Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hol a hiba bennünk?


Aranyosi Ervin: Hol a hiba bennünk?

Tudod, a világon mindenki hibázik.
Tökéletes lélek nem is létezik.
Ám ha a te lelked ezért könnytől ázik,
akkor szeretetre, jóra éhezik.
Hibát követtél el, pedig jót akartál?
A legjobbat adtad, amit lehetett?
Lehet, csak a régi utadon haladtál,
ahonnan hiányzott még a szeretet.

Hiszem, minden lélek, ki eljön a Földre,
hibátlan és tiszta, tanulni akar.
Úgy érzi, hogy mástól kaphat csak erőre,
s falakat kell bontson, ami eltakar!
Mindannyiunk szíve szeretetre éhes,
és hogy megszerezzük, bármit megteszünk.
Erősítjük szívünk, s ha már harcra képes,
mindent, mire vágyunk, mástól elveszünk.

Ám tudd, a szeretet különleges jószág,
másoktól elvenni, csak úgy, nem lehet!
Jó lenne, ha látnánk, mi is a valóság,
mi késztet hibára érző lelkeket?
Hiszen szeretetet senki nem kap pénzért,
s adni is csak szívből, tisztán adható!
Ám, ha adni akarsz, pusztán csak a létért,
visszaáramlik majd – ebben az a jó!

Meg kéne csak értsük, egyek vagyunk mind-mind,
egy kirakós játék szép darabjai,
akik társaikat játéknak tekintik,
s maguk is egy játék vétlen rabjai.
Ám a szabályokat mások találták ki,
s rosszul is tanítják, ettől szenvedünk.
Azt tanítják nekünk, hogy uralhat bárki,
s mi csak szerencsétlen bábuk lehetünk…

Hogyha megtanulnánk szeretetet adni,
nem vétenénk többé annyi sok hibát.
Ha nem akarnánk a versenyben maradni,
nem okoznánk többé fájó galibát.
Nem mérnénk magunkat egyre-másra máshoz,
csak a jó érzésre figyelne szívünk!
Visszatérnénk végre teremtőnk szavához,
s megkérdőjeleznénk amikben hiszünk.

Ha a többi lényért élne csak az ember,
s képes lenne fogni a mások kezét,
ha emelni tudna szívvel, szeretettel
és ezért használná a tudós eszét!
Apránként feladnánk számtalan hibánkat,
s jót látnánk másokban, és szerethetőt!
Megértenénk mindazt, ami fájón ránk hat,
s végre tisztán állnánk Istenünk előtt!

Hol a hiba bennünk? Hogy javíthatnánk ki?
Mit kellene tennünk, hogy létünk szebb legyen?
Tapasztalatunkat át kéne formálni,
hogy ne bántson senki, s boldoggá tegyen!
Bocsássuk meg végre, amit elkövettünk,
próbáljuk meg jobban, szívből, igazán!
Csupán az volt a baj, hogy rosszul szerettünk!
Tanuljunk szeretni, és jobb lesz talán…

Aranyosi Ervin © 2019-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..