Aranyosi Ervin: Irigység

Aranyosi Ervin: Irigység
Ó jaj, mi költözött beléd,
mi az, mi arra késztetett,
hogy neked ne legyen elég,
hogy ne élvezd az életet?
Mi az, mi neked nem jutott?
Mi az, amit más birtokol?
– Mindened meglehet, tudod?
S tán vár is rád már valahol!
Ne kívánd hát a másikét,
hisz az, neked is meglehet!
Nem sóvárgásról szól a lét,
hogy csak kívánhat a szemed.
Ne sóvárogj, hanem teremts,
álmodd valóvá álmaid!
Rajtad múlik, azzá lehess,
aki a vágyadban lakik!
Ne mástól kívánd, irigyeld,
mert úgy, azt meg nem kaphatod.
Vonzz, mint a mágnes, és figyeld,
teremts valóság alapot!
Hagyd hát, hogy jöjjön, s megkapod,
ha van hozzá elég hited,
de tudd, nem látod a napot,
ha kezed szemed elé viszed.
Háríts el minden akadályt,
az irigység is pont ilyen,
s ha eltűnik maga a gát,
már nem is maradsz irigyen!
Tiéd lesz minden földi kincs,
s ami ennél tán fontosabb!
Ha lelkednek hiánya nincs,
nem is lesz nálad boldogabb!
Aranyosi Ervin © 2016-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
One Response to Aranyosi Ervin: Irigység