Aranyosi Ervin: Nem fáj a szeretet

Aranyosi Ervin: Nem fáj a szeretet

Nem fáj a szeretet, csupán a hiánya.
Az az emberiség félve őrzött vágya:
Szeretetet adni, szeretetet kapni,
mindig fényben élve, szeretve maradni!

Nem kéne mást tennünk, végre felébredni,
egymásra gondolni, tiszta fényben lenni.
Karácsony szellemét elhozni a Földre,
élni, feltámadni, szeretni örökre!

Egymásra figyelve őrizni a lángot,
szívvel díszíteni a ma még bús világot!
Mosolyt varázsolni arcokra fényével,
jót tenni naponta minden élő lénnyel.

Álmodni egymásért alkotó világot,
milyet Teremtőnk álmaiban látott.
Hiszen azért lettünk érzővé teremtve,
éljünk világunkat őszintén szeretve.

Jó lenne, ha hinnéd, szebb lehet az élet,
rossznak és közönynek szeretet vet véget!
Hisz ahol fényt gyújtunk eltűnik a sötét,
tegyünk szeretettel élhetőbb jövőnkért.

Fel kell támasztanunk kihalt szeretetünk,
s boldog lesz a szívünk, ha mind-mind szeretünk!
Tudom, tanulnunk kell őszintén szeretni,
jó szándék kell hozzá, jobb emberré lenni!

Ezért ébresztgetem naponta szíved,
mert míg van körötted bús, könnyes tekintet,
addig sok dolgunk van, az élet se fájjon,
szeretetlen szív is a fénybe találjon!

Nem fáj a szeretet, hisz jó adni, kapni,
mások szép szívében mély nyomokat hagyni!
Közel a karácsony, szeretetről szóljon,
egymásnak a sok szív szépet válaszoljon!

Aranyosi Ervin © 2018-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva