Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Levél egy magányos költőhöz

A költő bíz’ magányos nem lehet,
mert olvasói mindig elkísérik.
Aki vidít, vagy tanít lelkeket,
azt újabb sorok írására kérik.

A szerelmes magányos nem lehet,
mert újra, s újra lángra gyúl a lelke,
ezért ír mindig, újabb verseket,
mert még ha fáj is, folyton ünnepelne!

Mert annyi lélek vesz téged körül,
elveszni köztük a szíved képtelen,
és látva ezt csak ujjongva örül!

Elnyelheti  a zúgó végtelen,
– az öröklétet kapta örökül,
s a szerelmet, hogy mindig szép legyen…

2 Responses to Aranyosi Ervin: Levél egy magányos költőhöz

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .