Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat


Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat

Tudod, engem egy dolog bánt,
ha szidják hazámat.
Ha bántják a szülőföldem,
honfi lelkem lázad!
A magyar hon csodálatos,
minden megvan benne!
Ha elveszne, érző szívem
vele együtt veszne!

Istenadta ez az ország,
s nem pótolja semmi.
Bármi történik is vélem,
jó magyarnak lenni!
Anyanyelvem meghatároz,
magyarságom élem,
s azt, hogy újra felvirágzik,
én szívből remélem.

Ha magyar vagy, arra kérlek,
sose szidd hazádat!
E csodás föld sosem oka,
ha kínoz a bánat.
Mindent megad fiainak,
csak el kéne venni,
a jólétünk rajtunk múlik,
merj magyarnak lenni!

Ám, míg sorsod a hazában
rabszolgaként éled,
árulók és idegenek gyakran
szívják véred.
Míg nem éled magyarságod,
kiszolgáltatott vagy,
kit a rendszer sárba tipor,
s haldokolni ott hagy!

Míg nem tudod, mi a haza,
és kik szívják véred,
addig saját birtokodban
mások sorsát éled.
A magyar nép van megosztva,
s rajtunk múlik minden,
megváltozhat-e a világ
határunkon innen.

De, amíg a hazád szidod,
nem változik semmi,
addig nyögjük terheinket,
s nem tudjuk letenni!
Becsüld hát meg ezt a földet,
merj álmodni szépet,
csak közösen emelhetjük
fel a magyar népet!

Nem fontos, hogy énnekem higgy,
ismerd meg hazádat!
Sértő, bántó, vagy szitokszó
ne hagyja el szájad!
Ha pedig majd kiállsz érte,
nem kell többé félned,
s átérzed majd, hogy magyarként
jó e honban élned!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Távol a hazától


Aranyosi Ervin: Távol a hazától

Álmatlan éjszakák távoli világban,
honvágy által gyötört, folyton fájó szív.
Örök útkeresés, tömeges magányban,
miközben a hazád – érzed – visszahív.

Ott a munkád megvan – pénz is csurran-cseppen –
s míg monoton végzed, a világ sem zavar.
Ha leteszed, bolyongsz a sivár idegenben,
és ha magyar hangot hallasz, felkavar.

Tudod-e, hogy azok lopták el hazádat,
akiknek dolgozol, kiktől enni kérsz?
Lelked az elhagyott ország ellen lázad,
Mert te mind elhiszed: – Látod? Ennyit érsz!

Hiszen könnyű dolog messze menekülni,
s eladni a lelked ott, hol pénz az úr!
Ám, egy fájó érzést nem tudsz elkerülni,
közted és hazád közt a kötés nem lazul.

Itt hagytad a jussod, ősi örökséged,
mások meg szétlopják szülőföldedet.
Te meg ott keresed, hogy miről szól az élet,
s hiszed megtalálod a jólétedet.

S lesz majd, amikor már nem tudsz hazajönni,
mások birtokában lesz már a haza.
Nem leszel már képes bőségben fürödni,
s utcára fog dobni a mások igaza.

Idegen törvények ülnek jogot rajtad,
s akkor is magányos, s hontalan leszel.
Akkor fogsz rájönni, te nem ezt akartad,
már nem is magyarként. Akkor mit teszel?

Néhány fénylő évért elhagytad hazádat,
s az, aki kitartott, itt csak az maradt?
Meglelted más honban kies kalitkádat,
pénzrácsokkal őrzik a szabad madarat?

Nem félsz, hogy késő lesz akkor visszatérni,
ha majd visszavágynál, de nem lesz hova?
Itthon, idegenként akkor jó lesz élni?
Azt hinni, hogy sorsod volt csak mostoha?

Hatszázezer álom hagyta el hazáját,
kényelmesebb élet csábította el!
Elvesztve gyökerét, őseit, családját,
s igazolta: – Élni, ennél jobban kell!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok Nagypénteken


Aranyosi Ervin: Gondolatok Nagypénteken

Fel lettünk szegezve mind-mind a keresztre.
Júdások a pénzért népet adnak el.
Tömik bankszámlájuk méltatlan degeszre,
miközben a nemzet lassan sorvad el.

Mirtuszkoszorúnktól számos sebből vérzünk,
de csak a sajátját érzi meg a nép!
Másokért nem teszünk, másikért nem érzünk,
s ünnepli az ország a kereszt ünnepét.

Jelkép lett az eszköz, amivel gyilkoltak,
fénylőn bizonyítva: a vezetőnk halott.
Talán azt mutatja, mi is legyünk holtak?
Lehet, a mi lelkünk halódik csak ott?

Le kellene venni őt is a keresztről,
s le kellene vennünk önmagunkat is.
De, hogy is lehetnénk szabadabbá ettől?
Hisz az egész világ csak a pénzben hisz!

Aranyborjút nézünk, tárgyakat imádunk,
elfolyt a szívünkből már a szeretet.
Igaz, egy-egy ügyért – megosztva – kiállunk.
Egymást felemelni miért nem lehet?

Hisz a te problémád, az én problémám is,
ami én rám sértő, az téged is bánt.
Ám, míg a te dolgod, nem tartozhat rám is,
külön, eltaposhat a hazug világ.

Külön nem tudunk a Földön mennybe menni,
hisz a sok kis béklyó – külön – nem ereszt!
Amíg hagyjuk magunk, sátántól vezetni,
mindegyikünkre vár a mártír-kereszt.

Pártatlanul kéne ezzel szembenézni!
Megosztva, jó irány nem is létezik!
CSAK magyarrá lenni, egy új korba lépni,
ez az, mire lelkünk régen éhezik.

Ne a keresztünket ünnepeljük immár,
ne csak a halállal szorítsunk kezet!
Hiszen bizonyított, mindőnkre a kín vár,
ha a pénz, a bank, és ha egy párt vezet!

Kössük hát be végre vérző sebeinket,
ne csak haldokoljunk, legyünk újra nép!
Nem kereszthalálra szült az anyánk minket,
s nem a halált, mint célt, tűzte ki elénk!

Vegyük le magunkat, s Jézust a keresztről,
jöjjön el számunkra a feltámadás!
Elég volt a megtűrt, méltatlan szerepből,
mától a keresztet hadd cipelje más!

Aranyosi Ervin © 2018-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Március 15. a mában


Aranyosi Ervin: Március 15. a mában

Ünnep van, Magyarok!
Álljatok hát talpra!
Hisz egykor Petőfi
éppen ezt akarta!

Hogy a nép rabláncát
tépje le magáról,
s legyen végre nemzet,
istenigazából!

Hisz csak együtt tudunk
magunkért kiállni,
csakis összefogva
hős nemzetté válni!

Vagy hiába hullott
hősök büszke vére?
Magyarnak a magyar
nem lesz már testvére?

Emeld fel a fejed
drága, büszke népem,
A szabadság vágya
benned újra éljen!

Márciusi ifjak,
– emlékezzünk rájuk!
Követendő ma is
nagyszerű példájuk.

Ünnep van, Magyarok!
Álljatok hát talpra!
Hisz egykor Petőfi
éppen ezt akarta.

Aranyosi Ervin © 2018-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kérlek, ne lázíts!


Aranyosi Ervin: Kérlek, ne lázíts!

Óvatosan, kérlek,
ne lázítsd a népet!
Ha tudsz, mutass utat!
Adj új jövőképet!

Ne hazudj, ne forrongj,
és ne küldd a harcba!
Ne ítéld eleve
képtelen kudarcra!

Mutasd meg, hogy milyen
egy szebb világ arca.
Hogy ki oda készül,
szeme előtt tartsa!

Csak akkor járj elöl,
ha képes vagy tenni,
ha van elég erőd
másokat vezetni!

Jó példát mutatva,
mások előtt menni,
egy egész világot
boldoggá szeretni!

Akkor legyél a fény,
új világunk egén,
s csak akkor, de akkor,
biztos követlek én!

Aranyosi Ervin © 2018-03-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Okulj magyar!

Az illusztrációt Mihályfalvi János készítette

Aranyosi Ervin: Okulj magyar!

Okulj magyar! S őrizd meg nyelvedet!
Ez teszi naggyá majd, s jobbá is nemzeted!
Ne feledd el sosem, mit atyád rád hagyott,
ne félj hát senkitől, s tanulj alázatot!

A szép magyar nyelv – tudod –  tudással felruház!
Magyarul szól hozzád, s mindent megmagyaráz!
Nincs több a világon, amely pont így teremt,
ezt adta jussodul teremtő Istened.

Teremts tehát magyar! Feledd el gondodat!
Téged szolgál a szó, és minden gondolat!
Ha álmod, s vágyaid szép céloddá teszed,
segíthetsz magadon, s megsegít Istened!

Álmodj hát – ó magyar – szebb jövőt, holnapot,
ha lelked elhiszi, meglátod, megkapod!
Félelmed dobd csak el, Istennek gyermeke!
Te lehetsz teremtőd legbüszkébb remeke!

Kövesd hát – ő magyar – őseid lábnyomát,
tiszteld a tegnapot, s imádd e szép hazát!
Ne sírj a múltadért, –  dicső volt egykoron –
virágok nőnek már a régi sírokon!

Légy hát virág, amely az ős MAG-ból kinő,
csodát hord magában itt minden férfi, s nő!
Ne hagyd, hogy elvegyék, tapossák e csodát,
óvjad és tedd naggyá léteddel a hazát!

Becsüld meg földjeit, folyói friss vizét,
élvezd az ételed éltető, friss ízét!
Járd be a hegyeit, járd be a völgyeket,
ismerd meg szép hazád, amit költőd szeret!

Emeld fel nemzeted, s legyél eggyé vele,
s mindaz, ki messze ment, térhessen meg bele!
Széthúzás, megosztás, ne bántsa lelkedet,
legszentebb kötésként tartsd össze nemzeted!

Legyél újra MAGYAR, erős és büszke nép!
Feszítse kebledet örökös büszkeség!
Nyelvünk legyen a híd, amely mind összeköt,
állhassunk nemzetként a teremtőnk előtt!

Aranyosi Ervin © 2018-02-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hej, magyar!


Aranyosi Ervin: Hej, magyar!

Hej, magyar, hej magyar!
Mért vagy úgy szerteszét?
Elhagyva nemzeted, mi marad? Gyengeség!
Hisz az összefogás adhat elég erőt,
hogy erősek legyünk a nagyvilág előtt!

Hej, magyar, hej, magyar!
Nyújtsd hát felénk kezed!
Emeld fel a mélyből elárvult nemzeted!
Csak az összefogás adhat elég erőt,
hadd állhassunk büszkén a teremtőnk előtt!

Hej, magyar, hej, magyar!
Teremts józan ésszel!
Úgy tudsz szembeszállni rád támadó vésszel.
Teremts hát szebb jövőt, élhetőbb országot!
Amilyet az Isten álmaiban látott!

Hej, magyar, hej, magyar!
Tanulj hát szeretni!
Rád bízott javaknak jó gazdája lenni!
Ne legyen széthúzás, fogjunk inkább össze,
arcunkat a napfény mosolyban fürössze!

Hej, magyar, hej, magyar!
Bizonyítsd, hogy az vagy!
Maradj jólelkűnek, maradj meg igaznak!
Mikor összefogunk, senkitől sem félünk,
Isten országában, tiszta szívvel élünk.

Aranyosi Ervin © 2018-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyere haza élni…

a karikatúra a négymadar.blog.hu oldal google megosztásból

Aranyosi Ervin: Gyere haza élni…

Gyere haza élni, azután szavazzál!
Az itt élők helyett döntést sose hozzál!
Szavazatod súlyát nem te cipeled majd,
mi sem küldünk neked plusz terheket, meg bajt!

Ne a médiából ítéld meg hazánkat,
hazug, kapzsi érdek mind az, ami ránk hat!
Ne a mi nyakunkra ültess hazug pártot,
a nép, aki itt él, neked sose ártott!

Magyar vagy? Élj velünk, büszkén e hazában!
Aki itt él köztünk, hihet igazában!
Ám a megvezetett, messzire ment ember,
azzal ami itt van szembenézni nem mer!

Ha pedig kívül élsz, elszakított részen,
akard, hogy az ország egy legyen egészen!
És amikor egy lesz, neked sem lesz mindegy,
hogy kizsigerelnek, vagy vágyaid szerint megy!

Gyere haza magyar, s légy népeddel eggyé!
Válj egy jót akaró néppé, szép eleggyé,
akiket a közös cél vonzott magához,
akiket a közös sors is meghatároz!

Ha pedig kint maradsz, hagyjál minket élni,
ne akarj sorsunkba “csak” belebeszélni.
Felejtsd el a jogod, ha ez nem a hazád,
ne hidd el árulók pénzen vett igazát!

Szavazz ott és arra, hol napjaid éled,
s hagyd szabaddá válni régi, kedves néped!
S ha egyszer úgy érzed, haza akarsz térni,
legyen jó neked is magyarként itt élni!

Aranyosi Ervin © 2018-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Talán véget ér…


Aranyosi Ervin: Talán véget ér…

Talán véget ér a balsors,
amit nyög a büszke népünk!
Elnyomásnak, megtorlásnak
egyszer tán végére érünk.
Talán megfogjuk majd szépen
egymás kezét, összefogva,
talán végre áldás szállhat
miránk, büszke magyarokra!

Talán új világ lesz végre,
felvirágzik ez az ország,
nem hagyjuk, hogy kincseinket
farkashordák szerte hordják!
Talán ledobjuk a láncot,
amit hordunk Mátyás óta,
talán szól népünk ajkáról
újra élő, boldog nóta!

Talán végre visszavesszük,
ami miénk, ősi jussunk.
Tán az Isten is velünk lesz,
hogy már végre révbe jussunk!
Talán erős lesz a népünk,
önellátó lesz a nemzet,
utódoktól felvirágzó,
kiket magyar szülő nemzett.

Talán újra kalákában
építhetjük szép hazánkat,
s újra magyar lesz az Isten,
jog és törvény, ami ránk hat!
Talán szabad lesz a lélek,
és a testünk egészséges,
újra jelentős csodákat
tehetünk, vihetünk véghez!

Talán, aki tud, tanítja,
így lel méltó követőre,
saját népét gazdagítja,
nyomot hagyva lép előre!
Talán, majd az utódaink
tőlünk igazat tanulnak,
s birtokában lesznek kincsnek,
igazságnak, büszke múltnak!

Talán még valóra válhat,
hiszem, sosincs hozzá késő,
megvan még a józan eszünk,
s kezünkben még ott a véső!
Faragjunk embert magunkból,
egyedekből büszke népet!
Szeretettel, jó szándékkal,
álmodjunk új jövőképet!

Ne csak feltételes módban,
sose függjünk többé mástól,
merjünk tenni, cselekedni,
nem félve az elmúlástól!
Van-e erő, mely erősebb
Istenünknél? Egyáltalán?
Legyen erős a reményünk,
legyen a lét több, mint TALÁN(Y)!

A szeretet erejével
tartsuk egyben ezt a népet,
hisz mi MAG-unk MAG-ok vagyunk,
s bölcsőnk az anyatermészet.
Isten áldd meg hát a magyart,
add vissza minden reményünk,
kérünk, mutass utat nekünk,
s emeld újra fel a népünk!

Aranyosi Ervin © 2017-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A magyar nyelv


Aranyosi Ervin: A magyar nyelv

A magyar nyelv képet alkot,
lelkedben ölt alakot,
a szavai táplálékok,
jóllakató falatok.

Ha kimondod, valóság lesz,
képernyődre vetíted,
használd szépen, és helyesen,
– életedet segíted.

A magyar nyelv megmagyaráz,
máris minden érthető,
olyan életet teremthetsz
vele, amely élhető.

Tanuld hát meg jól használni,
beszéld tisztán, helyesen!
Bánj jól vele, alázattal,
becsülettel, rendesen!

Meríts erőt őbelőle,
gazdagodsz is általa,
e nyelven szólt egykor hozzád
édesanyád szép dala.

Légy büszke a magyar nyelvre,
Isten megáldott vele,
olyan fontos a lelkednek,
mint fának a levele.

Minden felépített mondat,
teljessé tesz, gazdagít,
értelemmel tölti lelked,
színesítve napjaid.

Magyar nyelven gondolkodva
értékesebb, több leszel,
ötleteket kelt életre,
vele könnyen tervezel.

Oly sokszínű, változatos,
ritmusos és dallamos,
annyi szép szót ad minékünk,
amit irodalma hoz.

Művelni kell, mint a földet,
alkotásokhoz segít,
s vele tudod megtisztelni
a magyarok Istenit!

Elég bármit kitalálnod,
s meghatároz, kifejez,
nincs magyar, ki arra gondol:
– Nem kell néki, minek ez?

Becsüld hát meg, ez tesz naggyá,
ha megszólalsz felemel,
becsüld meg a magyar nyelvet,
mert figyelmet érdemel!

Ha érted is, amit mondasz,
akkor látod, hogy tanít,
átformálja életedet,
átitatja napjaid.

Isteneddel így beszélhetsz,
s teremtő is így lehetsz.
Legjobb, hogyha magyar nyelven,
beszélsz, vagy írsz, és szeretsz!

Összeköti ezt a népet,
kitágítja a hazát,
míg beszéli, minden magyar
megvédheti igazát.

Reményt, hitet lelhetsz benne,
a lelkednek élelem,
szép szavakkal bátoríthat,
s menekül a félelem.

Én hiszem, hogy a világon,
a legszebb nyelv a magyar!
Kifejezi mindazt a jót,
amit ez a nép akar!

Beszéld tehát, és idegen szót
ne is keverj bele.
Mindenre van magyar szavunk,
keresd meg és élj vele!

Nem érheti nemzetünket
semmi baj, míg megmarad,
beszéld népem anyanyelved,
soha ne felejtsd szavad!

Aranyosi Ervin © 2017-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva