Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Csak élni akartam

csak élni akartam
Aranyosi Ervin: Csak élni akartam
(Egy vén eb panasza)

Csak élni akartam, hűséggel szolgálni,
szeretni szívemből, barátoddá válni?
Csupán ennyi kellett, s nem lehettem boldog,
mert te másra vágytál, élettelen dolgok,
tárgyak és eszközök, fénylő csillogások,
érzéketlen társak, hamis vágy, csalások
rossz utakra csaltak, és megszédítettek,
az álom világod kísérői lettek.
Ebbe a világba én nem fértem bele,
lelkemet borzolja most a halál szele.
Nincs kiút e létből, csak a végét várom…
Szeretni akartam mindig, mindenáron!

Egykoron szerettél, ma már csak nyűg vagyok,
emlékeid mélyén, tán nyomot sem hagyok.
Kidobsz, mint egy rongyot, egy megunt fényképet,
jövődben nem kellek, már untatlak téged.
Kitörölted nyomát a szeretetemnek,
nem is törődsz vele, hogy érzések vezetnek,
inkább útban vagyok, lábad alatt élek,
s nem könyörülsz rajtam, sőt zavar, hogy élek!
Mivé lettél ember? Érzéketlen, zsarnok!
Másokon taposó, átlépő akarnok!
A kezeid közül elfolyik az élet,
s ha egyedül maradsz, jön a végítélet!

Aranyosi Ervin © 2016-04-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

6 Responses to Aranyosi Ervin: Csak élni akartam

  1. Ari says:

    Hát….ez a vers, most nagyon megérintett, mert épp tegnap adtam oda szeretett kiskutyámat. Nem fért bele az életembe, mert napi 12 órát dolgozom, panelban lakom.
    Úgy gondoltam, neki és nekem is jobb lesz így. De nagyon hiányzik és sokat sírtam tegnap óta, de nincs más lehetőségem, mert egyedül élek, fenn kell magam tartani és ehhez sokat kell dolgoznom.
    Erre ma olvasom a versed 🙁 Lehet, hogy szeretetlenség van bennem? De azzal vigasztalom magam, hogy neki is jobb lesz így, mert az új gazdijának több ideje lesz vele foglalkozni.
    Annyira érdekes, hogy mindig akkor és azzal a problémával “küldöd” a verseidet, amelyek épp aktuálisak az életemben. “nincsenek véletlenek”
    De ez most szíven ütött….
    Üdv.: Ster Ari

    • Aranyosi Ervin says:

      Kedves Ari!
      Nehéz döntés lehet egy jó barátot, egy családtagot odaadni másnak, mert az életünk múlik rajta.
      A versek fentről jövő gondolatok, ha megtalál a mondanivalójuk, akkor célba értek, neked szól. Gondolkodj el rajta, mi is lehet számodra az üzenet?
      Szeretettel:
      Aranyosi Ervin

  2. Tóth Teréz says:

    Látjátok én is nagyon szeretnék egy német juhász kutyát de még mindig sokat kell járnom Bp-re és addig nem lesz az biztos, mert nem tudom kire hagyni és inkább nélkülözöm, mint szenvedjünk mind a ketten.

  3. Fehér Jánosné says:

    Ha az ember szeretettel nevel egy kutyát, belenéz a szemébe, nem lehet elfeledni. Főleg nem lehet túladni rajta. Beszéd nélküli, néma szeretet. Egy kis simogatás, hozzád dörgölődik, követ, nézi mit szeretnél, hamarabb kitalálja, mit Te. Rossz a kedved, térdedre hajtja fejét, vigasztal, vagy éppen kedvenc tárgyát hozza eléd, odaadja. Ebben a versben benne van a kutya lelke, bánata. Kegyetlenség, nem észrevenni, és vele élni emberien. Köszönet a versért.

  4. Szabó istvánné says:

    Nagyon szép vers.Igen mindenkinek csak felelősségteljesen szabadna kutyát vállalni.A legjobb,legőszintébb barát, aki önzetlenül tud szeretni.

  5. Krisztián says:

    Látom a hozzászólásokat, és sokan a feltüntetett könnyes szemű kutya képéhez társítják a verset. Pedig ha egy picit elvonatkoztatunk a képtől, én úgy érzem, hogy ez a vers egy valós körülményt ír le egy ember szemszögéből nézve is, hiszen ha csak egy mai párkapcsolatot nézünk, sokszor hasonló véget érnek és valamelyik fél hasonló módon kutyául fogja érezni magát. És persze ez nem feltétlen csak párkapcsolatra, de az élet számos területére kivetítve igaznak bizonyul.

    Üdvözlettel: Krisztián.

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..