Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hegedű és hegedűművész

Egy fadarab, néhány szál “dróttal”,
a hegedű tán ennyi lenne?
Ha elhangzott az altatódal,
a zenét többé nem lelem benne.

Kell valaki, ki életre kelti,
vonóval lelket önt belé.
S az ember többé nem felejti,
mert örömét csak így lelé.

Kell valaki, aki előcsalja,
a hangszerből a hangokat.
Ki egy kicsit a szívét adja,
hogy te jól érezd magad.

Vonó alatt a hangszer éled,
s te reá bízod álmaid.
Elméd egy messzi tájra téved
mely mélyen, lelkedben lakik.

Lelked is hangszer, s rezdülésed
ki hallja, s hogyan fogja fel?
A vágy az érzés mitől éled,
játszik-e rajta, hogy ha kell?

Minden hang úgy cseng, ahogy várod?
Vagy néha bizony megremeg?
Akad-e virtuóz barátod,
ki életre kelti lelkedet?

A “hegedűd néhány szál dróttal”,
csak szép, de mégis hallgatag,
ha nincs ki játsszon a vonóval,
a csodás dallam benn marad…

3 Responses to Aranyosi Ervin: Hegedű és hegedűművész

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .