Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A Hold szerelme

Aranyosi Ervin: A Hold szerelme

Az a fényes fent az égen,
tán egy nagy cica szeme?
Macskaszem, mely visszatükröz,
és ez az ő érdeme!
Hiszen tükröt tart a Napnak,
s csak éjszaka látható,
néha elfogy, néha hízik,
de mindennap várható.

Egyszerűen Holdnak hívják,
éjjel járja az eget,
sötét titok nincs előtte,
s jobbra-balra nézeget.
Borús időben nem látszik,
felhők mögé bújik el,
elvonul az éjszakában,
s csillagokat szédít el.

Olyankor feléjük fordul,
nekik mesél tán mesét,
elárulja merre látta
legutóbb a kedvesét.
Hogy ki az? Az nem titok már!
Ő is égi utazó.
Mikor látja néma marad,
nem segít a buta szó.

Szemtől szembe nem dicséri,
ám róla sokat mesél.
A szerelmes szép szavait
felkapja a lenge szél.
Hisz a Nap az ő királya,
szíve legszebb éke Ő.
Ez az érzés olyan hűvös,
s egyben szívet égető.

Lám, a Nap is viszonozza,
arany fénye rávetül,
és a Hold boldoggá válik,
fel-felizzik legbelül.
Éjszaka, ha nem láthatja,
fénye elhalványodik,
éjsötétben csendben úszva,
szerelméről álmodik.

Aranyosi Ervin © 2020-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

One Response to Aranyosi Ervin: A Hold szerelme

  1. Baranyai Jozsefné Erzsébet says:

    Jó az ember lelkének ezt a verset olvasni.Szeretem mint szinte minden Aranyosi Ervin verset.

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..