkodunk,
életünk sem gondtalan,
leveleink tovaszálltak,
s tán mindegyik hontalan.
De mi itt fogunk maradni,
amíg tart az életünk,
s büszkék vagyunk a hazánkra,
s hogy e honban élhetünk!

Aranyosi Ervin © 2016-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A magyar megváltóhoz!

A magyar megváltóhoz
Aranyosi Ervin: A magyar megváltóhoz!

Öleld magadhoz a Földet, a világot!
Készíts szívedbe fészket, szép helyet!
Öleld a néped, a teljes magyarságot,
– kovácsold eggyé édes nemzeted!

Gyújts meg egy gyertyát, nézd az apró lángot,
lásd, hogy a szívekbe szép fény költözik.
Lelkekbe ültess víg, remény-virágot,
mely mától megnő, mert hittel öntözik.

Szeretetből kenyeret adj a népnek,
mosolyod legyen sója, fűszere,
ígérd, hogy eztán jobban, szebben élnek,
jövőjét valós kincsekkel rakd tele!

Gyógyítsd a beteg, néma csüggedőket,
vigaszt nyújts nékik, bajaikra írt!
Simítsd el szépen a fájó gond-redőket,
álomjövőről írj tele papírt.

Adj új hitet, hogy érdemes még élni,
mert jőni fog egy szebb kor végre ránk.
Szabadítsd meg, – ne kelljen többé félni,
legyen szabaddá csodálatos hazánk!

Aranyosi Ervin © 2014-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tél a mában

tél a mában
Aranyosi Ervin: Tél a mában

Odakint most a tél az úr,
a szorítása nem lazul,
fagyos kezében tart vadul,
sokan megfagynak lent, alul!
Jaj annak, aki hontalan,
s hazájában dologtalan,
mert nincs lakása, nincs hite.
Kit elhagyott az istene.

Ám van, ki dőzsöl, sorsot ír,
kezében ott a toll, s papír,
törvényt hoz, bontja szárnyait,
valóra váltja álmait.
Kezében óriás pénzhalom,
övé a jog, a hatalom.
De mi a pénz? Halom papír,
mit bank teremt, s papírra ír!

Valójában értéktelen,
s hozzá tapad a félelem.
És vajon mi a hatalom?
Erőszak, véres “akarom”!
Ott, bíz’ állam nem létezik,
ahol a nép még éhezik!
Az állam szolga, semmi más,
sem istenség, sem entitás!

Államhoz bűn sosem tapad,
szolgál, hogy jól érezd magad!
Te érted van, a nemzetért!
S nem, hogy szolgáljon pár vezért!
Ami most van, az tékozol!
S amíg Te döntést nem hozol,
két kézzel szórja pénzedet,
s erről nem is beszél veled.

Népednek kincse szerte szét,
megosztás van, hazug beszéd!
Bankban a pénz tornyokban áll,
s a népre vár a fagyhalál!
Odakint, bíz’, a tél az úr,
rajtad áll, meddig vagy alul,
hazádban élve, hontalan.
Meddig maradsz boldogtalan?

Aranyosi Ervin © 2016-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A magyar nyelv ünnepére

a magyar nyelv napja
Aranyosi Ervin: A magyar nyelv ünnepére

Ünnep a mai nap, a magyar nyelv napja,
örvendjen hát népünk apraja és nagyja!
Ha beszélünk, írunk, az járjon eszünkben:
édes anyanyelvünk, nagy kincs a kezünkben!
Általa mondjuk el lelkünk rezdülését,
adja a gondolat szép kivetülését.
Érzéseink sorát, szép szavakba öltjük,
a csend édes vizét tartalommal töltjük.

Nyelvünk megmagyaráz, hát legyél rá büszke,
szókincsünk is gazdag, lelkünk tiszta tükre.
Segít gondolkodni, támogatva elmét,
felhívja mi reánk a nagyvilág figyelmét!
Legyél hát rá büszke, s add át gyermekednek,
az okos ötletek a szóból erednek,
csiszolgasd tudását, mutass neki példát,
s mindennapjaidat magyar nyelven éld át!

Éljen a magyar nyelv, értelmezd az elvét,
műveld és csillogtasd, csiszolgasd az elméd!
Olvass, tanulj, akkor sokkal többet érsz el,
gondolkozz e nyelven, jó paraszti ésszel!
A Magyar tudatát a nyelv pallérozza,
gondolatra bírja, s így helyzetbe hozza.
Így születnek aztán, híres találmányok,
ettől bővülnek a tudós tudományok.

Használd hát nyelvedet nemzeted javára,
írj maradandót az öröklét falára!
Boldogulj általa, leld örömöd benne,
mintha gazdagságod csak ez a nyelv lenne!
Ünnep a mai nap, megünneplem nyelvem,
hiszem, ezért kellett ide leszületnem!
Hát büszkén használom, s szívből írom néked,
a magyarok nyelve maga a költészet!

Aranyosi Ervin © 2015-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fogjunk össze Magyarok!

Fogjunk össze magyarok
Aranyosi Ervin: Fogjunk össze Magyarok!

Össze kéne fognunk, eggyé kéne válnunk,
egyetlen hazánkért közös célt találnunk.
A széthúzás helyett, egy irányba menni,
közös akarattal felemelőt tenni.

Elszórni a jövő szép, termékeny magját,
elűzni szívünkből a múltunk haragját!
Megnyitni a szívünk, vágyunk motiváljon,
a kiváló mindig az élünkre álljon!

Ám ne a hatalom vezesse a léptét,
magyar Kánaánba kísérje a népét!
Csak az járjon élen, ki szolgálni képes,
ki pártatlanul is szólni tud a néphez.

Legyünk önállóak, függetlenek, büszkék,
kik a szabadságot zászlajukra tűzték.
Ne legyünk másoknak alárendelt nemzet,
akit más hatalmak könnyen megvezetnek!

Csodás ez az ország, megvan benne minden,
segítsünk magunkon, s megsegít az Isten!
Össze kell csak fognunk, egymásért kell élnünk,
elhibázott múltat, holnapra cserélnünk!

Aranyosi Ervin © 2015-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Van még hazám…

Van még hazámAranyosi Ervin: Van még hazám…

Nekem van még hazám, s remélem még sokunknak.
Van gyökerem, mely nélkül a fák is orra buknak.
A honszeretet, s az élet köt ide,
s kapaszkodom belé, hogy nehogy elvigye,
messziről jött, sehonnai ember!
Nem adom el, nekem a pénze nem kell!
Amíg körül vesz a Kárpátok lánca,
nem érdekel, hogy milyen szél alázza,
tisztán megőrzöm magyar lelkemet.
S bár ez a föld egykor majd eltemet,
útjain addig lábnyomot hagyok,
büszkén vállalva, hogy magyar vagyok!

Aranyosi Ervin © 2015-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem kell a háború!

bekegalamb
Aranyosi Ervin: Nem kell a háború!

Nem kell a háború, nem kell a világnak!
Azok harcoltatnak, akik többre vágynak!
Kik életek árán, kincseket szereznek,
ám nem tagjai a harcoló seregnek.

Mást küldenek hadba, ki a csatatérre,
mindegy sárga bőrű, néger, vagy fehér-e,
Nem számít családja, értelme, vagy kora,
az sem, hogy szegény-e, vagy jól megy a sora?

Csupán annyi számít, hogy “védje hazáját”!
Engedelmeskedjen, s fogja be a száját!
Lényeg, hogy a drága lőszert elhasználja,
s a golyót felfogja? Ezt várja “hazája”?

Nem kell a háború, hidd el nekem, nem kell!
Naponta háborút visel minden ember.
Van ki a létért küzd, van, ki többre vágyna,
ezért mások hátán a csúcsokra hágna!

Ám a háborúban aki részt vesz sérül,
nehezen mond le az EGO köntöséről,
mert a siker némi örömet is okoz,
ha ízére rákapsz, új vágyakat fokoz.

Harcolsz mások ellen, még többre vágysz ennél,
átalakul lényed, mintha nem te lennél.
Hiányzik az élet mozgató rugója,
amiért egykoron elhozott a gólya.

Nem egymás ellen kell megharcolva élni!
Ezt a gondolatot le kéne cserélni!
Mert hát boldogulni született az ember,
megtöltve életét hittel, szeretettel.

Azért születtünk, hogy egymást támogassuk,
s mások tiszta lelkét meg-meglátogassuk.
Örömöt szerezzünk, sok-sok vidámságot,
– szeretettel élni – nincsen erre más ok!

Ne végy hát kezedbe fegyvert, ami ölhet,
ne legyen lakásod laktanya, vagy körlet,
vedd az embereket végre ember számba,
hozzuk el a békét kies kis hazámba!

Nem kell a háború! Nagyon kell a béke!
Harcnak, küzdelemnek legyen végre vége!
Tanuljunk meg szépen csak egymásért élni,
ne is kelljen többé senkinek se félni!

Aranyosi Ervin © 2015-10-17.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a Magyaroknak

Aranyosi Ervin: Üzenet a Magyaroknak

Tudjátok meg végre, ez a föld tiétek!
Ezt eltékozolni gyarlóság és vétek.
Őseink hagyták ránk csodaszép örökül,
s megvédték, nyakunkon ezért nem török ül.

Parlagon heverni, nem művelni átok,
csak ha éltetitek, száll az áldás rátok.
Ám ha kivirágzik, lelkünk újra éled,
ha hiszed istened, nem pediglen féled!

Nézz csak körös-körül, ismerd meg hazádat!
Fényes nagy folyóit, melyből élet árad!
Termő, puha földjét, égig érő fáit,
borszőlőt érlelő hegyeit, lankáit.

Lakd hát be e földet, s legyél büszke rája,
légy az összes jószág felelős gazdája!
Ne engedd, hogy zsivány a kezét rátegye,
s hogy a neked járó kenyeredet egye!

Ám ha idegen jön, légy jó házigazda,
kapjon enni, inni majd az istenadta,
aztán meg jó szívvel engedd az útjára,
a lelki békédnek ez lehet az ára!

Álmodj csak merészet, s mindet váltsd valóra,
elégedett szívvel térj majd nyugovóra.
Őrizd szép nyelvedet, a magyar nyelv csoda,
majd az utódodnak, mint kincset add oda!

A gyermek a jövő, Ő a lélek magja.
Boldog az a szülő, ki kikelni hagyja.
Aki öntözgeti szeretetet vizével,
aki védelmezi óvó két kezével.

Vidd tovább utadon őseid tudását!
Varázsold e földre a mennyország mását!
Szolgáld világodat, hogy munkád gyümölcse,
vágyaid ruháit, mind magára öltse.

Teremts gondolattal, éld meg szeretettel,
legyen boldog lélek végre minden ember!
Mutasd meg, hogyan kell, mutass nekik példát,
és a boldogságot velük együtt éld át!

Aranyosi Ervin © 2015-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva