Aranyosi Ervin: Én nem félek még…

Aranyosi Ervin: Én nem félek még…
(egy kisbaba monológja)

Én nem félek még a világtól,
az öröm gyakran rám talál.
Naponta százszor is mosolygok,
s nem rémít még a zord halál.
Ha anyu boldog azt én érzem!
Minden rezgését átveszem.
Egy közös, nagy burokban élünk,
s csak szép dolgokon jár eszem.

Én nem félek még a világtól,
mert félelemre nincs okom.
Ám átérzem, ha anyukám fél,
s vele együtt szomorkodom.
De örülök amikor boldog,
nincs annál jobb, én azt hiszem,
olyankor jó érzések jönnek,
s átmelegszik a kis szívem.

Én nem félek még a világtól,
megbízom hát mindenkiben,
aki csak jó az anyukámmal,
az nem tehet rosszat velem.
Ám érzem azt, ha őt megbántják,
a lelkem együtt fáj vele,
rögtön sírásra görbül szájam,
s könnyel lesz kis szemem tele.

Én nem félek még a világtól,
bár nem értem még dolgait.
Szeretni már nem kell tanulnom,
erre anyukám megtanít.
De jó lenne, ha kimaradna
életemből a félelem,
a lelkem folyton mosolyogna,
s anyukám együtt, énvelem.

Én nem félek még a világtól,
s remélem, ez így is marad!
Szeretnék mindent megcsodálni,
szép fákat, apró madarat…
Szót érteni az emberekkel,
hogy többé ők se féljenek,
szeressék egymást, megbecsülve,
hogy boldogabban éljenek.

Aranyosi Ervin © 2019-03-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva