Aranyosi Ervin: Pofára estem!

Aranyosi Ervin: Pofára estem!

Már nem tudom, már nem hiszem,
és sokra így már nem viszem!
Már nem hiszem, már nem tudom,
csupán a szívem fáj nagyon!

Nincs semmi baj, mért lenne baj,
csak néha égnek áll a haj!
Nincs semmi baj, mért lenne baj,
csak túl kemény volt a talaj.

Refrén:
Pofára estem,
mert megszülettem,
hiába ettem
a nagyszünetben.
Rosszul tanultam,
eltűnt a múltam,
tükör az élet,
szilánkra hulltan!

Már nem bírom, már nem viszem,
az ellentétét sem hiszem.
Már nem viszem, mert nem bírom,
a tegnapot át nem írom!

Nincs semmi baj, mért lenne baj,
magához húzott a talaj,
felállni innen nem bírok,
csak fáj a lét, ezért sírok!

Refrén:
Pofára estem,
mert megszülettem,
hiába ettem
a nagyszünetben.
Rosszul tanultam,
eltűnt a múltam,
tükör az élet,
szilánkra hulltan!

De tudnom kell és hinnem kell,
így állhatok csak innen fel!
Én álmodom a holnapom,
s ha nem merem, majd fáj nagyon!

Hát rád hagyom, a tegnapom,
tovább már nem takargatom,
más írta meg, ezért beteg,
lenne hát dolgom rengeteg!

Refrén:
Pofára estem,
mert megszülettem,
hiába ettem
a nagyszünetben.
Rosszul tanultam,
eltűnt a múltam,
tükör az élet,
szilánkra hulltan!

Refrén2.:
Pofára estem,
de lábra álltam,
a lehetetlent
is megcsináltam!
Múltból tanulva,
szebb létbe hullva,
tanulok élni,
újra, meg újra.
Tanulok élni,
tanulok újra!

Aranyosi Ervin © 2023-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!