Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Levél egy magányos költőhöz

A költő bíz’ magányos nem lehet,
mert olvasói mindig elkísérik.
Aki vidít, vagy tanít lelkeket,
azt újabb sorok írására kérik.

A szerelmes magányos nem lehet,
mert újra, s újra lángra gyúl a lelke,
ezért ír mindig, újabb verseket,
mert még ha fáj is, folyton ünnepelne!

Mert annyi lélek vesz téged körül,
elveszni köztük a szíved képtelen,
és látva ezt csak ujjongva örül!

Elnyelheti  a zúgó végtelen,
– az öröklétet kapta örökül,
s a szerelmet, hogy mindig szép legyen…

2 Responses to Aranyosi Ervin: Levél egy magányos költőhöz

  1. Ervin,tetszik a versed.Köszönöm szépen.

    Boldog Új Évet kívánok Neked és kedves Családodnak:

    Ági

  2. Szarvasné Editke says:

    A költő bizony nem lehet magányos! Pláne Te, akit rengetegen szeretnek, mert Te is szereted olvasóidat. Bizonyítod nap, mint nap csodálatos, szép, szívet-lelket megérintő költeményeiddel , amit mindnyájunk nagy örömére írsz! Nagyon kedves, aranyos ez a versed is, és bizony kérünk sok-sok ilyen Aranyosit, amit Te tudsz, mert egyedi, olyan, mint Te! 🙂

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..